Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-07 / 32. szám

1 1965. február 7. 9. Vasárnap A délkelet-ázsiai helyzet A JELENLEGI VILÁGHELY­ZET legérzékenyebb pontja Dél- kelet-Azsia. A térségben jelentke­ző veszélyek nem csupán helyi jelentőségűek, hanem hatással vannak a nemzetközi kapcsolatok általános alakulására. A délkelet-ázsiai első számú vi­harzóna Dal-Vietnam. A News­week című amerikai lap legutób­bi száma oldalakat szentelt az Egyesült Államok dél-yietnarni dilemmájának. Így tette fel a kér­dést: „Van-e kiút?” Azután nyi­latkozatok következtek. Elmondta véleményét Cabot Ledge volt sai- goni nagykövet, Navarre tábornok, aki a franciái gyarmati haderők főparancsnoka volt Dien Bien Phu idején, Morgenthau, a poli­tikai tudományok tanára és sokan mások. De a problémára igazi vá­laszt egyikük sem adott IDŐKÖZBEN EGYRE SZAPO­RODNAK a provokációk a Viet­nami Demokratikus Köztársaság ellen, az amerikai hadügyminisz­tériumban pedig a dél-vietnami háború kiszélesítésének módoza­tait keresik, és Johnson elnök kü­lön szakértőt küldött Dál-Viet- namba. Mindez azt tükrözi, hogy az amerikaiak Délkelet-Ázsióban zsákutcába jutottak. Sajátos „meg­oldásként” igyekeznek nemzetkö­zivé tenni a konfliktust. Más ázsiai és európai országokat is be akar­nak sodorni a harci cselekmé­nyekbe. Az Egyesült Államok fel­szólította Dél-Koreát: küldjön se­gédcsapatokat Dál-Vietnamba és hasonló jellegű felhívást intézett a latin-amerikai államokhoz is. Akadnak olyan politikai tényezők Washingtonban, amelyek a dél­vietnami kalandot a NATO akció­jával akarják kiszélesíteni. Ez/el magyarázható, hogy Thaiföldén és a Fülöp-szigeteken már vegyes repülőegységeket vontak össze. Washington tehát újabb robbanó­anyagokat helyez el egy olyan tér­ségben, ahol már most is rendkí­vül magasfokú a feszültség. Maxwell Taylor, a dél-vietna­mi tábornok-nagykövet beiktatá­sakor így nyilatkozott: „Már ezer- egy úton-módon segítjük a dél­vietnamiakat, de nem lehetünk elégedettek, amíg meg nem talál­juk az igazán eredményes ezer­ke ttediket.” Taylor összes „útjai” eredménytelennek mutatkoztak. Nem sikerült a Dél-Vietnam „pa­cifikálására” vonatkozó elgondo­lás, amelyet a nagykövet még ve­zérkari főnökként dolgozott ki. Kudarcot vallott az a változat Is, amely már korlátozottabb volt: a főváros és közvetlen környékének szilárd kézben tartása. És végkéop megbukott az úgynevezett politi­kai stabilitás, ami szintén Taylor ábrándja volt. A KUDVTC SOROZATNAK TÖBB OKA VAN. A legfontosabb tényező: Dél-Viefnamban a la­kosság egyre határozottabban szembefordul minden olyan báb­kormánnyal, amely az amerikaiak „patronálása” alatt próbál ural­kodni. Különleges helyi jelenségű Szovjet—japán kereskedelmi egyezmény t Moszkva Moszkvában aláírták a szovjet- japán kereskedelmi egyezményt, amely a kölcsönös kereskedelem érlékét ebben az évben 375 000 000 dollárban irányozza elő, ami az elmúlt évhez képest 15 százalékos növekedést jelent. A szovjet és a japán kereske­delmi küldöttség tárgyalásai so­rán szóba kéglit a két ország kö-' zött hosszú lejáratú (19C6—1970) kereskedelmi egyezmény megkö­tésének kérdése is. Várható, hogy erről az ősszel megkezdődnek a tárgyalások. (MTI) a buddhisták „ellenállási” moz-< galma. A dél-vietnami úgyneve­zett kormányok buddhistaellenes intézkedései „természetesen” tilta­kozást váltottak kL Az amerikai­ak az utóbbi hónapokban meg­próbálták a nehézségeket áthidal­ni. Ezért polgári politikusokat igyekeztek a katonák helyére állí­tani. Ámde ez a színjáték is cső­döt