Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-17 / 40. szám

IMS. február 17. 3 Szerda Határozottabban bízzunk önmagunkban a termelési feladatok megvalósításához Ülést tartott a megyei tanács vb Rekordévet zártak, 36 vagon halat értékesítettek a körösi halászok Másfél millió forinttal gyarapodott a tiszta vagyon 1964-ben Tagnap, február 16-án dr. Ker­tész Márton vb-eánökihelyettes ve­zetésével ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az 1964. évi felvásárlási tervek tel­jesítéséről, az 1965. évi feladatok­ról felénk vita alakult ki. Erre az adott okot, hegy megyénk 196-1- ben a fontosabb cikkekből túltel- jesitette termelési és felvásárlási tervét, noha a termesztésben és értékesítésben helyenként egye­netlenségek voltak. Megyénk az utóbbi 3 évben a belföld ellátásá­ban és az exporttervek teljesítésé­ben jelentős pozícióra tett szent Csatári Béla vb-elnökhelyettes. felszólalásában elmondotta, hogy a kiemelt fontosabb cikkek ter­mesztésében és felvásárlásában megyénk országosan első. A szö­vetkezeti és a háztáji gazdaságok a kiemelt termékek értékesítése Után 1 milliard 273 millió forint árbevételt érteik el. Az országos ér­tékelésben Békés megyét 981 mil­lió forinttal Szolnok megye követi. Ebből is látható — említette Csa­tári elvtárs —, ha a terv teljesíté­sétől csak tized százalékban ma­iad el a megye, akkor ennek ha­tása a közellátáson és az expor­ton is érződik. Az utóbbi hónapokban több fe- leáős beosztású emberben a ter­melési tervek szervezése körül bi­zonyos értelemben vett pesszi­mista légkör gyűrűzik. Az ilyen­fajta gondolkodásra senkinek sincs oka. Bár a termelés szerve­zésében vannak nehézségeink, de a megye az itt élő emberekkel ké­pes a napi gondok fölé emelked­ni. Ehhez azonban egy kicsit ha­tározottabban bízzunk önmagunk­ban a termelési feladatok megol­dásénál Ktilkai Sándor, a N'FTB meevei elnöke a zöldségtermesztésben ki­alakult helyzeteit tette szóvá. Évek óta visszatérő jelenség — mondot­ta többek között —, hogy egyes cikkekből a konzervgyár és a MÉK nem teljesíti felvásárlási tervéi, ugyanakkor a tsz-ek egy részében rothad az áru. Részlete­sen beszólt arról, hogy a NEB a zöldségtermesztés stabilitására évek óta árrendezést sürget. Szó­vá tette a termeltető vállalatok és a tszrek kapcsolatának nor­malizálását is. Csik Péter az igen nagy érté­ket képviselő kertészeti vetőmag­vak és dugványok beszerzésére a támogatás mértékének meghatá­rozását kérte a végrehajtó bizott­ságtól. Véleménye szerint a bur­gonya és az étkezési hagyma ter­mesztésére emiatt késnék a szer­ződéskötések. Sülé József, a Gyu­lai Járási Tanács V. B. elnöke fel­szólalásában követésre méltó példának említette a hűtőház és a termelő üzemek között kialakult kapcsolatot Boross Gábomé a kertészeti üzemágak szakvezeté­sének fontosságáról beszélt. Kö­rösfalvi Pál, a megyei Tervező Iro­da vezetője a lakosság friss zöld­ségellátásának tovább javítását sürgette. Dr. Oláh László megyei főügyész, a termelésben tapasz­talt egyenetlensógek népgazdasági hatására jogi oldalról mutatott rá. A jövőben a termelést védő jog­szabályok átlépői ellen eljárást indítanak, hogy elejét vegyék az olyan felületességnek, mint ami 1964 őszén több szövetkezetben a külföldről vásárolt burgonya ve­tőgumó szétosztásában és felélésé­ben megnyilvánult. Az 1965-ös árutermelési tervek ^lapjairól Szabó László felvásár­lási osztályvezető tájékoztatta a végrehajtó bizottságot. Bejelentet­te, hogy a háztáji gazdaságokból hízott sertést