Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-18 / 41. szám

1965. február 18. s Csütörtök. Még 440 hold dohány várja gazdáját Á termelőszövetkezetek 1965. évi összesített tervének 1200 hold dohány termesztését kellett volna mutatni. Ezzel szemben február első feléig 860 hold termesztésére vállalkoztak a közös gazdaságok. A gyomai és a békési járás eleget tett a népgazdasági tervmegbíza­tásnak — említette Szabó László, a megyei tanács vb felvásárlási osztályának vezetője. Viszont a szarvasi járásban a 40 holdas járásban pedig 200 hold helyett eddig 126 hold dohány termeszté­sére írták alá a szerződést. A dombegyházi Petőfi Tsz-ben tavaly 20 holdon termesztettek dohányt. Február első napjaiig még egyetlen hold termesztésére sem szerződtek. A mezőkovácshá­zi Űj Alkotmány Tsz tavaly 21 holdon termelt dohányt. Ennek a tsz-nek már 1964-ben is 40 hold tervelőirányzathoz képest 27, a dohánytermés befogadására alkal- mezőkovácsházi járásban 385 | más pajtája volt. Február első holddal szemben 274, az orosházi napjaiban még nem szerződött. Felülvizsgálják a vetőmag minőségét Néhány év óta árnyékként kí­séri a gyulai járás termelőszövet­kezeteit a termesztésre kapott és vásárolt vetőmagvak szabvány alatti minősége. Több szövetkezet tavaly és azelőtt is a nem fajta­azonos vetőmagból előállított ter­mékért — minőségi kifogás cí­mén — nem kapta meg a terve­zett összeget. Kötbérigényüket a [ szerették volna érvényesíttetni, de nem rendelkeztek kellő bizonyí­tékkal. így a tárgyalások elma­radtak. A tapasztalatokból a gyulai já­rási tanács végrehajtó bizottsága olyan következtetést vont le, hogy I a vetőmagvak minőségét a szö­vetkezetek vetés előtt vizsgáltas­sák meg. Ehhez a szükséges in­Egy brigádvezető elmondja. •• Év közben senkinek sem jut eszébé irigykedni a brigádvezető­re, aki nap mint nap kora reggel­től késő estig hol kerékpárral, hol gyalog járja a határt vagy pe­dig az utcákat éjszakába nyúló órákig, hogy bekopogjon azokhoz, akik tegnap is, azelőtt is elfeled­keztek arról, hogy mennyi munka vár rájuk a közösben. Zárszám­adás után aztán összesúgnak né- hányan s megkérdezik: miért ka­pott ennyivel, annyival többet a brigádvezető, mint ők, akik fizikai erővel dolgoztak egész esztendő, ben? termeltető vállalattal szemben | tézkedéseket megtették. Intézkedési terv a szarvasi járás sertéstenyésztésének fellendítésére Tavaly a sertéshizlalásban a zottsága 1964-ben több alkalom­vártnál gyengébb eredményt pro­dukált a szarvasi járás — közöl­te Hegedűs Pál, a járási tanács vb-elnöke. A tervezett 20 500 hí­zott sertésből mindössze 16 150-et értékesítettek. A járás termelő- szövetkezeteiből 1964-ben 13 625 hízott sertést vásárolt fel az ál­latforgalmi vállalat. Járási szin­ten elért teljesítményükkel az árutermelő tsz-ek és háztáji gaz­daságok ranglistáján az helyre kerültek. A járási tanács végrehajtó bi mai vizsgálta a sertéstenyésztés helyzetét. A vb határozatai alap­ján a mezőgazdasági osztály in­tézkedési tervet állított össze a kocalétszám növelésére. A tsz-ek és a háztáji gazdaságok a múlt év második felében száznál több ko­cát állítottak tenyésztésbe. A já­rási tanács vb elnöke annak a reményének adott kifejezést, hogy utolsó 1965-ben a sertéstenyésztésben és i hizlalásban a korábbi évek ered- | menyénél jobbat várnak. Az emberek nem változnak meg egy csapásra. Vajon irigylésre méltó-e a bri- gódvezető? Erről beszélgettünk nemrégiben Murvai Sándorral, akit négy évvel ezelőtt választot­tak erre a posztra a vésztől Arany, kalász Tsz-ben. Három évig 35— 40 tagú növénytermesztési brigá­dot irányított. Egy éve pedig egy 18 tagú fogatosbrigád vezetésével bízta meg a szövetkezet vezetősé­ge. Miután ezt megtudtuk, nyomban megkérdeztük: a kettő közül me­lyik brigádot vezette szívesebben? Rágyújt, elgondolkozik és csak ' aztán válaszol: — A