mondott, mert a tábornokok egy pillanatig sem engedték ki ke­zükből a tényleges hatalmat. Ép­pen ezért Dál-Vietnamban az „át­meneti” állapot állandóvá vált. Taylor nagykövet tehát keresi az „ezerkettedik” utót. Az Egyesült Államok számára azonban véeső soron már csak egy út létezik Dél- Vietnamban, ez pedig — kifelé vezet az őrségből. A MÁSIK DÉLKELET-AZSIAI NYUGTALAN TÉR: Lacj&z. Bo­nyolult a belpolitikai helyzete. Je­lenleg az 1964 áprilisi katonai ál­lamcsíny következményeként a washingtoni befolyás alatt álló jobboldali körök gyakorolják a hatalmat, élükön Boon Oum her­ceggel. A katonai erők főparancs­noka pedig Nosavan tábornok, aki nemrég Dél-Vietnamban járt, ahol tanácskozott a katonai junta tag­jaival és az amerikai nagykövet­ség képviselőivel. Nem titkolja: közös amerikai—laoszi—dél-viet­nami akciókat akar létrehozni a laoszi hazafias erők utánpótlási vonalai' ellen. Bizonyos washing­toni körök hajlanak erre a ka­landorpolitikára, holott a genfi egyezmény határozottan kimond­ja: semmilyen külföldi hatalom nem vehet részt a különböző la­oszi frakciók harcaiban. Persze Délkelet-Ázsiában Anglia és az Egyesült Államok között virul az összjáték. London hajlandó tá­mogatni Washington politikájá*, ha az amerikai kormány viszon­zásul „nagyobb megértést” tanú­sít a Malaysia! Államszövetség ügyében. A délkelet-ázsiai vihar­zónában éppen az amerikai—an­gol kalandorpolitika korbácsolja fel a hullámokat. A KIBONTAKOZÁS ELŐFEL­TÉTELE: tiszteletben kell tartan; a genfj egyezményeket, folytatni keli a laoszi vezetők tárgyalásait és mindenekelőtt meg kell akadá­lyozni a háború kiterjedésével fe­nyegető amerikai beavatkozást. Sümegi Endre összehívták az országgyűlést A népköztársaság Elnöki Ta­nácsa az alkotmány 12. parag­rafusa 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1965. február 10. napján (szerda) délelőtt 11 órá­ra összehívta. (MTI) Erkin nyilatkozata Istanbul Cemal Erkin török külügymi­niszter, a Cumhuriyet című török lap tudósítójának adott nyilatko­zatában kijelentette, hogy a török —szovjet kapcsolatok legutóbb bekövetkezett javulása nemcsak a két ország számára hasznos, ha­nem hozzájárul az általános bélre megszilárdításához is. Törökország balkáni politikájá­ról szólva Erkin megelégedéssel nyugtázta, hogy „kedvező irány­ban fejlődtek a török—bolgár és a török—román kapcsolatok”. (MTI) Koszigin Hanoiban Hanoi Mint már jelenhettük, Koszigin .megérkezett Hanoiba, ahol a fővá­ros sok ezer lakosa üdvözölte Ko­szigint és a szovjet küldöttség tag­jait. Testvéri öleléssel fogadta Fham van-Dong, a Vietnami Dol­gozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, a közársaság minisz­terelnöke, Le Duan, a párt Köz­ponti Bizottságának első titkára és több más párt. és állami vezető. Pham van-Dong a repülőtéren mondott beszédében kijelentette: A szovjet küldöttség látogatása igen nagy jelentőségű, hatalmas támogatást nyújt az észak-vietna­mi nép békés épííőmunkájához, a dél-vie>tnami nép igazságos és győzelmes hazafias harcához, ha­zánk békés újraegyesítéséhez az 1954. évi genfi egyezmény alap­ján. Őszinte köszönetét mondunk ezért a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet kormány­nak és a testvéri szovjet népnek. Alekszej Koszigin válaszában Kezdeti tagadás után beismerték: A náciján tagja volt a náci bűnösöket kutató központ vezetője Bonn A Baden-Württemberg-i tarto­mányi igazságügyminisztérium beismerte: Erwin Schüle főállam- ügyész, aki a náci bűnösök felku­Poülikai gyilkosság Ind.óban Űj-Dilhi Pénteken * délelőtt ismeretlen tettesek meggyilkolták Partap Szing Kairon-t, Punjab állam volt főminiszterét. A töredékes jelen­tések szerint a gyilkosság 35 kilo­méternyire történt Űj-Delhitől, közvetlenül azután, hogy Punjab állam volt kormányfője megbe­szélést . folytatott Űj-Delhiben Sasztri indiai miniszterelnökkel. A Reuter iroda úgy véli, hogy a merénylet kétségkívül politikai színezetű volt. tatására alakított ludwigsburgi központot vezeti, maga is tagja volt a nácipártnak. Amikor né­hány nappal ezelőtt az ADN kö­zölte ezt a leleplezést, Schüle he­vesen tiltakozott és a?t mondta, hogy ő sohasem volt tagja sem az SA-nak, sem Hitler pártjának. Miután az ADN Schüle párttagsá­gát bizonyító okmányokra hivatko­zott, az igazságügyminisztérium kénytelen volt visszakozni. Péntek esti nyilatkozatában be­ismerte Schüle párttagságát, a minisztérium azonban azzal men­tegeti a főállamüeyészt, hogy csak tagjelölt volt az NSDAP-ben. Ez­zel szemben az okmányokból ki­derült, hogy Schüle rendes tagja volt a nácipártnak, ezenkívül az SA-ba is belépett. Ezeket az ada­tokat az az önéletrajz tartalmaz­za, amelyet maga Schüle készített 1943-ban. I | hangsúlyozta, hogy „az SZKP ! Központi Bizottsága és a szovjet ■kormány úgy tekinti ezt a l-.oga- ■ tást, mint népeink barátságának újabb kifejeződését, fon‘os politi­kai lépést, amelynek célja orszá­gink egységének és összefogásá­nak további megszilárdítása az imperializmus ellen, a békéért és a szocializmusért vívott harcban. Ezután a két miniszterelnök nyi­tott gépkocsin a szovjet küldöttség szállására indult. * * * Párizs A francia sajtó nagy érdeklő­déssel kíséri a szovjet Miniszter- tanács elnökének hanoi útját. A l’Humanité kiemeli, Koszigin látogatásával a szovjet kormány aláhúzza, hogy a Vietnami De­mokratikus Köz'ársaság nincs egyedül, és hogy támadás esetén időben megkapja a szükséges se­gítséget. A szocialista Populaire „De Gaulle beszél, Koszigin cse­lekszik” című cikkében kifejti, hogy a szövet kormányfő útja nagymértékben befolyásolhatja a délkelet-ázsiai helyzet alakulását. A lap Koszigin látogatásának „csaknem kedvező” washingtoni visszhangjából arra következtet, hogy az Egyesült Államok „tisz­tességes” kiutat keres a dél-viet­nami vállalkozásból. A délkelet­ázsiai semlegességet biztosító ér­tekezlet, amelynek egy nap elke­rülhetetlenül össze kell ülnie, ma már nem látszik olyan távolinak — írja a lap. (MTI) Szcv’e!—magyar mezon Moszkva Szombaton Moszkvában aláír­ták a szovjet—magyar mezőgaz­dasági együttműködésre vonatko­zó jegyzőkönyvet. Az 1965. évre szóló megállapodás a tapasztalat- csere, a mezőgazdasági kölcsönös tájékoztatás, a szakemberek láto­gatásai, valamint a mezőgazdasá­gi szakemberképzés vonalán sok­rétű együttműködést irányzott elő a két ország szakminisztériumai, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia és a moszkvai Lenin Mezőgazdasági Tudományos Aka­démia között. IMTI) A szakszervezetek ideológiai szerepe és a népgazdasági terv végrehajtása sä, ellentétben a nyugati fvolgári ideológusok véleményeivel, ma sem szűnt meg, sőt bizonyos szfé­ráiban a gazdasági életnek mind fontosabbá válik befolyásuk, fő­ként a termelési feladatok elvég­zésére mozgósító munkájuk szem­pontjából. A szakszervezetek munkájának vannak sajátszerű vonásai, ame- Az idei gazdasági évet joggal séhez nyújtott segítségadás, ame- lyek eltérnek a párt lényegét adó tekinthetjük olyan időszaknak, lyekről a SZOT legutóbbi felhí- párttevékenységtől és éppen ezek- amely nemcsak lezárója, s össze- sa mint a szocializmus