Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-14 / 11. szám
1965. január 14. 5 Csütörtök Elgondolkoztató kiállítás A pedagógusok képzőművészeti tárlata Szorosabbá válik az ipar és a külkereskedelem kapcsolata Egyesültek a magyar textilkülkereskedelmi vállalatok Békéscsabán Január 3-án nyílt meg Békéscsabán a megye pedagógusainak képzőművészeti kiállítása a Munkácsy Mihály Múzeum kiállítótermében. Már a megnyitón tapasztalható érdeklődés később sem csökkent a tárlat iránt, mely többé-kevésbé méltó képet ad a Békés megyében élő pedagógusok, rajztanárok képzőművészeti tevékenységéről. Sajnos, többen távolmaradtak, és éppen azok közül, akik már túljutottak a kezdeti próbálkozásokon, akik egy-egy alkotásuk bemutatásával feltehetően emelték volna a kiállítás színvonalát, mely azonban így is betölti hivatását, és a már jobban ismert Sülé István munkái mellett két meglepő kvalitásokat bontogató pedagógusművész alkotásait is a közönség elé tárja. E két kiállító: Mizó Mihály és Oláh Jó- zsefné. A legtöbb képpel Mizó Mihály jelentkezik; szám szerint tizenegygyei. Művei egy kivétellel mind ákvarellképek, színtechnikája, képi látásmódjának visszatükrö- zése hosszú ideig leköti a szemlélőt; színeinek jól harmonizáló élénkségéből nemcsak a mindenen átsütő természetszeretet, hanem az ezzel nagyon is rokon belső kiegyensúlyozottság, optimizmus árad. Különösen tetszett őszi táj, Csabai táj és a Tetők és kémények című képe, érdekes és megvalósítást érdemelne a „Freskó terv” is. Oláh Józsefné Mizó Mihállyal ellentétben nem barátja az élénk színeknek, akvarellké- pein a matt színek uralkodnak, a Mizó képeit élénkítő pasztellha- tást is teljesen elkerüli; kedvelt színe a világosbarna, a zöld több, egészen visszafogott változata és a kék, de ennek árnyalatai is égé. szén oldottak, háttérbe húzódók. Munkái közül a Lépcsős ház és a Vízpart nyerheti él elsősorban a látogatók tetszését. Sülé István csabai városképei jól szerkesztett, erőteljesen körülhatárolt színfoltokkal mutatják be a város egy-egy terét, utcáját nyáron, télen. Izgalmasan szép alkotása a Portré. A kiállítás több: résztvevői közül Bessenyei Antal, Jenei István, Gazsi Endre és Le- hóczky Mihály egy-egy képére emlékezhetünk még. Január 1-én megkezdte működését a magyar textilkülkereskedelem új nagyvállalata, a HUN- GAROTEX. A HUNGAROTEX i három eddigi vállalat egyesítéséből jött létre, amelyek közül a névadó a méteráru, a MODEX a | konfekció- és divatáru-exporttal, az IMPORTEX pedig a textil- nyersanyagok importjával foglalkozott. — Az egyesítés célja egyrészt az volt, hogy ne váljék külön az azonos alapanyagokkal do'gozó méter- és készáruexport, másrészt, hogy a gazdaságosság hatékonyabb érvényesítése érdekében egy kézben összpontosuljon a tex- J tilnyersanyagok behozatala és a készáru kivitele — mondotta tájékoztatásul dr. Obláth György, a HUNGAROTEX vezérigazgatója, majd így folytatta: — Az új vállalat egyben decentralizációt is jelent, minthogy a vállalat keretében öt specializált részleget hoztunk létre. A COTSILK, a pamut- és selyemméteráru exportjával, valamint a gyártáshoz szükséges nyersanyagok (gyapot és a műselyem fonal) beszerzésével foglalkozik. A LA- NATEX üzletköre a gyapjú-méSass Ervin WV/WWWWWVVVVVVVWWWW> ÍWWVWWWVWWWWW^VWV> teráru kivitel, valamint a nyers gyapjú és szintetikus fonal import, a FLAXPORT a kender-, len- és jutaáruk exportjával és a gyártáshoz szükséges nyersanyagok behozatalával foglalkozik. A MODEX feladata a konfekcióáru, a TRIKOTEX-é a magyar köt- szövött- és rövidáru kivitele. — A