Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-07 / 32. szám

A régi nagy nyomtató mesterek

egyenes utóda

Kirer Izitfor (I860, (ebr. 5. — 1935. febr. 6.) em'é! ezcte

„Iparkodj a középszerűn túlemelkedni, mert különben odáig sem fogsz eljutni.”

A megemlékezés eié írt

mottó a harminc évvel ezelőtt elhunyt Kner Izidor aforizmagyflj teményéből való. Ügy érezzük, benne kristályosodott ki egész élete vezérelve, jól összefoglal, va azt a több mint félszázados becsületes munkát, amelyet a magyar nyomdaipar fellendítése, minőségi színvonalának javítása érdekében tett. Benne van egyéni érvényesülésének alapvető oka, ánnak a különleges, nehéz munkával kivívott sikernek a titka, amelyet akkor ért el, amikor a gomba módra szaporodó vidéki nyomdák egymás után buktak meg pártolás hiányában.

Igen, Kner Izidor a minőségi munkába vetett törhetetlen hittel vágott neki a véletlenül vállalt könyvnyomdász-életnek, háttérbe szorítva ősei nemzedékről nemzedékre örökített

könyvkötő mesterségét.' Ott is szép jövő várt volna pedig reá, hiszen nagy munkakedvvel és különleges ízléssel dolgozott a vidék akkori jobb könyvkötészeteiben, az Alföldön és -a Dunántúlon, s hazánk leghíresebb ilyenfajta intézetében, Ráth Mórnál, Pesten. Ahogy életrajzi kötetét: a „Félévszázad mesgyéjén”-t olvassuk, minden lapjáról ez a gondolat sugárzik felénk: a felemelkedéshez, a becsületes előrejutáshoz pontosság, leküzdhetetlen akadályt nem ismerő akaraterő, a szakma fejlődésével lépést tartó szakadatlan önművelés, erős hivatásszeretet és a minőségi munka mind magasabb és magasabb szintű, következetes érvényesítése kell. Ezt tudatosította gyermekeiben, különösen a magyar könyvművészet Misztótfalusi óta legnagyobb képviselőjében, Imrében, akit méltán illetnek a szakma tudósai a „magyar Bodoni”-nak és az ősök iparát „a régi Knerek által el sem képzelt magas színvonalon” tovább folytató Erzsébetben. A fent leírt gondolat fogalmazódott meg még fokozottabb erővel és tudatossággal, programmá válva kiváló fiában, Imrében 1919-ben: A munkának, az emberi küzdelemnek a komolyság ad célt. „Nagy pillanatokban, az élet fordulópontjain akár az egyén, akár a társadalom életéről van szó, ez az első emberi kötelesség. Szent komolysággal kell szembenézni feladatainkkal és kötelesség- érzetünknek mérhetetlenül meg kell növekednie.”- És mit tartott feladatának? „A tömegek lelkét meg kell nyitni az élet értelmét adó szépségek megértése, átélésének lehetősége előtt, hozzáférhetővé kell tenni a milliók számára a kultúra igazi eredményeit.”

B zonyára élt ilyesféle

gondolat a nyomdaalapító apában is, bár azt sem lehet elvitatn’, hogy a századvég szecessziós báli meghívóival a kortárs külföldi nyomdászok és bibliofilek

figyelmét magára' felhívó gyomai nyomda igazi fellendülése akkor következik be, amikor szakít ezzel a zsákutcába vivő irányzattal, s a magyar nyomdászat, a magyar tipográfia sajátosan modern, művészi útját kezdi járni. Erre az alapítástól kb. egy negyedszázadig kellett várni. Ennyi idő kellett az útkeresés lezárásához, és természetesen kellett egy ifjabb, a szépség iránt fogékony, igazi küldetéstudattal bíró lélek is, aki a nyomdát a magyar könyvkiadás szépműves műhelyévé emeli. Ehhez a magasabb szintű feladathoz nem illettek sem tartalmi, sem nyomdatechnikai szempontból méltatlan, selejtes művek. Nem volt még addig olyan jól összeválogatott triumvirátusa egy étlap magyar nyomdának sem, mint a gyomainak, nem formálta ki még egyetlen mavvar könyvkiadó sem olyan kül- detéstüdattal a maga célkitűzéseit, mint ^Jiogy Kner Imre, Kozma Lajos, Király György tették. Közös munkájuk eredményeként jelentek meg többek között a Kner Klsszikusok, a Három cseppke könyv, Thury Zoltán novellái, Kosztolányi—Balázs Béla egy-két műve, a Pancsatantra, a Naszreddin Hodzsa tréfái, a Régi népballadák könyve, Tótfalusi Kiss Miklós Mentsége, továbbá £ művészi éry ték szem untjából szinte páratlan Monumenta Lite- rarum, a világirodalom kis terjedelmű, de nagy értékű mesterműveinek kvart alakú gyűjteményes kiadása (2 sorozat, 12—12 füzet).

