Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
WCS. február 7, 7 Vasárnap Egy CV után — Ebédlő a sátorban — Újból üdítő az üdülő — Már nem vándorolnak az orosháziak — Egy évvel ezelőtt azzal a céllal indultunk útnak a MÉK szakembereivel a megyébe, hogy megtudjuk, hol és milyen körülmények között tárolják a téli zöldségeket, burgonyát, gyümölcsöt. A látogatás alkalmával megismertük a kirendeltségeken dolgozók helyzetét és a tárolási gondokat is. Most ismét elmentünk ezekre a helyekre, hogy megtudjuk, vajon van-e valami változás. Pepó Mihály, a békéscsabai kirendeltség egyik telepének brigádvezetője ma sem tudott jobb választ adni az elmúlt évinél. — Hogy mi változott itt? Semmi. Azaz mégis. Az akkori — mint azt meg is írták — kis melegedő, melyből három embernek ki kell mennie, ha kettő belép, még megvan, de azért gyarapodtunk is. Egy sátorral. — ? — Most már ez az ebédlő és az öltöző. Még szerencse, hogy nincs olyan kemény tél, mint tavaly. Beállítottunk ugyan egy kályhát, de az nem sokat ér. A „kultúrterem” — ahogyan a többiek becézik — valóban ott áll, alig pár lépésre a kisirodától, s ha az ember arra gondol, hogy a zord időjárástól menekülve ide térnek be melegedni a dolgozók, didergés fogja el. A munkakörülmények itt hát nem sokat változtak. A MÉK megpróbált valamit segíteni, de az is félbemaradt. Építettek egy vasvázas színt, hogy a káposzta, burgonya és egyéb zöldség válogatása tető alatt, szélvédett helyen történjék. Azonban csak a váz áll tető és oldalak nélkül. Megpróbálták az itt dolgozók sátorlappal befedni és szalmabálákkal körülrakni, hogy valamelyest mégis védjen. Nem sok eredménnyel. Az őszi esőzés és egy- egy erősebb szél összerombolta a fáradsággal kialakított menedéket. A szín építését azért nem fejeztek be annak idején, mert Békéscsabán tervezik egy korszerű telephely építését. Ennek tudatában az elgondolás az volt, hogy kár erre tovább költeni. Ez igaz, de hát az emberek?... Egy évvel ezelőtt írtunk arról, nogy a mostoha körülmények miatt nagy a munkaerővándorlás. Ez most is megvan. Csak a brigádvezető, valamint Laurinyecz István, Vantara Pál, Bécsi Sándor és Kőhalmi József tartanak ki már több éve. Azonban ők sem remélnek ennél jobbat és ez a munkára is kihat. Természetesen egyik napról a másikra nem lehet felépíteni egy korszerű telepet, bármennyire is szükséges, de ha már félig felépítették azt a vasvázas színt, hogy enyhítsenek az itteniek rossz körülményein, akkor talán ésszerű lett volna be is fejezni. Utunk nem volt végig ilyen lehangoló. Találkoztunk jelentős változásokkal is. Gyopároson már nem a mezőkovácsházi járási tanács üdülőjében tárolják az almát. Az üdülő ismét a régi. Orosházán ugyanis 10 millió forintos költséggel felépült a korszerű, minden igényt kielégítő raktár, illetve MÉK-ki- rendeltség. Messziről is kellemes látvány a pasztellszínezósű épületekből álló telep. A 96 vagonos holland-rendszerű raktárban tárolják az almát, szárítják a dughagymát. Az emberek munkáját válogatógépek, elektromos emelővillás targoncák és egyéb berendezések segítik. Emellett felépü’t az irodaház is, melyhez korszerű ebédlő, központi fűtéssel ellátott, hideg és meleg vizes női, valamint férfifürdő és öltöző tartozik. Az orosháziak korábban a város egyik szélétől a másikig vándoroltak, mikor, hol, melyik termelő- szövetkezettől kaptak tárolásra alkalmas helyet. Az irodát és a melegedőt egy fabódé helyettesítette. Megszűnt hát a vándorlás, létrejött a korszerű, állandó telephely, s a dolgozók is lényegesen jobb körülmények között folytathatják munkájukat. A jelent a múlttal így hasonlította össze az egyik dolgozó: itt már álom a munka. Mennyire igaza van. Kasnyik Judit Negyedmillió forint értékű társadalmi munka Rekonstrukció Ketegyházán A Kétegyházi Mezőgazda- sági Gépészképző Szakiskola tanulói egynegyedmillió forint értékű társr dalmi munkával járultak hozza az intézet korszerűsítéséhez. 