és vágómarhát azon­nali szerződésre is átvesz az ál­latforgalmi vállalat. A vitát dr. Kertész Márton foglalta össze. A végrehajtó bizottság elfogadta a felvásárlási eredményekről beter­jesztett jelentést, határozatot ho­zott az idei feladatok teljesítésé­nek előkészítésére. A vb ezután a megye vadgazdálkodásának hely­zetéről tárgyalt. D. K. A hármas kooperációban javító gépállomások hálózatába lépett a Sarkad! Gépállomás is. Mazőko- vácsházával és Kétegyházával egyezteti a felújításra kerülő gé­peket, melyekből Sarkadon a lánc­talpasok szalagszerű javítására rendezkedtek be. Február elejéig a tervtől összesen hét traktor javú Csendes a táj a Körösök és a holt ágak környékén, összefüggő hótakaró fehérlik, a halakat bé­kén hagyják, csupán a halastavak jégmezőjének kopácsolása zavar­ja a csendet. A gyomai Viharsa­rok Halászati Tsz dolgozói vág­ják, szállítják a jeget, hogy a for­ró nyári napokban alaposan le­hűthessék a zsákmányt. — A mostani tél szinte nyara­lásnak számít a tavalyihoz képest — tájékoztat bennünket Bujdosó Imre, a Viharsarok Halászati Tsz elnöke. — Ismét bebizonyosodott, hogy minden jó, ha a vége jó... Az elmúlt télen szinte éjjel-nap­pal lékeltük, vágtuk, fűrészeltük a jeget, gabonafúvóval próbál­tunk levegőt juttatni a jég alatt élő halaknak. A hallatlan erőfe­szítések ellenére halpusztulásunk is volt, mégis a szövetkezet fenn­állása óta a legmagasabb ered­ménnyel zártunk. Halászaink át­lag négyezer forinttal kerestek többet, mint 1963-ban. Azt már mások mondják el, hogy országos viszonylatban is elsők lettek a halászati termelőszövetkezetek között. Egy év alatt 36 vagon ha­lat adtak a népgazdaságnak. Az­előtt az évi legmagasabb hozam 29 vagon volt. Egyébként az or­szágos második helyezést elért bajai szövetkezet több vagonnal maradt le a körösi halászok tel­jesítménye mögött. — Halászaink ősi halászdinasz­tiákból származnak. Ha esik, ha fúj, derekasan helyt állnak, ezért tudtunk ilyen szép eredménnyel zárni. Egyébként az építőbrigá­tásával maradtak el. Azóta a gép­állomáson több intézkedést tettek a munka ütemének gyorsítására. Bővítették az alkatrészfelújító részleget, s a javítóbrigád létszá­mát. Az eddigi kettőről négyre növelték az anyagbeszerzők szá­mát. Terv szerint ebben a szezon­ban 60 traktort újítanak fél. dunk mintegy félmillió forint ér­tékű munkát végzett, a tiszta va­gyont egy év alatt másfél millió forinttal gyarapítottuk. Legbüsz­kébb mégis arra vagyok — ha il­lik egyáltalán dicsekedni —, hogy nem teleltek üresen a halastavaink Már ősszel betelepítettük a sok ivadékot. A természetes vizekbe is raktunk, a holt ágakba például 220 ezer harcsaivadékot helyez­tünk eL Tavasszal a telepítést folytatjuk: 1965-ben csupán a természetes vizekbe háromszáz mázsa ivadékot biztosítunk. így gazdag lesz az állomány, több zsákmányra számíthatunk. Egyéb­ként Kínából hozunk 100 ezer nö­vényevő halat is. Egyelőre szigo­rúan zárttérben neveljük őket s később rakjuk a nyílt vizekre. 