építésé- ben az eltérésekben kell keresni gezője az ország ötéves népgazda- nek jelenlegi legdöntőbb tényezői- a mindenkori szakszervezeti cé- sági tervének, de mintegy megala. ről szólt lók sajátosságait; azt a módszert, pozója és előkészítője is annak sí a szakszervezeteknek a gazda- ahogyan a dolgozó tömegeket újabb ötéves gazdasági tervnek, 6ági életben, az államban betol- szervezni lehet. Ennek a kérdés- amely tulajdonképpeni kristályo- tött szerepe történetileg is és el- nek sokoldalú elemzését alig egy sítója lesz a szocialista építés leg- vileg is lényeges változásokon évtizede még elhanyagolták, il- jelentősebb eredményeinek. Ha ment át. Különösen megmutatko- letve számos dogmatikus vagy re- csupán a múlt évi és az idei nép- zott ez a változás mindazokban az vizionista behatás nyomán eltorzí- gazdasági terv végrehajtását, il- országokban — és így nálunk is tották, egy időben pedig — mint letve az új feladatok sorát tekint- —, ahol győzött a pro’.etárdiktatú- a párt feladataihoz képest „idejét jük, megállapítható, hogy a ko- ra. A kapitalizmus elleni fórra- múlt” szervezeti formák által adó- rábbi évek gyakorlatához képest dalmi harcot felváltotta a jelle- dó „kisebb” problémákat — igye- rendkívül megnőtt nemcsak az ál- gét tekintve nem kevesebb fórra- keztek háttérbe szorítani, nem is laml, gadasági vezető apparátus dalmisággal telített, de tartalmi- beszélve a másik végletről, ami- munkája a termelés szervező, ősz- lag és céljaiban megváltozott, a szehangoló, valamint irányítási szocialista termelést, az országépí- oldalát nézve, hanem nőtt, széle- tést, a gazdasági, társadalmi rend. sedett a szakszervezetekre váró szert szolgáló, a dolgőzók széles feladatok sora is. Feladataink szé- tömegeit csoportosító szak szerve­id® skálájában a dolgozók érdek- zeteknek a népjólét emeléséért zők, amelyek napjainkban oly védelme mejjett egyik fő feladat folytatott küzdelme. sokrétűvé teszik a szakszervezeti a termelés hatékonyságának nőve- Munkájuknak, szerepüknek ez munkát? Lenin a szakszervezetek lése, a gazdasági tervek telj esi té- az átalakulása, sokrétűbbé válá- szerepének és munkájának egyik kor túlhangsúlyoz'ák. De mik is ezek a sajátszerűségek, amiket most az újabb fontos feladatok végrehaitásánál figyelembe kell venni? S mik azok az új iénye­1 eg döntőbb sajátszerűségét, amely a fejlettebb szervezeti formától, a párttól megkülönbözteti, éppen abban a viszonyban jelölte meg, amely a munkásosztály párt­ja és a szakszervezetbe tömörített munkásság között jön létre. Mint 1923-ban, a VIII. szovjet kong­resszuson mondotta: „Abban, hogy a szakszervezetek teremtik meg az élcsapat kapcsolatát a tömegekkel, a szakszervezetek győzik meg mindennapi munkájuk során a tömegeket, annak az egyedüli osz­tálynak a tömegeit, amely képes arra, hogy bennünket a kapitaliz­musból a kommunizmusba átve­zessen.” Továbbá a másik sajátos­sága a szakszervezeteknek, hogy: „Másrészt pedig a szakszerveze­tek az államhatalom -tartalékai-.” (Lenin Művei 32. kötet 3. oldal.) Azonban látni kell, hogy létez­nek, hatnak olyan sajátszerű vo­nások is a szakszervezetek mun­kájában, amelyek nem kapcsolha­tók közvetlenül a lenini sajátsá­gokhoz, s éppen ezért, valamint gazdasági törekvésektől árnyalt voltuk miatt neh.ezen kimutatha­tók. A szocialista állam jelentős mértékben támaszkodik a szak- szervezetekre, Igényli azok segít­ségét és munkáját, s ma már egy­re inkább bevonja az alapvető népgazdasági feladatok végrehaj-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents