Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-18 / 41. szám

1965. február 18. 6 Csütörtök A TVOOMAmf 9JCCHMIKA VIIiÁcÁBÓL Mesterséges légibaleset „A zuhanás kövötJceztében a gép valamennyi utasa életét vesztette’. így vagy ehhez hasonlóan hangza. nak a jelentéseik, melyeik repülő­gépeik pusztulásáról számolnaik be. Vajon semmi esélyük sincs a re­pülőgép utasainak, hogy túléljék a katasztrófát? A repü'lésibiztonsá_ gi hatóságok világszerte foglal­koznak ezzel a kérdéssel. De halflgassiunk meg inkább egy beszámolót! „Kellemetlen recsegéssel csú­szik a nehéz DC—7-es gép a start- pályán, mint egy halálra sebzett, őskori pikkelyes szörny. Az*orra faakadályba ütközik. A szárny- felőletek darabokra tépnek né­mindkét fából készült bábú ösz- szelapult a visszavágódó szereil- vényfal súlyától A gép törzsének közepén há­rom figura háttal ült a menet­iránynak. Az üléseket speciális laboratóriumban kísérletezték ki. Nekiütközéskor a rögzítésből ki­szakadtak és tulajdonosaikkal együtt repültek az utasfülkén ke­resztül. A többi bábunál is, ame­lyeket a hagyományos biztonsági övvel rögzítettek, hasonló tör. tént. Kettő közülük — egészen elöl ültek — kirepültek a széttört gépből. A többiek kicsúsztak az ülésből és így töréseket, karcolá­sokat szenvedtek. lenti a normális földi gyorsulást). A sugárhajtásos gépek vadászpiló­tái a repülés egyes szakaszaiban pedig 16—17 g-nek. A védtelen „próbautasoknak” ezzel szemben nemcsak a karjuk és lábuk sérült meg a legkülönbözőbb helyen, ha­nem egyéb részük is és nagy nyomás, 40 g terhelés hatása alaitit voltak. A szakértők rendkívül nagyra értékelik a szerencsétlenségeknél a légzsákok védelmét. Az első kí­sérlet alapján további javításokat terveznek, melyek bizonyára a re­pülés biztonságának jelentős nö­veléséhez vezetnek. L. Cy. Ián a fizikai felvételi vizsgát eb­ben a tanévben hétszáz diák már a Lasztocska típusú felvételi vizs­gáztatógép kérdéseire válaszolva tette le. Az elektronikus gép által adott osztályzatok átlagos értéke szinte semmiben sem különbözött attól az átlagos osztályzattól, ame­lyet a felvételizők egy másik, hagyományos módszerekkel, taná­rok által vizsgáztatott csoportja kapott. A gép 250 vizsgakérdést tett fél: ezek magukban foglal­ták a felvételi teljes anyagát. Hogyan zajlott le a kísérlet? Az előadóteremben 15 vizsgázta­tógépet állítottak fél. Mind a ti­zenötbe különböző kérdéseket „tápláltak be”. A felvételiző hall­gatókat kioktatták a vizsgáztató, gép kezeléséről, majd megkezdő­dött a munka. Hagyományos módszerrel húz­hattak a diákok a vizsgakérdések közül, de azután felelniük kellett azokra a kiegészítő kérdésekre is, j amelyeket akkor kaptak, ha a gép j véleménye szerint az alapkérdés­re nem tudtak helyes választ ad­ni. Az oktatóknak joguk volt egy fokkal leszállítani vagy felemelni a gép által adott érdemjegyet. Ám a tapasztalat azt mutatta, hogy a tanári ellenőrzés a legtöbb eset­ben a vizsgáztatógépet igazol­ta. — A gép révén fele, harmadnyi időt vesz igénybe a vizsgáztatás, mint egyébként — mondta Vlagyi­mir Ozsogin, a főiskola programo­zott oktatási laboratóriumának ve­zetője. — Az osztályzás is elfogu­latlanabb. A gép tíz kérdést ad fel: ezek három-négy hagyományos, vizsgacédulán szereplő kérdésnek felelnek meg. Ily módon ellenőriz, zük, mennyire sokoldalú a diákok tudása. V. Karabanov Felvételi vizsga automatával A kijevi építészmérnöki főisko­hány telefonpóznát és rögtön ez­után a törzs szétesik. Aztán re­csegve széttörik a farrész és a pi­lótafülke 200 fcm-es sebességgel fúródik a kifutópálya végén emel­kedő dombba, majd minden lángokban áll. A gép belsejében a papírmasé utasok ülitükben szétszakadnak. Gipszfejek darabokra repednek a karfákon, műanyag végtagok el­törnek és szétgurulnak. És mialatt a készenlétben ál­ló tűzoltóság megindul az oltási munkával, a repülőgép belsejébe beépített kamerák szünet nélkül működnek, hogy filmszaiagokon megörökítsék a zuhanás minden mozzanatát.” A leírt katasztrófát a közelmúlt­ban mesterségesen rendezték meg. A megrendelésre végrehajtott repülőgépszerencsétdenség tanul­ságai szenzációnak számi tanak. Az eddigi szerencsétlenségeknél, ame­lyek a fel. vagy leszállásnál be­következtek, a halottak és eltűntek szánna fele annyi lehetett volna, ha jobb óvintézkedések történnek a gépeken. Az előkészítetten szót- nomcsolt gépben egy sor újszerű biztonsági berendezés volt: nem mindegyik vált be. A pilóták és segédpilóták újszerű ülésekben foglaltak helyet. Az egyik nylon hálószövetből, a másik egy beépí­tett amortizátorból (lökéscsillapí­tóból) állt. Ahogy a pilótafülke a föidhányástoa fúródott, mégis A kísérletek igazolták, a hagyo­mányos biztonsági megelőzés csak bizonyos sérüléseknél és szeren­csétlenségeknél használ. Mindkét vezetőülés megvédte utasait a hátsérüléstől, de az összenyomó­dástól nem tudták megóvni. A ki­próbált biztonsági berendezés azonban egyidejűleg minden ol­dalról biztosítja az utasokat. A kí­sérletezők ezt „légpárnának” ne­vezik: nagymértékben valószínű­síti a gép utasai számára a túlélés lehetőségeit egy szerencsétlenség­nél. A veszély első jelére önműködő rádióparancs által a gép szerelék­falánál egy emelő lép működésbe, melyet a valódi bevetésnél a pi­lóta működtet majd. Ebben a pil­lanatban az utastérben fent és lent számos bábu ugrik ki rejtett tar­tókban elhelyezett gumizsákokból és a másodperc tört része alatt sűrített levegővel fúj ódik fel. Az „utasok” mellét, fejét és törzsét feszesen az ülésre nyomják. Mind­azok a kísérleti „utasok”, amelye­ket a légpárnák óvtak, sértetlenek maradtak, csupán előrerepültek és meghorzsolódtak, mintha térdre estek volna, hiszen légpárnák óv­ták őket. A terhelés, aminek a kísérleti „utasok” ki voltak téve, 25 — 50 százalékkal alacsonyabb volt, mint rendesen. Ezek egy előzetes próbaterhelésnél csak 8 g-nek voltak kitéve (1 g je. Vegyileg előállított ínyendalatok Japánban jelentős eredménye­ket értek el mesterséges élelmi­szerek előállításában. A kiotói ai- gakutató-intézetben egy hónap afatit 4000 négyzetméteres terüle­ten kilogrammonként mintegy 38 forintos költséggel egy tonna chioreUa-algát állítottak elő. Európában általában azt hiszik, hogy az algákból készült élelmi­szerek íze olyan, mintha nylont megőrölve dolgoznának fel enni­valóvá. A japán cukrászok lisztté őrölt chlorella-algából viszont olyan ízletes süteményeket állíta­nak elő, amelyek ínyencfalaton, ként csak a legdrágább éttermek­ben és cukrászdákban kaphatók. Azelőtt az algatenyésztők egy kilogramm alga előállításához mintegy 140 Ft értékű elektromos áramot használtak fel. Az elmúlt év júliusa óta új eljárással sötét­ben is tudnak algát tenyészteni. (Addig ugyanis állandó világítást igényelt a tenyészet.) Most 20 mé­teres átmérőjű medencékben levő vízben káliumnitrátot, szervetlen sókat és csekély mértékben más vegyi anyagokat is oldanak és ab­ban helyezik el a továbbtenyész­tendő algákat. Újabban a víz hő­fokát sem kell külön szabályozni, mert megállapították, hogy há­rom különféle chlorella-alga törzs van. Az A törzs nyári, a B tava­szi és őszi, a C törzs pedig téli hőmérsékleten szaporodik. As érelmeszesedés ellen MINDENKI TAPASZTALHAT­JA barátai és ismerősei körében, hogy vannak fiatal öregek és öreg fiatalok. Minthogy inkább azt szeretnénk, hogy „fiatalosak’ legyünk, röviden felvázolnánk azokat az életmódi és étrendi ta­nácsokat, amelyek segítségével a fiatalság alapja, az érrendszer ru­galmassága sok-sok évtized múlva is megtartható. Az elmúlt ötven év alatt az életkor duplájára emelkedett. A technikai fejlődés eredményekép­pen a fizikai munka jelentéke­nyen csökkent. A táplálkozási le­hetőségek is jelentősen megjavul­tak. Kényelmessé és csábítóvá vált, hogy az ember sokat egyen s ugyanakkor alig mozogjon. Pedig a szervezet egészségét csak a fizi­kai munkával — vagy ami ezz^l teljesen azonos — sporttal, torná­val, úszással, turisztikával érhet­jük el. Éppen ezért ne tekintsük se falun, se városban felesleges pénzkiadásnak, ha a kultúrházak mellé tornatermet vagy sportpá­lyákat is építenek. KORUNK EMBERÉNÉL a kevés mozgás mellett elsősorban a hely­telen táplálkozás okoz érelmesze­sedést. „Mi rossz van abban, ha bőven' eszünk?” — kérdezik töb­ben. A jó magyaros konyha — különösen, ha bő táplálkozással is párosul — sajnos, túl sok állati zsiradékot és túlcukrozott étele­ket tartalmaz. Általában a túl- tápláltság — különösen a mérték­telen zsír- és cukorfogyasztás — gyakran vezet a 40—50 év után el­hízáshoz. Az elhízás viszont ked­vez az érelmeszesedés kialakulá­sának. Az elmeszesedett erek ve­szélyeztetik létfontosságú szerve­ink, az agy, a szív, a veséik műkö­dését, ugyanakkor a hájfelesleg a csontjainkra és ízületeinkre sok­szor elviselhetetlen terhet ró. Ezért is kívánatos a mértékletes­ség és az ésszerű táplálkozás. MAR MOST SOKAT TEHE­TÜNK az évtizedek múlva öreg korba kerülő iskolásgyermekeink fiatalos öregkoráért, ha megtanít­juk őket arra, hogy télen-nyáron bőven fogyasszanak főzelék- és gyümölcsféléket. Ne múljon el nap, hogy valamilyen formában ne szerepeljen asztalunkon tej, tojás, túró. Az állati zsiradékok fogyasztását ugyanakkor a lehető­ségekhez mérten korlátozzuk. Az étel ízletességének vagy jóságá­nak jellegzetessége ne a zsírosság legyen. Ha a gyermek hozzászokik a zsírtól csepegő ételek kerülésé­hez, máris sokat tett az éreltrie- szesedés megelőzésére. Konyha­technikánkban lehetőleg kerüljük a mértéktelen konyhasó fogyasz­tását is. NEMCSAK A GYERMEKEK esetében van értelme a helyes ét­rend kialakításának, de legalább annyira hasznos, ha a felnőttek is áttérnek erre, mert ezzel elejét veszik az érelmeszesedés súlyos­bodásának is. Különösen olyan csaladokban, ahol gyakori volt az agyvérzés, a szívkoszorúértrombó­zis, a vesezsugorodás, tehát az érelmeszesedés nyilvánvaló követ­kezményei, érdemes áttérni a zsír­ról az étolajfogyasztásra. Aki gyermekkorától ezt eszi, alig tud ízbeli különbséget tenni a disznó­zsírral és a növényi olajjal készült étel között. De legtöbbször még a felnőtt sem veszi észre a különb­séget zsír és olaj között, ha az étel egyébként ízletes. Különösen fa­lusi lakosságunk — amely a me­zőgazdaság fokozott gépesítése miatt hovatovább egyre több ne­héz fizikai munkától fog megsza­badulni — szorul arra, hogy vál­toztasson eddigi táplálkozási szo­kásain. Sok falusi ember télen egyáltalán nem fogyaszt gyümöl­csöt és zöldségfélét, sőt, ezeket még nyáron sem veszi egészen ételszámba. Pedig a rendszeres, téli-nyári gyümölcs-, zöldség- és főzelékfogyasztás nélkül semmi­képpen sem fedezhetjük vitamin- szükségletünket. A vitaminok hi­ánya a táplálkozásban pedig ugyancsak kedvező feltételeket teremt az érelmeszesedés kialaku­lására. KÜLÖNÖSEN IDŐSEBB EM­BEREKNEK HASZNOS, ha bőven fogyasztanak tejet, tejterméket és tartanak gyümölesnapokat, m^rt ez az érrendszer épségéhez nélkü­lözhetetlen napi vitaminmennyi­ség mellett biztosítja a létfontos­ságú fehérjéket is. A helyes étrend mellett külö­nösen a dohányzás kerülése te­het nagyon sokat érrendszerünk épségének megőrzésében. (Dr, Sz. A.) Az egyik békési or­vosi rendelő váró­szobájában többen ül­nek. Mint ilyenkor szokás, elpanaszolják egymásnak, kinek mi a baja. A rendelés már régen megkezdő-» dött, ki-ki vár a so­rára. Öreg, bepólyált fe­jű nénike csoszog a várószobába. Halkan köszön, közben na­gyokat nyög, meg­megtapogatja öt-hat kendővel becsavart fejét. — Mi a baj, néni­ké? — kérdezi egy fi­atalasszony. — Jaj lelkem, má’ vagy két hete majd megőrülök, úgy fáj a fejem, a nyakam... má’ mindenem. — Megfázott talán? Jíöhög? — Dehogyis ... nem tóm’ én mi ez, lel­kem. Az öregség, biz­tos. így van ez, ha az ember öreg. Min­den baj megkeresi. Ügy biz a, leikecském. Jaj... jaj — nyöszö­rög a néni. Megsajnálják és előreengedik. — Hadd menjen sze­gény, hiszen alig áll a lábán. — Mi a panasz né­niké? — kérdezi az orvos. — Jaj, doktor úr, majd szétmegy a fe­jem. Má’ két hete. — Miért nem jött előbb anyókám? — Nem szoktam én doktorho’ járni. De most muszáj vöt. — Az orvos segít le­vetni a sok-sok min­denféle színű kendőt. Azonnal meglátja, hogy a nénike füle alatt nagyon dagad és csúnya vörös. Meg­nyomja kicsit. — Jaj — kiált a né­ni és leül a székre. — Itt fáj? — Ott... ott... édes doktor úr. Jaj, de nagyon fáj. Az orvos vizsgáim kezdi. Belenéz a fü­lébe. — Valami van a fü­lében, nénikém. — Van? Csak nem? Mi van benne? — Mindjárt elválik — műszert vesz elő és jajgatásoktól kísérve, nagy erőfeszítéssel ki­operálja azt a vala­mit a nénike füléből. — Aranyos anyó­kám, hogy került ez a gerezd fokhagyma a fülébe? — Jézus isten — ál- mélkodik a néni — ne mozduljak el innen, ha én tudom. Higgye el, doktor úr, biz1 is­ten, nem tudom. — Jól van, jól — mosolyog az orvos — legközelebb ne tegye, mert már majdnem begennyesedett. A néni motyogott valamit és a recepttel együtt kicsoszogott. A patikában érte utol a fiatalasszony. Ha­zafelé együtt ballag­tak. Beszélgettek. — Igaz az, leikecs­kém, a mai orvosok nem ismernek min­den orvosságot. Ha fáj a fogad, csak dugj a füledbe egy gerezd fokhagymát. Majd ki­áll. Én is megpróbál­tam, bizony, megszű­nik a fogfájás. Fo­gadd meg a tanácsot. No, isten áldjon lel­kem. Befordul az utcába. Eszébe jut valami. A menyecske után kiált. — Ügy érzem, sajog a fogam. Ha haza­érek, gyugok a fü­lembe egy gerezd fok­hagymát. Majd kiáll. — Azzal csoszog to­vább a maga meg­győződésével. Pálvölgyi András

Next

/
Thumbnails
Contents