Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-04 / 29. szám
MSS. február i. 5 Csütörtök Ki mit nem tud? — Békéscsabán Lapunk tegnapelőtt! számában a megyeszékhely fiataljainak vetélkedőjéről szóló képes tudósításunknak Ki mit tud? — Békéscsabán címet adtuk.- Azonban nyugodt lelkiismerettel ki- bővíthettük volna a kérdést jelentő félmondatot: ...és ki mit nem tud?... Miért? Mert volt ilyen is. Nem a produkciókról akarunk írni. Annak ellenére, hogy egykét szám gyengébben sikerült, a műsor egészében véve színvonalas volt. Az értékelés helyett a közönség viselkedéséről s a rendezésről mondunk véleményt. Sajnos, nem pozitivet. Ugyanis a fiatalok egy része, akik nézőkként ültek a teremben, fegyelmezetlenül viselkedett, s a rendezők sem áltak feladatuk magaslatán. Ok azok, akik nem tudtak! A produkciók bemutatása alatt a fiatalok egy csoportja állandóan ki-be sétált a teremben, s a művelődési otthon emeleti előterében hangosan beszélgettek — ezzel zavarták az előadást, s társaikra sem voltak tekintettel. Ha a KISZ városi bizottságának rendezőgárdája megfelelően eleget tesz feladatának, bizonyára nem történhetett volna meg, hogy a műsor egyes részeit nem élvezhette a közönség. És ha a műsor első felében szavalatot nem szavalat követ, akkor talán a figyelmet Is jobban leköthették volna. A vetélkedőn utolsónak a Jókai Színház „kisegyüttese” lépett fel. Megjegyezzük: egyetlen színész, statiszta vagy technikai munkatárs sem volt a zenekarban. Miután befejezték számukat, óriási tapsvihar zúgott a nézőtéren. Kétségtelen, valamennyien tehetségesek, de intelligenciából, esztétikából vajmi keveset tudnak! Még a Beat- Ies-ek sem ugrálnak oly ízléstelenül, mint ahogy azt ők tették. S amikor a zsűri kommentárt fűzött szereplésükhöz, a nézők közül néhányan füttyel, morgással, emberhez nem méltó „nevetéssel” nyilvánították nemtetszésüket, ami a zsűrinek szólt. Mondván: az nem ért a tánczenéhez, a dzsesszhez, csak ők. S megint csak a viselkedésről szólhatunk. Igaz, a hogyan a fiatalokon múlik. S éppen ők — a nagyhangúak — érzik magukat sértve, ha bírálják őket. A sokat hangoztatott társadalomsegítésen túl a szülőknek többet kellene törődni saját gyermekeikkel! Más. Hogy a jövőben a műsor nívója esztétikailag se szenvedjen csorbát, a KISZ városi bizottsága előzetesen hallgassa meg a vetélkedni akarókat, s ha valamelyiküknek nem megfelelő a produkciója, akkor nem szabad dobogóra engedni az illetőt. A tanulság: máskor körültekintőbben szervezzenek kulturális vetélkedőt, ne csak a szereplők tudjanak, hanem a közönség is tudjon viselkedni és a rendezők rendezni. (DÖSÖ) Filmankét, VIT-karnevál — KISZ-kuKúrfe!e!ös9k tanfolyama Békéscsabán — A KISZ Békés megyei bizottsága a téli hónapokban nagy gondot fordít az ifjúsági vezetők továbbképzésére. Békéscsabán a Lencsé- si úti táborban decemberben és januárban egymást váltatták a különféle tisztséget viselő vezetők: titkárok, szakkörvezetők, agi- tációs és propagandafelelősök. Ezen a héten üzemi, állami gazdasági, hivatali és termelőszövetkezeti kultúríelelösök — többségükben azok, akik az ősszed kerültek a vezetőségbe — vették birtokba a tábort. Előadást hallanak a KISZ VI. kongresszusából adódó feladatokról, a szabad idő célszerű felhasználásának