növénytermesztési brigád, dal több bajom volt. Egyrészt azért, mert még egyszer annyian voltak. Másrészt azért, mert nehe. zek voltak a kezdeti esztendők. Első évben 15, másodikban 16, a harmadikban pedig 17 forint ér­ték jutott munkaegységenként, s ez bizony nem növelte, hanem csökkentette a munkakedvet, szí­totta az elégedetlenséget. Meg az­tán az emberek nem változnak meg egy csapásra, miután a szö­vetkezetbe léptek. Ott is igyekez­nek a maguk könnyebbségét és a maguk nagyobb hasznát kivere­kedni, ha tehetik. — Volt-e összetűzés emiatt né­hány brigádtaggal? — Hát, ha nem is fajultak ezek égig hallatszó veszekedéssé, de azért akadt egy néhány. Voltak akik reggel ugyancsak megkésve érkeztek ki a földre s délben már haza akartak menni, erre-arra hi­vatkozva. Persze, hogy nem en­gedtem és összeteremtettem őket, mert hiszen sok volt a munka. Előfordult az is répaszedésnél, hogy egyesek zsebpénzt, itékát ígértek a fogatosoknak, ha elsőnjjt az ő répájukat szállítják be. En visszarendeltem a fogatokat az igazgatóság által megszabott hely. re, hogy folyamatosan haladjon a beszállítás, s mielőbb mehessenek szántain! a traktorok. Az egyik brigádtag szinte nekem rontott: Persze, aki zsebébe nyomja a pénzt, annak soron kívüliséget is enged, Sándor bátyám! — kiáltot­ta, s még most is csodálkozom raj. ta, hogy csupán néhány kemény szóval észhez tudtam téríteni. vagy 300 holdon kint állnak kukoricaszár-kúpok, aztán sok még a kihordanivaló trágya is. —■ „Igyekszünk” — mondta a két em­ber — aztán estefele dalolva ér­keztek meg az egyik lóápoló tár­saságában. — Aztán milyen büntetést kap­tak? — Töprengtem én- a fülem tövét vakarva, hogy mit csináljak ve­lük, de hát én se, a vezetőség se büntetheti őket, mert amint mond., tam, otthagyják a gyeplőt, aztán legjobb esetben növénytermesz­tőnek vagy traktorosnak menne:. A gépkocsi csak nehe­zen jut ide ki a tanyára, az ö birodalmába. Itt to­lulható az évnek mind a 36S napján az „elnyűhe- tetlen” öregasszony, aki­ről azt mondta az elnök: ha mindenki úgy dolgoz­va, mint ő, 100 forintot is fizetnének egy munka­egységre! De hát nem is öreg. Bár 62 éves, sokkal kevesebbnek látszik. Erős és törékeny egy­szerre. Ott áll a havas udvar közepén, a jószá­gai között. Kilencszáz rajnai liba van a keze alatt Szereti a jószágait. Sá- pítozik, milyen feketék most a madarak. „Ha majd egy kis eső esik, hófehérek lesznek.” Ügy tartja, a libák egymással is meg vele is beszélget­nek. ö is szól hozzájuk, hol szépen, hol rájuk ki­abálva. Most épp ott­hagyja őket. „Ügy, úgy, csak mondjátok a maga­tokét!” — s legyintve el­megy. Megkérdezem, hogy ta­nult bele ebbe a munka­körbe? „Megtanultam én már ilyen kisgyerek ko­Vasárnap nélkül, táskarádióval romban — s mutatja a kezével — dolgozni!” Négy holddal lépett be, már özvegyen, a fel- szabadulás után a terme­lőszövetkezetbe, mert an­nak idején a házasságá­ba két hold földet vitt ő, kettőt a férje. Dolgozni kellett nagyon akkor is. Amikor mások hitetlen­kedtek, mondván, nem lesz fizetés a közösben, azt felelte: az nem lehet, hogyha dolgozunk, ne keressünk. Az elmúlt évben átlag havi kétezer forintot tett ki a jövedelme. Sokszor mondja, nem bánná már, ha nyugdíjba mehetne. Mert itt még vasárnap is be kell jár­ni. (A többi tsz-tag ké­telkedve hallgatja: aztán mit csinálna •akkor, Er-' zsi néni? „Ne törődjetek ti azzal, találnék én munkát!”) De még nincs ki a tíz éve, mert ötven­hatban, amikor a szikhá­tiak otthagyták a szövet­kezetei, ő is velük ment, mert hát ott volt az ő ré­gi négy holdja is. Egy év múlva aztán visszalépett. A szoba, ahol leülünk, nagyon kicsi, nehezen fér el benne a vaskály­ha, a két lóca, az asztál, a hétszáz tojást őrző állvány, a kis öregasz- szony meg a segítsége, a 17 éves lány, aki már maga is tsz-tag. Az öri- onton táskarádióból ci­gányzene szól. ősszel