155 süllőfészket helyezünk ki a védett partokra, angolnát is nevelünk, hogy minél választékosabb hal­húst adhassunk a népgazdaság­nak. Elmondotta a Viharsarok Ha­lászati Tsz elnöke azt is, hogy a A minap vizsgálták felül a csárdaszállási Petőfi Tsz zárszám­adását. A bizottság mindent rend­ben talált, csak a terven felüli be­vétel teljes kiosztását helytelení­tette. Tartalékolásra intette a szö­vetkezetét. A csárdaszállási Petőfi Tsz-ben tavaly kedvező gazdasági ered­ményeket értek el. A munkák ta­vasztól őszig jól haladtak. A szor­galomra jellemző volt, hogy 20 nap alatt 156 vagon répát szedtek fel és szállítottak a gyári átvevő­helyre. Kukoricából átlagosan 24,5 mázsa szemes termést értek el. A tagok részesedésére munkaegysé­genként 30,95 forintot terveztek. Egy gazda évi jövedelmét terv szerint 12 524 forintban állapítot­ták meg. A gazdálkodásban elért előbbre lépés nyomán az egy mun­kaegységre jutó részesedést 34,24 forintra, a dolgozó tagok évi jö­vedelmét pedig átlagosan 14 014 forintra növelték. Varga Imre tsz-elnök, Nagy Mátyás főkönyvelő, Adamik Pál, az ellenőrző bizottság elnöke és Petneházi Bálint, a párt üzemi szervezetének titkára a gazdálko­dásban élért eredmények után kevesellte a 34,24 forint munka­egységre jutó részesedést, ök en­nél nagyobb összeg kiosztására gondoltak. A zárszámadás készí­tésénél figyelmen kívül hagyták az alapszabályban is rögzített cél­kitűzést: a vetőmag- és a takar- mányalap, valamint a készpénz­biztonsági alap kialakítását. A tsz szűk körű vezetősége arra töreke­dett, hogy a jövedelmet függetle­nül az 1965-ös év termelési célki­tűzéseitől, kiossza. Ennek a tsz- nek a tavaszi vetéshez eddig nem volt kellő vetőmagalapja. De az 1965. évi tervezett haszonállattar­táshoz sem volt meg a szükséges takarmány. Ezekkel több éven át az állam segítette őket. A kész­pénzbiztonsági alap is hiányzott. A gazdálkodás 1964. évi ered­ményei módot nyújtottak a külön­féle alapok kialakítására oly mó­Békéscsabán üzemelő halászcsár­dájuk korszerűsítésére csaknem egymillió forint beruházást szán­tak 1964-ben. Tágasabb, tisztább, kedvesebb lett az étterem, a köz­ponti fűtés egyenletes meleget szolgáltat. Korszerű konyhát ren­deztek be, amihez külön moso­gató, hal- és zöldségtisztító helyi­ségeket építettek. így higiénikus körülmények között készíthetik az ínyenc falatokat a szakácsok. — Halászaink nem alusznak téli álmot, félreértés ne essék — mondja búcsúzóul az elnök. — A család minden tagját befogták; hálót fonnak, javítanak, varsákat készítenek, hogy mire elérkezik a jó idő, legyen mivel zsákmá­nyért menni a folyókra. Nagy gonddal készültünk fel az új esz­tendőre. Több halat, nagyobb vá­lasztékot szeretnénk biztosi tani. Békéscsabán, a Halászcsárda ud­varán szellős, halásztanya-jellegü kerthelyiséget szeretnénk beren­dezni. Ary Róza dón, hogy a tagság tervezett jöve­delme nem szenvedett csorbát, sőt munkaegységenként 3,29 forinttal, az egy tagra jutó részesedés pedig 1490 forinttal haladja meg az év eleji elképzelést. Ilyen körülmé­nyek között a járási tanács zár­számadást felülvizsgáló bizottsága helyesen tett javaslatot a terven felüli bevétel tartalékolására. A terven felüli jövedelemből 340 ezer forintot vetőmagra és takar­mány vásárlására fordítanak, míg a terven felüli jövedelem töb­bi részét, a 445 ezer forint 55 szá­zalékát biztonsági alapra, 45 szá­zalékát pedig a tagság jövedelmé­nek fokozására fordítják. A tsz képviselői — különö­sen a főkönyvelő — amellett kar­doskodott, hogy a terven felüli jövedelem a vetőmag- és a takaav mányalapon kívül kerüljön ki­osztásra. Azzal indokolta kérését, hogy a 34,24 forintos munkaegy­ségként jutó jövedelmet évközben túlelőlegezték. Ez viszont bi­zonyság arra, hogy a csárdaszál­lási Petőfi Tsz jövedelemelosztási módszerében közgazdasági hiba van. Lehetséges, hogy a munkáért járó tényleges bér és a termelési színvonal növelésére kitűzött pré­miumok összegszerűségében nem nagy vagy kevés a különbség. Mi­vel a terven felüli részesedés sem