Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

KÖRÖST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Gondolatok a Hamletról Kozincev fílmie után A Hamlet világirodalmi trónbitorlás tényét, a ki- szerű a komor helsingöri fogalom. 1601-ben irta rály állam elleni cselekede- vár, a környezet hitelesnek teit. Amig önmaga előtt érezhető középkori viszo- nem igazolja a király teljes nyokat ábrázol. Eiseinstein bűnösségét, addig vívódik, képeit idézik ezek az opera­halogatja a bosszú végre- töri és rendezési megoldá- hajtását, mely csak akkor sok, a Rettegett Ivánban következik be, . amikor találhatunk hasonló fogáso­Shakespeare s azóta szám­talanszor tűzték műsorra a világ színházai, köteteket írtak róla az eddigiek so­rán. Tizenhat esetben ké­szítették el filmváltozatát. Az utóbbi évek magyar színházi sikerei közül ez a tragédia viszi a pálmát, s manapság az emberek úgy ismerik Hamlet történetét, mint Aischylos, Sophokles, Euripides korában ismerték a trójai vagyathébai mon­dakört, amelyek alapjául szolgáltak a Dionysos-ünne- pén előadott tragédiáknak. Egy Hamlet-előadásra a Claudius már az ő életére is tör. Most nézzük, mit mond Kozincev Hamletje? Shakespeare a Hamlettel saját korának problémáit akarta ábrázolni. A témát már ő is készen kapta, Saxo Grammaticus dán krónikás a XII. század vé­gén jegyezte le. S akkor még szó sem volt a rene­modem ember már úgy ül szanszról és a humanizmus­be, hogy a cselekményen ról. Kozincev gondolata a kívül a rendezést, és a szí- Hamlettel kapcsolódik a nészi játék korszerűségét fi- szovjet közélethez. Az ő kát s ennél a filmnél még fokozza ezt a szélesvászo*. Újszerű volt, hogy a ren­dező közérthetővé tette a történetet. A színházi elő­adások gyorsan pergő dia­lógusaiban sok esetben a képzelet nem tudja követni a szavakkal megjelenített történetet; ez a film sok­szor az' elmondott szöveg helyett képekkel fogalma­zott. • Nagy bátorság kell hoz­.... . . „ záfogni egy Hamlet-film­gyeii és boncolgatja: vajon Hamletje eher a Lawrence elkészítéséhez, kü­«viiKnn o __ f 1 !i t rí nt» óltól mArtTnmVíQlt 7 lönös en akkor, ha előzőleg az elismerten legnagyobb az eddigiektől miben ho- Olivier által megformált zott újat, vajon méltó-e a filmtől. Nem magánélet­produkció a szerzőhöz, ki- problémát tárgyal kápráza- , . fejezi-e annak gondolatait tos színészi játékkal, s fel- Shakespeare-szinesz: Law- vagy meghamisítja az ere- borított drámai szerkezet- rence Olivier azt már meg­deti koncepciót. Mint mond Shakespeare a Hamlettel? Nem egy idegbeteg, neuraszténiás ki­rályfit akart bemutatni, mint ahogy a XX. század egyes dekadens képviselői látják, nem a tízparancso­lat megszegőjének tragédi­áját mondja el, mint ahogy egyes klerikális esztéták magyarázzák. A Hamlet egy új gondolat hordozója, egy új társadalmi rend etiká­jának képviselője a felbom­lott középkor és a huma­nista gondolkodású rene­szánsz idején. Wittenberg- ből jött vissza a „barbár” Dániába, abból a Witten- bergből, amelyben Luther és környezete már megdön­gette a középkor vaskos bástyáit. Megtudja halott apja szellemétől, hogy a hitvány Claudius volt a gyilkosa; aki trónját is el­foglalta, özvegyét feleségül vette. A középkor erkölcsei szerint Hamlet feladata a.- vérbosszú, ezt követeli a szellem s egyben a társada­lom, ez viszont ellenkezik a humanista királyfi elveivel. A konfliktus egy emberben csap össze, a barbár cse­lekvésre kényszerített Ham- letben, aki hitványságáért elítéli Claudiust, elítéli azért is, mert látja az ud­varoncok ostobaságait, a hivatalnokok packázásait, a leromlott országot, látja a tel, mint ahogy az angol szí­nész tette; hanem egy gon­dolkodó, közéleti embert mutat, aki a hitványság el­len lázad, s vívódva-töp- rengve az új eszmék tuda­tában cselekszik. Ilyen küz­delem láttán óhatatlanul feltör az emberben a pár­huzamra állításra, az öniga­zolásra, a hasonló sors fel­ismerésére ösztönző gondo­lat, s a rendező Kozincev szimbolikusan érezteti is Hamlet küzdelmében a sa­ját, és az újat akaró szov­jet emberek küzdelmét. A rendező — mint a cannesi filmfesztivál bemutatója után mondta —, nem egy homályos és ismeretlen fé­lelmektől gyötört embert akart bemutatni, hanem a gondolkodót, aki egy nehéz korban megpróbálta fel­emelni az emberiesség zász­laját. Szép ez az új Hamlet­film! Felhasználja a gyor­san fejlődő filmművészet új eredményeit; szép a há­borgó tenger, amely beve­zeti a filmet, mely szimbo­likus jelentést hordoz, jel­képezi a nép háborgását, megteremti a történet ér­zelmi atmoszféráját. Lenyű­göző és megdöbbentő a szel­lem megjelenése, kár, hogy a szinkron hangja nem tud a kép színvonalához emel­kedni, nem tudja a térbeli­séget érzékeltetni. Nagy­fllmesítette. Az új alkotás­nak túl kell szárnyalnia vagy legalább olyannak kell lennie, mint az előző, mert a közönség igényes, ezt a témát csak kitűnő elő­adásban akarja látni. Ko­zincev Hamletje megfelel e követelményeknek. Szép és gondolatgazdag filmet alkotott. Péter László Ezüst György Leány fej Brackó István: CSAK Csak hull Csak hull Esik Tavaszi zápor éltess engem is. Csak el Csak el megyek Tikkasztó nvár lesz mire megérkezek. Csak nem Csak nem szabad nélkülem egyedül érezni magadat. Csak várj Csak várj nagyon A napból hunyorgók rád minden hajnalon. Idézet* A művészi érték legál­talánosabb jellemzői: az eredetiség és a mara- dandóság. Az eredetisé­get természetesen nem az mutatja, hogy az alkotó mi újat hozott létre az adott művészeti ág for­manyelvének addigi ered­ményeihez képest. Az ere­detiség kritériuma az, hogy képes-e a művész valami lényegesen újat, tartósan törvényszerűt feltárni a valóságból. Másrészt csak azok a mű­vek maradandók — aho­gyan ezt Marx a ho­méroszi eposzokkal kap­csolatban kifejtette —, amelyek egy történelmi korszak lényeges belső törvényszerűségeit a leg­nagyobb gazdagsággal tárják fel, mert épp ‘ ez­zel képesek kielégíteni az emberiségnek a maga ko­rábbi fejlődése iránt ta­núsított érdeklődését. A művészi érték tehát egy­részt a művészetnek a valósághoz való viszonyá­tól, a valóság lénye­ges törvényszerűségeinek, összefüggéseinek feltárá­sától függ. A társadalmi valóság azonban szükség­képpen és kizárólag csak az alkotó művész aktív újrateremtő tevékenysége révén fejeződhet ki a mű­vészi alkotásban. *Az MSZMP Központi Bi­zottsága mr’lctt működO Kulturális Elméleti Munka- közösség tanulmányából. (Társadalmi Szemle, 1965. 2.). A szeghalmi diákok látogatása Szabó Dezsőnél I Nftpszalndság december 18-1 számában hosszabb cik­ket közölt Iskolánkról, Rózsa László tollából: Parasztgimnázi­um címmel. Érdeklődve olvastam el a cikkíró visszaemlékezé­seit, nemcsak mert egykori kedves tanítványunk volt, hanem azért Is, mert írásában helyesen mutatott rá az alapítónak a maga korában egyedülálló Intencióira. Én a megindulás első évét kivéve egész tanári pályámat ennek az Intézetnek a szol­gálatában Jártam végig, tudom tehát, hogy éppen, paraszti Jellege miatt egészen a felszabadulásig mennyi mellőzésben, sőt nemegyszer megalázásban volt része. Klebelsberg Kunó gróf, akkori kultuszminiszter már megnyitása ellen Is tilta­kozott, mondván, hogy parasztgimnáziumra ennek az ország­nak nincs szüksége, s utódai is hasonló ellenszenvvel kezelték mindenkor az Iskola minden elébük kerülő anyagi természetű kérését. Ez a szeghalmi gimnázium volt az egyetlen középis­kola az országban, amely egy ÍUlérnyl fizetéskiegészítő állam­segélyben nem részesült, hogy csak egyet említsek a mellőzés sok megnyüvánulása közül. Csak Nagy Miklós akkori Igazgató törhetetlen energiája és szívós kitartása tudott legyőzni min­den nehézséget, s biztosította ennek a ma Is virágzó Intéz­ménynek további működését. A cikk címe eszembe Juttatta: milyen meleg érzések és erős rokonszenv fűzte Iskolánkhoz Szabó Dezsőt Ügy érzem, nem lesz érdektelen erre vonatkozó emlékeimet lejegyezni és köz­rebocsátani. Bz Írót magát csak 1919 augusztusában láttam, mikor a bu­dapesti egyetem „gólyavár" nevű tantermében beszédet mon­dott a hallgatóknak. Addig csak a Nyugat és a Huszadik Szá­zad című folyóiratokban megjelent tanulmányait és cikkeit Is­mertem. Ezek között Berzsenyiről, Eötvösről, Adyról Írottak ragaduk meg különösebben, szempontjaik újszerűségével, stí­lusuk eUddig szokatlan dinamikájával. Frissen élt még ben­nem az 1919 áprilisában olvasott Az elsodort falu című regé­nyének hatása Is, siettem hát a gólyavárba, meghallgatni az akkor már országos hír szárnyára kapott lró előadását. Az előadás kétségkívül frappáns hatású volt. Talán ezren ts szo­rongtunk a 60« személy befogadására épült gólyavárban, s ez a rengeteg fiatalember tomboló lelkesedéssel kővette az első­rangú szónoknak Is bizonyuló Író fejtegetéseit. Előadása után kltódíjltak a Múzeum-kőrútra, s emlékezetem szerint még a villamosokat Is feldőntötték a bennük lappangó energia leve­zetésére. Az lró szaval előrevetették a hamarosan bekövetkező fehér terror árnyékát, s nem kis mértékben járultak hozzá Erdélybe való visszatérésem mielőbbi megvalósításához. Az 6 személyét azonban később sem vesztettem szem elől, elolvas­tam mindent, ami róla a romániai sajtóorgánumokban megje­lent. Így viharos eseményekben oly dús életének nem volt olyan momentuma, amiről ne tudtam volna, mikor Erdélyt el­hagyva átköltöztem Magyarország területére, s végleges alkal­mazást nyertem Péter András Iskolájában. Természetesen el­olvastam a többi munkát Is, s ha pályája felfelé íveléséhez fűzött reményeim nem is teljesedtek, érdeklődésem Iránta nem kevesbedett egészen haláláig. Ennek legelsősorban erdélyi származása s a nagyenyedlvel testvér kolozsvári kollégiumi dl- ákoskodása adott, alapot. Azt is többször hallottam említeni édesanyámtól, hogy az író Jenő bátyja mint enyedi teológus kitartó táncosa volt s szíves barátság szálai fűzték őt anyám családjához. Mikor Az elsodort falu-t édesanyám is elolvasta, az abban szereplő református lelkészek mindenikére ráismert, élénk bizonyságául annak, hogy az Író élő alakokról mintázta regénye szereplőinek nagy részét, ha tán nem Is éppen min- denlket. V Mgnézet«, tánsadalomszemlélete már nem harmonizált az enyémmel, aki olyan nevelésben részesültem, amely nem Is­merte a fajelmélet sovén doktrínáját Nagy óvatosságra és sok töprengésre volt hát szükség, mikor az Ifjúsági önképzőkör ben a tanulók az ő munkásságával foglalkoztak. Mivel pa­rasztgimnázium voltunk, természetesen nem mellőzhettük a magyar Ifjúsághoz Intézett szózatát: .. Legyen bennetek a magyar paraszt, mint kenyér és hús az erős testben, mint erő a friss növényben. A magyar paraszt legyen termésetek gyö­kere, akaratotok ereje, küzdelmeitek egysége, harcotok hite. Minden becsületes erő, minden Igazi tehetség érvényesülésének egyetlen útja van: a magyar paraszt. Minden harcnak egy célja: visszafizetni Magyarországot a magyar parasztnak. Az ő honfoglalása, az ő győzelme legyen a U munkátok örökké­valósága! Legyetek gyermekei és apja, tanítványai és tanítója, katonái és vezére a magyar parasztnak I” E szózat hatása alatt a túlnyomó többségben paraszti származású ifjaink lelkes ér­deklődéssel vették kezükbe Szabó Dezső minden Írását, ha ta­nulókörök nem is alakultak gimnáziumunkban az ő gondola­tainak elmélyedőbb tanulmányozására, amire pedig gyakran hívta fel olvasóit a füzeteiben. Eleinte ezeket a füzeteket szá­monként vásárolta meg az öhképzőkörl gazda, későbD előfi­zettünk rájuk négy példányban. Nem telt ei egy hét s a pén­zünk visszajött ezekkel a kísérő sorokkal: „Az önképzőkörnek és a tanári karnak 2—2 példány Jár hivatalból. Megbecsülése az ottani munkának. Ne hencegjetek! Jó munkát! Sz. D.” A ne­héz anyagi körülmények között élő író meleg baráti gesztusát természetesen azonnal hálásan megköszöntük, hangoztatván.

Next

/
Thumbnails
Contents