Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-17 / 40. szám
IMS. február 11. 5 Szerda • • Ünnep lehetett volna Február 14-én nyílt a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban a Szakmunkásképző iskolák, szakközépiskolák kiállítása 1945—1965 című kiállítás. Arra hivatott, hogy a megye iparának és a megyében levő más szakágak utánpótlásának az erejét, fejlettségét reprezentálja a bemutatott produkciókkal. Az is, aki csak pillantásokat vet a kiállított anyagra, az is, aki szakmai szempontból elmélyedve vizsgálódik, gyönyörűségét leli a kiállított tárgyak hosszú sorának szépségében, alaposságában. A vasasok, a famunkások, a cipészek, a szabók, az elektrotechnikusok és a többi szakág tanulói igazi remek munkákat sorakoztattak fel, hogy bizonyítsák szakmai rátermettségüket és képzettségüket. Mint laikus, sokat gyönyörködtem a kiállítás egyes darabjaiban és úgy gondolom, sokat gyönyörködnek mások is, akik megpróbálják szakmailag és érzelmileg megközelíteni mindazt, amit a több száz alkotás nyújt. Most azonban nem arról akarok szólni, hogy mi minden tetszett, hanem arról, ami a másik oldalról ragadta meg gyarló figyelmemet. Arról tudniillik, hogy a megye ipari tanulóinak a kiállítása ez, amely azt akarja bemutatni — ha már nyilvánosság elé lép —, hogy legyünk nyugodtak a jövő szempontjából, biztosítva van az egyes iparos rétegekből a jól képzett utánpótlás. Nem vitás, ezt tapasztaljuk a kiállításon. De nem meggyőző az a tény, hogy sem a megyei tanács ipari osztálya, sem az ipari iskolák igazgatósága, sem senki a világon nem i méltatta ezt a kiállítást arra, j hogyha nem is fényes, de egy i szürke egyperces megnyitó ünnepséggel adja át a megye közön- i sége számára. Pedig ünnep lehetett volna ez a kiállítás azoknak, akik munkájukon kívül szívüket, lelkűket, szabad idejüket beleadták a kiállított tárgyakba — még ha fiatalok is. Sokkal többet érdemelnének ennél a közömbösségnél. Legalább néhány elismerő, jól megérdemelt dicsérő szót, hiszen ez még a legszigorúbb takarékosság mellett sem kerül nagyon sokba. És ha egy kicsit is több pedagógiai érzékkel rendezzük az ilyen kiállításokat, bizonyára nem-kiábrándulások, hanem az eredmények szerinti újabb sikerek és lendület jegyében javul az ipari tanulók munkája. Beck Zoltán Járási és városi népfronttitkárok értekezlete Békéscsabán Orvosok, gyógyszerészek, jogászok műsoros klubestje Békéscsabán A TIT békéscsabai Értelmiségi Klubja a város lakossága körében egyre népszerűbbé válik. A művészet, a tudomány, az egészségügy és más értelmiségi vonatkozású munkaterületek dolgozói találkoznak havonként rendszeresen, hogy a maguk körében kellemesen, otthonosan és mégis kollektív formában töltsenek el egy- egy estet. A klubélet új formájaként február 22-én, hétfőn este orvosok, gyógyszerészek és jogászok találkoznak a TIT Értelmiségi Klubjában egyetlen est keretében. Ez alkalommal — és egyben a Békés megyei Jókai Színház működésének 10. évfordulójával kapcsolatosan is — Vass Károly rendezésében, Színház az egész világ címmel tartalmas irodalmi összeállításssal lépnek a színház művészei: Stefanik Irén, Mikes Ferenc és Székely Tamás a közönség elé. Az előadásra kerülő anyag szerzői közt nem kisebb nevek, mint Shakespeare, Schiller, Goethe és Ady szerepelnek. Ezenkívül Jászai Mari emlékirataiból egy részlet is tolmácsolásra kerül. —a— A Hazafias Népfront Békés megyei Bizottságán csütörtökön a járási és városi népfronttitkárok részvételével értekezletre kerül sor. A vitaindító előadást Rúsznak János megyei titkár „Feladataink a községi bizottságok tartalmi munkájának segítésében a III. kongresszus határozatai alapján” címmel tartja. Ezután a tanácskozás részvevői részletesen megbeszélik és megvitatják azokat a tennivalókat, amelyeket a nép- frontbizottságoknak az idén kell elvégezni a termelőszövetkezeti gazdálkodás módszereinek tökéletesítésével, s elterjesztésével, valamint a falusi lakosság tudatformálásával kapcsolatán. A tervek szerint ez évben megyénk közös gazdaságaiban öntözésről, növényvédelemről, rét- és legelőgazdálkodásról, zöldségtermesztésről, s a gépek téli karbantartásáról tartanak ankétokat. A témákat