vette Erzsi néni a rádi­ót. Még útközben — be­idé gyalogolva, mi taga­dás, már szakadozó gu­micsizmájában, a Bogár- zóból, ahol lakik —még akkor is bekapcsolja. Tavaly fejezték be az építkezést a megvásárolt háromszobás házban, ahol a fia családjával la­kik. Külön szobája van neki, be is rendezte mindennel. Jó anyós, mert nem szól bele sem abba, hogyan főz a me­nye, sem másba. Csak örül csendesen, ha gya­rapodnak a fiatalabbak, akár cipőt, kardigánt vesznek a gyereknek, akár autót mindannyiuk- üak, akár televíziót, mely feloldja az ő magá­nos estéit is. Az autóval már felvitték többször Pestre a lányát meglá­togatni. Kimegy megint a jó­szágaihoz az öregasz- szony, akiről azt mond­ják, ha mindenki így dolgozna, 100 forintot is fizetne egy munkaegység itt, az orosházi Űj Élet­ben. összeszedi a tojá­sokat. Most kétévesek ezek a libák. Még két esztendeig tartják őket, azután a húsukból meg a tollúkból lesz jövede­lem. Megkérem Erzsi nénit, tanítson ki, miről ismerjem meg a piacon: egyéves vagy négyéves a liba? Jó hangosan felne­vet: nem lehet azt meg­állapítani! Mikor becsukom ma­gam mögött az udvar Nálunk nagy urak a fogatosok. — És a mostani brigádja, a fo­gatosok? — Kevesebben vannak, emiatt kevesebb velük a baj. De csak emiatt. Nálunk nagy urak a foga­tolok. Azért, mert kevesen hajlan. dók a gyeplőt megfogni. Akik megfogják, azok tudják, hogy szin­te nélkülözhetetlenek és megpró­bálják ezt ki is használni. Most a télen is azt mondja az egyik idő­sebb és fiatalabb fogatos: Sán­dor bácsi, bemegyünk a faluba vasaltatni. Azzal engedtem el őket, hogy menjenek csak, de aztán igyekezzenek vissza, mert még Huncut ember is akad. rosszabb esetben pedig az Isten tudja hányadik határban kötne’,- ki. A minap is elindult az egyik fogatos, hogy hordja kifelé a trá­gyát. Érdemes, mert minden kivitt mázsa trágya után 30 fillér prémi­umot kapnak a fogatosok a ren­des munkaegység-járandóságot felül. Emellett, ha nyáron napi 10, télen napi 8 órát ledolgozik, ak­kor napi 10 forint a prémium. De vannak, akik rá se fütyülnek a prémiumra, hanem megállnak a kocsma előtt, vagy pedig a közöt szállítanivalók helyett saját ma­guknak fuvaroznak. Ez történt a minap is. Az egyik ember elindult, hogy megy trágyát hordani. Ehe­lyett azonban egy fél napig ro­zsét hordott valahonnan a saját udvarába. Az volt a büntetése, hogy aznapra nem kapott munka­egységet. Nekem meg az, hogy ak­kor este nemcsak mások, hanem az p lakására is be kellett kopog nőm: nehogy elfeledkezz, reggel ezt meg ezt kell majd fuvarozni. — Aztán csak egyedül bajlódik a 18 fogatossal? — Nem egészen. Van két csa­patvezető is, de hát mindössze 18 fogat van a szövetkezetünkben s az egyiknek erre, a másiknak ar­ra kell mennie, emiatt aztán ne­héz az ellenőrzés, legtöbbször csak másnap szerzünk tudomást arról, hogy ez vagy az homlok- egyenest mással foglalatoskodott, mint amire megbízatást kapott. Sok mindent elmondott még gondjáról, bajáról Murvai Sándor, de ennyiből is kitűnik: nem irigy, lésre méltó brigádvezetőnek len­ni. Cikkünk nyomán Nyolcvanegy ezer 355 forint beruházási kedvezmény Lapunkban 1965. február 4-én Egy építkezés és a paragrafusok címmel a dévaványai Aranyka­lász Tsz nóvendékszarvasmarha- drótos ajtaját: — Csak istállójának felújítási körülmé- tavasz lenne már, hogy nyeiről írtunk. Az építkezés ész­kerékpárral járhassak be szer^ volt. A tsz-t mégis kire­— sóhajt fel búcsúzóul. Padányi Anna késztették az engedélyezett hitel­ből, sőt év végén a sajáterő-beru- házás után járó kedvezményből is. A hitel és a kedvezmény meg­vonása körül egész bonyodalom gyűrűzött. Közleményünk alapján a megyei szervek tettek az ügy­ben rendet. A dévaványai Arany­kalász Tsz-nek 1965. február 15- én a sajáterő-beruházás alapján 81 ezer 355 forint állami kedvez­ményt folyósítottak.

Next

/
Thumbnails
Contents