Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-28 / 50. szám
1W5. február 28. 7 Vasárnap Tanácskozás az új iskolai rendtartásról a Pedagógusok Szakszervezetében Jövőt formáló pillanatok — A tanyai tanítók kapjanak több fizetést! — Napközi a Rokkában — — Általános lehet-e az általános iskola? — Memento móri; emlékezz a halálra! — írta egy tusrajza címeként Mizó Mihály lapunk Köröstáj mellékletében. A képen egy koncentrációs tábor szögesdrót- sövénye húz kusza, áthatolhatatlan vonalakat, mögötte csont-bőr entberek mennek valahová, a rajz megrendítően szép és igaz. Memento móri; emlékezz a halálra! — lélekbemarkoló két szó, nem enged, ösztökél, a felkiáltójel a végén mint a kés: emlékezz! Az emlékezés a legcsodálatosabb emberi tulajdonság, és a legnagyobb fegyverek egyike is az ember kezében: megvédhet a már átélt szenvedésektől, elmondja azt, honnan, hová értünk, megőrzi az emberi lét meleg pillanatait. Amikor régi újságokat lapozunk, akkor is emlékezünk.,. Van mire emlékeznünk. Viharsarok, 1947 ... Demokratikus napilap, Békés megyei munkás és parasztújság, Békéscsaba. A felszabadulás utáni újságírás hőskora, tükre alig-alig torzít, amit ír, ma már történelem. A pedagógusok, az iskolák és iskolásgyerekek akkori sorsát kutatom. A felvonulásokban, vitákban, tüntetésekben és sztrájkokban fel-fellobbanó, szenvedélyes harc évei, hónapjai ezek; nem csoda, hogy ritkán találkozom velük, annyira azonban mégsem ritkán, hogy azt mondhatnám: erre nem jutott idő, energia? Jutott! Jutott akarat, jó szó és cselekedet is, az általános iskola megszervezésével alapjaiban változott meg egész oktatási rendszerünk. 1947. január 4-én gyulai tüntetésről számol be a csabai lap: te... pénteken délelőtt a gyulai munkások és parasztok is csatlakoztak a gyulaváriak követeléséihez. A tüntető menet a gazdaképző iskola elé vonult, ahol a reakciós magatartásáról hírhedt Dubai Aladár igazgató azonnal eltávolítását követelte. Dubai volt az, aki miatt az iskola hallgatói a közelmúltban tanulósztrájkot kezdtek...” Január 9-én: „Több megbecsülést a tanyai tanítóknak!” címmel a cikk írója így foglal állást a tanyai pedagógusok és kisiskolások sorsának javítása mellett: „A Békéscsabától 15 kilométernyire lévő Csabai-tanyák iskolás gyermekei vagy az 5 kilométernyire lévő Újkígyósra, vagy a négyre lévő Beliczey major tanyai iskolájába járnak. A tanyai iskolákban a gyerekek nevelése nem történt eddig megfelelő módon. A tanyai ember mesz- sze él a várostól és a legszükségesebb cikkeiért is kénytelen kilométereket gyalogolni. Gyerekei iskoláztatása is körülményesebb, mint a falusi, városi gyerekeké. A gyerekek sokszor térdig érő sárban, máskor csikorgó hidegben órákat gyalogolnak, míg bejutnak a faluba, hogy elérjék az iskolát. Szüntessék meg az illetékes hatóságok például a Csabai-tanyákon uralkodó állapotot és legyen itt is osztott tanítás. A tanyai iskolai tanítók kapjanak több fizetést és még több megbecsülést, hogy ne büntetésnek érezzék itteni munkájukat.” Tovább lapozok; és a „750 ezer kiló ropiániai sót kapunk”, „Nehéz a kenyérellátás”, „Ne csodálkozzék a bíróság, ha a nép türelme elfogy” című cikkekbe is beleolvasok, majd a február 8-i kiadás második oldalán gyerekkacagás csendül...” A Rokka napközi otthonában korán reggel vígan pattog a tűz. Leszich Hona naponta 8—10 gyermekre vigyáz s gondozza őket, míg szüleik a gyárban dolgoznak. # — Jelenleg csak nyolc gyermekről gondoskodunk, de tavasz- szal, ha több munkás dolgozik, sokkal többre számítunk — mondja. Mennyivel jobb munkát végezhet az az asszony, aki biztonságban tudja gyermekét! Az üzemi bizottságok eredményes munkájának köszönhető, hogy már legtöbb helyen létesültek napközi otthonok, de arra kell törekedni, hogy ne csak a gyárakban és a nagyabb üzemekben legyenek ilyen intézmények, hanem minden dolgozó gyermekének biztosítva legyen a jóléte és gondozása.” Messziről, nagyon messziről indultunk. Általános iskola: ma már természetes, magától értetődő. De akkor, 