módjairól, a művelődési házak és a KISZ- alapszervezetek kapcsolatairól. Az elméletben tanult anyagot a módszertani foglalkozásokon még jobban elsajátítják a hallgatók. Megismerkednek a könyv- és a film- ankétok szervezésével, szellemi vetélkedők rendezésével, mindazokkal a társasjátékokkal, amelyekkel színesebbé, tartalmasabbá, vonzóbbá tehetik a mozgalmi életet. A tanfolyam — amelynek többek között előadója Fetrovszki István, a KISZ megyei első titkára, Máté Lajos, a Jókai Színház rendezője, Volent Zoltán, a Gyulai Harisnyagyár Jókai Kultúr- otthonónak igazgatója és Bencsik Ilona, a megyei KISZ-bizottság kultúrfelelő-e — pénteken a záróesttel fejeződik be, ahol a résztvevők VIT-kamevált rendeznek; felelevenítik az eddigi Világifjú- sági Találkozók dalait, táncait. Február 20-ig kijelölik a szóbeli érettségi vizsgaanyagot Március közepéi g megkapj ák az A tételeket a negyedikesek A múlt esztendőben életbe lépett új gimnáziumi érettségi vizsgaszabályzat előírásainak megfelelően február 20-ig a Művelődés- ügyi Minisztérium kijelöli az egyes tantárgyakból azokat az anyagrészeket, amelyek a szóbeli érettségi vizsgák alapjául szolgálnak. A szaktanárok ebből az anyagból állítják össze a tételeket, s az A tételeket március 15-ig közük a tanulókkal. Az érettségizni kívánó jelölteknek március 1-ig keli kitölteniük a jelentkezési űrlapot és további .aniuk a gimnázium igazgatójához. A szabályzat értelmében kötele, aő az érettségi vizsga magyar nyelv és irodalomból, történelemből. valamint matematikából, További egy tárgy választása kötelező orosz nyelv, második idegen nyelv, biológia, fizika vagy kémia közül. A negyedik osztályosok részére a tanítás május 3-ig tart. Az írásbeli érettségi vizsga május 13-án kezdődik a magyarral, 14-én folytatódik matematikával, 15-e és 21-e között a választhatóan kötelező, illetve a szabadon választott tárgyakból tesznek írásbeli vizsgát a jelöltek. A szóbeli érettségi vizsgákat júni. us 1 és 25-e között bonyolítják le a gimnáziumokban. Hasonló időpontokban zajlanak le az írásbeli, illetőleg a szóbeli képesítővizsgák a különféle technikumokban is. (MTI) Kipillant az ablakon, de látszik i tekintetén, hogy nem a fák tar ágai kötik le figyelmét. Gondolatai valahol messze kalandoznák: — Még mindig hatása alatt vagyok annak, amit Párizsban láttam. Múlt év őszén jártam ott, az ifjúsági Expresszel. A megyei KISZ-bizottság küldött ki nyolc napra. „A sok társadalmi munkáért” — ez volt az indok. Nem tiltakozhattam, hiszen igaz. — Most huszonkilenc éves vagyok. Több mint tíz esztendeje érzem magam a képzőművészet- ! hez tartozónak. Talán különös,1 esetleg félreérthető, mégis úgy vélem, kint többet láttam, tapasz-, taltam, tanu’tam azon a pár napon, mint itthon egy évtized alatt. Nem a képzőművészetin el- sajátítottakra és a műtermi tevékenységre gondolok, hanem a bőséges tapasztalatszerzésre, a kezdeményezés, a kísérletezés, az íjra törekvés mozgalmasságára, lázára. — Találkoztam kint élő magyar művészekkel, akik készséggel ka- 'auzoltak. Jártam a Louvréban, az Impresszionista —•, a Modem és a Rodin Múzeumban. Elém tárult minden képzőművészeti irányzat, ami csak létezik; a pompái mozaiktól Marc Chagallig, a görög archai kunoktól Amerigo Tótig minden festmény és szobor