Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-18 / 41. szám

1965. február 18. 5 Csütörtök A gyulai zenei könyvtárban. OOCCCCCOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOCt Filmankét Szeghalmon a gimnázium KISZ-szervezetének kezdeményezésére Geszt, a határsz kulturális arca A szeghalmi fiatalság közismer­ten filmbarát. A moziba járás szó­rakozásuk, kulturális életük szer­ves része. Ez nem egészen vélet­len. Sokat tettek ennek érdekében a pedagógusok, akik mind az álta­lános, mind pedig a középiskolák tanulóifjúságának figyelmét tuda­tosan fordítják az értelmet és ér­zelmet helyes irányba terelő, okosra, szépre nevelő filmalkotá­sok felé. Hasonló értelemben te­vékenykedik a szeghalmi Ady mo­zi üzemvezetője, Miklósvári Lász- lóné is, aki a nevelőkkel, a műve­lődési házzal és a társadalmi szer­vekkel szoros kapcsolatot tartva, állandó propagandamunkát végez az ifjúság körében is a moziláto­gatás érdekében. Ennek a munkának legutóbbi eredményeként az előző hét csü­törtökén a Hitler élete című nyu­gatnémet dckumentumfilm került vetítésre Soós Aladár kollégium­22. Homolka nincs messze. A he­gyen túl hegyi rétek kezdődnek, szénapajtákkal teleszórva. Aztán elég hosszirányban elfordulni a hegytől, és kútra talál. Mikor a támadásnál elvették a németektől a juhokat, a kútnál itatták meg őket. Kiszélesítették a lefolyót, nehogy bepiszkítsák a juhok a vizet. Repta kiadta a parancsot, hogy takarékoskod­ni kell a többi édeJmiszerrel, éa az egységet juhhússal kell ellát­ni. A juhokkal nem lehet visz- szavonulnd, ha muszáj. Reggel, délben, este ették a juhhúst. Főzve, sütve, gyakran kenyér és só nélkül. Még most is belere­megett, amikor a juhhúsra gon­dolt. A nyájat Bohus Holik legeltet­te. Bátyjával valahonnan Mor­vaországból érkezett az egység­hez. Bohus bátyja Brezany mel­lett esett el. Gitáron játszott és szomorú dalokat énekelt. A gi­tár Bohusra maradt, de ő csak egyetlen dalt tudott énekelni és játszani, a vízről, a hideg vízről, mely olyan, mint a kislány szí­ve, mely nem érzi csodálója sze­relmét. Bohus szemüveget hor­dott, vastag üvege volt. Csak né­hány lépésre látott. Nem bízhat­tak rá őrszolgálatot, a katonai akciókba sem vonhatták be. Bohus lázadozott a tétlenség és a konyhai kisegítés ellen. Egy­szer magához hívta Repta: — Az egység nem harcolhat igazgató magyarázó szavainak kí­séretében. A filmet, mellyel kap csö’.atban később a gimnázium KlSZ-szer vezetőnek a kezdemé nyezésére ankét is volt, több min 400 tanuló tekintette meg. A KISZ megyei bizottságának kezdeményezésére kisfilmet készí­tenek megyénk ifjúsági életéről. A film akoíói üzemekben, isko­lákban, szövetkezetekben, klu­bokban, ifjúsági rendezvényeken készítették a felvételeket, mun­ka, tanulás, kulturálódás és spor­tolás közben kapták „kameravég­re” a fiatalokat élelem nélkül. Az élelemmel való törődés a lőszerrel, a fegy­verekkel és a nagy harci akci­ókkal együtt egyformán fontos. Őrizni fogod a juhokat. Ilyen fontos feladatot nem bízhatok akárkire. ' A háború után hazatért Mor­vaországba. Évek múlva, mikor meghallotta, hogy az egység egy­kori résztvevői találkoznak a Vtácnikon, ahol a felkelés kez­detén szétosztották a fegyvere­ket, s hogy ezen a találkozón ki­tüntetéseket és emlékérmeket osztanak, nagyon megharagu­Geszten járok, a Tiszák egykori feudális fellegvárában, a déli Ti- szavidéknek azon a táján, ame­lyet valamikor „sötét Bihar” jel­zővel illetett a közvélemény. Iz­galmas élmény látni, hogy ennek ellenére itt, az egykor elhanya­golt határszéli községben nyoma sem fedezhető fel a feudális múlt örökségének. Geszten nem látni nád- vagy szalmatetőt, roggyant gerincű házat; talán a végtelen­nek tetsző láthatárú bihari táj tér­hatásai teszik, hogy itt