beszél.

tünk az előbb. Nemcsak állandóan fellelhető vallomásaikra, hanem arra a

könyvkiadói tevékenységre is alanozzuk ezt*, amelyet vásárlókörödé« Mián szinte önmaguk örömére végeztek. A könvvkiadá« ugyanis a Horthy-V/v-<.7o>T}an nem volt üzlet. Különösen nem olvan klasszikus művek esc tében, amelyeket ők adta’- k; nagy t’noprMiei műgond dal, a mondanivalóhoz és az írók korához mé-t nyomdatechnikai mondásokkal. A magyar körönsé" nem ér* meg mé® rájuk. Mégis meg jelentenék őket, hogv „könwművéczeti iskolázoH- sásukat” azokon tőkéié*esi* sék. s megteremtsék a bibliofil izén veket kielé®ftő s " külföld legszebb kiadványaival versenyre kelni képes szép magvar könwet. A legnagyobb részük tisztelet- példányként került szétosztásra mindiárt a •meejele- nés pillanatától kezdve, s úgv töltött be fontos kultúr, missziót.

Nem lehet különös, hoev az apáról emlékezve a fiú nagyszerű tevékenyséaérő- is írunk. Ezek a tervek ugyanis mind az apa, Kner Izidor hozzájárulásával valósultak meg, aki örömmé1 kísérte figyelemmel a Lipcsében tanult fiú lelkes és finom könyvészeti munkáját. ö is részese a Kner- nvomda világhírűvé válás15 nak. A legkiválóbb nvopadá szokat, a Ma’aünszkvaka*, Juhászokat, Krucsókat, akik

egyszerű parasztfiúkból váltak a nyomda avatott mestereivé, ő vezette be a nyomdaipar rejtelmeibe, s fiaival együtt ő segítette őket ahhoz, hogy művészi igényű feladatok elvégzésére képesek legyenek.

Alkalmazottai nagyon szerekék a haladó, radikális polgári szemléletű Kner Izidort, aki ötven év alatt több mint száz nyomdászt dolgoztató üzemmé fejlesztette műhelyét. Ahhoz, hogy megélhessen, s a dolgozókat becsületesen fizetni tudhassa, közigazgatási nyomtatványokat készített. Fennmaradt „Mintatár”-ai nemcsak a rohamosan növekvő bürokráciát leplezték le (1911-ben 624 oldalas mű ismertette 8 fejeze'ben, 19 fő- és 135 alcsoportban a több mint kétezerféle közigazgatási nyomtatványt), hanem példát is adtak a szinte művészivé fejlesztett nyomdai grafikai munkára is.

A visszaemlékezések szerint alig-alig hagyta el vaí----------------------------------------Z

sitvai, Fácános község állatorvosa kelletlenül vette át a postástól a nyomtatványköteget.

— Hogy a ménkő csapna abba a törvényerejű rendeletbe! — lökte arrébb íróasztalán a csomagot, mikor magára maradt, s nagyot húzott a bal oldali fiókban őrzött konyakosüvegből.

Később előkotorászta a hivatalos közlöny legutóbbi számát, s tüzetesen tanulmányozni kezdte a rendeletet, amely számos fő. és álparagrafusban ismertette a foiytos kormányintézkedés okát és végrehajtási módját.

— S mindezt három oldalon! — fortyogott a doktor az újabb konyakadag után.

