Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-15 / 12. szám
M5. január 15. 2 Péntek Dél-Vietnam — Laosz — Indonézia Á londoni utazás Peking Az Űj Kína hírügynökség közli, hogy Csen Ji, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere szerdán levélben fordult az 1954-es genfi értekezlet társelnökeihez és részvevőihez és ebben a levelében felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amely a dél-vietnami amerikai agressziós tervek megvalósulásából származhat. Az Egyesült Államok ösztönzésére a dél-koreai bábkormány elhatároz, ta, hogy csapatokat vezényel Dél- Vietnamba. Ez az amerikai sugallató intézkedés a genfi megállapodások megszegését, az indokínai háború kiszélesítését és a délvietnami agresszió nemzetközösí- tését célozza — mutat rá levelében a kínai külügyminiszter. Washington A napokban ismertettük az amerikai hadügyminisztérium szóvivőjének azt a bejelentését, hogy Laoszban egy bevetés alkalmával az amerikai légierő elveszVARSO 1965. január 19-én Varsóban összeül a Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé. BUDAPEST Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese csütörtökön fogadta dr. Simon Kollert, az Osztrák Köztársaság első rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben adja át megbízó- levelét. | tette két repülőgépét. A hadügy- j minisztérium szóvivője nem közölte, hogy az amerikai repülőgé- : pék milyen céllal tevékenykedtek I Laosz légiterében. I A Reuter és az AP washingto- i ni kormánykörökre hivatkozva vi- I szont arról. tájékoztat, hogy több | amerikai vadászbombázó Laoszban támadást intézett a 7. számú útvonal ellen. A támadás fő célpontja egy stratégiai fontosságú híd volt. A hidat védelmező légelhárító ütegek egy F—100 és egy F—105 típusú gépet lelőttek. Június óta ezzel hatra emelkedett a Laoszban lezuhant amerikai katonai repülőgépek száma. Hanoi A Vietnami Tájékoztató Iroda kormánynyilatkozatot közölt kedden. A nyilatkozatban a VDK ! kormánya teljes mértékű támogatásáról biztosítja Indonéziát az ENSZ-ből való kilépéséről hozott határozatával kapcsolatban. Phenjan Kim ír Szén, a KNDK miniszterelnöke Sukamo indonéz elnökhöz intézett üzenetében szintén támogatja Indonézia döntését. Kim ír Szén üdvözli az indonéz népet, amely szembeszáll az imperialisták agresszív mesterkedéseivel. New York Az ENSZ székhelyéről érkezett nyugati jelentések szerint Indonézia írásban még most sem közölte a világszervezettel, hogy feladja tagságát. A világszervezet szóvivője szerdán újságírók élőt* hangot adott véleményének, mely szerint Indonézia talán mégsem határozta még el véglegesen kilépését az ENSZ-ből és annak csatolt szerveiből. (MTI) Háromnapos gyász a lengyel kereskedelmi és halászflottánál Vaxsó A „Nysa” lengyel kereskedelmi hajó tragédiájával kapcsolatos vizsgálatok még nem fejeződtek teljesen be, de bebizonyosodott, hogy a hajó legénysége elpusztult. Bár az eddig talált roncsokból nem lehet pontosan megállapítani, a hajóról származnak-e, a hivatalos szervek feladtak minden reményt, hogy a legénység tagjai közül valakit is megmenthetnek. A lengyel kereskedelmi és halászhajókon, valamint a kikötőkben háromnapos gyászt rendeltek el. Az összes zászlókat félérbócra engedték. Az odaveszett tengerészek csa'ádtagjai megsegítésére hivatalos intézkedések történtek. A szerencsétlenség az egész ország közvéleményében mély részvétet keltett. (MTI) DAKAR A rendőrség könnyfakasztó bombákkal oszlatta szét egy Dakarban lejátszott nemzetközi mérkőzés nézőseregét, amely megtámadta a léöpoldviUe-i Kongó futballcsapatát. ALGÍR Nasszer egyiptomi elnök ez év márciusában hivatalos látogatást tesz Algériában. APDIS7. ABFHA Hailé Szelasszié etiópiai császár Indonéziába látogat. A látögatás időpontját később állapítják meg. LONDON Az angol televíziónézők milliói szerdán este igazi sztriptízt láthattak. A képernyőn meglehetősen szokatlan műsorszámra egy doikumentumfilm keretében került sor. A film az angol szórakoztatóipar helyzetét boncolgatta és a helyzetjelentéshez tartozott Ar- lette művésznő magas színvonalú produkciója is, amely — derékig — feltárta a műfaj meztelen igazságát a meghökkent nézőknek. Adoula Frankfurtban Frankfurt Adoula volt kongói miniszterelnök a Sabena belga légiforgalmi társaság menetrendszerű repülőgépén