Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

Sass Ervin: LAPULOK Gúnyolódik, morog és p5r5I, de csak baráti körben, ahol körben az asztalnál olyanok ölnek, akik ha itt más helyzet lenne, kezüket dörzsölnék lelkesedve, s a torkukat rekedtre ordítanák. Gúnyolódik és félremagyarás, gyaláz és rágalmai, aljas fondorlatok mérgezett kését kabátja ujjába csúsztatva rejti, s elejti a szót, mely akkora gyűrűt mint vízbe hajított kő, s nem csillapul, ahogy a törvény kimondja, egyik hulláma másikát dagasztja, s egekig verdesi, míg lesirhogy a gyanútlan mélységbe zuhanni tudatlan készül. Most még mosolyog; negédes, édes csöppséged szöszke haját simítja, és szörnyű, hogy az ember nem is gyanítja: arra gondol, bárcsak hatalma lenne, koncentrációs táborba vetne, s számot égetne rád, mint amazok régen. vet. Figyelmeztető Titkon rólad is készít skiccet, miközben elsüt egy esetlen, rossz viccet, majd kezetráz veled sután. Ha tehetné, összezúzná benned az embert. Megvert társai lapulva néznek, s a fénynek esküdtek örök haragot. Előzetes jegyzetek e§y kiállításhoz Gross Arnold grafikái Gross Arnold művészeté­vel a közeljövőben alapo­sabban megismerkedhet a gyulai műértö közönség: március 14-től az Erkel Fe­renc Múzeum mutatja be grafikai alkotásait. Szű- kebb pátriánkban — né­hány művének ismeretében is — sokan hívéül szegőd­tek: tudnak róla, számon- tartják. Mégsem lesz ér­dektelen, ha néhány mon­dattal előzetesen bemutat­juk. Tordán született 1929- ben, s 1947-ben Budapestre került. A főiskolát — Ká­dár György, Konecsni György, Hincz Gyula, Kof- fán Károly voltak a meste­rei — 1953-ban végezte. Az­óta fővárosi és vidéki kiál­lítások rendszeres kiállító­ja. 1955-ben Munkácsy-dí- jat kapott; 1956-ban, majd 1961-ben önálló kiállítást rendezett Budapesten; igen sok külföldi grafikai kiállí­táson Is szerepelt. Szűksza­vúságukban is sokat mon­danak ezek az adatok: Gross Arnold az érdeklődés előterében áll. Bizton állít­juk, , hogy ezúttal nem ér­demtelenre szállott a nem csekély elismerés. A fiatal művész jellegze­tes képi világot alakított ki. Legtalálóbban groteszk játékosságnak nevezhet­nénk a valóság ábrázolásá­nak ezt a módját. Szokat­lan aprólékossággal meg­munkált rézkarcain és met­szetein kárörvendő fintor­ral állít görbe tükröt a kis­polgári tenyészetnek: apró csecsebecsékkel telezsúfolt interieur-be zsúfolja be a kis-szerű embereket — néz­zétek, milyen esetlenek va­gyunk. Máskor buján vi­rágzó rétet, hervadhatat­lan kertet népesít be „meg- emberiesített” figuráival. S milyen széles asszociatív lehetőségek nyílnak az em­berformájú virágok, gizga- zok láttán !.„ A groteszk játékosság s a bravúros rajzi tudás kü­lönleges élményt ígér: szu­verén. senkire sem hason­lító művészi karaktert is­merhetnek meg a kiállítás látogatói. Szilágyi Miklós Irányzatok a mai polgári filozófiában hogy nem hencegés rejlett előfizetésünk mögött, hanem is­kolánk és ifjúságunk nagy barátja iránti ragaszkodás, s az a törekvés, hogy a mi szerény filléreink is hozzájáruljanak anyagi gondjai csökkentéséhez. Füzednek anyagiból a „Feltámadás Makucskán” és „A kötél legendája” tettek nagy hatást ifjainkra. Az elsőhöz minden önképzőköri taggal hozzáolvastattam Mikszáth „Az új Zrínyiász” című regényét, hogy lássák honnan származik az alapötlet s a mondanivaló felépítése. Aztán közösen olvastuk el a parasztok makucskai feltámadásának történetét. A tanulók pokoli élvezettel mulatták végig a parlamenti tárgyalás leírá­sát, Klebelsberg, Wolff Károly, Bethlen István gróf, Gömbös Gyula felszólalását, amelynek során az író Karinthy Frigyes­hez méltó elmeéllel mutatta be frappáns stílusutánzataiban ezeknek a politikusoknak embertelen, korrupt, alacsony szín­vonalú voltát. Az újságokat már éber szemmel olvasó VIL és Vm. osztályosok közül nem egy látta meg, hogy az elbeszélés az egész kormányzati rendszer szatírája, s rádöbbentek a le­sújtó alapgondolatra is: míg Magyarországot ilyen emberek vezetik, a magyar