Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-10 / 34. szám
MS. február it, 4 Szeri# Hasznos viták a könnyűipar munkaerőhiányáról Gazdasági életünk minden területén a gyakorlati példák sokasága igazolja, hogy — különösen nagyobb jelentőségű kérdésekben — rendkívül hasznos szerepük lelhet az őszinte, építő jellegű, a jobb megoldásokat kereső vitatkozások, nak. Az ilyen viták tulajdonképpen a „több szem többet Iáit” elmélet gyakorlati megnyilvánulási formái. Gyakran tapasztalhatjuk, .hogy egy-egy, szinte „vesékig ható” vitatkozás végül nagyon is hasznos végkövetkeztetéssel, szinte érzékelhetően értékes javaslatokkal zárul. Néhány hónappal ezelőtt a Műszaki Elet szaklapban egy cikk je. lent meg Van-e munkaerőhiány a könnyűiparban? címmel. Miután az írás számos megállapításával sok szakember nem értett egyet, a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület ipargazdasági szakosztálya kerekasztal-vitát rendezett a téma felett a szakemberek bevonásával. A nagy érdeklődésre tekintettel a vitát köt menetben bonyolították le. Sokan helytelenítették, hogy az említett cikk elnagyoltan a textiliparra is kiterjesztette azon állítását, miszerint a munkaerőhiány tekintetében „nincs különösen nagy probléma” a könnyűiparban. Ez az elnagyolt megállapítás az ankét résztvevőinek véleménye szerint éppen azért volt helytelen, mert iparágankéniti elemzés helyett általánosított. Ugyancsak nélkülözte a földrajzi elhatárolódások szerinti vizsgálódást, különös figyelemmel például a budapesti munkaerőhelyzetre. Ez utóbbi vonatkozásban pedig tudni kell, hogy az állami iparban foglaÜkoz- tottaknak mintegy 45,2 %-a a fővárosban dolgozik 3 mégis számos üzemben gépek, sőt nemegyszer gépsorok állnak a munkaerő- hiány miatt Földrajzi vonatkozásban különösen olyan területeken vagy azok szomszédságában jelentkezik munkaerőhiány, ahol nagyobb mérvű ipartelepítő történt, vagy kezdő- j dött. A Dunai Cement- és Mészmű felépítése és az Egyesült Izzó váci képcsőgyára például felvette azon munkások tekintélyes hányadát, akik addig Vácról és környékéről Újpestre jártak dolgozni. Nem vitás, hogy az utóbbi helyen hiányzik a munkaerő. Ilyen jelenségek észlelhetők többek között a Pamutnyomóipari Vállalatnál, a Pamutfonóipari Vállalatnál és más munkahelyeken. S ha vállalation belül elemezzük a témát, szembetűnik, hogy különösen a csévélőknél, a fonóknál, a szövőknél, valamint a férfi munkaerők tekintetében mutatkozik hiány. Ha viszont a munkaerőhiány és a munkaerővándorlás okait vizsgáljuk, bizony meglehetősen szerteágazó skálát kapunk. A jelenség sok esetben a nehéz fizikai munkát jelentő, három műszakos tevékenységre vezethető vissza. Más esetekben fiziológiai szempontok és a bérek közötti összhang hiánya játszik közre. Ismét másutt a nehéz fizikai munka gépesítésének hiánya vagy a nélkülözhetetlen szociális intézmények elmaradottsága az ok. De sokszor találkozunk olyan esetekkel is, a zaj vagy a porártalom miatt, a nem kellő tisztaságú munka, vagy munkahelyek, vagy éppenséggel az iparág egyéb sajátos adottságai miatt hagyja ott a munkás a gyárat Számolni kell olyan jelenségekkel is — különösen a fővárosban és nagyobb vidéki városokban —, hogy éppen a munkaerőhiány mi att a munkások válogathatnak 1 ggámukra megfelelőbb munkahe^ lyeklben. Kétségtelenül jobban vonzódnak például a két műszakos üzemekhez, még akkor is, ha ott valamivel alacsonyabb a bérezés, mint a három műszakos vállalatnál. A kerekasztal-vita résztvevői közül sokan kifogásolták, hogy a textiliparban alacsonyak a bérek. Ha figyelembe vesszük népgazdaságunk teherbíróképességét, akkor sem fogadható el az az álláspont, miszerint az alacsony bér nem okozója a munkaerővándorlásnak. Az efféle hiedelemre nap mint nap maga az élet cáfol rá. Éppen ezért az ipargazdasági szakosztály a leghatározottabban foglalt állást a javaslat mellett, hogy számolják fel a béraránytalanságokat, hozzák összhangba a munkaerőterhelést, a munkaerőiki- fejtést és a fárasztó három műszakos munkát a kifizetett bérekkel. Másrészt: azok, akik a termelés sajátos adottságai miatt állva kénytelenek végezni fárasztó munkájúkat — mint például a textiliparban foglalkoztatottak nagyobb hányada — kapjanak magasabb