Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-21 / 44. szám
1965. február 21. Vasárnap Több segítséget érdemelnek Mintha a gyermekkori emlékeiből visszaidézett mézesíkalácsos mesevilágba lépne az ember. Nincs senki, akinek a kellemes illat hatására ne kezdenének követelőén termelni a nyálmirigyei. Ami csak szem-szájnak ingere... Itt készül a ropogósra sült sajtosrúd, banán- ka ßi, levriestúrós, dióscsiga... pon. tos-an huszonötféle péksütemény, melynek messze földön híre van. Ha valaki Békéscsabára jön, nem. igen mulasztja el, hogy vásároljon ezekbői az utcai árusoknál vagy az üzletekben. És még talán viszi is magával, hadd tudják meg mások is, hogy má a jó. A műhely egyáltalán nem mondható korszerűnek. Alacsony, szűk, olyan, amilyet az egykori „maszek” hagyott maga után abból a világból, melyben kevesen ettek süteményt. Akkor még tágas volt, csak néhányan dolgoztak benne. Ha Petró István üzemvezető tizenöt tagú brigádja „űzi az ipart” roppant szakértelemmel, nagy kedvvel, szorgalommal. Tulajdonképpen Mészáros Gábor, a Békés megyei Tanács 1. sz. Sütőipari Vállalatának művezetője, aki egyúttal a szakszervezeti bizottság titkára is, a brigádvezető. Miért lett éppen 6? — Két évvél ezelőtt, amikor először tűzte célul a brigád, a Szoei- alisita cím elnyerését, a dolgozók rá adták szavazatukat. Szeretik, becsiülik és arra is gondol tak,^ hogy meg lehet majd bízni a brigádnapló vezetésével — ad a kérdésre választ Petró István. Nem sok volt tehált az efflhaitá- rozásban az önzés. Mivel pedig Mészáros Gábor is úgy látta, hogy az évek során jól összeforrt brigádnak így még csak javítható lesz az eredménye,- nem utasította vissza.a megbízatást, Az első év törekvései nem jártak sikerrel. Á könyvelés kimutatta, hogy az üzem 0,2 százalékkal túllépte a fűtőanyagnor- mát. A brigád tagjai azonban nem vesztették el a reményüket. 1964-ben újra bekapcsolódlak a versenybe. Érezték, hogy van erejük a hiba kijavítására és más vonatkozásban is a jobb eredmények elérésére. Az értékelésre az év végén került sor. Bizonyosak voltak abban, Karrier hogy az egész évi jó munka végre meghozza az eredményt. Ámde mégsem így történt. A vállalat két kifogást emelt a brigád tevékenysége ellen, először: a brigádnapló vezetésének az elmulasztása, másodszor: két dolgozó erkölcstelen magatartása miatt. Minden más szempontból kitűnő az eredményük és vállaláson felül 19 ezer forint megtakarítást értek ei. fi brip?i!n?rlcra vonatkozólag Mészáros Gábor ennyit jegyez meg:-— Pontosan vezettem, csak éppen a gyűlésire nem vittem magammal. Azt mondták, ha nincs ott, az annyit jelent, mintha nem is lenne. Furcsa és nem logikus ez az érvelés. A vállalat vezetői bizonyára év közben, is megnézték a brigádnaplót és láttamozták is egyszer-kótszar. Vagy tálán nem? Hogyan segítették altkor a brigádot? Mert ugyebár, ez minden vezető kötelessége. A másik — és talán fontosabb — az a bizonyos erkölcstelenség. Mit is jelent ez a szó szocialista értelemben? Bizonyos esetekben az emberek közötti kapcsolat meghatározója. A kizsákmányolás, az egyesek vagy a közösség rovására történő haszonszerzés, mások fizikai, anyagi, vagy erkölcsi tönkretétele és egyéb hasonló cselekmények erkölcstelenek. Ilye. nékre gondolok, amikor ezt hallom. Kiderül azonban, hogy egészen másról van szó: egy férfi és egy nő szerelmi kapcsolatáról. Az egyik érdekelt té'lel váltok né. hány szót. Őszintén, nyíltan elmondja a tényeket és sajnálja, hogy a vállalat vezetői soha nem beszéltek vele a kérdésről. Csak a látszat és mások véleménye alapján vontak