csodálatos élmény volt részemre. Gaburek Károly látva az utolsó név hallatára támadt pillanatnyi csodálkozásomat, magyarázatba kezd: — Ja, igen! Amerigo Tot nálunk szélesebb körben még nem ismert Egyébként Olaszország legnagyobb élő szobrásza. Anya- ayelve szerint Tóth Imrének hívTalálkoztam olyan névvel is odakint, mint Vazarelli. Valamikor Vásárhelyinek ismerték. Los Angelestől Párizsig mindenütt volt már tárlata, mindenfelé hívják, csak Pestre nem, pedig szereti és a távolból is sokat gondol hazájára. A legtöbb kint éló magyar képzőművész így érez. Sokukkal találkoztam esténként a hangulatos művészkávéházakban, csak egyetlenegy kérdezte, hogy kommunista vagyok-e, hogy ki mertek engedni Nyugatra? A többiek magától értetődőnek vették, hiszen szorgalmasan olvassák a hazai lapokat, nyomon követik életünket. Nem tartják magukat holmi politikai menekülteknek, hanem kint élő magyaroknak. Említem, hogy én is jártam valamikor a francia fővárosban, rám is felejthetetlen ha*ással volt, teljesen megértem Gaburek Károlyt, de idővel az emberben megcsendesül a lobogás, helyére kerül minden élményhatás. Hogyan is áll hát jelenleg mindezzel? Nagyon prózaian kérdezve; mi haszna lett az egészből neki, mint festőnek? Bólint, hogy nagyon is érti a kérdést: — Hazajöttem és megijedtem. Túlságosan irodalminak találtam, amit eddig csináltam. Egyetlen vigaszom az, hogy nem ragadtam meg egyetlen irányzatnál sem. Szenvedélyesen keresek, kísérletezek. Művészetelméletin tanultuk, mégis egy ilyen útiélmény hatására ébredtem rá tulajdonképpen, hogy a képzőművészet mennyire szemen át ható művészet, a „szem nyelvén” beszél és, mint ilyet, nem lehet irodalmi tartalommal felruházni, ahogy azt sokan cselekszik. — Annyira persze nem zökkentett ki az út, hegy tétlenné váltam volna, sőt nagyon is megjött az alkotó kedvem. Érthető, hogy ha az embernek módot adnak tűitekül teni művészetének palánkján és tekintete új, megdöbbentő távlatokba mered, egy kis időre visz- szariad a „hogyan továbbtól?” A párizsi kiruccanás óta csináltam már néhány képet, de mindezek után senki sem róhatja fel, amiért saját piktúrám jobbátétele érdekében egyelőre többet töprengek, mint festek. A további alkotómunkám szempontjából ez persze nem rossz befektetés. Most már én is azok közé tartozom, akik azt vallják, hogy mennél több olyan magyar képzőművésznek, aki ilyen értelemben kultúránk asztalára nyár letette valamiképpen a garast, lehetővé kellene tenni, mégha kis időre is, a bepillantást, a szemlélődést és élmény- szerzést Európa és más földrészek és égtájak kultúrvilágába. Az emberiség kultúrkincsei elsősorban az alkotó művészeknek jelentenek legnagyobb segítséget és boldogságot. — Ezek után miként látja itthon? Elmosolyodik, úgy válaszol: — Fontos, hogy én miként látom? Mindenesetre elmondhatom; a mi vidékünkön jelenleg eluralkodó „alföldi eskedés”, „moderneskedés” véleményem szerint nemigen szolgaija a magyar képzőművészet fejlődését. Politikai síkon és életformánkat illetően sokszor beszéltünk egészséges értelemben vett internacionalizmusról, mint a nemzeti öntudat természetes kiegészítőjéről, de művészetünk a gyakorlatban erről alig vesz tudomást. Zárt, lokál patriotikus szemlélet ül sokszor a műveken, mint varjú a karón. Holott