Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-04 / 29. szám
1965. február 4. 6 Csütörtök A TUDOMÁNY KjrCHMIKA VlftÁcÁAÓl Baráti együttműhődéssel A nagy folya korszaka r • MJ Fél évszázad tett el azóta, hogy a Duna Pozsony—Budapest szakasza villamos energiai hasznosítás szempontjából felvetődött. Sohmidthauer Antal mérnök tervét azonban —(^amelynek finanszí- rozására a svájci Buss cég vállalkozott — az első világháború meghiúsította. 1922-ben a budapesti Duna Vízierő RT az említett cégtől átvette a folyam hasznosításának a jogát és új terveket készített A Duna mellékágának hasznosítására tervezett 10—37 megawatt teljesítményű erőmű dokumentuma ugyancsak feledésbe merült A második világháborút követően, 1946-tól a szakemberek számos változatban foglalkoztak a Pozsony—Budapest közötti dunai vízierőműrendszer létrehozásával. A végső, most már megvalósításra érett tervet a két baráti ország, hazánk és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös beruházással oldja meg Közős erővel Mindkét országnak nagy kapacitású energiaforrásra van szüksége. A megnövekedett igény, és természetesen a gazdaságosságra való törekvés alapján született a Gabcsikovo—Nagymaros vízi- erőműrendszernek az elgondolása. Az 50-es évek végétől napjainkig a két ország szakemberei a tervezés és kísérleti feladatok nagy részét elvégezték és nincs messze az az idő, amikor hazánk és szomszédunk történetében is az egyik legnagyobb építkezést megkezdik. Mit mond a pozsonyi Vízierőmű Tervező Vállalat specialistája, dr. Damisovits Péter a leendő erőmű- rendszerről? — A Dunának a Pozsony—Budapest szakaszán másodpercenként átlagosan 2000 köbméter víz áramlik. Ezt a hatalmas vízmeny. nyiséget a legésszerűbben két egymással összeköttetésben dolgozó erőműrendszerrel lehet hasznosítani. A folyam felső szakaszán — Dunakilitivel egyvonalban, a cseh. szlovákiai Gabcsikovo község térségében létesül az egyik vízierőmű. A másik erőmű Nagymarosnál épül feL Az ismertetés szerint a gabcsi- kovói csúcserőmű lesz. A Duna egész napos helyzeti energiáját a szükségnek megfelelően néhány óra alatt akkor alakítja át villamos árammá, amikor a legszükségesebb. A csúcserőmű természetesen növeli az építkezési költségeket, mégis ez a megoldás a gazdaságosabb, hiszen reggeli és esti órákban három-négyszeresre növekedik a vUlamosáram-fogyasztás. Különleges műszaki megoldások A gabcsikovói csúcserőmű a Duna átlagos vízhozama négyötödének a felfogását és tárolását igényli. Ehhez ki kell alakítani Pozsonytól keletre — a Körtvé- lyesig tartó 1000—3000 méter széles és 25 kilométer hosszú, 50—60 négyzetkilométer felületű víztárolót. A Duna napi 16 órás feltartóztatása a jelenlegi vízmagasságot lényegesen megnöveli. Érthető, ha a kialakítandó vízgyűjtő töltéseit különleges biztonsággal szükséges készíteni. A tárolóban összegyűjtött vizet 25 kilométer hosszúságú üzemi csatorna vezeti a gabcsikovói turbinákhoz. A Duna északi partját követó 200 méter szélességű üzemvíz-csatoma elkészítése bonyolult műszaki feladatokat ad. Duzzasztás miatt az üzemi csatornában a víz szintje — a jelenlegi Dunához mérten 16—18 méterrel magasabb lesz. A Duna régi medre is megmarad, amelyből a víz egyötödét azért vezetik el, hogy a szigetközi és csallóközi erdőségek a szükséges nedvességet megkapják. De az öreg Dunának a medrére azért is szükség lesz, hogy az áradások idején a rendkívül nagy víztömeget, télen pedig a jeget elvezethessék. A legbonyolultabb műszaki feladat az erőmű építéséhez szükséges száraz munkagödör kialakítása. A Duna ágyazata és annak környéke ugyanis 150 méter mélységig homok és kavics keveréke. Ezen a rétegen a víz szinte szabadon tör magának utat. Ebben a talajvízben rendkívül gazdag kavics- és homokrétegben 450 méter hosszú, 250 méter széles és 30 —40 méter mélységű száraz, vízmentes medencét szükséges kialakítani. Ide ágyazzák majd be a gabcsikovói vasbetonból és acélból készülő energiaszolgáltató turbina berendezését A nyár folyamán Dunakilitd térségében, Farkaszátonyon Ambrus László mérnök vezetésével találtak megoldást a száraz munkagödör kialakítására. Az olasz gyártmányú Titánia géppel 20—30 méter mélységig 80 centiméter széles rést vágtak. A mechanikai maróhoz hasonló Titánia a megadott mélység elérése után vízszintesen is halad a talajban és a szükséges rést így alakítja ki. A