Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-19 / 42. szám
HHfó. február 19. 3 Péntek * Gépjavítók tapasztalatcseréje Sok ismeretet és sok btletet ad egy-egy tapasztalatcsere. Ezért látogattak el a Dévaványai Gépjavító Állomás szerelői, veze* zetői is nemrégiben a Szarvasi Gépjavító Állomásra. Képünkön: a lánctalpas traktor javításának módszereiről beszélget a látogatók egy csoportja. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC Technikumban tanulnak Megalapozott termelés — nagyobb jövedelem Interjú Kovács György megyei mezőgazdasági osztályvezetőhelyettessel a zárszámadási tapasztalatokról Az utóbbi években nagy erőfeszítéseket tett a sarkadi járás a gépáilomási dolgozók és a termelőszövetkezeti gazdák műszaki szemléletének növelésére. Korábban a Sarkadi Gépállomáson 40, a Mezőgyáni Gépállomáson pedig 20 műszaki embert foglalkoztattak. Jelenleg 200-nál is több szakmunkás dolgozik a Sarkadi Gépállomáson. A szakmunkáslétszám gyarapítását úgy érték el, hogy a termelőszövetkezetek gépesítését is napirenden tartották. A gépállomás nem a tsz-ek szakembereit vette állományába, hanem a régi gépállomást traktorosokból képzett szerelőket. Ehhez igen jó segítséget kaptak a Kétegyházi Mezőgazdasági Gépészképp SzakisA megalakulásának 20. évfordulóját ünneplő sarkadi Lenin Termelőszövetkezetben télen is szorgalmasan dolgozik a tagság egy része. Az 1804 hold őszi árpát, búzát és takarmánykeveréket most fejtrágyázzák. Öt géppel szórják a pétisót s eddig már 550 holdon végeztek ezzel a munkával. A gerendási Petőfi Termelőszövetkezet gazdái igen figyelemre méltó eredményeket értek el az 1964-es esztendő folyamán. Jól használtaik ki a kínálkozó lehetőségeket, a vezetőség szakszerűen alkalmazta az anyagi ösztönzés elvét, s így tavaly a bruttó .termelési érték 4 százalékkal növekedett. Ebből természetesen az következett, hogy az egy tagra jutó évi jövedelem túlhaladta a 17 és fél ezer forintot. Ez az emelkedés mintegy négy és fél százalékos aránynak felel meg. * A csorvási Ady Termelőszövetkezetben az 1964-es esztendőben a forgó vagyon csaknem 1,2 millió forinttal nőtt. A szövetkezet gazdáinak az a célja, hogy az idén A gépállomás műszaki gárdája továbbfejleszti szakmai felkészültségét A technikusi beosztásban dolgozók közül Brandt János, Súlytó János, Gajdács Mihály, Bagi József a Mezőtúri Gépipari Technikumiban levelező úton tanulnak. Ugyancsak itt készülnek a technikusi oklevél szerzésére Horváth József, az öntözőmotor- javító részleg csoportvezetője, Somogyi Antal, Képíró Albert, Bagi Sándor, Juhász Ferenc szerelők és csoportvezetők. A Mezőtúri Gépipari Technikumnak Sarkadon önálló kihelyezett osztálya működik I. és II. évfolyamon. Az első osztályt a gépállomás dolgozóiból húsznál többen látogatják. kát készítik. Paprikából, salátából és retekből — primőr áruként — 3 ezer ablakfelületen termesztenek. A tervek szerint retekből és salátából már március elején szállítanak a MÉK gyulai kirendeltségének. A gépműhelyben a traktorokat kijavították, jelenleg a vetőgépeket és kultivátorokat hozzák rendbe. még tovább növelje a hozamokat, s eredményesebbé tegye a gazdálkodást. Ennek érdekében készpénzben összesen 300 ezer forintot tartalékoltak vetőmag, és takarmányalap biztosítására. • A pusztaföldvári Dózsa Termelőszövetkezetben az 1964-es esztendő folyamán igen jól alakúit a növénytermesztés költségszintje. Az 1963-ban elért 50 százalékkal szemben tavaly például 44 százalékra csökkent. Ennek az eredménynek elsősorban az volt az előidézője, hogy a szövetkezetben mind nagyobb mértékben sikerül évről évre alkalmazni a korszerű mezőgazdasági tudomány legújabb vívmányait; de javult a szerve zettség és a munkafegyelem is. A termelőszövetkezetek életében évenként megismétlődő nagy jelentőségű feladat az előző esztendő eredményeinek összegezése, a zárszámadás és a következő évi feladatok meghatározása, az üzemtervek összeállítása. A zárszámadásokon most már legtöbb termelőszövetkezet túl van. így előtérbe került a következő év. Az összegyűjtött tapasztalatokról és az 1965. évi tennivalókról Kovács Györgynek, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályvezető- helyettesének véleményét kértük: —- Ml volt a fő jellemzője az 1964. évi zárszámadásnak? — A zárszámadási mérleg végleges kialakítását ebben az évben is sok vita előzte meg. Főként a jövedelem felosztásának módjával kapcsolatban voltak élénk és szinte minden esetben egészségesnek mondható eszmecserék. Sok szó esett a gazdálkodás egyéb problémáiról is. E viták fő jellemvonása volt, hogy alapjában véve minden tsz előtt azonos cél állott: a gazdaságok erősítése, ugyanakkor a tagok jövedelmének mind gyorsabb ütemű fejlesztése. E célkitűzés mellett különösen akkor akadtak éles nézeteltérések, amikor néhány termelőszövetkezet a közös gazdaság termelési eredményénél gyorsabb ütemben szerette volna növelni a tagság jövedelmét. Nyilvánvaló, hogy ez a már meglévő közös alapok csökkentéséhez vagy a szükségesnél kisebb mértékű növekedéséhez, a gazdaság gyengüléséhez, a következő évek jövedelmének csökkenéséhez vezet. Néhány termelőszövetkezetben nem akarták tartalékolni a következő évi termeléshez szükséges alapokat. Az ezzel kapcsolatos viták végeredményben úgy zárultak, hogy a tsz-ek tagjai olyan arányban részesedjenek a közös jövedelemből, amilyen arányban részt vettek a közös munkában, illetve amilyen mértékben hozzájárultak a jövedelem növekedéséhez. A termelőszövetkezetek túlnyomó része így a korábbinál nagyobb alappal, megerősítve indul 1965-ben. — A tsz-ek jövedelemelosztásának módszere adott-e tanulságot 1965r_ — Mindenekelőtt számottevő feladat most is a javadalmazási formák kialakítása. Évek óta bebizonyosodott, hogy a jobb termelési eredmények elérésére kellő hatással van az össztermékből való százalékos részesedés. A részesedés arányának meghatározása azonban igen körültekintő munkát igényel. E módszer kiterjesztése célszerű nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is. Hangsúlyozom, hogy nem minden termelőszövetkezetben, illetve nem minden termelési ágazatban ez az egyedüli helyes módszer. Év végén igen sok termelőszövetkezetben kitudódott, hogy a tervezésben nem elég körültekintően határozták meg a jövedelem felosztásának arányát. Nem irányozták elő a következő évre szükséges tartalékokat. Ennek az lett a következménye, hogy a termelőszövetkezet bár jobb terme- ’ési eredményeket ért el a tervezettnél, mégsem tudja biztosítani a javadalmazási tervben előirányzott részesedést anélkül, hogy ne szenvedjen csorbát a következő évi feladathoz szükséges tartalékolás. A tsz-ek az 1965-ös tervben vegyék számításba az 1966. évi termeléshez szükséges tartalékok (vetőmag, takarmány, természetbeni vagy pénzbeni) képzését is. Gondot okoz több termelőszövetkezetben az is, hogy a kialakított javadalmazásban aránytalanságok vannak. A munkaegységre dolgozó és az össztermékből részesedő tagok jövedelme eltérő. Előfordul, hogy a közös gazdaság terven felüli ^jövedelmet ér el, a tartalékolások után mégsem tudja a munkaegységre tervezett részesedést kiosztani. Ilyen esetben a százalékos művelésre kiadott juttatás »valósággal felemésztette a munkaegységre tervezett összeg nagyobb hányadát. Erről az oldalról is ajánlatos felülvizsgálni a korábbi évek munkadíjazását. Különösen felvetődik ez az állat- gondozóknál, a fogatosoknál és általában azoknál, akik munkaegységre dolgoznak. Tapasztalat szerint megoldást jelent, ha ezek az emberek a növénytermesztésből részt vállalnak. így az össztermésből is részesülhetnek. — Az aránytalanságok megszüntetésére mit javasol? — Az aránytalanságot tovább lehet csökkenteni azzal is, ha a lehetőségeken belül fokozottabban kiterjesztik az állatgondozókra is a százalékos részesedést. Ugyanakkor most, a tervezés időszakában írják elő azt is, hogy a területvállalás mellett az általános jellegű munkákban — a fontosabba- 'kat jelöljék meg — kinek-kinek hány munkaegységet kell teljesítenie. Erre azért van szükség, mert többször előfordult, hogy a szállításhoz, a műtrágya szórásához nem volt megfelelő kézi erő. Több termelőszövetkezetben tapasztalható, hogy az össztermés részesedése mellett teljes egészében jóváírják a munkaegységet is. Ez nem indokolt. Hasonlóan gyakori hiba, hogy nem veszik figyelembe a termelési feltételek változását, például az öntözéses gazdálkodást, a fokozottabb gépesítést, a vegyszeres gyomirtást és így tovább. Ezekben az esetekben is szükséges1 a teljesítmény után évről évre meghatározni a jóváírható munkaegységet. A százalékos arányban való részesedés kiterjesztése maga után vonja a munkaegység szerinti pénzbeni díjazás alacsony színvonalát. Ezért az előlegezésre kisebb lehetőség van. Fontosnak tartom, hogy a termelési folyamat befejezése után a tagok mielőbb kézhez kapják az őket illető részt. A munkadíjazáshoz kapcsolódik a célpremizálás is. Több munkánál a gyorsaságra és a jó minőségre törekvés ezt indokolttá is teszi. Serkentően hat például, ha a lucerna betakarításánál célprémiumot alkalmaznak. Ezt azonban állítsák tervbe és a várható jövedelem bizonyos részéből erre számítsanak. «■ — A különböző tartalékolásokra vonatkozó FM- rendelet lényegét helyesen értelmezték-e a tsz- ek? — Megyénk közös gazdaságainak többsége a jövő alapozáséra, a hiányzó takarmány beszerzésére teljes pénzbeni tartalékot kép zett. Néhány szövetkezet enne, szükségességét igen sokáig vitatta. Egyes gazdaságok eljutottak ad dig, hogy az előzetes tervekben vállalt hizlalási, nevelési előirányzataikat is csökkentették. Var arra is példa, hogy a hizlalási, ne velési feladatokat a harmadik, so: a negyedik negyedévre ütemeztél vagyis az 1965. évi új termésbe , akarják a jövedelmet a 1964-es színvonalon tartani. Ebből az következik, hogy a következő évre szükséges takarmánytartalékolási csorbítják, mellyel lényegében a pénzbevételi tervben zavart okoznak. Az 1965. évi termelési tervbei irányozzák elő a szövetkezetek a népgazdaság által igényelt állat termékek eladását, megfelelő idő szakos ütemezésben. A jövőben pedig a közös feladathoz a háztáj' gazdaságokéval együtt — lehetőleg természetben — biztosítsák e takarmányt. Ha ez nem lehetséges, akkor pénzbeni tartalékot állítsanak be a hiány pótlására. A vetőmag beszerzéséhez szükséges pénz tartalékolásának mellőzésével több helyen az előzőleg vállalt szerződéses növény vetés- területének csökkentését tervezik Vajon miből akarja az ilyen termelőszövetkezet az üzemviteli ki adásokra és a pénzbeni részesedésre szükséges összeget előteremteni? Hogyan akarja az ilyen tsz a népgazdasággal szembeni kötelezettségét teljesíteni a kapót, gépért, vegyszerért, műtrágyáért állatért, takarmányért, épületért, kútért, villanyért, bekötő útért? — A szövetkezeti gazdálkodás ütemesebb fejlesztése megköveteli a készpénzbiztonsági alap növelését. Ezzel kapcsolat- ban van-e tapasztalat? *— A jövő évi részesedés alapja a tervezett termelési feladatok teljesítése. Ha a termelőszövetkezet ehhez még rendelkezik pénzben! tartalékkal is, akkor- a termelés biztonsága, a tagság jövedelme nem forog kockán. Példák bizonyítják, hogy a készpénzbiztonsági alappal rendelkező tsz-ek- ben gyorsabb ütemben nőttek az eredmények. Ez annak tulajdonítható, hogy a vezetők és a tagok megszabadulnak a mindennapi pénzügyi gondoktól. Több idejük jut a gazdálkodás szervezésére, a merészebb elgondolások kidolgozására és megvalósítására. Már 1963-ban megértették a szövetkezetek tagjai a biztonsági alap képzésének jelentőségét. Ez számokban is mutatkozott. Az 1963. évi zárszámadás során 23 millió forintot tettek félre ilyen célra az 1962. évi 2 millió forinttal szemben. Hiba volt, hogy ezt az 1964-es tervből csaknem kihagyták. Az idén ennél több biztonsági alapot várunk. A most készülő tervek tükrözzék a magasabb hozamok elérésére és a gazdaságosabb termelésre irányuló törekvést. Az így elért jövedelem minél nagyobb hányadát fordítsák a közös alapok fejlesztésére. Ez az egyedüli módja, hogy a későbbi években gyorsabb ütemben erősödjenek a szövetkezetek, és ugyancsak gyorsabb ütemben emelkedjék a tagok személyes jövedelme — fejezte be Kovács elvtárs kérdéseinkre adott válaszát kólótól 4 i ,i . I sarkatfi Lenin Tsz-ben: szórják a műtrágyát, készítik a melegágyakat és javítják a mnnkagépeket A kertészetben a melegágya-