szerdán este váratlanul Brüsszelből a nyugat-németországi Frankfurtba érkezett — jelenti a DPA hírügynökség. Adoula megérkezése után egy magánszemélygépkocsin ismeretlen helyre távozott. Látogatásának céljáról és időtartamáról semmi sem ismeretes. * Csőmbe és a belga kormány házi perpatvara új fordulatot vett. Miután a belga külügyminisztérium tudatta, hogy Csőmbe nélkül nem tárgyal a Kibwe vezette kongói delegációval, a nagykövetségen időző küldöttség közölte, hogy a miniszterelnök „esetleg mégis” elutazik Belgiumba, mire Spaak munkatársai bejelentették a sajtó nak, hogy Csombet „tárt karokkal várják”. A „BELGA” hírügynökség legutóbbi közleménye szerint pedig már az is eldőlt, hogy a kongói miniszterelnök — sértődöttség ide vagy oda — pénteken Brüsszelbe érkezik. • Az A1 Ahram című kairói újság jelentése szerint szerdán Kairóba érkezett Nicholas Olenga, a kongói felszabadító hadsereg fő- parancsnoka. A jelentés szerint Olenga az EAK vezetőivel fog tárgyalni. (MTI) Háborgó Napilapokra, folyóiratokra huszonhétmillió forint — Ötvenegyezer-háromszázötven előfizető — A tavalyi „újHágfogyasstásról** — Naponta több mint 60 ezer napilap érkezik megyénkbe, s már útközben, az úgynevezett mozgó expedíció megkezdi azoknak szortírozását, csomagolását, hogy mielőbb eljuthassanak a vállalatokhoz. Sajnos, mindjárt a békéso-a- bai állomáson van egy kis gond: a nagy forgalom vagy egy, a közvetlen mozgást elzáró, beálló szerelvény miatt meglassul a lapok, folyóiratok kirakása, továbbszállítása. Mindezek ellenére örvendetes, hogy művelődni vágyó dolgozóink tavaly 27 millió forintot költöttek napilapokra, a különféle folyóiratokra, szaklapokra. A pálmát a párt Központi Bizottságának a lapja, a Népszabadság vitte el, amelyre tavaly 25 ezer 880 olvasó fizetett elő. Érdemes megemlíteni, hogy idegen nyelvű folyóiratból 94 állt segítségére azoknak, akik hivatalból vagy szórakozásból tanulnak idegen nyelveket. Igen népszerűek a képes folyóiratok is — ezt mutatja a tavalyi számadat: összesen 107 ezer 300 példányszám fogyott el megyénkben egy-egy megjelenés alkalmával. Részben az előfizetők, rrszben pedig az alkalom szerint vá-árlók olvasási kedvét tükrözi ez a számtani középauínyos. Ritka jelenség az, amikor egy több hetes esemény foglalkoztatja a szenzációt mindenek elé helyező nyugati sajtót. Nos, az a beszéd, amelyet Nasszer, az EAK elnöke december 23-án mondott Port Saidban még ma sem csendesedő hullámokat vet Nyugaton. Felháborodottan írja például az US News and World Report: „Egyiptom, Algéria, Szudán, a volt Francia-Kongó, Ghana és Uganda aktívan támogatják a kongói lázadókat. Ez a hat ország amerikai segélyt kap, főként élelmiszert, évente több mint kétszázmillió dollár értékben. S mégis Nasszer decemberben kirohant az Egyesült Államok ellen,..” Erről az Economist így számol be: „Nasz- szer elnök vehemensen visszautasította azt a feltételezést, mintha az EAK-nak nyújtott amerikai segély a katonai beavatkozás feladására késztetné Kongóban. Ez duzzogást váltott ki az amerikaiak, míg a „megA pár soros Jelentés, amely tudatta, hogy Koszigin szovjet miniszterelnök — angol kollégájának meghívására — a tavasszal Angliába látogat, érthető érdeklődést keltett. A Szovjetunió világliatalom, a földünk békéjéért elsősorban felelős két óriás egyike: vezetőinek látogatásai így természetszerűleg a közérdeklődés homlokterében állanak. Am a hír nemcsak akkor hatott nagy erővel, amikor csaknem egy hónapja az angol sajtó szellőztetni kezdte, hogy Koszigin meghívása küszöbön áll. Az adott pillanatban ugyanis szinte minden korábbinál élesebb fénybe állította a Wilson-kormány külpolitkájának ellentmondásait. A hír kiszivárgásának másnapján a konzervatív ellenzék lapja, a Daily Telegraph egyáltalán nem alaptalanul Irta le: „Wilsonnak meg kell győznie a munkáspárt balszárnyát, hogy legalább olyan sürgetőnek .tartja az új békekezdeményezést a Szovjetunió Irányában, mint a NATO nukleáris erejének kollektivizálását”. Ha ezt a mondatot „megfejtjük”, máris megkapjuk az angol külpolitika ellentmondásainak, finomabb szóhasználattal: „kényes kiegyensúlyozott diplomáciájának” kulcsát. Harold Wilson éppen azokban a napokban tért haza Washingtonból, ahol Johnson elnökkel a közös atlanti haderő megteremtésének lehetséges változatairól tárgyalt. S máris tovább készült Bonnba — ahol a jövő héten folytatja majd az eszmecserét, ugyanebben a tárgykörben. Ugyanakkor azonban a munkáspárt választási programjában az utca emberének szemében a legfontosabb külpolitikai elem a kelet- nyugati kapcsolatok továbbépítésének, a leszerelés felé vezető út egyengetésének ígérete volt. Ezért is érezhette szükségét Wilson, hogy a NATO-diplomá- ciának tett gesztusait némileg ellensúlyozni próbálja egy újabb kelet—nyugati párbeszéd lehetőségének felvillantásával. Nem véletlen, hogy a londoni lapok olyasmiket is pedzettek, miszerint Johnson nem ellenezné, ha Wilson egy csúcsta’álkozó lehetőségeit is kipuhatolná. Az angol külpolitika e sajátos kétarcúsága nem változtat azonban a tényen: a kapcsolatok továbbfejlesztése végső soron jótékony hatással lehet a nemzetközi helyzet egészére, amellett, hogy mindkét ország — mind a Szovjetunió, mind Anglia számára előnyökkel járhat. Legfeljebb arra figyelmeztet, hogy várakozásainkban vessünk számot a londoni utazás lehetőségeinek realitásaival. Ami pedig a Szovjetunió és Anglia közvetlen kapcsolatait illeti — gazdasági és kulturális küldöttségek cseréjéből, kölcsönös kiállítások tapasztalatából is tudhatjuk —, az egymás jobb megismerését célzó munkálkodásnak ez a formája láthatólag fejlődik. Az összképbe igen kedvezően illeszkedik be a minapi jelentés is, amely hírül adta, hogy a két ország igen magas színvonalú és mindeddig páratlan mezőgazdasági tudományos együttműködési megállapodást kötött. Remélhető, Koszigin londoni és Wilson ezt követő moszkvai látogatása további elemekkel gyarapítja a szovjet— angol együttműködés eredményeit. Azt azonban csak az elkövetkező hetek, hónapok nyugati, s ezen belül a brit külpolitika mutatja meg, hogy a feltétlen érdeklődéssel várt Koszigin— Wilson párbeszéd hozhat-e majd legalább biztató előjeleket a világpolitika sorskérdéseinek további alakulásában. Tőmegfünfefés London központjában Csütörtökön több mint 10 000 repülőgépgyártó ipari dolgozó vonult fel tiltakozó menetben London központi útvonalain, majd a Hyde-parkban tömeggyűlésen követelte, hogy a munkáspárti kormány — választási ígéreteinek megfelelően — „biztosítsa a munkához való jogukat”. zsarolók mondtuk nektek” önelégültségét a britek körében.” A szóban lévő Port Said-i beszéd, amelyet az egyiptomi elnök annak évfordulóján mondott el, hogy 1956-ban kivonták az utolsó brit és francia csapatokat az emlékezetes agresszió nyomán, valóban a segéllyel való zsarolás imperialista diplomáciájára adott választ. Beszédében Nasszer kijelentette: épp azokban a napokban tárgyalt az amerikai nagykövet az egy.pto- mi ellátásügyi miniszterrel 35 millió dolláros élelmiszer-segítségről. Ezt a segélyt az Egyesült Államok a feleslegeiből nyújtja, s cserébe helyi valutában amerikai rendelkezésű alapokat kap, amiket a gyengén fejlett országokban saját politikai, gazdasági céljaira használ fel. Az ellátási nehézségekkel küzdő gyengén fejlett országok szempontjából természetesen fontos a segítségnek e formája is. De ez alkalommal, csaknem egy hónappal az A tüntetés ideje alatt Wilson miniszterelnök a kabinet rendkívüli ülésén vitatta meg minisztereivel az összesen 265 000 embert foglalkoztató repülőgépgyártó ipar vezetői és a kormány között napok óta dúló „légicsata” legújabb fejleményeit. amerikai—belga stanleyvllle-i akció utón, az amerikai nagykövet ugyancsak mogorva és hallgatag volt az egyiptomi miniszterrel szemben. S végül kibökte: „Addig nem lehet tárgyalni a segítségről, amíg Egyiptom nem hagyja abba a kongói felkelés támogatását.” Ezt idézve jelentette ki Nasszer: igenis folytatódni fog a kongói felkelés támogatása a gyarmatosítás továbbélését jelentő Csombe-rend- szer ellen, és ha ennek az a következménye, hogy a Nyugat a segély megvonásával fenyegetőzik, Egyiptom meg lesz anélkül is, de politikáját nem változtatja meg amerikai nyomásra. Nos, ez a határozott válasz a zsarolásra, borzolta fel a kedélyeket a nyugati szerkesztők és politikusok körében. Az Economist kiábrándultán közli, hogy ezek szerint aligha van mód az említett afrikai országokat politikájuk megváltoztatására bírni „a gazdasági segéllyel való manipulálással”. Szuez után úgy tűnt, a Nyugatnak sikerült közelednie az EAK-hoz, „mérsékel-