rést — nehogy bedőljön — ideiglenesen nehéz fajsúlyú bentonit iszappal feltöltötték, majd betonnal véglegesen betömték. Ily módon egy 450 méter hosszú és 250 méter széles száraz munkahelyet is kialakíthatnak. A munkagödör Légáramlattal is végeznek kísérletet a modellen. A Bratislavai Hidrotechnikai Kísérleti Intézet laboratóriumában készült a miniatűr gabcsikovói turbinaberendezés. padozatát is el kell zárni a víztől, de ennek a módját a szakemberek már jól ismerik. Kilencszóz megawatt Sokan attól tartottak, hogy a hajózás az üzemi csatornában — az alkalmazandó zsilipkamrákkal — bonyolultabbá válik. Az üzemi csatornában azonban biztonságosabb lesz a víziközlekedés. A Dunának ugyanis éppen ez a szakasza szeszélyes gyorsasággal homokzátonyokat épít, és sok veszélyt, akadályt ad a hajósoknak. E veszély megszűnik. Az üzemi csatornában, ahová a nagyméretű zsilipkamrák felemelik, illetve leeresztik a hajókat, az egyenletesen mély vízben teljesen biztonságossá válik a hajózás. A gabcsikovói csúcserőmű nyolc hatalmas Kaplan-turbinája 710 megawatt teljesítményű lesz és 2,58 milliárd kilowattóra energiát szolgáltat. A nagymarosi erőmű tíz kisebb Kaplan-turbinával 200 megawatt áramot termel majd. Ez az erőmű folyamatosan üzemel és 1,1 milliárd kilowattóra villamos energiát biztosít. A nagymarosi erőműnek — az áramszolgáltatással együtt — nagyon fontos feladata: a két erőmű között a víz szintjét úgy szabályozza, hogy Gabcsikovótól Nagymarosig a hajózás állandóan biztosítható legyen. A két erőmű összesen 910 megawatt energiát szolgáltat. Az áramfejlesztő rendszer Közép- és Nyugat-Európa egyik legnagyobb vízierőműve lesz. (Csak a Szovjetunióban és az Amerikai Egyesült Államokban működnek nagyobb vízierőművek.) A csehszlovák—magyar közös alkotás nagyságára jellemző, hogy a tiszalöki vízierőműnél (amely 11,5 megawattos) a nagymarosi tizennyolcszor, a gabcsikovói pedig hatvannégyszer több energiát ad. Amikor a gabcsikovo—nagymarosi erőműrendszer elkészül, mindkét szocializmust építő ország 445 megawatt áramot kap. Ilyen nagy mennyiségű villamos energia előállításához Magyarországnak és Csehszlovákiának is évente 5—5 millió tonna szenet kellene felhasználnia. A monumentális erőmű építéséhez 800 900 tonna cementet, 10 000 tonna acélt, 30 000 köbméter fát, 5000 millió köbméter homokot és kavicsot és 1 millió köbméter követ és egyéb anyagokat használnak fel. Mi történik most, a téli hónapokban? A tavaszi—nyári—őszi szabadtéri sikeres kutató-kísérleti munkálatok után jelenleg a laboratóriumokban találhatók az erőmű tervezői. A Pozsonyi Hidrotechnikai Kísérleti Intézet laboratóriumában már felében-harma- dában a Duna medrével együtt látható a gabcsikovói erőmű. A modellen minden láthatóvá válik, ami a valóságban felépül. Karol Rohan, az intézet osztályvezetője és Karol Taus, a gyakorlati kutatások vezetője munkatársaikkal együtt a legkülönbözőbb kísérleteket végzik a gyakorlati feladatok kidolgozása céljából. Mielőtt a nagy építkezés megkezdődik, a miniatűr erőművön működés közben is ellenőrzik a tervek realitását. A Pozsonyi Hidrotechnikai Kísérleti Intézet ablakai alatt békésen hömpölyög az öreg Duna. Bent, az intézeti laboratóriumokban pedig már azt figyelhetjük, miképpen alakul majd a nagy folyam új korszaka. Lónyai Sándor Megfigyelő állomás E hónap végére valószínűleg a Grönlandi-tengerre érkezik az az úszó jégsziget, amelyen több ország tudósai már eddig ötezer mérföldet tettek meg a sarki tengeren. I Az Arlis II. nevű jégszigetet a I szelek és a tenger áramai hajtják; a sziget másfél mérföld hosszúságú és 3,5 mérföld szélességű, naaz úszó jégszigeten ponta mintegy négy tengeri mérföld sebességgel halad. A tartózkodás nem valami kellemes rajta, minthogy a hőmérséklet mostanában mínusz 46 fok. A kutatóállo- mást az úszó jégszigeten 1961 májusában az amerikai Columbus, Washington és Wisconsin egyetemek létesítették. „Zsákban" operált beteg Franciaországban fedezték fel, az Egyesült Államokban tökéletesítették a teljesen steril körülmények között végrehajtott műtéti eljárást. A beteget átlátszó polietilén zsákba burkolják, a műtéthez szükséges összes műszereket e zsákon belül tartják. A sterilizáció után a zsákot „steril levegővel” fújják fel, s a sebészek az atomlaboratóriumokban kidolgozott eljárás szerint bújtatják be kezüket a zsák mélyére.