1947-ben még így védte a csabai Viharsarok: „Az általános iskolát nem lehet a vádlottak padjára ültetni! Hetek óta folyik a vita a sajtóban az általános iskola körül. Az elméleti viták helyett felkerestük a helyi illetékes tényezőket és megkértük, nyilatkozzanak, mik a nehézségek az általános iskola körül és valóban igaz-e az a vád, hogy nem tud általánossá válni? Először Kamarás Imrét, a Révai utcai általános iskola igazgatóját kerestük fel. Éppen a „Köznevelés” című pedagógiai szaklapot olvasta, amelyben hosszabb közlemény jelent meg az általános iskola védelmében. — Ismerem jól a témát — válaszolja kérdésünkre. — Elöljáróban mindjárt le is kell szögeznem: az általános iskolára szükség volt, van és lesz! Hogy viták folynak ebben a kérdésben, annak egyik fő oka az, hogy vannak egyesek, akiknek érdekében állna ezt a demokratikus vívmányt megsemmisíteni. A másik, a nagy- közönség, a szülők tájékozatlansága az általános iskola lényegéről és céljáról. Röviden megfogalmazva: annyit jelent, hogy ezután minden gyermek számára származásra való tekintet nélkül kötelező és lehetővé válik ingyenesen elvégezni a nyolc osztályos általános iskolát, mely egyenlő a múlt rendszer négy polgárijával. Ezután a tanügyi hatóság képviseletében dr. Pintér Lajos kul- túrtanácsnokot kerestük fel. — Könnyű kritizálni, számadatokkal dolgozni és azon vitázni: színvonalemelkedés vagy süllyedés állott-e be az általános iskola bevezetése óta. A háború és a két nehéz tél, a járványos betegségek, a ruhátlanság miatt főleg a külterület gyermekei négy éve jóformán alig járnak iskolába. Az általános iskolát most építjük ki. Egyet le kell szögezni: az általános iskola rövid, belátható időn belül megadja a színvonal' emelkedését.. A tallózás utolsó állomása egy májusi cikk. „Kiállítás, sportünnepély, bál és műsoros est a pedagógus-napokon ... Pünkösd vasárnapján és hétfőjén a Pedagógus Szakszervezet pedagógus-napokat rendez, amelyerj részt vesznek a megye összes pedagógusai. Ezeknek a napoknak elsősorban az a célja, hogy a közönséggel megismertessék a pedagógusok munkájuk célját és az eddigi eredményeket, a demokratikus pedagógusoknak azt a törekvését, hogy kezeik alól demokratikus szellemű, jól képzett ifjúság kerüljön ki. Célja még a pedagógus-napoknak az is, hogy összegyűlve megbeszéljék a problémáikat és megismerkedjenek a megyében dolgozó kartársaikkal. Ezen a kongresszuson a pedagógusokon kívül részt vesznek a város vezetői. Keresztes Mihály főispán és a kultuszminisztérium kiküldötte is.” Itt behajtjuk a régi újságlapokat, az emlékezés most legyen csak ennyi. Nem is kell több, nem kell érdekesebb, ezek a sorok szerényen és történelemmé magasodva példázzák a húsz év előtti valóság egy-egy jövőt formáló pil llanatát. * Sass Ervin Az általános isko'ákban és a Gimnáziumokban az idei tanévben lépett életbe az új közös rendtartás. A Pedagógusok Szakszervezete Budapesti Bizottsága elnökségének legutóbbi kibővített ülésén — amelyen gyakorló pedagógusok és a tanügyigazgatásban dolgozó szakemberek is részt vettek — a rendtartással kapcsolatos eddigi tapasztalatokat összegezték. Egyöntetű vélemény volt, hogy az új rendtartás hasznos eszköze az iskolai élet szervezettebbé, rendezettebbé tételének — s közvetve — hozzájárul a pedagógusok munkájának könnyítéséhez. A gyakor- ’ó tanítók, tanárok köréből azonban számos észrevétel, javaslat is alhangzott a dokumentum kiegészítésére. A pedagógusok véleménye szerint például a rendtartásnak ki kellene térnie a szakközépiskolákra vonatkozó előírások- ~a, s hasznos lenne rövid útmutató, értelmező tájékoztató közreadása is, amely a rendtartásban 'ogla’tak egységes gyakorlati végrehajtó át segítené elő. Szóvá tet- ‘ék, hogy a rendtartás előírásai szerint a kötelezettségek és jogok egyformán vonatkoznak az általános és középiskolák diákjaira — jóllehet az életkori sajátosságok figyelembevétele feltétlenül indokolt lenne. A gyakorlati tapasztalatokból leszűrt észrevételeket, a rendtartás