minden tárgy magából melegséget árasz­tó, élesebb kontúrt mutat, min­den akarat fokozottabb intenzi­tással él. A fehér és pasztellszín házak sorát széles betonjárda fe­hér csíkja szegi be. A tágas por­tákig beszökik a táj derűs nyu­galma és innét már érezni a távoli hegyvidék leheletét A tanácsházán Erdei Lajos vb-elnökkel a köz­ség kulturális helyzetének mai ál­lapotáról beszélgetünk, arról, hogy 1958-tól a geszti utcákon, a geszti házakban is villany ég, hogy a lakosság kulturális, szóra­kozási igényeit az egykori korcs­ma helyett ma 3 ezer kötetes könyvtárral felszerelt kultúrház, •mozi biztosítja, valamint az or­szágos méreteknek megfelelő rá­dió-, televízió-ellátottság. A köz­ség közlekedési igényeit — amely valamikor Nagyvárad, Nagysza­A kisfilm — mely áprilisban ke. rül bemutatásra — őszinte vallo­más a hétköznapok tetteiről, cse­lekedeteire!!, megyénk ki szia iáinak életéről. Címe: „Vallomás napja­inkról”. Ezekben a heteikben a felvéte­lek összeállítása, vágása, techni­kai kivitelezése foglalkoztatja az alkotókat dott, hogy nem hívták meg. El­feledkeztek róla? Elkeseredett hangú levelet írt Reptának és benne megemlítette a szavait. „Te mégis azt mondtad, hogy a juhokat őrizni ugyanaz, mint harcolni.” Repta elszégyellte magát, visz. szaemlékezett a jóhiszemű Bo­husra és testvérére, és megígérte, hogy javasolja kitüntetését. Be­tartotta a szavát és Bohus egyen, ruhában jött el a találkozóra. Elhozta a gitárt is. Este, az ün­nepély után táboriűz mellett ültek, Bohus emlékéremmel a lonta felé gravitált — jelenleg napi nyolc autóbuszjárat szolgál­ja kielégítő módon, Sarkad—Gyu­la irányában. A község egykori kéttantermes iskolája helyett ma tíztanerős ál­talános iskola működik Geszten és a község valamennyi pedagó­gusának lakáskérdését meg tudta oldani. Az orvos nyugalomba vo­nulása után is a helyén maradt és továbbra is végzi Geszt, vala­mint a szomszédos Mezőgyán egészségügyi ellátását. A Hazafias Népfront elnökségének 24 tagja tevékenyen veszi ki részét a köz­ségfejlesztés sokrétű munkájából; jelenleg a község közművesítése, törpevízmű építése és az utak portalanítása került a feladatok előterébe. Kulturális központját az egykori Tisza-kastély képezi. A barokk kastély reprezentatív hatására igényt tartó kocsifeljá­rójánál most a kultúrházba lehet jutni, amely mennyezeti gipsz­stukkójával, carrarai márvány kandallójával méltó keretet biz­tosít az itt folyó kulturális munka számálfa. A kastélyban ezenkívül az általános iskola egy része és két pedagóguslakás van elhelyez­ve. A kastély parkjában — amely­nek, sajnos, jórészt kipusztult a faállománya — emléktábla örö­kíti meg, hogy Arany János két esztendőn keresztül, 1850—1851- Ig, a Tisza család egyik tagját ta­nítva, itt lakott. A magányos kerti hajlék, amely a költőnek Geszten otthonul szolgált, a második vi­lágháború alatt elpusztult, egy- egy régi felvétel azonban meg­őrizte az utókornak. Az általános iskola, valamint a kultúrház igazgatója, Geszt kul­turális „mindenese”, Ökrös Ist­ván méltán birtokosa három ál­lami kitüntetésnek. Mint vésztői szegenyparaszt gyermeke, tanító­ként 1937-ben került a községbe és azóta, mintegy 28 esztendőn át végzi Itt áldozatos népnevelő régi egyenruhán eljátszotta a hideg vízről szóló dalt. Hideg víz! — Nem riaszthatja vissza a hideg víz — így mondta Varhola. A szerelmes ifjúnak át kellett úszni a hideg vizet, ha meg akar. ta szerezni szerelmese szívét. Ernest is belemerült a hideg vízbe. Meg akar*a mutatni, hogy átgázol rajta, hogy átjut a folyó másik partjára. De a folyó vég­telenül szóies volt, a másik part egyre távolodott. Valójában még mindig nem érte el a túlsó par­tot. Még mindig körülveszi a hi­deg, mint ott, a kolos'or pincé­jében, ahova bebörtönözték. A szalmatörekkei szánalmasan lefe­dett kőpadló Mdeg, Varhola sze­mének hidege, az őrszemnek, az ifjú katonák szemeinek hidege, akiknek bebeszélték, hogy el­lenséget őriznek, a bírák egyol­dalú beszédének a hidege, a megtanult kérdések és feleletek, mindegyik előre elkészítve, az igazság bekötött szemekkel, el­tört mérleggel. Nem volt az bí­róság, hanem egyfajta szertar­tás, valami szörnyű Isten tisz­teletére; az áldozás rémítő ak­tusa, amelynél a taláros bírák főpapoknak látszottak, akik a szörnyű, láthatatlan, de minde­nütt jelenlévő Isten akaratát tel­jesítik. (Folytatjuk) munkáját. A kultúrotthonban a KISZ aranyérmes tánccsoportja a most alakult színjátszókkal közö­sen háromfelvonásos vígjátékkal készül a járási kulturális sereg­szemlére, az Arany János Úttörő­csapat pedig az április 4-i felsza­badulási« emlékünnepélyre, hogy hagyományainak megfelelően, az itteni Egyetértés Tsz-t évek óta patronáló KPM Vasúti Főosztálya kultúrcsoportjával együtt közös műsorral járuljon hozzá az ünne­pély sikeréhez. Geszten szép eredményekre jo­gosító helytörténeti kutatómunka is indult, amelynek keretében máris számos igen nagy értékű régi könyv, levél, okirat került elő az egykori Tisza-könyvtár anyagából, továbbá Arany-relik­viák, népművészeti tárgyak. Ezek­ből, valamint a biharugrai régé­szeti leletek anyagából a község — mint Szalonta Arany-tradíciói­nak örököse és továbbápolója — Arany János múzeumot szándé­kozik létrehozni. Makai István Geszt egyik osztatlan tekintély­nek örvendő polgára. A Hazafias Népfront elnökségi tagja, fiatalos aktivitással veszi ki részét a köz­ség közügyeinek előbbreviteléből. Lakásán a rádió mellett többek között Móra Ferenc Aranykopor­sóját látom és amikor ezt szóba hozom, a 71 esztendős Makai Ist­ván tekintete a szokottnál is élén­kebben csillan fel, azután kezem­re teszi a kezét, úgy mondja: — Tudja, a ml generációnknak nagyon sok behoznivalója van... Én még azt is, hogy a föld göm­bölyű, annak idején az iskolában nem a tanítómtól tanultam meg. hanem Tisza Istvántól... — Hogyhogy...?! — lepődöm meg a bizarr szituáción, Ma­kai István azonban nem hagy sok időt az elképedésre, gunyoros mosollyal folytatja: — Tisza István gróf, aki szigo­rú kálvinista elveket vallott, szin- .e ószövetségi pátriárkális szá­monkéréssel kezelte faluját, em­bereit. Az akkori geszti reformá­tus iskolát sűrűn meglátogatta és ilyenkor egzaminálta is a tanuló­kat, vagyis vizsgáztatta őket. Egyik ilyen alkalommal azt kér­dezte az egyik gyerektől: „Ked­ves fiam, hiszed-e, hogy a föld túlsó oldalán Amerika van...?” A megszeppent nebuló csak vállrán­dítással merte kételyét kifejezni a roppant hatalmasság előtt, mire Tisza a glóbushoz ment és az egész osztálynak megmagyarázta a föld görabölyűségének miben­létét, forgási rendszerét stb. Köz­ben pedig Balogh rektor uram — aki azt a pedagógiai elvet vallot­ta, hogy a parasztgyereknek elég, ha ezerig tud számolni — a tábla mellett pironkodva állt egyik lá­báról a másikra... Hát ezért kell nekünk, öregeknek is tanulni, ha lépést akarunk tartani a fejlődés­sel. Az előbb beszéltem éppen a párttitkárral. Abban az ügyben gyúrom, hogy jól lenne a mi ré­szünkre, öregek részére valahol egy klubhelyiség, ahol esténként meg vasárnap összejöhetnénk be­szélgetni, újságot 'olvasni. Állító­lag a legjobb úton halad a dolog á megvalósulás felé... Mi is reméljük, hogy sikerül Makai Istvánék terve, hiszen most már ők is megtanultak az új ma­gyar glóbuson mozogni és úgy élni, ahogy már nagyon régen szerettek volna. Surányi Sándor Juraj Spitzer! HOZZÁTOK TARTOZOM Fordította: Krupa András „Vallomás napiainMI“ — Kisfilm készül megyénk ifjúsági életéröl —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents