Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-24 / 46. szám
1965. február 24. 4 Étértte Minőségi mutatók és menoflség'i szemlélet A korábbi években érvényesülő mennyiségi szemlélet egyik negatív következménye volt, hogy ipari termelésünk bizonyos mértékben elszakadt a kereslettől. Az ötvenes években számos példa volt arra, hogy az amúgy is szűkösen lévő (nem egy esetben import-) anyagból sok szellemi és fizikai munka- ráfordítással, olykor magas prémiummal díjazva olyan termékeket is előállítottunk, amelyekre a népgazdaságnak akkor olyan mennyiségben nem volt szüksége. A termelésnek ez a része nem a népgazdaság jobb ellátását, a fogyasztói igények hiánytalan kielégítését, az életszínvonal emelését segítette, hanem növelte az eladhatatlan vagy nehezen eladható raktárkészletet. S minthogy az anyag és munkaerő tekintélyes hányadát nem azokra a termékekre fordították, amelyek iránt kereslet volt, hanem azokra, amelyekből gyorsan, nagyobb termelési értéket produkálhattak, a fölösleges termeléssel együtt növekedett a hiánycikkek száma is. Az ellentmondás felismerését követő erőfeszítések a termelés öncélú mennyiségi növelését mellőzve, a konkrét társadalmi szükségletek kielégítését célozzák. Természetesen a szükségletre való termelést nem helyes és nem is szabad szembeállítani a termelés növekedésével. A szocialista államban a szükségletre való termelés nem kizárja, hanem feltételezi a termelés növekedését. Hiszen a szükségletek egyre nőnek, s így növekedni kell a termék- mennyiségnek is. De világosan kell látnunk: a termelés növekedési üteme nem cél, hanem eszköz, amely alá van rendelve a legfőbb gazdasági feladatnak, a társadalom szükségletei maximális kielégítésének. Minthogy azonban a korábbi években az új termékek kifejlesztése és a régi gyártmányok korszerűsítése nem tartott lépést a termelői és fogyasztói igények változásával, korszerűsödésével, a jelenleginél gyorsabb ütemű általános mennyiségi fejlődés együtt járna azzal, hogy a termelés eltávolodna a szükségletektől. Éppen ezért a termékek a jelenlegi termelési struktúra korszerűbbé tétele, a műszaki-technikai haladás meggyorsítása, a fejlődési ütem további növelésének legfőbb feltétele. Ez természetszerűen azt jelenti* A kisiparosok az idén is szerződtetnek ipari tanulókat Az előző évekhez hasonlóan a kisiparosok az idén is szerződtetnek ipari tanulókat. Különböző szakmákba jelentkezhetnek a pályaválasztás előtt álló fiatalok. A szerződések megkötése a járási székhelyeken (Békéscsabán, Békésen, Gyomén, Gyulán, Mezőkovácsházán, Orosházán, Szarvason, Sarkadon és Szeghalmon) a KIOSZ szervezeténél történik, ahol az érdeklődők részletes tájékoztatást kaphatnak. Az előzetes szerződéskötések áprilisban lesznek, így előnyhöz juthatnak azok, akik tavaly kimaradtak. Végleges szerződést kötni június 15-től aug. végéig lehet. Nagy lehetőség mutatkozik az építőipari, valamint néhány szolgáltató szakmában Ez utóbbihoz tartozik többek között a cipész, a mérlegkészítő és a cukrász szakma. hogy azokban az iparágakban és vállalatoknál, amelyeknek a termékei iránt jelenleg is nagyfokú a hazai vagy külföldi kereslet, az igényeknek megfelelő méretű fejlődés kí- , vánatos. Miért kell hangsúlyozni az 1965. évi népgazdasági terv végrehajtása közben is, hogy elsőrendű feladat a „minőségi” mutatók teljesítése? Az egyik ok, ami miatt még mindig a termelés mennyiségi feladatainak a túlteljesítése a „szimpatikus”: a szocializmus építésének első időszakában ez volt az elsődleges feladat, s a gazdasági vezetők ezt a „leckét tanulták meg”. Továbbá az anyagi és erkölcsi ösztönzők közűi is elsősorban azok voltak a legeredményesebbek, amelyek a termelés menynyi ségi feladataira ösztönöztek. 1957 óta már számos, a minőségi mutatók, a gazdaságosabb termelés teljesítésére serkentő intézkedés született (A nyereségrészesedés, az árkiegészítő és lefölöző forgalmiadó-rendszer bevezetése stb.). Mindezek az intézkedések és az ölért eredmények ellenére, a mennyiségi szemlélet még mindig erősen tartja magát. A mennyiségi szemlélet másik oka: A minőségi mutatószámok egy része, ilyen a termelékenység és az önköltség, jelenleg még meglehetősen szorosan kapcsolódik a terv mennyiségi előírásaihoz. A termelékenységi mutató ugyanis olyan törtnek a hányadosa, amelyiknek a számlálójában a termelési érték, nevezőjében pedig a munkáslétszám van. E tört értéke növelhető úgy, ha csökkentik a nevezőt, a munkáslétszámot, vagy a termelésre fordított munkát, de növelhető úgy is, hogy ha növelik a számlálót, tehát a termelési értéket. A termelékenység alakulását jelző mutatószám teljesítése, tehát még önmagában nem szüntette meg a mennyiségre való törekvést, hiszen adott létszám mellett, a termelékenység legköny- nyebben úgy növelhető, ha növelik a termelési értéket. Hasonló a helyzet az önköltségi mutatóval is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vállalatnál igen sok úgynevezett állandó költség, a termeléstől függetlenül is jelentkezik, és ezek a a költségek akkor oszlanak meg legkedvezőbben, viszonylag akkor a legalacsonyabbak, ba minél nagyobb termelési értékre vetítik őket. Eszerint tehát az önköltséget jelző mutatószám kedvező alakulása is bizonyos mértékben a termelés mennyiségének függvénye. Éppen ezért még távolról sem számoltuk fel a mennyiségi szemléletet azáltal, ha most a korábbinál nagyobb figyelmet fordítunk a termelékenységi, önköltségcsökkentési mutatószámok teljesítésére. Hogy a szükségletre való termelés, a gazdasági hatékonyság szemlélete kerüljön a vállalati munka előterébe, szükséges e — különben fontos — mutatószámok vizsgálatával egyidőben szem előtt tartani azt is: a termékek valóban a szükségletnek megfelelően készültek-e és azokat megfelelő eredménnyel lehet-e értékesíteni. Ezért a szállítási szerződések pontos betartása, a külkereskedelmi gazdaságosság állandó és folyama, tos elemzése, a mennyiségi szemlélet visszaszorításának egyik leghatékonyabb eszköze. A legkedvezőbb közgazdasági módszerek kutatása és érvényesítése, a gazdasági kapcsolatok finomítása és kiterjedtebb alkalmazása, a termelés és a társada^ lom valóságos szükségleteinek szinkronba tartása, — ezek ma a gazdasági irányítás minőségi mutatói. A korábbi követelményekhez mérten kétségtelenül nehezebbek, de a népgazdaság számára egyértelműen hasznosabbak. Garam József ff Varázslámpa 99 Képünkön különleges kapcsolóberendezésű lámpát mutatunk be. A kéz közeledésére az elektronikus áttételű lámpa fénye kigyullad. A kéz eltávolodására a lámpa elsötétedik. Tíz brigád és 274 egyéni versenyző Felszabadulási munkaverseny a Szőnyeg és Takácsáru Háziipari Szövetkezet telepein Gajka Pál elvtárssal, a Békéscsabai Szőnyeg- és Takácsáru Háziipari Szövetkezet elnökével a felszabadulási munkaverseny szervezéséről, formáiról beszélgettünk tegnap. — Háziipari szövetkezetünk három békéscsabai, egy gyulai, békési, mezőberényi, körösladányi, gyomai és dévaványai telepén már javában zajlik a felszabadulás 20. évfordulója tiszteletére indított egész éves munkaverseny — mondotta. — Január elején öt brigád alakult és kezdett el dolgozni a szocialista cím elnyeréséért, azóta időközben még öt brigád csatlakozott, s most tíz kollektíva versenyez. Ennyi brigádunk munkaversenyben még sohasem vett részt. A szokásoktól eltérően az idén nem félévenként értékeljük a versenyt, hanem negyedévenként, s a felszabadulás évfordulóján megjutalmazzuk a legjobb brigádokat. A brigádversennyel egyidőben széles körű egyéni verseny •bontakozott ki a telepeken, eddig 274 dolgozónk nevezett be. Szövési versenynormákat dolgoztunk ki, ehhez igazodnak, ezek teljesítéséért, illetve túlteljesítéséért munkálkodnak az asszonyok, leányok. Az első és legfontosabb természetesen a minőségi munka, annál is inkább, mert az idén termékeink 83 százaléka már exportálásra kerül. — A brigád, és egyéni verseny mellett éves szinten részt veszünk a hazai háziipari szövetkezetek versenyében. Természetesen mi azokkal mérjük össze erőnket, akik szintén szőnyegszövéssel foglalkoznak az országban. Tizenöt ilyen szövetkezettel állunk versenyben. (pallag) 27. Nem önmaga megmentéséért, hanem az ügyért. Később hallották, hogy a sötét szemű ember elítélte a tettüket, hogy anarchista kalandnak nevezte, mely sérti a fegyelmet, árt az ügynek, nehezíti az elvtársak életét a fogságban. Varhola is azt mondta, hogy felelőtlen tett volt. De Varhola nem volt ott. Miért ingerelte, hogy menekülésével nehezítette a fogságbeli viszonyokat? A viszonyok rosz- szabbodását ezenkívül ismeretlen okok folytán az őrök hangulata is okozta, attól függően, milyen volt a helyzet a Harmadik Birodalom frontján. Nagyon bántotta ez őket. Éjszakákat vitatkoztak, helyesen vagy helytelenül cselekedtek-e, hogy elszöktek a fogságból. Repta fél füllel hallgatta őket, legalább is úgy mutatta. Amikor elege volt a vitából, rájuk dörgött. — Hagyjátok már! Milyen forradalmár az, aki nem használja ki a lehetőséget a szökésre? önkéntes mártír. A hegyekben tehetünk valamit, de ott mit? Emest nem hitt teljesen Rep- tának. Tudatában és érzékeiben kételyek maradtak meg, a sötét, beesett szemektől való meghatározatlan félelem. Ez a félelem a hideglelésig fokozódott, amikor évek múlva elolvasta a kiváló férfi újságban megjelent szenvedélyes beszédét. A párton belüli ellenségről volt benne szó, alattomos alakoskodásáról, képmutatásáról, arról, hogyan furakodott be a Juroj Spitze ti ( HOZZÁTOK TARTOZOM pártba, milyen hosszan várt az alkalomra, milyen rendszeresen bomlasztotta a felkelés hősi harcának eredményeit, milyen keményen kell vele leszámolni. Ernestben a meghatározatlan félelem ekkor csodálkozás formájában jelentkezett. Akkor még szabadon volt és nem tudta, hogy csakhamar rá is vonatkoznak ezek a szavak. Varhola mindezt csak ismételgette és Ernestnek az elemzés helyességét a vallomásával kellett alátámasztani. Pontosan úgy, ahogy volt. De lehetett fordítva is. Mi volt előbb? A jelentős férfi szavai, amelyekhez utólag kerestek bizonyítékokat, hogy ezek alapján a sötét szemű ember elmondhassa lángoló besaéFordítotfa: Krupa András dét? Szívesen elbeszélgetett volna róla. Szívesen megkérdezte volna, honnan lett annyi ellenség azok között, akik együtt harcoltak a közös ügyért? Hányszor írt neki a fogságból! Kézbesítették vagy nem kézbesítették neki a leveleit? Ha kézbesítették, akkor elolvasta őket, és aztán? Aztán, jobb rá sem gondolni! Ismét megjelentek a sötét szemek, a hideg folyó képével összefolyva. Hiszen elbeszélgethetett volna Emestte). Ernestnek nem volt előtte egyetlen titkos gondolata sem, miért beszélt vele Varhola eszközével? Varhola volt a meghosszabbított keze? Nem, nem lehet az! Varhola szadista volt. A hazugság sem szolgálhat az igazságnak — így megátalkodot- tan mondta Javorek. Valahogy túl sok az ellenség — mondta Repta, amikor a jelentős férfi lángoló beszédéről beszélgettek, és Ernest akkor is azt gondolta, nincs egészen igaza Reptának. Ha jó parancsnok is volt Repta, a bonyolult ösz- szefüggésekhez nem értett. Mindez csakugyan olyan bonyolult? Sok volt az ellenség, ha annyit be kellett csukni a Szovjetunióban, Lengyelországban, Magyarországon, Bulgáriában, Albániában. Vagy azok is csak olyan ellenfelek voltak, mint Ernest, mint a többiek, akiket a kolostor pincéjébe, azután a főváros fogházába, s a javítótáborba zártak be, mint azok, akik ezt nem élték túl, mint azok, akik életük útját a kivégző helyen végezték be, mindnyájan, akiket azután némán engedtek ki, tisztázó szó nélkül? Ha csak olyan ellenfelek voltak, csak olyan gonosztevők, mint Ernest, akkor mindnyájan, akik róluk döntöttek, a jelentős férfi és más országokban a hozzá hasonlók, nagy felelősséget vettek magukra. Hogyan fognak élni és hogyan fognak aludni, hogyan fognak az emberek szemébe nézni, ha bebizonyosodik, hogy ártatlanokat ítéltek el? Vagy azt Varholáék vállalják? Hiszen azok csak bizonyították, amit a kezdetben mondtak. És kezdetben vala az ige. Hol követtük el a hibát? (Folytatjuk