a mi világunk a legalkalmasabb az egyéniség és a közösségi érzések művészien összetett kifejezésére, ábiázolására. Az alkotó irányzat mindjobban ilyen értelemben hat, igyekszik korrigálni a múlt hiányosságait ebben a tekintetben is. Formai ugyan, de véleményem szerint ezzel az egészséges átalakulással párhuzamos az, hogy a Békés megyei képzőművészeti munkacsoport feladatát egy tá- gabb határú terület vette át Hódmezővásárhellyel, mint központtal. (Munkámra, fejlődésemre ez a változás nincs különösebb kihatással.) Benne akarok élni a korban, hogy valóban modern művész lehessek, a tartalom nélküli modemeskedés ugyanis üres formai zsonglőrmutatvány. Valójában édes mindegy, hogy egy képet, egy alkotást milyen kifejezéssel illetnek, csak mondanivalójában és művészi megvalósításában jó legyen. — Mit csinál most és mák a tervei? (A kérdés sablonos, közhelyszerű, de a válasz mutathatja meg, hogy Gaburek Károiyban a töprengés még a korlátlan úr vagy hogyan is?) — Kiállításokon szerepeltem és szerepelek. Legutóbb az őszi megyei tárlaton a Gyümölcsszedő című olajfestményemmel. Jelenleg a felszabadu'ás 20. évfordulója al- ka’mából Gyulán rendezendő kiállításra készülök néhány képpel. Nincs könnyű dolgom. Napi nyolc órai munkaidőben itt, a Békés megyei Tervező Irodában grafikusként keresem kenyerem, mutat szét a kis helyiségben, ahol makettek és tervrajzok veszik körül. Ez bizony nem műtermi hangulatot árasztó kép. — Fájó pont! Műterem kellene. Volt már kezdeményezés, hogy új bérházak pad’ásterében létesítsenek olcsó műtermeket. Egynek a prototípusa el is készült. Kitűnően bevált. Azóta semmi... Több támogatás kellene a megyétől az itt élő művészeknek. Jóleső érzéssel csukom be jegyzetfüzetem. A beszélgetés teljes. A festő, ha kissé burkoltan, de azért a maga problémáiról is vallott néha. Huszár Rezső Pistivel történt Az esetet így mondták el: A négyéves Pisti még soha nem volt templomban. Szinte elállt a lélegzete, amikor a nagynénje egyszer bevitte oda. Nem győzött betelni a sok érdekességgel, szobrokkal, díszekkel. Mielőtt azonban beléptek, a nagynéni alaposan kioktatta az illemre. A lelkére kötötte, hogy csak nagyon halkan beszéljen, mert nem sza- ! bad zavarni a néniket, bácsikat. Pisti I meg is ígérte, hogy jó fiú lesz és csendben marad. I A templomban fő- i ként idősebb férfiak és nők tartózkodtak. A nagynéni magával vonszolta Pistit az egyik pádhoz, leültette és ő is mellételepedett. A kislegény először szótlanul szemlélődött, de aztán fészkelődül kezdett. Nehéz ebben a korban sokáig egy helyben maradni. Eltelt vagy negyedóra, amikor egyszer felkiáltott: „Mikor kezdődik már a vetítés?” Lesújtó pillantások irányultak a nagynéni felé. így neveli azt a gyereket?t Az egyik közelben ülő idős asszony szinte szórta a korholó megjegyzéseket. A pirongatásokra Pisti megszeppent. A lélegzet- vételét sem lehetett hallani egy ideig. És csak perselyezés ne lett volna! Mert az alaposan felkorbácsolta a képzelőerejét. Felállt a padban, úgy bámulta. Az a kis csengő a perselyen és az az egyenes bambusznád ... Egy óvatlan pillanatban kitört belőle: ..Nekem is kell olyan horgász- botr Néhány másodperc múlva már az utcán volt a nagyném Pistivel. Ezt talAP". n. 'egjobb megoldásnak. Lejegyezte: —or
