Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
Memento móri KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Mizó Mihály rán ez a tájjellegű cfrofctermelés kibontakozik és a dohány állami monopolizálása után a vidék fő növényévé lép elő. A mezőkovác&házi nép történetének egy szakaszában — mint Dankó Imre bevezető tanulmányában olvashattuk — nagy szerepet játszik a fuvarozás. Ugyancsak Dankó Imre dolgozza fel néprajzos módszerével. élvezetes olvasmányt nyújtva a fuvarosok sorsát, életmódját A mezőkovácsházi fuvai osok című tanulmányában. A könyv következő fejezete Kuliga Lőrincné tol- lábó’ A mezőkovácsházi általános isko a fejlődésének történetével ismerteti meg az olvasót. A dolgozat némi betekintést enged a község iskoláztatási ügyeibe az 1340 es évektől kezdve. Igyekszik bemutatni — meglehetősen hiányos — statisztikai adatokkal a legutóbbi évtizedek fejlődését is. A dolgozatban idézett adatok azonban a legtöbb esetben nem gj- őznek meg arról, hogy valóban milyen fejlődésen ment át Kov ácsháza iskolaügye. Ügy érezzük, a község oktatásügye sokkal mozgalmasabb, mint ahog> ebből a dolgozatból kitűnik. úgy gondoljuk, szükséges lett volna igényesebb munkával az egész község művelődés ügy ének módszeres, komoly feldolgozása. A kötet utolsó fejezete Kiss Gabriella: Balás Gyula mező- kovácsházi népköltészeti gyűjtése című dolgozata rendszerbe sorolja Balás Gyula mezőkovácsházi gyűjtésanyagát, hasznos segítséget nyújtva a szakembereknek. A fentiekben elmondottakat összegezve, örömmel üdvözöljük az Emlékkönyvet. Erényei és gyengeségei egyaránt tanulságaként szolgálnak számunkra a helytörténetírást illetően. Ügy gondoljuk, hogy a kötet szerzői — Dankó Imre szerkesztő vezetésével — újabb has2i>os könyvet tettek a Békés megyei helytörténetírás asztalára, amely buzdítás lehet más községek számára, de buz- dícae lehet a kovácsháziak szárijára is, hogy a még feldolgozatlan részletkérdésekkel a jövőben sokkal többet foglalkoz- I Z8nak' Beck Zoltán I Koszto Rozália Ogánylány ni László: A hó madara A hó madara felszállt, kihűteni egy csillagot, S én az élet lidérc-karaván-útján bolyongva, még itt vagyok, és valahol — valamerre itt van a lány, fény s árnyék körszinpadán: Piros fonállal hajában oly szép, hogy nincs rá szavam. S én az élet lidérc-karaván-útján bolyongva, megyek felé valamerre — minduntalan: Míg magamhoz nem ölelhetem ruganyos tagjait. Míg a hó madara jéggé nem dermeszti, porhüvelyem mozdulatait: — A hó madara felszállt, kihűteni egy csillagot. — Emlékkönyv Mezökovácsbáza alapításának ISO. ávfordulájára M indig 5r3met Jelent a múltat és a múlt eseményeiben búvárkodni szerető olvasó számára, ha valamilyen történelmi munka megjelenik. Kültnősen kedves dolog, ha ez a történeti munka szőkébb hazájáról, annak valamelyik részéről szól. örömmel veheti kezébe a Békés megyei olvasó, különösképpen a mezőkovácsházi olvasó a most megjelent Emlékkönyvet, amely Mez öková cs háza múltjával és jelenével foglalkozik. Annál is inkább, mert a könyv megjelenése ünnepi alkalomhoz fűződik, annál is inkább, mert a könyv szerzői tudományos igénnyel, újszerű módszereikkel végzik el feladatukat. Halasi Sándor községi tanácselnök bevezetője után Dankó Imre tanulmánya következik: Mezőkov&csháza történetének vázlata. Amint a cim ígéri, vázlatos képet kap az olvasó a község történetéről. A képsorozat visszavezet az első Kovácsházáig a XI. századba, majd fölvillantva az egyes történelmi korszakokat és kiemelkedő eseményeket, eljut egészen napjainkig. Kibontakozik előttünk a tatárjáráskor elpusztult, majd a XV. században újjáépülő település sorsa, lakosainak küzdelme a jobbágyság Jogaiért Dózsa seregében, majd a török korban való újabb elnéptelenedése. Bemutatja a tanulmány, hogyan hányódik és őrlődik a község népe a kincstár és a különféle bérlök közötP egészen addig, míg 1814-ben Bittó Albert Arad megyei birtokos — a terület akkori bérlője — le nem rakja a mai Mezőkovácsháza alapját azzal, hogy Heves, Nógrád, Árva és Gömör megyékből magyar és szlovák telepeseket hoz. Végigvezet a fejlődésnek azon az útján, amelyen ettől kezdve halad a község népe, kiemelve a hősi időszakokat, mint a század végi szocialista törekvéseket, az aratósztrájkokat, majd a XX. század nagy demokratikus eseményeit, nem tévesztve szem elől azokat a gazdasági tényezőket, melyek a társadalmi törekvéseknek mindenkor mozgató rugói voltak. Érdekes, könnyen áttekinthető olvasmány, hasznos Ismeretanyagot tartalmaz ez a tanulmány. Ügy érezzük mégis, hogy ''arányaiban nem egészen meggyőző. Ahogy napjaink felé halad, egyre vázlatosabb lesz, pedig talán fordítva kellene lennie, annál is Inkább, mert hiszen a régi Kovácsházának több irodalma van, mint a mainak. És nem hisszük, hogy a közeljövőben újabb kiadvány tudná pótolni a2 itt érezhető hiányt. O ltv&l Ferenc tanulmánya következik ezután: Mezőkovácsháza község telepítése és fejlődése 1814—1849Ig. Ez a tanulmány az első komoly tudományos munka, mely eredeti levéltári kutatások alapján foglalkozik a község történetével. Rámutat a község történetének sajátosságaira, azokra a mozzanatokra, amelyek megkülönböztetik más települések gazdasági, társadalmi viszonyaitól, amelyek történetének alakulását mindvégig egyéni módon befolyásolták. A tanulmány első fejezete a Csanád megyei kertésztelepit- vények problematikájával foglalkozik és bemutatja azt a folyamatot, amelynek eredményeként a kertészettel — elsőrendűen dohánykertészettel — foglalkozó helységek kialakították Csanád, Csongrád és (a mai) Békés megye jelentős területének jellegzetes arculatát. A tanulmány bemutatja Kovácsháza telepítésétől kezdve azokat a társadalmi küzdelmeket is, amelyeket a bérlőknek kellett folytatniuk, hogy a török időkben elpusztult, általuk újra .benépesített település nehogy széthulljon, mint más hasonló jellegű községek esetében ez bekövetkezett. Izgalmas elemzését adja az 1841—i#-es Időszaknak, Kossuth Lajos és a kovácsháziak kapcsolatának, majd értékeli azt a tényt, hogy a földbirtok a kincstár kezébe kerül, ami végeredményben megszünteti a kovácsháziak eddigi létbizonytalanságát. Anélkül, hogy a könyvben lévő tanulmányok között rangsort akarnánk felállítani, feltétlenül fel kell ’ figyelnünk Oltva! tanulmányára, mint olyanra, amely megalapozza a kertészközségek történetének kutatását. Szabó Ferenc tanulmánya — Mezőkovácsháza környéki részesmunkások szerződései az első világháború előtti évtizedből — részesmunkások munkavállalásáról szóló szerződések bemutatásával és elemzésé, vei — legalábbis a Békés megyét Illetően — újfajta feladatra vállalkozik. A szöveghűen közölt szerződések tanulságaképpen bemutatja a tárgyalt vidék mezőgazdasági viszonyait, azt a folyamatot. amelyben kialakult a részesmunkát vállaló agrárpro- lelárok rétege. A kapitalista fejlődés egy-egy mozzanatának felidézésével utal arra, hogy hogyan alakúi ki a vidék arculata a főbb terményeket illetően. és ez hogyan határozza meg az aprárproletariátus további életlehetőségeit. • Szeretnénk hinni, hogy a parasztmozgalmak kutatásához lényeges elvi és gyakorlati szemponttal járul hozzá a dolgozat. H asonlóképpen a földműn, kások sorsával foglalkozik Iványi Anna: Az 1945-ös földosztás Mezőkovácsházán című tanulmánya, mely egybeveti a múltat és a kibontakozó Jelent. Bemutatja a falu szociális és gazdasági helyzetét az ellenforradalmi időszakban. Megdöbbent azokkal az adatokkal, melyekkel igazolja a kovácsházi nép nehéz helyzetét: a lakosság 59 százaléka nem rendelkezett földdel, 26 százalékának Üedig átlag 2,44 ka- tasztrálls hold földje volt, vagyis a falu lakosságának 85 százaléka földhiánnyal küzdött. És mert a faluban csak egy részük tudott elhelyezkedni cselédként vagy napszámosként, nem csoda, ha "meglódul az elvándorlás a kenyérért Mezőhegyesre, majd később Németországba. Elemzi a továbbiakban azt a politikai helyzetet, mely kialakul az előbb vázolt talajon, májú a felszabadulás utáni erőviszonyokkal foglalkozik, bemutatva, hogy milyen termékeny talajra hullottak a kommunista párt magva! annak ellenére, hogy a környéken 1945 előtt az erős kommunista- el'enes aknamunka miatt nem sikerült megszervezni a pártot. Ezután részletesen elmondja, hogyan hajtották végre a földreformot, hogyan kellett megküzdeniük azért, hogy a „Földet vissza nem adunk!” jelszónál: érvényt szerezzenek, hogyan változtak meg a község földbirtokviszonyai. Végeredményben arról ad képet a kiváló tanulmány, hogy a földosztás hogyan szabadítja meg a kovácsházi népet a fej ődést gátló úri nagybirtoktól, hogyan teszi szabaddá az utat a továbbfejlődés, a szocialista átszervezés felé. K edves szin'oltja a kötetnek Kelemen Ferenc írása: Bereczki Máté emlékezete. Kellemes meglepetés felfedezni, hogy Mezőkovácsházá- nak is vannak olyan nagy fiai, akik közül országos hírességek kerülnek ki. Bereczki Máté (tC24—1895, a magyar gyümölcstermelés nagy úttörője. 1848- ban nagy hazafi. „Mezőkovácsháza minden volt polgára között az ő homlokát díszíti a legdúsabb fonatú babérkoszorú ” A mezőkovácsházi seprőcirok története (1856-1964) a következő tanulmány címe, szerzője Szeder Pál. A ta-* pulmany Kovácsházát, mint a sokat emlegetett „Cirokország” fővárosát mutatja be. Végigvezet azon az úton, melynek soFiladelfi Mihály: Születésnapi vers Kilencediknek szült engem anyám. Amíg vajúdott, angyal ült fejénél, s az ördög ült lábánál. v • Lesütötték szemüket a csillagék, s a szomszéd megkérdezte: — Minek ez már nektek?! Acsarkodóit rám néhányszor a halál, és íme, harmincnegyedszer kerültem meg a Napot! Ijesztgettek olykor rémes árnyak: Katonák bombákkal, papok örök tűzzel, de én vitorlát bontottam a vágynak... Csak a múlt beszél; néma, ami jön. Feltöretlen pecsét még sok öröm. Feltöröm.