paraszt számára nincs feltámadás e ha­zában. „A kötél legendájáénak is azt a részét élvezték legjobban, amelyet a való élethez a legtöbb szál fűzött: a törvényszéki tárgyalás leírását s az írók menetét. Az első képben a fennálló erkölcsi világrend farizeus kétszínűségét, a másodikban pedig az ismert írók torzított galériáját láthatták. Ez a novella a hazafias frázisok nevetségessé tételével is hagy hatást tett a tanulókra. Rávilágított arra a lesújtó igazságra, hogy az orszá­got gonosz emberek vezetik, akik között ártatlan gyermeknek tekinthető a gyilkos, s akik a maguk hozta törvényekkel s csendőrszuronyokkal kényszerítik rá akaratukat az elnyomot­takra. E két növelőn kíviii gondos válogatás és alapos fel­készülés után Szabó más Írásait is áttanulmányoztuk a növen­dékekkel. Ezek elemzésére azonban nem térek ki, mert nem oélom e rövid emlékezésben az ö írói portréjának megrajzo­lása. E kettőt Is csupán azért említettem meg, mert az ellen­forradalmi kurzus bátor és szellemes kritikáját adták s Ízelítőt az Iskola ellenzéki szellemű neveléséből.. Az erősen fasizálódó Magyarországon főként arra törekedtünk Önképzőkört mun­kámban segítő tanártársaimmal, hogy az ifjúság szemét ráirá­nyítsuk a német veszélyre, az Idegen hatalom érdekelt kiszol­gáló államférfiaink gennctelenségére s egyben az irodalom társadalomformáló erejét hangsúlyozzuk. Ennél többet abban az időben és politikai légkörben nem tehettünk. Mikor az lró hatvanadik életévét töltötte, s nevétől, ünnep­lésétől hangos volt az ország, került sor nála tett látogatá­sunkra. 1939 október végén az országos protestáns napok alkal­mával egyhetes tanulmányi kirándulásra vezettem Budapestre 33 tanulónkat. Az Ifjak mór Indulásunk előtt felvetették azt a gin—Imim hogy a kirándulás ideje alatt meg kellene látogat­nunk S/abő Dezsőt. Az ötletet kollégáimmal együtt helyeslés­sel fogadtuk, s az útiprogram összeállítása során be is üte­meztük. Rövid üdvözlő beszédet írtunk, s ezt a csapat egyik első osztályos tagjával be is tanultattuk. Előre elhatároztuk ugyanis, hogy mi, a három kísérő tanár, lehetőleg a háttérben maradunk, hadd beszélgessen el az író injainkkal kedve sze­rint és arról, ami őt legjobban érdekli. A látogatásra október 30-án délután került sor. A növendékek boldog izgalommal, magam egy kis. aggódással tekintettem elébe. Péter Zoltán kol­légánk ugyanis Ungvárott tanítványa volt az írónak s néhány egészen meghökkentő vonására mutatott rá szeszélyes, kiszá­míthatatlan természetének. Mi tagadás, arra is el voltam ké­szülve, hogy be sem engedi a társaságot a lakásába. Ez az ag­godalmam azonban fölöslegesnek bizonyult. Mikor ugyanis az író József körúti lakásába becsöngettünk, ő maga jött ajtót nyitni. Meglepődve nézett végig a népes társaságon s megkér­dezte: „Hát ti kicsodák vagytok?” Erre pöttöm szónokunk elébe állva csengő hangocskáján tudatta, hogy a szeghalmi Péter András Gimnázium kiránduló csoportja óhajtja tisztele­tét tenni az ő kedves Dezső bátyjánál, s neki hatvanadik élet­évéhez jó erőben és egészségben eltöltendő további számos évet kíván. Az író arca felderült, s szíves melegséggel beinvi­tált bennünket a lakásába, ahol aztán ml tanárok is* bemutat­koztunk neki. OH fartóikoslá'imV ideje alatt a szíves, kedves házigazdát csodáltam benne. Mindenkihez volt meleg, szerető szava, fel­hatalmazta a népes csoportot, hogy a szobákban kedve szerint szétoszolva azt nézegesse, amire kíváncsi, hatalmas könyvtára kötetei közül azt lapozgassa, amelyik legjobban érdekli. Maga a kályha mellé állított karosszékbe ülve beszélgetett a köréje csoportosuló növendékekkel. Hallgatva ezt, azon tűnődtem: vajon honnan szerezte pontos értesüléseit iskolánk minden leg­kisebb életmozzanatáról. Kemény szavakkal bélyegezte •» meg Klebelsberg és Hóman miniszterek iskolánkkal szemben tanú­sított méltánytalan és indokolatlan eljárását az államsegély ki­utalása kérdésében. Közben azt sem mulasztotta el megje­gyezni, hogy szégyenletes