fedezi a túlelőlegezést, a szövetke­zet vezetőinek ebben a gazdasági évben meg kellene keresni a ter­melőmunka tényleges ösztönzésé­nek közgazdaságilag is elfogadha­tó, mondhatnánk úgy is, sajátosan csárdaszállási módszerét. A csárdaszállási Petőfi Tsz- ben is szükség van a tartalékolás­ra, a holnapra gondolásra. Ennek szükségességét a szövetkezetbeliek is értik, hiszen többségük a tsz-be lépés előtt jól felszerelt és kellő tartalékkal alapozott egyéni gaz­daságot vezetett. A gazdaságilag szilárd szövetkezetnek a tartalé­kolás egyik fontos feltétele. D. K. rtek ismeri el. Szívesen is adja ilyen szakmára a fiát vagy a lá­nyát. Ugyanakkor a saját szak­máját, a mezőgazdaság megannyi munkaterületét nem minden eset­ben mérlegeli így. Egy évtizeddel ezelőtt még so­kan azt vallották, hogy a mező- gazdaság tudományába bele lehet születni. Évekkel ezelőtt, amíg a kisparaszti gazdálkodás fol^t, a parasztsorsot átplántálták a fia­talokba. Iskolás kortól a katoná­nak vonulásig, sőt még azután is folyt ez a munka. A tanulóévek a valóságban a jelenlegi többszörö­sei voltak s a parasztember mégis vállalta az ezzel járó gondot. Az ilyen körülmények között felnőtt nemzedék most élete delén van. Jóleső érzéssel tapasztalhatja, hogy a párt és a kormány, vala­mint a tömegszervezetek évről év­re egyre eredményesebb erőfeszí­tést tesznek az örökösök életre készítéséért. Vannak, és lesznek jó örökösök Dobozon, Eleken, Füzesgyarma­ton, Békésen, Lökösházán és Ecsegfalván és máshol még akkor is, ha a mezőgazdasági szakma iránt jelenleg csak szórványos az érdeklődés. Ma többen még illú­zióba ringatják magukat. Gyer­meküket nem adják vagy nem szívesen küldik baromfitenyész­tőnek, kertésznek, sertéshizlaló- nak, mezőgazdasági gépésznek, növénytermesztőnek, öntözőszak­munkásnak. Az úgynevezett „úri” foglalkozások iránt viszont nagy az érdeklődés. Pedig nem mehet minden fiatal orvosnak, mérnök­nek vagy legalább technikusnak. Falun még a jövőben is sokáig úgy lesz, hogy meg kell fejni a tehenet, megetetni a hízót, össze kell szedni a tojást, és kapálni is csak kell kézzel is meg géppel is. A termelés társadalmi szer­vezése megkívánja ugyan az egyes szakmákhoz a lehető legmagasabb szintű felkészülést, de olyan em­berekre a jövőben is szükség lesz, akik a társadalom fennmaradásá­hoz megtermelik a kenyérgabo­nát és gondoskodnak arról, hogy legyen elegendő tej, hús és gyü­mölcs. Sokrétű a mezőgazdasági mun­ka, éppen ezért nem alábbvaló mesterség a fodrászénál, a cipé­szénél, az orvosénál, a mérnöké­nél. Csak hát a mezőgazdaság mint szakma, nem ágyazódott még be sokak tudatába. A szövetkezeti vezetők egy ré­sze, sajnos, nem tulajdonít meg­különböztetett gondot a szakmára nevelésnek. Lényegében több helyen a napi termelési felada­toknak tesznek eleget s, hogy hol­nap kik lesznek a szövetkezetek tagjai, sokaknak tán nem is ér­dekes. A mezőgazdasági termelés tudománya évről évre fejlődik. Hogy milyen lesz majd a követ­kező két évtizedben a mezőgaz­daság árutermelése, ez lényegé­ben ezekben az években dől el. Most, amikor a nyolcadik osztá­lyosok szakmaválasztás előtt áll­nak, a szülők, a nevelők, a szö­vetkezeti vezetők, a felnőttek hol­napért érzett felelősségével taná­csolják fiataljainknak a mezőgaz­dasági szakmát, csakis így lesz mind több olyan előrelátó közös­sége és termelőszövetkezete a megyének, mint a dobozi Petőfi. Dupsi Károly Gyorsították a gépjavítás ütemét m m,m" "" ■ ’f" Holnapjukat alapozzák

Next

/
Thumbnails
Contents