le következtetéseket az ügyből. Fájlalja, hogy a brigád éppen emiatt nem érte el a célját. Sajben András, a vállalat KISZ. titkára — aki hallgatja a beszélgetésünket — így vélekedik: — Nem 1964-ben és nem is itt kezdődött a dolog. Amikor év elején célul tűztük a Szocialista cím élnyerését, a vállalat vezetői akkor már tudtak róla, mégis hagyták, hogy versenyezzünk. Fedig — ha mást nem — az igazgató elvtárs át is helyezhette volna a két dolgozót. A nagy igyekezetnek tehát nem lett meg az eredménye, s úgy gondolom, most a dolgozók egy kicsit tanácstalanok. Kétszer vallottak kudarcot, hogyan kezdjék ismét elölről? Az bizonyos, hogy a munkakedvünk nem hagyott alább. — Nem is tudnánk mi már más. képpen dolgozni, csak úgy, ahogy eddig. Az a 10—15 év, amit együtt töltöttünk az üzemben, összekovácsolt bennünket és a fiatalabbak, akik mellénk szegődtek, átvették a mi módszereinket, szokásainkat — magyarázza Petró István üzemvezető. Ez a véleménye Keller Jánosaiénak is, aki az élet emberi oldalát világítja még meg. — Mindenkinek a névnapját megünnepeljük. Az ajándék soha nem marad ed. Itt a dolgozók figyelmesek, tapintatosak egymáshoz. Ha valaki megbetegszik, meglátogatjuk, szívesen megyünk együtt tanulni, szórakozni... és milyen kedvesek a férfiak a nőnapon?! Persze, az egészséges emberi kapcsolatok kialakításának az alapja a becsületes munka, amire '.tt mindenki törekszik és nem is eredménytelenül. Ahogy mond iák, a vállalat igazgatója az értékelésen összefoglalva ezt mondta a brigádról: „Szocialista módon dolgoznak, tanulnak, de még nem élnek”. A brigádnak más a véleménye, még ha az a bizonyos „erkölcsi kérdés” fel is merült. És ezt azzal is bebizonyítja, hogy az idén ismét versenyt indít a Szocialista címért. Vaverka Rudolf, Kálmán Edit és akikkel még beszélgetek, mind így akarják. Hadd tudják meg a vásárlók, hogy a finom békéscsabai süteményt nem akármilyen brigád készíti. De joggal várják, hogy a vállalat vezetői több segítséget nyújtsanak a törekvésükhöz. Pásztor Béla Új, korszerű telephelyre költöztek az olajbányászok A gépműhely dolgozói is hozzájárulnak a fúróberendezések zavartalan üzemeléséhez Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem orosházi üzemegysége a közelmúltban költözött új, korszerű telephelyére. A jelenlegi bázis minMosolygő Béla, a Csepel oszlopos fúrógépen dolgozik. A háttérben az új román marógép. (Fotó: Malmos) den vonatkozásban felülmúlja a régit, ami a város központjában volt. Különösen a gépműhely számára kedvező az átköltözés, mert a lényegesen nagyobb szerelőcsarnokban lehetőség nyílt nagyobb teljesítményű gépek elhelyezésére is. A biztonságos munkavégzés szempontjából §em ’.özömbös, hogy a hatalmas gépmonstrumokat a szabad ég alatt, a baleset- védelmi előírásokat megszegve javítják-e, vagy pedig a jól fűtött, tágas műhelyekben, a személy- és vagyonbiztonságot szem előtt tartva dolgoznak. A Diesel-szerelők „alanyai” naponta változnak. Egyszer egy világítóegység másszor a fúróberendezést hajtó V—2 300-as, vagy éppen a víznyomóegység motorján dolgoznak. A szakavatott kezek rövid idő alatt orvosolják a hibát, hiszen valamennyien a törzs- gárdához tartoznak, 10—15 éve tevékenykednek az olajiparban. Ahogy tréfása- mondják: nemcsak a kezük jó, hanem a fülük is, mert a motor hangjáról már tudják, hová nyúljanak. A szerszámgépeken dolgozó esztergályosok, marósok szintén régi emberek a vállalatnál. „Betéve” tudják az átmenetek és a különböző, különleges munkadarabok méreteit. A szerelőcsarnokban az átköltözés után több korszerű gépet szereltek fel, ami gyorsítja a fúróberendezések kiszolgálását. Két műszakban dolgoznak az esztergapadokon és a gyalugépen, mert ha a fúróberendezés valamilyen meghibásodás miatt leáll, az a céljuk, hogy a lehető legrövidebb időre csökkentsék az állásidőt. S. F. (Vie Ifuove karikahí.