állapotnak tartja az országra a köz­oktatásügyi miniszteri székben látni egy sváb arisztokratát s egy Habsburg párti „áltudós”-t. Sokat beszélt azokró. a köny­veiről, amelyeket a gyerekek hozzávittek valami iránt érdek­lődve. Olvasott fel nekik belőlük, s elhangzó magyarázatai a szédületes tudás és ötletgazdagság kincseivel kápráztattak el valamennyiünket. Mikor mi tanárok indulásra adtunk ki jel­szót, alig akart elengedni bennünket. Lekíséri egészen a kör­útra, s azzal vált el tőlünk, hogy a kapcsolatnak nem szabad megszakadnia Szabó Dezső és Péter András iskolája között. Ezt meg is Ígértük, s míg a második világháború pusztító fer- getege fel nem dúlta hazánkat, meg is tartottuk. Budapest fel- szabadulása után szomorú szívvel vettük a hírt, hogy az ő élete is áldozatául esett a világméretű katasztrófának. Fülöp Károly M árkus György és Tordai Zádor kö- ■ zelmúltban megje­; lent új filozófiai kötete — • Irányzatok a mai polgári ! filozófiában (Gondolat) — : egyike azoknak a nehezen ■ várt elméleti munkáknak, j amelyek legalább részben ; betekintést nyújtanak a je- : lenkori rendkívül sok-, iz- • musú”, főként nyugati ere- ■ detű polgári filozófiába. : A XX. század második ; felének éveit — s különö- ; sen az utóbbi éveket — ; szinte az egész világon S a filozófia, mint tudo- • mány „hullámzás! korának” • mondják. Nem véletlen, ; hogy egyes filozófiai irány- • zatok válságáról vagy ép- ■ pen" újak — esetleg csak ■ „átfestett” cégérű rendsze- • rekről — hallunk elsősor- j ban a polgári filozófiában. I A marxista filozófia is • mintegy a „reneszánsz-ko- ; rát” éli, amit rohamos bel- ; ső fejlődése, filozófusainak S eleven, széles körben foly- ; tatott tudományos vitái bi- ■ zonyítanak. A válságok sú- • lyosbodó szakaszait élő ka- I pitalista világ bölcselői, ép- • pen társadalmuk ingatag- i ságából következően az ■ iránvzatok zegzugaiba me- • nekülve próbálják hirdetni ! a rendszerint hamis idea- I lizmusba torkolló nézetei- ; két. Márkus-Tordai köny- ! ve erről a rendkívül sokar- : cú nyugati ideológiáról, an- : nak legismertebb s reakci- £ ósságuknál fogva leginkább ■ destruktívnak mondható I irányzatairól foglal össze 5 tanulmányokat. Mélyreható 5 kritikai elemzést adnak a • katolikus, az eezisztencia- I lista és a pozitivista irány- ; zatokról és az ezekhez kap- ; csolódó legkülönbözőbb fi- ; lozófiai áramlatokról. Bár 5 a témakörhöz tartozó több i irányzatra nem térnek ki a szerzők munkájukban rész­letesen, mégis a mai pol­gári filozófia általános jel­lemzésén, s annak haladó, valamint „dezintegrációba” süllyedő tendenciáin kívül magáról az egzisztencializ­musról, vezéralakjairól és vallási filozófiákról követ­kezetes, elemző munkával kimutatnak számos olyan jellemző tulajdonságot, amelyek leleplezik ez el­méletek reakciósságát. A kötet a nagyközönség számára íródott, és kitűnő jellemzést ad a polgári fi­lozófia olyan neves alakjai­ról, mint a múlt szá­zad konzervatív kispolgárát képviselő koppenhágai Sö­rén Kierkegaardról, Martin Heideageről, a század eleji filozófusról, aki a fenome­nológiából kiindulva a szél­sőséges létmisztika filozó­fiájáig jut; vagy napjaink egyik leghíresebb egziszten­cialistájáról, a francia Jean Paul Sartre-ról, aki jelen­tős meghatározója a társa­dalom vizsgálatára Is kiter­jedő elméleteivel a nyugati polgári irányzatoknak. Meg­említhetjük az angol Bert­rand Russellről, több irá­nyú filozófiai fejlődéséről szóló fejezetet, ami ugyan­csak érdekes bepillantást enged egy olyan elméleti konstrukcióba, ami fel­használva a tudományokat, a matematikát és logikát, valóságos bűvészmutatvá­nyokat végez olykor világ­nézeti Kérdések megvála­szolásával is. A könyv az ismertetett iskolák, illetve irányzatok­nak a nem teljes bemuta­tása ellenére — hiszen ez ilyen terjedelmű kötetben lehetetlen lett volna — meg­lehetősen határozott körvo­nalazását adja jelenünk polgári filozófiájának. Wcgroszta Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents