Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

1965. február 28. fi Vasárnap Nagyarányú összefogás Egy február végi napon a mezei pocok irtására a keltetőállomáson Az elmúlt esztendőben a mezei pocok országos méretben tömege­sen elszaporodott. Az enyhe tél cövetkeztében a kártevő áttelelt is a fertőzés súlyosan veszélyezteti a vetéseket és a fiatal ültetvénye­cet. A veszély és a kártétel tel­jes felszámolása végett a földmű­velésügyi miniszter az ország egész területén társadalmi véde­kezést rendelt el. A miniszter -endeletét a Magyar Közlöny 14. száma közli. Eszerint a védeke­zőéit a méfeő- és erdőgazdasági ter­melő üzemekben, az egyéni gaz­dálkodók földterületén, a fertő­zött erdőszegélyeken, a termé­nyek tárolását végző üzemeknél, a raktárak körül, valamint az utak, vasutak, csatornák, töltések, dives és fásított részein az idő­járástól függően 1965. március 5- •.ől legkésőbb április 15-ig kell végrehajtani. A védekezést a megyei taná­csok végrehajtó bizottságai a me­zőgazdasági osztályok útján szer­vezik és irányítják a társadalmi szervek bevonásával. A Földművelésügyi Minisztéri­um növényvédelmi szolgálata a clnkfoszfid hatóanyag tartalmú Arvalint a megyei tanácsok út­ján díjtalanul bocsátja rendelke­zésre. A védekezés megkezdésének időpontját a legalkalmasabb ko­ra tavaszi időjárás és a megfe­lelő talajállapot figyelembe véte­lével a megyei tanácsok végre­hajtó bizottságai állapítják meg. A helybeli védekezésnél a munkák szervezése és végre­hajtása a községi tanácsok fel­adata. A társadalmi védekezéshez a lakosságot a községi tanácsok­nak a Munka Törvénykönyve 139 —140. paragrafusai szerint kell lievonniuk. Ennek értelmében a megvédendő területekhez szüksé­ges számban a 14—50 éves korú nőket és a 14—60 éves korú fér­fiakat lehet pocokirtás céljából közmunkára kirendelni. A méreg Idszórására csak 16 éven felüli személyek vehetők igénybe, men­tesek a kötelezettség alól a ter­hes- és a szoptatós anyák, azok, akiknek 6 éven aluli gyermekük van és gyermeküknek más gon­dozójuk nincs, továbbá a rokkan­tak és a betegek. A védekezésre szervezett mun­kacsapatoknak az. arvalinozást a számukra kijelölt határrészen csatárlácban haladva, valamennyi útjukba eső területen (vetés, szántás, parlag, rét, legelő, gyü­mölcsös, dűlőút, part, árok, töl­tés stb.) el kell végezni. Mivel az Arvalin erős méreg, kézzel érinteni, illetve kiszórni nem szabad, hanem az erre a cél­ra fából vagy nádból készített esz­közökkel kell a járatokba elhe­lyezni, lyukanként 4—5 szemet. Utána a járatot betaposni nem szabad. Mivel a pocoklyukaknak csak 20—30 százaléka lakott, ezért — takarékosságból — célszerű az arvalinozást megelőzően 2—3 nap­pal a lyukakat betaposni. A kár­tevők csak a lakott járatokat fog­ják újra kiásni. ■ A pocoklyukak betaposására a tavaszi szünetben a 16 éven aluli tanulóifjúság is bevonható. Az arvalinozásnál a munkavé­delmi és balesetelhárítási óvó- rendszabályokat szigorúan be kell tartani. A községi tanács feladata a tárolt szer gondos elraktározása száraz, nedvessé^mentes helyiség­ben, ahol sem élelmiszert, takar­mányt, sem más anyagot nem tárolhatnak. A társadalmi mun­kában résztvevőknek az Arvalint csak megfelelő felirattal és „mé­reg” jelzéssel ellátott, dupla falú papírzacskóban szabad kiadni. Az arvalinozást végző dolgozók munka közben nem étkezhetnek és nem dohányozhatnak. A mun­ka befejezése után meleg vízben szappannal gondosan kezet kel! mosni. A megmaradt növényvé­dőszert minden alkalommal visz- sza kell szolváltatni. A munka teljes befejezése után a papír­zacskókat .és az adagoló eszközö­ket el kell égetni. Az arvalinozást a megkezdés előtt többször közhírré teszik. A vegyszer kimérését úgy kell meg­oldani, hogy elkerülhető legyen a porképződés, illetve a pór belé­legzése. Ezért ajánlatos légzésvé­dőt használni. Itt is fokozatosan ügyelni kell, hogy a vegyszert nedvesség ne érje. Az Arvalint csak a lakott terü­leten kívül szabad felhasználni, s az ilyen területekre a védeke­zéstől számított 14 napig 16 éven aluli gyermekek nem mehetnek. Ugyancsak gondoskodni kell, hogy a vegyszerezett területekre legelő állat vagy baromfi ne kerüljön. A vegyszerezés ideje alatt elhullott háziállatok vagy vadak húsát fo­gyasztani veszélyes és tilos. (MTI) lük 20 darabot is. Tekintélyes veszteség az, ha csak egyetlen te­herautó is állni kényszerül vala­hol főtengelyhiány miatt — külö­nösen, ha ugyanakkor másutt fő­tengelyek porosodnak a raktár­ban. A készletgazdá’kodók hibáznak, ha saját készleteikben csak a vál­lalat raktárállományát látják — a népgazdaság vagyonának szer­ves részeként kell bánniuk azok­kal a készletekkel is, ame’yek fe­lett „elsőtökön” ők diszponálnak, tt a társadalmi szerveknek is ;obban kellene ügyelniük és nem czabadna élelmességet látni az olyan felhalmozásban, ami nép- gazdasági méretben pazarlást je­lent. Takarékosság és takarékosság között is nagy a különbség. Egy rossz főtengelyt kiszerelni és egy újat betenni lényegesen rövidebb ideig tart, mint a rossz főtengelyt megjavítani, s azt visszaszerelni. A szakmunkáshiány és a rendkí­vül olcsó alkatrészárak így hát arra ösztönzik a javítókat, hogy az idővel, s az erővel takarékos- kodjanak az alkatrészek helyett. Pedig nyersanyagban szegény or­szág lévén és az elégtelen alkat­részgyártó kapacitásból követke­zően nem mindegy, hogyan gaz­dálkodunk a járművek és a mező- gazdasági gépek alkatrészeivel. A mechanikus javító munkát fel kell váltania az értékelő és a gazdasági fontolgatással párosult javításnak. Ha egy 80 ezer kilo­métert futó autónak például el­romlik a bal hátsó tengelye, en­nek helyére újat tenni vétek, hi­szen néhány ezer kilométer után már úgyis főjavításra kerül a ko­csi. Gyakran megtörténik, hogy a hátsó híd elromlott tányér- és kúpkereke helyére nem tesznek újat, hanem az egész hátsó hidat kicserélik. Az előbbiek ára 3—4 ezer forint, egyetlen bábó híd pe­dig 60 ezer forintba kerül. Igaz, sok olyan alkatrész van — pél­dául a fogaskerekek —, amelyeket nem lehet megjavítani. De a fő­tengelyeket, hengerfejeket, fékdo­bokat, önindítókat, kuplungtár­csákat — igen. És éppen a főten­gelyekből, hengerfejekből van a legnagyobb hiány. A „kicserélem” és a „kijavítom” Zimankós télvége. A hőmérsék­let mínusz 10 fok körül jár. A me. gyei tanács baromfikeltető válla­latának csabai telepén azonban mitsem törődnek a téllel. Ezrével keltetik és szállítják a csibéket megyénk termelőszövetkezeteibe és háztáji gazdaságaiba. Gyeraj András, a BARNEVAL naposba- romfifelelőse, aki évek óta éppúgy hozzátartozik az átvétel és a szál­mind a háztáji gazdaságok részé­re. Különösen azokba a termelő- szövetkezetekbe, amelyek valami­lyen oknál fogva eddig csak tts- sék-lássék módján foglalkoztak árucsibe-neveléssel. Az elmúlt évi verseny adataiból az tűnik ki, hogy például a gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz 71 ezer, a csorvá- si Vörös Október 45 ezer. a tót- komlcsl Alkotmány 42 ezer, a kö­3580 csibét indítottak útnak a köröstarcsat, köröstadányi, a szeghalmi és a búcsúi fólUművesszővetkezetekbe. ti tás lebonyolításához, mint a te­herautók, azt mondja, hogy a szö­vetkezetek és a földművesszövet­kezeteken keresztül a háziasszo­nyok január elseje óta 400 ezer naposcsibét kaptak. rcsladányi Magyar—Vietnam Ba­rátság 36 ezer csibét nevelt. Akad még néhány szövetkezet, amely­ben 20 ezernél több árucsibét ne-w gelíek és értékesítettek, de ezek Ilarangózó Illésné válogatja a kelteü.gépből kikerült csibé­ket. olyan szövetkezetek száma, mint a nagykamarás: Üj Élet, amely 7 ezernél, a békési Kossuth, amely 3 ezernél, az eleki Lenin, a lökös- házi Haladás, a végegyházi Sza­badság, amelyek kétezernél több tojástermelő baromfit tartanak. A keltető vállalat ennek ellenére be tudna szerezni annyi tojást, hogy A gépek főszezon jelleggel üze­melnek a telepen. Ungi Imre, a keltető vállalat igazgatója azon­ban elégedetlen. Azért, mert attól '.art, hogy a keltetés megint nem lesz folyamatos. A szövetkezeti és háztáji . gazdaságok többsége ugyanis csak az év első három hó­napjában igénylik a naposbarom- fit, aztán valamilyen régi hagyo­mánytól vezérelve leállnak. A vállalat emiatt a rendelkezésre álló 80 nagy teljesítményű gépé­nek kapacitását csak 48—50 szá­zalékban tudja kihasználni. Sza­kítani kellene az eddigi szokással ás az év első felében is igényelni naposbaromfit mind a közös. fogalmát összekeverni nem le­het, — összevetni kell. Az alkat­rész gazdálkodó mindenütt kitű­nően elvégezheti ezt az „összeve­tést”. Egyszerűen úgy, hogy a rak­tárból az új alkatrészt csak a rossz darab leadása után adja ki. Ekkor megvizsgálja a rosszat, s így eldöntheti, kiadja-e javításra vagy selejtezi esse. Ha lehet, és még érdemes javítani a leadott alkatrészt, akkor azt javítás utón újra elhelyezi a raktárban és számontartja mindaddig, anrg hasonlóra nincs szükség, s akkor ezt a javítottat adja ki. Az állami gazdaságokban, a gépállomásokon szerencsére terjed már ez a mód­szer. Jó lenne, ha a nagy garázsok és javítóműhelyek is mielőbb be­vezetnék. Így a javítás gazdaságo­san lehetne gyors, és a becslések szerint 10—15 százalékkal keve­sebb új alkatrészre lenne szük­ség. Mindez lehetséges, ha az al­katrészgazdálkodást említve nem Csupán az alkatrészfelhasználásra gondolunk, hanem valóban aka­runk és megtanulunk mindenütt gazdálkodni az alkatrészekkel. ifj. Gerencsér Ferenc 20—25 asszony kínlódott eddig naponta a tojástálcák kézi mosá­sával. A telep vezetői és dolgozói egy Szolnokról hozott ötlet alapján ócskavasból készítettek egy tálcamosót. Most már két ember könnyűszerrel elvégzi 20—25 asszony eddigi munkáját. mellett elég sok az olyanok szá­ma, amelyeknek 'Akaraterejéből nem futotta több 6—8—9 ezer csi­be felnevelésénél az elmúlt esz­tendőben. A barcmíitörzsállomány- nyal nem túlságosan dicsekedhet ugyan megyénk, mert kevés az az eddigi több mint 3 millió csibe, ezer kacsa, 230 ezer pulyka és 250 ezer liba csaknem dupláját kikel­tesse. Természetesen csak akkor, ha a tsz-ek a ba romf i n evelést fo­lyamatossá teszik az eddigi idény­jelleg helyett. VAS ÉS ZALA MEGYE TERÜLETÉN MÜKÖDÖ VlZ- 7AZDÁLKODASI ÉS TÖRFEVIZMU TÁRSULATOK ALKALMAZNAK EPITESVEZETÖI, TERVEZŐI ÉS MŰSZAKI ELLENŐRI MUNKAKÖRBEN MEGFELELŐ GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ mérnököket én technikusokat. Indokolt esetben lakás is biztosítható. Jelentkezni lehet írásban, r.'szlc'es cné'etrajzzal VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG, SZOMBATHELY, Savarja út 24. címen. «1ÍV7JJ íf

Next

/
Thumbnails
Contents