Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-05 / 30. szám
1965. február 5. 2 Péntek A külkereskedelmi miniszter tájékoztatója az idei tervről Bíró József külkereskedelmi miniszter a Külkereskedelmi Minisztériumban csütörtökön tájékoztatta a külkereskedelmi vállala. tok vezetőit az 1965. évi feladatokról. A miniszter fő feladatként jelölte meg a terv egészének és minőségi mutatóinak teljesítését. Be_ számolójában hangsúlyozottan foglalkozott a külkereskedelmi tevékenység gazdaságosságával, a piaci és a közgazdasági munka erősítésével. — A termelés és az értékesítés összhangjának megteremtése — mondotta — közös külkereskedelmi és ipari feladat, ennek megvalósítása a reális gazdálkodás alapfeltétele. Bíró József miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy a terv teljesítéséhez a külkereskedelem tárja fel az ipar. nál levő tartalékokat, amelyekre lehetőséget ad többek között az a tény is, hogy az ipar ez évi fejlődé, sének üteme viszonylag alacsony, 4,5 százalék lesz, éppen a termelés minőségi mutatóinak fokozottabb érvényesítése miatt. Ezután részle. lesen foglalkozott a külkereskedelmi tevékenység további javításénak kérdésével. Végül rámutatott arra, hogy az ez évi terv. ered. menyes teljesítése megalapozza a harmadik ötéves terv jó előkészítését, valamint az 1966/1970. évek. re szóló hosszú lejáratú megállapodások megkötését a szocialista országokkal. (MTI) Koszigin Irkufszkba érkezeit Xrkutszk Hanoiba vezető útján a szovjet küldöttség, amely Kosziginnek, a szovjet Minisztertanács elnökének vezetésével látogatást tesz a Vietnami Demokratikus Köztársaságban, csütörtökön Irkutszkba érkezett. A küldöttség itt töltötte az éjszakát és pénteken folytatja útját, (MTI) De Gaulle sajtóérlehexlete I műanyagból készült tankot állí- i tottak, hogy azon „tanulmányozza” a konstrukciót. Megint egy bizonyíték: a nyugatnémet újra- fegyverkezési gépezet forgatóinak semmi sem drága, ha a pusztítás eszközeiről és politikai vesztegetésről van szó. A világpolitikai küzdőtéren a nyugatnémet választások közeledtével egyre hevesebb viták várhatók a német kérdésről. Bonn máris abba az irányba Hajszolja szövetségeseit, hegy az ő szája ize szerinti provokatív kezdeményezéseket indítsanak meg Európa sorsának a legsúlyosabb kér-, désében. Ezt követelte Erhard de Gaulle-tól, ezért kopogtatnak napról napra a nyugatnémet megbízottak a Pentagon Irodáinak ajtaján. , És á diplomáciai aktatáskák mélyén mindig ott lapul a kétmilliárd dollárból valami, gyengéd emlékeztetőül arra, hogy Bonn militaristái hogyan akarják megvesztegetni a világot. Párizs De Gaulle csütörtökön délután tartotta meg nagy érdeklődéssel várt sajtókonferenciáját. Elnökségének kezdete óta tizennegyedszer fejtette ki Franciaország politiká, ját az újságírók előtt. A sajtóértekezletet a hagyományos kereteik között a kormány tagjainak jelenlétében, mintegy 800 francia és külföldi újságíró részvételével zaj. '.ott le az Elysée-palota nagytermében. A köztársasági elnök lényegében a nyugati világ nemzetközi pénzrendszerének megromlásáról, az ENSZ válságáról és a német kérdésről beszélt. A francia köztársasági elnök végül kitért Párizs és London viszo. nyára. Megelégedéssel nyilatkozott Wilsonnal folytatott eszmecseréjéről. „Aglia és Franciaország között — mondotta — nincsenek hegyek, csak egy csatorna, ezt azonban alagúttal járhatóvá lehet ten. ni”. Az egyik újságíró az elnök egészségi állapota iránt érdeklődött. „Nem érzem magám rosszul — mondotta De Gaulle —, dfe biztosíthatom