mindig az időszerű mezőgazdasági munkákhoz igazítják. Ugyancsak a t&z-ekbem rendeznek előadásokat a szövetkezetek választott bizottsági (ellenőrző, szociális, fegyelmi) tagjainak. A termelőszövetkezetekben a megyei pártbizottság január 22-1 határozata érteimében az idén ftieg- alakítják a háztáji bizottságokat. Feladatuk lesz a közös és az egyéni termelés összhangba hozása és a lakosság zavartalan áruellátásának biztosítása. A községi népfrontbizottságók- nak hatékonyan kell munkálkodni a falusi kulturális élet színvonalának emeléséért; a TIT-tel közösen szervezik majd az ismeretterjesztő előadásokat. Továbbá foglalkoznak a nők és a fiatalok probléfélévi beszámolókat. Év végén a népfrontbizottság tagjai a tanácstagokkal együttes ülésen vesznek részt, ahol a községi népfronttitkár értékeli a tanácstagok munkáját. Ha közülük valaki nem megfelelően tesz eleget feladatának, visszahívják a választott szervből. (dékány) „ Hujju Fasching! Éljen a farsangi" A felvonulók Treszi bácsi házánál gyülekeznek kólát tart” nekik. Ekkor minden- maival. Az ^ utóbbiaknál a lagna-,ikj megkapja a beosztását, mingyobb gondot a mezőgazdasági szakmunkásképzés elősegítésére kell fordítani. Valamennyi bizottság munka- lervében szerepel a tanácstagokkal váló foglalkozás. Figyelemmel kísérik, hogy mennyire aktívak a tanácsüléseken és rendszeresen megtartják-e fogadóóráikat és a A Békés megyei néphagyományok közül az egyik legelevenebben élő, legszínesebb, legizgalmasabb az elelA farsang, melyet az idén március 2-án rendeznek meg. A farsang máshol is farsang, máshol is sokat hálóznak ebben az időszakban, de ilyen lázas készülődést és szervezést, mint itt van, a délvidéki sokácok busójárását kivéve nemigen találunk. A farsangi mulatságot jóval megelőzve kezdődik annak megszervezése. A szervezésnek is vannak hagyományai. Az esemény lelke a 69 éves Tresszi Ferenc, a népszerű „Treszi bácsi”, akihez már egy hónappal a nagy mulatság előtt odamennek, hogy megkérdezzék: — Treszi bácsi! Föl lehet még iratkozni? Valami maskura akarok lenni. — Lehet fiam, majd szólok, ha itt lesz az ideje. Légy nyugodt. Egyszóval: nem kell kötéllel fogni a mulatság résztvevőit és aktív szereplőit. Treszi bácsi pedig fölírja őket, és mikor eljön az ideje, „megválogatja” a jelentkezőket. Akiket megtartott, azokat egy napon összehívja, és „isdenki megtudja, hogy mi lesz a teendője.. Figyelmezteti őket a magaviseletükre is; mindenkihez finomak legyenek, jók legyenek, ne bántsanak meg senkit. Ezután megkezdődik a tárgyi kellékek előkészítése. Két-három szomszédasszony jön el Tresszi- ékhez, és kezdi varrni, foltozni. 21. — Számold a barakkokat szépen sorjában. Ernest számolni kezdte a barakkokat, minden barakkért mindig más fogolytól súlyos fejütést kapott. Amikor nem bírt felállni, felemelték, és tovább kellett számolnia. Aztán ott hagyták fekve. Fejének zúgásán át még hallotta a kiáltást, egy uniformisban lévő ember szavait, aki szétkergette a foglyokat: — Csak üssétek egymást agyon, latrok. Mikor a kútnál mosakodott, odament Hornyik. A barakkjába vette be Emestet. Már egy éve volt a táborban. A háború után nem tért vissza a vasúthoz, a hadseregben maradt, ott megvert valamilyen őrnagyot. Kidobták. Azután mint az építőgépek ellenőre dolgozott, és ösz- szetaposta az igazgatóját, mert azzal gyanúsította, hogy a háború idején a németekkel tartott. Azután szállodát bérelt vendéglővel. Volt partizánok találkoztak nála és milyen barát lenn? ő, Hornyik, ha fizetni kellene nekik? Az elszámoláskor nagy összegű pénz hiányzott. Azután autóbalesete volt, melyből csak ő mászott ki. Mindent felszámoltak neki és javítótáborba küldték. Háborús bűnösök, a volt fasiszta rezsim képviselői, állam'('/'/>/ /////, Juroj Spitzei* HOZZÁTOK TARTOZOM ellenes összeesküvők, ezek voltak a tábor régi lakói. Nagy örömmel fogadták a táborban volt ellenfeleiket és a fogadás tiszteletére mindenkit megvertek, azután különböző módon keserítették meg az életüket, mert kulcshelyük volt a raktárakban, a konyhában, a munkahelyeken és a barakkban. Még aznap este Hornyik magához hívott egy Jakab nevezetű kétméteres férfit. — Gyere, munkánk van. Partizán volt az odesszai kazamatákban, aztán Duklán harcolt, Fordította: Krupa András most itt — mondta Hornyik Ernes tnek. Ö volt az én parancsnokom — mondta Jakabnak. Csak később tudta meg Ernest, hogy Hornyik és Jakab egy barakkban voltak és mindenkit megvertek. Aztán kijelentették: — Ha még egyszer partizánhoz nyúltok, mindennap megverünk benneteket. A bunkerben itt volt Hornyik helye, a bejárattól a harmadik. Mennyi történet hangzott Itt el, ezeken a helyeken! Amikor lehullott a nehéz hó, az egység pihent. — Te tanult ember vagy, mondd el, milyen lesz, amikor megjönnek az oroszok. Ernest mindent elmondott, amit tudott* A történelemről, a háborúkról, és ceruzával a kezében magyarázta nekik, mi az értéktöbblet, hogy lopja meg őket a bányavezetőség, hogyan keletkezett az ember, beszélt nekik szülőhelyük történelméről, a felkelésekről, *a parasztlázadásokról. A férfiak a fejüket csóválták, kérdezősködtek és vitatkoztak. Voltak köztük hívők és nem hívők. A bunker félhomályában, melyet egy karbidlámpa világított meg, röpködtek a tréfák, a durva históriák, gúnyolták egymást, de mindezeken tül, összefűzte őket egyfajta férfiúi gyengédség, «tudat, hogy még nehéz percek várnak rájuk, hogy az oroszok még messze vannak. A durva férfiúi gyengédséggel találkozott Ernest a táborban is és hálás volt érte Hornyiknak és Jakabnak is. Hornyik minden alkalommal hangsúlyozta: * — Ö volt a parancsnokom és nem akármilyen. Tanár! Becsüljétek! Másképpen velem gyűlik meg a bajotok. Ernest pár pillanatig még állt a beomlott bunker, a régi idők elfeledett emlékn|űve előtt. (Folytatjuk) festeni az öltözékeket, ad újabb és újabb ötleteket a mulatság részleteihez. Amikor aztán eléfkezett a karnevál napja, a reggeli órákban gyülekeznek a felvonulók Tresszi bácsi házánál. Innen indul el a menet nyolc-kilenc óra körül. Először megtisztelik az újfalut, azután mennek be a faluba, hogy meglátogassák a hivatalos szervezeteket, kicsalják az utcára a kíváncsiakat, és még a tanítást is megszakítsák az iskolákban; tánc-, ra perdítsék a tanítókat, felboly- dítsák a nebulókat. A menet egy része kocsikon és — újabban — zetoros vontatón, más része gyalog halad végig az utcákon. A maskurák — a hagyományos cigány, vöröskeresztes nővér, medve és más alakok — egész úton tréfálkoznak; mindenkit ölelgetnek az utcán, és akit elkapnak, a kísérőzene hangjaira megpörgetik. Az utca két oldalán haladnak a kancsósok. Ezek boros- vagy vizeskancsót visznek, és a házaknál bort kérnek. Ha megtelik a kancsó, az egyik kocsin lévő hordóba öntik a bort. Amikor bemennek egy- egy házhoz, egyúttal meghívják annak népét az esti bálba is. Ugyancsak ők gyűjtik hosszú, kihegyezett pálcákra a farsangi fánkot, amit a borral együtt majd az esti mulatságon közösen fogyasztanak el. A menet egyik legérdekesebb látványossága a kocsi után kötött, kocsikeréken forgó két bábu, Krédli és Hanzl, akik azt hirdetik jelképesen, hogy „ma még szabad mulatni, de aztán eltemetjük a farsangot”. Mikor az egész falut bejárták, bevonulnak a kultúrotthonba, ott mindenki átöltözik és szépen hazamegy, hogy este hét óra körül majd újra megjelenjen. Ekkor már nemcsak azok jönnek álarcban, akik a felvonuláson részt vettek, hanem sokan mások is a szórakozni vágyó falubeliek közül. Ezek a vendégmaszkák általában valamilyen elegáns jelmezben jelennek meg. Az est leghumorosabb része az, mikor az eddig keréken forgó Krédli és Hanzl „megelevenedik”. Felöltöztetnek egy menyasszonyt és egy vőlegényt, a pap elé vezetik őket, aki tréfás szavakkal összeadja a farsang időszakának utolsó fiatal párját. Ez az esemény este tizenegy óra körül történik. Utána pedig éjfélkor a színpadra vonulnak a maszkák, és vezényszóra mindenki leveszi az álarcát. Ez újabb derültségre és sok megdöbbenésre ad okot a közönség soraiban, és még hosszú idő múlva is mondogatják: „Én nem erre gondoltam, bizony!” Az idő múlásával a hangulat tovább fokozódik, és a reggelig tartó bálban bizony elfogy az ösz- szegyűjtött bor, jólesik a farsangi fánk. Igyekszik is mindenki kimulatni magát, mert hiszen ezután az unalmas, hosszú böjt következik, aminek a végét alig várja már az új mulatságra vágyó eleki fiatalság. B. Z.