1963-ig turnusonként 120-an tanulhattak, most pedig 200-an. A régi épületek átalakításával nemcsak új lakóteret nyertek, hanem műhelyeiket is korszerűbbé tették. Az iskola nemes törekvéseire a Földművelésügyi Minisztériumban is felfigyeltek. Hogy a jövőben a mezőgazdasági gépész és gépszerelő szakma tanításához az eddiginél jobb feltételeket teremtsenek, 3 millió forint állami beruházást kaptak. 1965— 66-ban hattantermes, egyemeletes épületet készítenek. Ezzel a rekonstrukcióval 400 tanuló kényelmes elhelyezését, tanulását biztosítják kollégiumi ellátással. Csomagolják a zakuszkát ELNÉZÉST ... £n nem vaqyok olyan A Békéscsabai Konzervgyárban február végéig 265 vagon za- kúszkál gyártanak és exportálnak a Szovjetunióba. :• , • (Fotó: Malmos) Kétezer tanulója van a békéscsabai közgazdasági technikumnak Keit esztendő híján negyven éve működik már a békéscsabai köz- gazdasági technikum, ahol tervezési, statisztikai és könyvelési technikusokat képeznek középiskolai fokon a kereskedelem, az ipar és a mezőgazdaság részére. Az intézet kétféle iskolatípust foglal magába: a technikumot és a szakközépiskolát. Mindkettőben azonos értékű képesítésit kapnak az érettségizettek. A mostani tanévben 589 nappali tagozatos tanulója és ennek majdnem háromszorosa, 1500 esti tagozatos, illetve levelező hallgatója van a technikumnak. A kétezren felüli tanulógárdát befogadó iskolaépület bővítésre szorul. Négy tanterem, előadótermek és járulékos helyiségek létesülnek. A földszinti falak már állnak és az ablakokat is beépítettek. Az építés folytatásához szükséges beton-tetőgerendákat azonban a dunaújvárosi házgyár még nem szállította Csabára. Ez nemcsak a külső, de a belső munkák végzését is késlelteti, holott a befejezés határideje, augusztus húszadika, nincs is nagyon messze. Értesülésünk szerint az intézet bővítése is csak átmeneti megoldásnak számít. Az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság növekvő tervezési, kereskedelmi, statisztikai szakemberigénye olyan ütemű, hogy maholnap még egy közgazdasági technikumra is szükség lenne megyénkben. Azt hiszem, nem árt, ha még egyszer kijelentem mindenki megnyugtatására, hogy nem vagyok egy elégedetlen, gáncsos- kodó, rosszindulatú ember, aki még a kákán is csomót, vagy effélét keres. Sőt vannak esetek, amikor egy-egy dolog után opportunizmussal vádolom magam, amiért nem teltem szóvá a szóvá tenni valót, de hát emberek vagyunk. Például szólnom kellene néha, amikor a pincér előttem becsüli le a magyar pénz egyik egységét, a fillért, illetve filléreket. Teszem azt, kilenc forint negyven fillérbe került az ebéd. Tízessel fizetek. ö a legjobb esetben megköszöni, de nem ad' vissza. Ha szólok, smucig embernek tart. Nem szólok. Nem szólok az étlapért sem, inkább felállók és elhozom magam, igy legalább, ha másért nem is, de az étlapért odajön, s ha szemfüles vagyok, sikerül rendelnem is. Szeretem a tréfát, így nem sértődöm meg a következőkért sem: hárman megyünk ebédelni. A pincér megkérdi tőlünk — mit parancsolunk? Három betyáros levest kérünk. Ezenkívül egyikünk egy kis adag, másikunk egy nagy adag marhapörköltet, a harmadik pedig egy sertéspörköltet. A pincér elraktározza fejében a rendelést és a tévedés elkerülése végett, no meg a humor kedvéért, elis- métli a rendelést. — Három bePiár, ugye? — és mutatóujjával körbemutat, majd aztán egyenként mutat ránk és emlékeztet. — Egy sertés, egy kismarha és egy nagy- marha. — Hát ezért is szóljak? Nem. Ügy jó, ha a dolgozók vidámak. Víg kedvvel jobban megy a munka. Nem méltatlankodtam azért sem, hogy a tranzisztor betört a péksütemények népes családjába is. Nem is tudhatom például, hogy Békéscsabán miért felényi csak a tepertős pogácsa, mint Szarvason. Lehet, hogy a csabai minőségileg jobb, kalória- dúsabb, de az is lehet, hogy évek óta hiába keresnek nagyobb pogácsaszaggatót az illetékesek, nincsen. Tudomásul vettem azt is, hogy a vendéglőkből eltűntek a da- maszt szalvéták, régen átadták helyüket a mintás, tűrhető terjedelmű papírszalvétáknak. Azu'án jött az egyszerű fehér papírszalvéta, Innen már csak egy lépés volt a kettévágott szalvétáig és most már nem vagyok benne biztos, hogy idővel nem négyfele lesz-e metélve ez is. De mi lesz aztán? Nem szóltam azért sem, hogy eltűntek a vendéglői asztalokról a vizeskancsók. Nem kívánhatom, tudom, hogy a vendéglátó dolgozói legyenek élharcosai az alkohol- ellenes küzdelemnek, de ha én elvből vagy anyagi okok mialt netán vizet kérnék a sertésdagadó után, akkor ne nézzenek úgy rám a felszolgálók, hogy... Szóval ... úgy. Hallgatok akkor is, amikor a fodrász a fülemben hagyja a szappanhabot vagy a nyakamba kotort apró hajszálakat. Nem sértődöm meg, ha hajvágás után bizalmasan megkérdi, hogy kérek-e olajat, vagy esetleg levizezze-e a hajamat. Sok ilyen apró dologért nem szólok, ezzel is bizonyítva, hogy nem vagyok kötekedő természetű. Hogy akkor most miért írtam le? Ezekét csak példának hoztam fel, hogy én ilyesmiért nevr. szólok soha. Én nem vagyok olyan. Dobra Sándor G/orsíró- és q^píróversenyt rendeznek Az Országos Gyorsíró, és Gépíró Versenybizottság elnöksége felszabadulási gyorsíró- és gépíróversenyt rendez. A felszabadulási versenyeket a megyeszékhelyeken március 7-én a gépíró- és gyorsíróiskolák rendezik meg. A budapesti és a Pest megyei felszabadulási gépíróversenyt március 13-án szombaton rendezik meg, legalább húsz jelentkező esetén a munkahelyeken, továbbá a versenybizottság központi helyiségében. A budapesti és a Pest megyei felszabadulási gyorsíróverseny március 14-én lesz a Budapest V., Alkotmány u. 9/11. sz. Közgazdasági Technikumban. A versenyzők nevezésük alapján értesítést kapnak beosztásukról. Gyorsírásból minden részvevő két szomszédos versen yd i k t á' u mot írhat le a 450, 400, 350, 300, 250, 200 és 150 szótagos versenyfokok 5 napos társasutazás indal MÁJUS 17-ÉN AZ ADRIAI-TENGER PARTJÁN LEVŐ Opatijába. Készvételi díj: 1495,— Ft és 270 Ft-ért 5000 dinár költőpénz. Jelentkezés és felvilágosítás az IBUSZ Utazási Irodában, Békéscsaba, II., Tanácsköztársaság u. 12. sz. — Telefon 25—55. 29738 közül, de csak egyet tehet át. (Az áttétel kézírással történik.) 450, 400 és 350 szótagos gyors író versenyt csak Budapesten rendeznek. Gépírásból versenyfeladat sokszorosított szöveg másolása 15 percen át, legalább 320 leütésnyi átlagsebességgel. A versenyzők saját írógépükön és versenypapír- jukon dolgoznak (A/4 alakú géppapír mindkét oldalán, normál kettes sortávolsággal). Minden sikerült dolgozatot legalább emléklappal, hibátlansági fokától függően oklevéllel vagy hibátlansági jelvénnyel jutalmaznak. Díjat kap minden megye legjobb gyorsírója és gépírója, Budapesten a 450 szótagos verseny minden sikeres résztvevője, a 400 szótagos verseny I—III. helyezettje és minden további fokgyőztes; gépírásból a 450 és 320 leütésen felüli csoport I—III. helyezettje. A nevezéseket — a munkahelyekről csoportosan — február 20- ig két példányban kell beküldeni Budapest és Pest megye területéről az Országos Gyorsíró és Gépíró Versenybizottság (Budapest V., Bástya u. 5.), egyéb helységekből a megyeszékhelyen működő gépíró- és gyorsíróiskola versenyfelelőse címére. (A felszabadulási versenyen nevezési dB nincs.) Versenyügyekben felvilágosítást ad a központi versenyiroda, vidéken a megyeszékhelyen működő gépíró, és gyorsíróiskola versenyfelelőse.