bért az ülve dolgozókénál. Éppen a textilipar helyzetével összefüggésben merült fel az a téma is, hogy meglehetősen elmaradott a nehéz fizikai munka gépesítése. A géptisztítást, a belső anyagmozgatást sok helyütt még napjainkban is primitív módon, kézi erőkifejtéssel végzik. Ez pedig nem vonzza a munkásokat. Az iparág problémái közé tartozik az is, hogy kevés a leányszállás, a. három műszakos napközi és bölcsődei ellátás. Számos munkahelyen nem fordítanak kellő gondot a zaj- és porártalom kiküszöbölésére. A textilszakemberek hasznos vitatkozása nem maradt figyelemre méltó javaslatok nélkül. Felmerült például a gondolat, hogy a vállalatok vizsgálják meg a nyári kéthetes üzemszünet lehetőségeit. Ez olyan szempontból is figyelmet érdemel, mert a szabadságolások miatt nem kellene annyi dolgozót tartalékolni, más megfogalmazásban: kevesebb létszámmal is beérné a vállalat. Azt is javasolták a résztvevők, hogy az üzemek ne foglalkoztassanak fiatalokat az éjszakai műszakban. Ez az elképzelés — a szociális meggondolások mellett — az éjszakai gépállásokat is csökkenthetné. Nem hagyható figyelmen kívül az a felvetés sem, hogy a textiliparban hosszú gyákorlattal és nagy tapasztalatokkal rendelkező csökkent képességű munka ok legyenek a munkamódszer-átadók. A népgazdasági lehetőségek és adottságok mérlegelésével megfontolás tárgyává lehetne tenni egy javaslatot, amely — az alanyi jogon alapuló jubileumi jutalomtól függetlenül — a bányászokhoz hasonlóan hűségjutalmat helyezne kilátásba a huzamosabb ideje azonos munkahelyen dolgozó textilipari munkásoknak is. Az intenzív hangulatú tanácskozás résztvevőinek figyelmét egyéb sokoldalú lehetőségek sem kerülték el. Foglalkoztak az üzem- és munkaszervezés, az álló- és veszteségidő felszámolásának lehetőségeivel csakúgy, mint munkapszichológiával, munkafiziológiával vagy a munkaközi szünetek bevezetésének, a gépek kollektív kiszolgálásának különböző változataival Még olyan — viszonylag kisebb jelentőségűnek tűnő *-*• kérdések is felmerültek, hogy vizsgálják meg a munkahelyeket, hol lehet az éddig állva dolgozó munkásokat leültetni, ülő vagy könyöktámaszt, zsámolyokat alkalmazni Nem kétséges, hogy az ilyen intézkedések is mind a munka intenzitásának elősegítését szolgálnák. Az előbbiekben csupán vázlatosan — a teljességre való törekvés igénye nélkül — adtunk közre értékes vitatkozások során eQhamg- zott hasznos gondolatokat, amelyek a munkaerőhiány leküzdése, .a „vándormadarak” helyhez kötése érdekében sok-sok ipari üzemünkben megfontolás tárgyát képezhetik. Kazár Mátyás Békéscsabai fiatalok vállalásai a 20. évforduló tiszteletére HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 20. évfordulója tiszteletére a KISZ Békés megyei bizottsága — még a múlt év végén— a megyénk gyáraiban, üzemeiben, ktsz-eiben és vállalatainál működő KlSZ-alapszerveze- tek, ifjúsági és exportbrigádok részére versenyt hirdetett. Az alapszervezetek és a kollektívák egymás után kapcsolódnak a mozgalomba, tesznek vállalásokat. A békéscsabai kiszesek kezdeményezéseiről Zsilinszki András, a városi KISZ-bizottság titkára a következőket mondotta: — A KISZ-alapszervezetek versenyébe már bekapcsolódott a DÁV, a Pamuttextilművek, a szőnyegszövő, a ruhagyár, a Kner Nyomda és a megyei állami építőipari vállalat kollektívája. A fiatalok elhatározták: törekednek az ifjúsági szövetség tömegbefolyásának növelésére, nagyobb gondot fordítanak az alapszervezetük szervezettségére és a szervezeti szabályzat betartására. Tudásukhoz és erejükhöz mérten részt vesznek a termelékenység fokozásában, s a termelési versenyekben. Valamennyien járnak állami vagy politikai oktatásra, s szerepelnek kulturális és sportrendezvényeken. A PAMUTTEXTILMÜ VEKBŐL négy, a szőnyegszövőből kettő, a Kner Nyomdából pedig egy munkacsapat vesz részt a brigádversenyben. A kiszesek célul tűzték, hogy a lebontott éves termelési tervet túlteljesítik és se- lejtmentesen dolgoznak. Küzdenek a társadalmi tulajdon elherdálása és felelőtlen kezelése ellen, valámint takarékoskodnak az anyaggal és az energiával. Példát mutatnak a munkafegyelem betartásában is. A kisipari termelőszövetkezetek fiataljai között indított versenybe a faipari ktsz kiszesei már beneveztek. Az általános feltételeken túl — takarékosság, normakarbantartás, termelékenység növelése — az idén új technológiai eljárásokat alkalmaznak: a fényezést nitrolakkal végzik, a kárpitos bútorokhoz szükséges importafrikot pedig poliuretán habbal helyettesítik. Így 140 ezer forintot takarítanak meg. Ezenkívül szocialista szerződést kötöttek a Békés megyei Szolgáltató Ktsz-el: 20 borítódobozt — amelyek a műtermi fényképfelvételekhez szükségesek — társadalmi munkában készítenek el. Munkájuk értéke 80 ezer forint. A 20. ÉVFORDULÓ TISZTELETERE — a versenyekben való részvételen túl — jelentős feladatokat oldanak meg a megyeszékhely kiszesei. Az építőipari vállalatnál 50 ezer forinttal akarják csökkenteni a rezsiköltségeket. A téglagyári ifjúmunkások 2,5 millió kisméretű tégla kazalozását vállalták, és 500 ezer forint értékű haszonanyagot gyűjtenek. A ruhagyári és a kötöttárugyári lányok csökkentik a belső hulladékot. A Hajtómű- és Felvonógyár fiataljai új technológiai eljárások alkalmazásával és normakarbantartással 280 ezer forintot szeretnének megspórolni. A Szerszám- és Gépelemgyárak gyáregységének ifjúkommunistái a termelékenység fokozásával 200 ezer forintot takarítanak meg a népgazdaságnak. AZ ALAPSZERVEZETI és a brigádversenyek győztesei oklevelet és értékes tárgyjutalmat kapnak — mondta befejezésül Zsilinszki elvtárs. (dékány) 15. A völgyben már minden másként van, úgy, ahogy elképzelték valamikor regen. Itt fent minden úgy van, mint akkor. A jelenből Emestet kiutasították, kitaszították. A múltat nem vehették ed, ezért fordult félé. Vtácnik! Azokban az éveikben, amíg távol volt, a Vtácnik alá az ország minden sarkából új emberek költöztek. Erőmű épült, felduzzasztott tó völgyzáró gáttal, vegyi kombinát nőtt ki a földből, és a hegyek lábánál, a szénbányáknál növekedett a város iskolákkal, nagy kórházzal. A völgy felett pára, füst, az ércnek egymáshoz ütődő hangjai, a gőzfüttyök sikongása, az ipari központ ritmusa kavargóét. A nyárfákkal szegélyezett úton teherautók, traktorok, baggerek, dömperek versenyt futottak. Valamikor régen órákig nézték ezt az utat. Kihalt volt. Csak néha-néha futott el katonai motorkerékpár vagy megrémisztett autó. A németek féltek, s a falusiak csak akkor hagyták él házaikat, ha kellett. Az egész útszakasz Repta partizánjai távcsöveinek ellenőrzése alatt állt. A németek banditákkal teli, veszélyes területnek jelölitek meg. Banditák! Neki is azt mondta Varhola, a nyomozó, hogy bandita. r/'/v "'///. Juraj Spitzel HOZZÁTOK TARTOZOM — Még kommunistának meri kiadni magát? Maga bandita. Vallja be, hogy bandita. Magának is jobb lesz. Amikor akarjuk, akkor csinálhatunk magából gyilkost, aztán angyalt és angyalból megint gyilkost. — Mi hasznuk lesz abból, ha beismerem és nem lesz igaz? Ha azután azt mondom, hogy ez nem igaz, hogy kényszerített arra, hogy hazugságot mondjak. Fordította: Krupa András Varhola elnevette magát — Még többre ítélik, ahogy elítélik a visszaesőket, akiknek annyi becsületük sincs, hogy valljanak. Valljanak és mindkettőnknek kevesebb lesz a gondja. — Éh igazán mindig kommunista voltam. — Éppen azért! De most a másik parton van. A párt az egyiken, maga a másikon. Magán múlik, átúszik-e a másik partra. Nem riaszthatja vissza a hideg víz. Ernest visszaemlékezett a jégtáblákra, amikor a megáradt Túrócon gázoltak át a sebesültekkel, akik egyik kezükben tartották a puskát, a másikkal a szilánk vagy a golyó ütötte sebet csendesítették, a fiúkra, akik vórhasban szenvedtek, s nem akartak a betegekkel maradni, a Kriznán, akik az egységgel akartak jönni, noha messzi, az ellenség hátába mentek. Inkább elszenvedték a kimerítő menetet, de nem akartak megválni az egységtől. Visszaemlékezett, hogyan gázoltak át a megáradt folyón és arra, hogy nem mindnyájan értek a másik partra. — És ha már csak halottként úszom át? Varhola mindenre megfelelően tudott válaszolni. —Nem becsületesebb a mi oldalunkon halottnak lenni, mint az ellenség oldalán élni? — Biztosan igaza volt. Hanem rettenetes tévedés történt, amikor Emestet valaki a folyó másik partján akarta látni, amikor Varholának meghagyták, hogy Emestet vallomásra kényszerítse. És Varhola nem volt fantázia nélküli ember. (Folytatjuk)