önökét, hoey egy nap meg fogok halni”. (MTI) ■ (Í€) Újabb kalóztámadás Kuba ellen Havanna. A kubai forradalmi fegyveres erők mir «''tóriuma este bejelentette, hogy kubai ellenfor- radalmárck keddre virradó éjjel Las Villas tartományban, Kuba déli partjainál, nehézgépfegyverrel és ágyúval rálőttek egy benzintartályra. Az éj leple alatt végrehajtott kalóztámadás szerencsére nem okozott jelentős károkat, mert a lövedékek célt tévesztettek. A kubai fegyveres erők partvédelmi egységei nyomban válaszoltak a tűzre és megfutamo- dásra kény szeri tették a kalóznaszádot. (MTI) Közös cél A portugál szabóktól a norvég autógumi üzemekig fél Európa országaiban dolgoznak a nyugatnémet hadseregnek. Bonnból az arannyal pillanatnyilag jól alátámasztott márka valóságos áradata ömlik szét a világba. A rossz hírű bonni Ermekeil-ka- számyában, amelynek irodáiban a hadügyminisztérium székel, évente nyolcmilliárd márka, azaz kétmilliárd dollár értékű szerződést osztanak ki a szüntelenül növekvő és revans-álmokát dédelgető hadsereg felszerelésére! Sokan „rejtélynek” tartják ezt a megrendelés-áradatot, hiszen a nyugatnémet ipar maga is képes lenne előállítani mindazokat a fegyvereket és felszerelési cikkeket, amelyekre a hadseregnek szüksége van. Nem is gazdasági, hanem nagyon is ravasz és átgondolt politikai követelmények irányítják a megrendelőket. A cél mindenekelőtt az, hogy minél több európai és tengerentúli államot tegyenek érdekeltté a nyugatnémet felfegyverzésben. A legfőbb célpont persze az Egyesült Államok, ahol a Pentagon után az Ermekeil-kaszárnya a fegyverkezési trösztök legnagyobb megrendelője; rohamcsónakoktól a rakétákig, páncélosoktól a vadászrepülőgépekig, rakétával felszerelt rombolóktól a helikopterekig a bonni arzenál nagy része: Made In USA. Ezek a megrendelések töltik be a legjelentősebb szerepet. Az a feladatuk, hogy valahányszor — mint éppen most is — nézeteltérések mutatkoznak Washington és Bonn között a támadó katonai stratégia részleteiben vagy az agresszivitás fokában, a nagy amerikai fegyvergyártó konszernek szószólói a szenátusi folyosón mindig támogassák a nyugatnémet elképzeléseket. Ami a felfegyverzést illeti, Bonnt nem érdeklik a Közös Piac és Anglia közötti nézeteltérések. A nyugatnémet Stern szemléltető tablón (csatolt képünk) mutatja be, hogy a kétmilliárd dollárból Angliától nehézpáncélosokat, ágyúkat és repülőgépmotorokat, Franciaországtól repülőgépeket, páncéltörő rakétákat és elektronikai felszereléseket, Olaszországtól repülőgépeket és lökhajtásos motorokat vásárol. A semlegesség nem akadály. Bonn Svédországtól acélsisakot és ágyúcsövet, Ausztriától tengeralattjárókhoz való antimag- netikus acélt, Finnországtól gra- nátvetőket vásárol. Szerepelnek a. listán olyan országok is, amelyek számára iparilag még sokkal kevésbé indokolt, hogy a Bundeswehr szállítói legyenek. A nyugatnémet konfekcióüzemek legalább olyan uniformisokat tudnának készíteni, mint a portugál szabóságok. A nyugatnémet muníciógyárak megbízhatóbb árut, mint a törökök vagy a görögök. És nyilvánvalóan csakis politikai oka van annak, hogy a nyugatnémet Bundeswehr-„hő- sök” meleg alsónadrágjait és géppisztolyait éppen Izrael szállítja.. Wienand szociáldemokrata képviselő, aki a nyugatnémet parlament védelmi bizottságának helyettes vezetője, így nyilatkozott: „Az egész világ keres a nyugatnémet felfegyverzésen. Mi pedig fizetünk, fizetünk, fizetünk.” E gigászi politikai megvesztegetési manőver szolgálatában a nyugatnémet külpolitika készen áll