kiegészítésére vonatkozó indítványokat a szakszervezet eljuttatja a Művelődésügyi Minisztérium illetékeseihez. (MTI) Megjelent a „Táncsics Útján" Az orosházi gimnázium KISZ- szervezete Táncsics útján címmel lapot jelentet meg, amelynek idei első száma a napokban hagyta el a nyomdát. A tájékoztatóban a szerkesztők beszámolnak a KISZ megyei küldöttértekezletéről, a hódmezővásárhelyi képző- művészeti tárlatról és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban bemutatott történeti kiállításról. Majdnem egy egész oldalon mutatja be Molnár Magdolna második osztályos tanuló szülőfaluját — Gádorost — a középkortól napjainkig. Olvashatunk a tanulók szakköri és sportmunkábáról, valamint méltatást Gyóni Gézáról. ELNÉZÉST KÉREK... Tudom, hogy min. len emberrel elöfor- iult már, hogy olyasmire adott ki pénzt, írni nélkül meg lett volna. Nem sorolom fel az okokat, tény az, hogy vannak pillanatok, amikor könnyelműbben költekezik az ember, mint azt természetéből kifolyólag tenné. Ezeken később legfeljebb sopánkodik és máskor jobban vi- 7yáz, de vannak olyan esetek is, amikor akarata és meggyőződése ellenére kénytelen kiadni forintokat. Apró dolgokra gondolok csak. Először itt van mindjárt a menetjegyek biztosítási bé_ lyeggel való felülra. gasztása. Tudom, szi- szi-fuszi munka hadakozni ellene, mert eredménye úgy sincs, bár már évek óta tart az utazóközönség és a menetjegy ^pénztárosok vitája és taktikai harca. Ha például gyanút_ lanul, minden kom. mentár nélkül kérek menetjegyet, biztos van rajta bélyeg. Sok esetben elére rá van ragasztva, anélkül, hogy tudná a pénztáros, hogy biztosítva vagyok, vagy nem, ka biztosítás nélkül kérem a menetjegyet, garasos skót embernek tart a jegykiadó és némi Utálattal, megvetéssel tolja elém a menetjegyet. E nézetkülönbség ellenére szépnek találom az életet és fanatikusan optimista vagyok abban, hogy sokáig fogok élni. Miért vegyek akkor biztosítási bélyeget? Persze nem mondom, ha a pénztárosok Egy és más / megkérdeznék, hogy bélyeggel vagy bélyeg nélkül kérem-e a menetjegyet, akkor talán előfordulna, hogy duplán bebiztosítanám magam, még a Fónyesi Szőlőkig is. De igy? A másik dolog a kapukulcs, amelyet megemlítek és hozzáteszem mindjárt, hogy a bérházi kapukulcs- ról van szó, amelyért havonta 10 forintot fizet az ember. Évente ez 120 forint, száz év alatt tizenkétezer forintot jelent minden lakónak és mégsem lesz az övé a kulcs. Persze, most lehet azzal vádolni, hogy mégis csak anyagias, garasos ember vagyok. Nem vagyok az, mert ha a kapukulcs használat már eleve bele lett volna kalkulálva a lakbérbe, nem szólok semmit, fizetek, mint a köles, de az már régen fúrja az oldalamat, hogy egy nyamvadt kulcsot évtizedeken keresztül ne lehessen kifizetni. A harmadik dolog, ami foglalkoztat, az a palackos háztartási gáz — magyarul propán-bután gáz — illetve annak használatával kapcsolatos kiadás. A gázértékesítésnek a gazdája a Gázértékesítő Vállalat. E vállalaton belül, vagy mellette létezik egy Propán- Bután szerviz kirendeltség. Ennek a szép. nevű egységnek az embere esetenként — azt hiszem évenként — megjelenik minden fogyasztónál és beinkasszál 10 forintot. Egyelőre a rejtély, hogy mi célból, mert szerintem nem dolgozik meg érte. Azzal, hogy meggyújt egy szál gyufát és az égő gyufát odatartja a palack és a nyomás, csökkentő csatlakozáshoz, abból a célból, hogy megállapítsa ömlik-e a gáz vagy nem, szerintem nem szolgálja meg a 10 forintot akkor sem, ha erre a célra negyven filléres gyufát használ. Ha netán ömlene a gáz, neki is, nekem is pechem lenne a gyufa miatt. Én gyufa helyett a szappanos vizet ajánlom a szerviz embereinek, hogy az esetleges gázömlést észleljék. Ezen kívül jónéven vennénk azt is, ha a szer. viz szakemberei meg_ néznék a tömítéseket, a gumitömlő csatlakozásait és állapotát ellenőrzéseik során. És ha még az apróbb meghibásodásokat meg is javítanák, megköszönnénk, sőt egy tízessel meg is toldanánk az évi nem tudom-milyen-díjat. Dobra Sándor