A rendelet kiváltója az volt, hogy a parasztok nem elégedtek meg annak a csirkének a megemésztésével, gmely tyúkkorában arany ojást tojna, hanem rákapott a foguk a birkacupák- ra, s a korábbi, lazább en- gedélvkérési eljárást kiját- szották.

Ezentúl nemcsak a helyi tanács illetékes szervétől kell engedélyt kérni, hanem — Zsitvai legnagyobb bosz- szúságára — a körzeti állat- 'frvos szakvéleménye is szükséges, ha a paraszt még mindig éhes a birkaeupák- ra.

Zsitvai kezébe vett egy nyomtatványt.

— Űjabb irka-firka! — húzott megint a konyakosüvegből, mintegy tudomásul véve, hogy holnaptól kezdve csak úgy adhat engedélyt mindenfajta lábas- jószág levágására, ha az toriábbtenyésztésre nem alkalmas, s ezt pecséttel és aláírásával igazolja.

Mikor híre ment a rendeletnek, annyira megszapo- -odott a hel\n tanács illetékes szervének a dolga, hogy a bürokrácia e kis létszámú osztagát még két szép írású közkatonával kellett kiegészíteni, mert nem győzték zz ügyfelek kérelmét elin- ‘őzni. ■

Az engedély megszerzése

laki a nyomdát Rangot jelentett a Kner-cég a nyomdászok között, ahol alapos szakismeretre / lehetett szert, tenni. A jövedelem is kiemelt vólt: a vidék nyomdászai a gyomaiak heti béréhez voltak kénytelenek mérni munkásaik fizetését.

A if nasztia-a'anltí

Kner Izidorra emlékezni annyit jelent, mint a becsületes munkának és az emberségnek hódolni. A mottóul használt jeligét — nyugodtan mondhatjuk — ő maradéktalanul megvalósította. Ezért Igazak Móra Ferenc róla írt szavai: „Olyan dinasztia feje vagy ..., amelyet arról fognak megemlegetni a magyar kultúra annal°sei, hoev ti mindig csak adtatok, de adót sose szedtetek... Te a régi nagy nyomtató mesterek egyenes utóda vaey... a Heltai Gúnároké, a Szenei Molnár Alberteké és a Tótfalusi Kiss Miklósoké. Velük egyenrangúvá tesz a szérűé, pórt való rajongásod. a fejlődésben való fanatikus hited. a makulátlan magyarságod és a minden próbát megállt idealizmusod.” Ezeket a tulajdonságokat tiszteljük benn“ mi R

Elek László a TIT megyei irodalmi szakosztályának elnöke

llajdik Antal

önmagába néző

Tóth Lctjo?:

Az okos

e megerősítés ellenére még nehezebb lett.

Először is el kellett vinni a kiszemelt állatot Zsitvai- hoz, aki megállapította, hogy a szerencsétlen jószág levágásra jogosult. Az itt kapott pecsétes papírral azután elment a mohó gyom- rú gazda a tanács illetéke- seihez, hogy szentesítsék a kérelmet. Csak míg a végső pecsét is rákerült a lapra, mely szerint a tulajdonos törvénysértés nélkül megeheti a kiszemelt állatot, legjobb esetben is fél délelőttöt kellett elpazarolnia, mire megnyílt előtte az iro- ' daajtó. Akadt sok olyan, aki é mennyei boldogságban érezhette magát, már a keze rajta ts volt a kilincsen, amikor kilépett valamelyik alilletékes, s kijelentette, hogy több engedélyt aznap már nem adnak ki, mert így is átlépték a napi normaszámot, s azt csak igazán megérthetik a dolgozók, hogy ő mások miatt nem kerülhet börtönbe, hiszen a tervfe- gyelem mindenkit köt. Ilyenkor aztán a villogó tekintetű ügyfelek gyakran olyan helyre küldték, ahová már meglett korú embernek tehetetlen Visszatérni. A bűvös ajtó azonban bezárult, s nem volt más hátra, mint a következő nap újra megjelenni.

A bosszús hangulatot csak fokozta, hogy a sorfogás se volt egyszerű sem az állatorvosnál, sem a tanácsnál. Sokszor már hajnalban megkezdődött a vita, ki jött előbb. Gyakran a rend éber őreinek kellett megteremteni a kellő pszichológiai 'légkört, hogy az illetékesek élni tudjanak alkotmány biztosította jogaikkal.

Az ügyfelek a gyorsabb intézés végett párokba szerveződtek, miután az orvosnál végeztek. Egyikük a hivatal ajtaja előtt ácsorgóit, a másik pedig a jószágra vigyázott a tanácsháza udbirkák

varán, míg innen is ki nem tiltották őket, mert egyre elviselhetetlenebb lett a tömény trágyabűz.

A■ párokba tömörülésnek egyébként a megyei illetékesek felettébb örültek, mért — ámint ezt jelentették a minisztériumnak — ez a bölcs, magasabb intézkedés is elősegítene a kollektív parasz’i tudat formálását, I betömhctetlen rést ütött az individualizmus acélfalán.

E nagy huzavonáit iáró lótást-futást akarta kiküszöbölni az öreg Tobak pay kis ttiltással, amellyel emiben a felvégen lakó sorstársain is segített. (Persze, a maszek e téren is maszek maradt.) Kitalálta, hogy nem kell mindeneinek bevezetnie a kiszemelt jószágot, mert neki van eov avas fogú, ki- vénhtedt birkája, az Aranyos, s elég, ha csak azt mutogatják m.eo az állat orvosnak. Fgy vizit tiz fo-int. Megéri, mert még lay olyan is szerezhet engedélyt, akinek nincs kimustrálni való birkája.

Eleinte csak a. szomszédok kaptak h.iánla*án, később már az egés& felvég, mikor látták, hogy a részeges Zsitvai vem veszi észre, ha egyáltalán észre akarta venni, hogv nap mint van az öreg Tobak birkájának a szájába kémlel.

Néhány hét múlva már öt agg juha volt az öregnek.

Ám a kiskarútalistát. is * utolérte a konjunktúra nyomában a krach.

Az egűik nap a nyáj alapító tagja, Aranyos csődöt mondott.

Aznap már énpen harmadiára tartotta D érvény Bódi a bepityókázott Zsitvai elé, s még mielőtt az orvos kinnitgttn volna a jámbor vén birka száját, az már. magától sakkig tátotta.

A kíváncsiskodó parasztok felröhögtek, mert Aranyos ütemesen kezdett *á- togni. Fél perc múlva már harsogott az egész udvar. Legjobban a fehér Köpenyes Zsitvai hahotázott.

— No, Bádi — mondta, mikor az elképedt Demény még mindig a lába között szorongatta Aranyost —, ilyen okos birkát keveset látni a mai világban. Praxisomban eddig egyszer sem fordult elő. .., Hehehe.., Ezt vem szabad levágni... Hehehe...

— De doktor úr! Ez egy len\iisszantani való dög! — rúgott Bódi mérgében * birkába.

— Hehehe... — kacagott továbbra is Zsitvai. — Még azt mondják, nem okos a birka! Ennyi látogatás után csak megismeri a fehér köpenyest ... Hehehe... Nem hagyom levágni!

A várakozók Öss-’enéztek. „Hát a doktor tudta?”

Demény Bódi hamarosan visszatért eny másikkal. Dühösen cserélte ki Aranyost az öreg Tobaknál újabb tiz forintért.

Ám ezen a navnn minden vén birka m.e.onkosndr>n. Ez is, mikor Zsitvaif meglátta, már előre tátogott.

— Meg kell őrizni a biológiai egyensúlyt — jegyezte meg a kótyagos Zsitvai, mikor ennek a levágását is megtagadta. — Az emberek butulnak. a birkák okosodnak ... Hehehe...

Evek múltán Zsitvai egy ráérős napon rendet teremtet* íróasztalában, s mikor rábukkant egy félbemaradt nyomtatvánvkötegre, újra kacagni kezdett, s eszébe jutott, hogy Aranyos renitenskedése után tel lesen csődbe jutón az öreg Tob-k vállalata. Kénrrtelen, volt túladni a kivénhedt jvho- kon. Senki se vette igénybe a kölcsönzőt.

— Hehehe... Azóta mór a rendeletgyártók is megokosodtak .,.

Húzott egy jó nagyot <t konyakosüvegből s a kimustrált papírokat lesöpörte a szemétkosárba.