az áldozatokra is. Kiderült például, hogy az Ausztriában vásárolt antimagnetikus acél nem alkalmas arra, amire vásárolták: nem bírja a tengeralattjárók burkolatát igénybe vevő különleges megterheléseket. A belőle gyártott hajókat először harmincmillió márkáért át kellett alakítani, azután kinevezték „Iskola tengeralattjárókká”. Ez nem lényeges, a fontos az, hogy az ilyen megrendelésekkel is hozzáláncolják Ausztriát a nyugatnémet gazdasági szervezethez — és az újra- felfegyverzés gépezetéhez. Az Er- mekeil-kaszámya aranyat szóró urai négyezer tankot rendeltek a spanyol Hispano Suiza művektől — anélkül, hogy a rendelés pillanatában a tankból akár egyetlen mintapéldány is létezett volna. A bonni parlament hadügyi bizottsága elé egy fából, kartonból és Aki szemügyre veszi az idei népgazdarógi terv adatait, minden kétséget kizáróan felismeri benne, hegy minőségi fordulatot akarunk elérni a gazdálkodásban, de az ezzel összefüggő gondolkodásmódban is. Ez a terv nemcsak igényli a megbízható, szolid, jó munkát, hanem kedvező feltételeket is teremt hozzá. A mennyiségi előirányzatok csökkentése lehetővé teszi a különböző tényezők jobb összehangolását, az üzemek folyamatos anyagellátását; nem kell szétforgácsolni az emberi munkaerőt és a gépi kapacitást az építkezéseken; remélhetőleg nem lesz ok felesleges termékekkel tölteni a raktárt stb. Ugyanaz a nyugodt, kiegyensúlyozott tervezés vonatkozik a mezőgazdaságra is, ahol az eddiginél inkább számításba veszik az időjárásból adídó bizonytalansági tényezőket, a termelőerők jelen’egi színvonalát, szövetkezeteink helyzetét. A terv magában fog’a’ja azt is, hogy az eddiginél még jobb közös ügy szervezettséget, srigorú munkarendet kell teremtenünk a gyárakban és a szövetkezetekben. Sok helyen viszonylag alacsony a munkaintenzitás, minek következtében a szükségesnél magasabb az egy termékegységre jutó költség. Az is többé-kevésbé ismert dolog, hogy a munkamorál bizonyos lazulásához — egyebek között — a mennyiség indokolatlan növeléséből adódó kapkodás, az akadozó anyagellátás vagy a teljesítményeket nem helyesen tükröző bérezés is hozzájárult. A mérsékelt tervelőirányzat kedvező feltételeket teremt a jobb munkamorál kialakításához is. A feltétel azonban önmagában még édeskevés. A tényleges minőségi fordulathoz további gazdasági, műszaki, munkajogi, üzemszervezési intézkedések sorát kell kidolgozni, szoros összhangban a céltudatos nevelő tevékenységgel. Ez csak úgy képzelhető el, ha az üzemben, szövetkezetben működő valamennyi erő egy célra irányul, ha valamennyi gazdasági és társadalmi szervezet felismeri ebben a saját szerepét, speciális tevékenységének körét. A legkevésbé sem csupán pártügyről van tehát Itt szó, amelyet leszűkíthetünk a vállalati vezetés és a pártszervezet körére. Termelésünk gazdaságosabbá tétele, iparunk és mező- gazdaságunk termelékenységének és gazdasági hatásfokának növelése olyan nemzeti ügy, amelyhez valóban millióknak kell hozzájárulniuk munkával, gondolattal, a közvélemény ellenőrző tevékenységével, a munkafegyelem érdekében tett konkrét lépésekkel. Az üzemekben, termelőszövetkezetekben működő tömegszervezetek — a szakszervezet, a KISZ, a nőszövetség, a Hazafias Népfront — speciális feladataik megoldása mellett ugyancsak e gondolatok tolmácsoló!, a munkásközvélemény formálói lehetnek, s ezer módon szolgálhatják ezt a lét- fontosságú ügyet. Noha a probléma — a tömegszervezetek gazdasági vonatkozású nevelő munkája — egyáltalán nem új, mégis úgy gondoljuk, itt is szük\