ái^ ' 25. Legalább itt volna Gál., De nem! Hiszen Peter elhitte, hogy ő áruló, épp úgy, mint ő, Ernest, Peter Gal is hajlamos volt arra, hogy a kinyilvánított igazságnak higgyen és fenntartás nélkül elfogadja. Mindkettőjükből hiányzott Reptának az a tulajdonsága, mellyel a dolgokat több oldalról megvizsgálja, ^megforgatja és mérlegeli. Csak Ja- vorek volt hasonlóan bizalmatlan minden iránt. Nehéz elhinni azt, ami távol van az ő élet- tapasztalatától, senkiben sem bízott, ha nem ismerte jól. És Józef? Nemhiába nevezte a sötét szemű, jelentős férfiú, az ország első emberéinek egyike, váratlan tettei miatt már a fasiszták fogságában anarchistának. Szabados magatartása nemegyszer gondot okozott barátainak is Repta stábján. Milyen jól ismerték őket, mindnyájukat, Ernestet, Reptát, Galt, Javoreket és Jozefet azok, akik célul tűzték, hogy szétverik a régi barátságot, amelyet a hegyen az öreg tölgy alatt, a Baski-völgy felett, a Peter műtermében látott „Fa” alatt kötöttek. Előre tanulmányozták jellemüket, tulajdonságaikat és hajlamukat. Reptát nem zárták be, mert tudták, hogy meg kellene őt ölni. Ismerték Peter kis- hP'^gét, mert ő is csak utólag tudt.t r- nút kellett volna monJuraj Spitzer} I HOZZÁTOK TARTOZOM dania, mit kellett volna tennie. Ismerték Emest hajlamát, hogy hosszan elemzi gondolatait és érzéseit, hajlandóságát arra, hogy azért is vádolja magát, amit soha nem tett. Javorek éppen olyan kemény fejű volt, mint Repta, de dühös, robbanékony, könnyen felpiszkálhatták, egyenesen alkalmas arra, hogy Varhola kiélhesse magát kemény fejű ellenállásának letörésében. Javorek kapta a legtöbb büntetést, legrosszabb volt a sora a foglyok közül és mégsem vallott. Javorek akkor is megátalForcfífotía: Krupa András kódoltan hallgatott, amikor nem volt igaza. — Nagyon kínoztak, Ernest, amikor kitaláltad magadról azokat a rettenetes dolgokat? — mondta Repta és Ernest a szavaiban gyöngéd megértést és szemrehányást érzett. — Te, gyáva, hiszen önmagad vered agyon, meggyalázod még a sírodat is — sziszegte neki Javorek, amikor szembesítették őket. Varhola akkor Javoreket szájon vágta. Javorek mindjárt elesett. Éheztetéssel büntették. Ilyen különbség volt köztük. Ernest azt gondolta, hogy tökéletesen ismerik egymást. Közösen éltek át vidám és nehéz pillanatokat. Ismerték egymás lélekzetét, kipárolgását. Hányszor aludtak összeölelkezve, hogy ne fázzanak. Mindent tudtak egymásról. Ott fent a Fa mellett volt elég idejük rá. Elmesélték életüket, szerelmeiket, legrejtettebb gondolataikat, és lám, mégsem ismerték egymást. Nem ismerték őt, Ernestet sem. Volt olyan jellemvonása, amiről nem tudtak. Mindenkiben volt ilyen jellemvonás, rejtett sarok, titkos hely, gyengédség. Varhola kihozta a fényre, és az élete ellen fordította, a legjobb barátok, az emberek ellen, akik között az ember emberré, akik között kommunistává vált. Legalábbis azt hitte. Még egy darab az ösvényből és meglátja a Fa görcsös ágait. Kitárul a tekintete előtt a Baski- völgy. Amikor Homolka alá ér, hirtelen kiemelkedik felette Vtácnik bozontos gerince, mely a másik oldalon a Garamig nyúl. Még néhány lépés, és a kis réten lesz, mely első otthonává lett, mikor Jozeffel a fogságból elszöktek. Akkor a másik oldalról, a Garam felől érkeztek. (Folytatjuk)