központi igazgatás egyszerűsíti az ügyintézést, közös adminisztrációt, terv-, közgazdasági és piackutató osztályok létrehozását tette lehetővé. Az egyes részlegek pedig kizárólag kereskedelmi tevékenységet folytatnak majd: egyrészt az iparral tartják a kapcsolatot, másrészt pedig alaposabb munkát végezhetnek a külföldi piacokon. — Az új nagyvállalat létrejöttével — reméljük — sikerül olyan eszközöket találnunk, amelyek az ipart és a külkereskedelmet egy irányba ösztönzik. A textilipart például eddig jórészt a „kilométer”, a mennyiségi teljesítés ösztönözte. A külkereskedelemnek pedig — és ezzel együtt a népgazdaságnak — az az érdeke, hogy minőségi árut kapjon. A jobb minőség azt jelenti: kevesebb méterből több devizát szerez az ország. Minél több olyan ösztönzőt keresünk hát, amely ezt a többlet devizahozamot premizálja. — A Pápai Textilgyárral például próbaképpen megállapodtunk abban, hogy az általuk gyártott, tarkán szőtt pamutáruknál a prémiumkulcs alapja a meghatározott forintköltséggel elért devizahozam legyen. Ugyanezt a premizálási rendszert vezetjük be dolgozóink számára, akik az árut külföldön eladják. A közös ösztönzés remélhetőleg azt eredményezi majd, hogy szorosabbá válik az ipar és a külkereskedelem kapcsolata. Ez pedig az egyik legfőbb alapja jobb és eredményesebb munkánknak — fejezte be nyilatkozatát a HUNGAROTEX vezérigazgatója. G. I. A szakmai oktatás keretében a város fejlesztését is elősegítik Két nyugdíjas új esztendeje A két üreget az utcáig kísérték munkatársai de. cernber 31-én. Eneltelíék: „Ballag már a vén diák...” A két öreg ballagott. Hónuk alatt szorongatták az ajándékot, az ólomkristály vázát meg a hamuzót. Az utcán megálltak, s visszanéztek. Arra a 41—42 évre, amit eddig dolgoztak. Az ünneplők lassan visszavonultak, még egyet intettek, s ők ott maradtak az utcán... — Amíg dolgoztam, mindig ezt a pillanatot vártam: a nagy ünneplést, a búcsú megható pillanatait, de valahogy túl simán ment az egész. Amikor a volt munkatársaim visszamentek a hivatalomba, szerettem volna utánuk kiáltani, hogy azt az egy bizonyos ügyet még én akartam elintézni... Mert hiszen ott vágott belém az a gondolat, hogy: — na, Miska, terád ettől a pillanattól kezdve nincs szüksége a társadalomnak ... Te, Miska, most már menjél haza, nézd a televíziót, sütkérezz az őszi napon, s ezenkívül — ha van még időd — várjad türelemmel az öreg kaszást... — Ezt gondolta s mondta nekem az új év első hetében Márta Mihály, a több mint 40 év alatt munkához szokott ember. i— Topog itthon, mint a tojógalamb, mióta nyugdíjba ment — -néz szomorúan a felesége. — Még csak nem is eszik úgy, mint eddig. Hiába mondom neki: hát most pihenjél, olvasgass, hallgasd a rádiót..csak kimegy meg bejön, keres valamit... — Könnyű az én Takács Pista öcsémnek, ö rögtön munkába állt 500 forint erejéig, de hát én, egyelőre itt vagyok kénytelen élni — mutat az éppen szűknek nem mondható, szépen berendezett szobára. Nekem kérem szépen, mindig az volt a szenvedélyem, hogy menjek, menjek, menjek... Nem szálltam az autóbuszra hóviharban sem. De az eltelt 42 év alatt nem is késtem el a munkahelyemről sem. Mégis, valahogy az elmúlt 10 nap alatt, amióta kikísértek az utcára volt munkatársaim, nem találom a helyem. Igaza van a feleségemnek, nem tudok annyit még enni sem, mint mikor dolgoztam... Takács Pista bácsinál nem szakadt meg a folytonosság. A gyulai városi tanácsnál találtam rá. Olyan szerencsés külsejű, 61 éves ember, aki legfeljebb ha ötvennek látszik, s bizony még a fehémépek is utánafordulnak néha — csak úgy „véletlenül”. — Hej, az volt ám a szép, amikor én kilenc- százharminchatban Haj- dúdorogon pénzügyőr voltam. Sikerült leleplezni egy négytagú dohánycsempész bandát. Megszimatoltuk, hogy vágójuk is van. De az atyaságos jó istennek sem voltak hajlandók kinyögni, hogy azt hol tartják. Na, Pista — mert akkor még Pista voltam, „bácsi” nélkül — most bevágódhatsz. Bementem a zárkába, behasal'am a prices alá, s vártam, mi lesz. Hát bekísérik a négy „ártatlant”. Hallgattak egy darabig, aztán leültek. Hullott a por a szemembe meg az orromba, de nem nyikkantam. Egyszer nagyot nyög az egyik és megszólal: — Idefigyelj, Szabó Jóska, ha bevallód, hogy nálad van a dohányvágó, akkor a Szűz Mária kegyelmezzen neked! Én lapítottam, nyik- kanni sem mertem, majd előre megbeszélt ötlet szerint, egy jó óra múlva újra kivezették őket. S én kimászhattam. Kiprüszköltem, krákogtam a port, pókhálót, s megmondtam a főnökömnek, hogy a Szabó Jóska ... — Persze, most, ha visszagondolok, főleg azért olyan szép ez, mert akkor még csak fele idős voltam, mint most. — Hogy miért nevezem én Takács Pistát öcsémnek? Mert két hónappal fiatalabb, mint én — mondja Márta Mihály bácsi „szigorúan” összevont szemöldökkel. A megszólításból sohasem engedtünk, ö nekem „kedves öcsém”, én neki „kedves bátyám”. S ha az utcán megyünk — már jó pár évtizede —, én mindig a jobbján baktatok, s kötelessége mindenütt előreengedni. — Most hirtelen felnevet Miska bácsi, de úgy, hogy a könnyei csorognak, s ez a nevetés miamennyiünkre átragad, de azért várjuk a magyarázatot is. — Kivétel egy eset — törölgeti a szemét: — Egyszer kimaradtunk, s Pista öcsém biciklivel versenyzett velem. Mivel két hónappal fiatalabb, meg is előzött. Egyszer csak eltűnik előlem az éjszakában. Beszállok a nikkelparipá- ról, s kiabálok: — Hol vagy, öcsém?! — A föld alatt — nyögte vissza, s mióban ott volt. Öt épségben szedtük ki, de a kerékpárnak ottfelejtettük az első kerekét... — Tudia — mosolygott a távolba a fejem fölött —, ennek az emléknek is az a hibája, hogy 30 évvel ezelőtt történt. Mondja az emléket, az emlékek sorát a két nyugdíias, akiket a múlt év utolsó napján kísértek ki dolgozótársai, egész az utcáig: — Most már mehettek, amerre láttok, — Ezt nem ők mondták, hanem az élet, 41 év becsületes munkája után. S amikor felhangzott a hagyományos „Ballag már a vén diák” — nem egymásra néztek, hanem arra gondoltak, hogy az ő életük egy szakasza, a legjelentősebb, a munkában eltöltött évtizedek ideje lejárt. S egytől rettegtek: hogy tétlenségben kell élniük ezután ... Ezt nem vállalhatták magukkal szemben. Takács Pista bácsi azonnal munkába állt, Márta Mihály bácsi pedig úgyszintén mozogni, tevékenykedni fog, mert job ban esik így neki az étel is. A két öreg. amikor utoljára kísérték ki mun. katársai őket, nem egymásra nézett, hanem valami örökifjú „fenegye- rekeskedéssel”. „ravaszul” új munkaköréről gondolkodott. Ternyik Ferenc A békéscsabai Vásárhelyi Pál Üt-, Híd- és Vízműépítési Technikum évek óta arra törekszik, hogy a tanulók a szakmai oktatás keretében a város fejlesztését is elősegítsék. Az elmúlt tanévben a legnagyobb munkát a Puskin utca nagykockakő útburkolatának mintegy 200 méter hosszan való előkészítése képezte, amelynek ér. téke több mint 30 ezer forintot tett ki. Hasonló értéket képviselt az utak építésénél felhasznált betonelemekből készült szegély, valamint 80 nagy teherbírású vasbeton akna- és ezer vasbeton csa- tornafedlap, továbbá 350 kőszivacs födémpalló. A KISZ-tábor továbbfejlesztéséhez előregyártott betonlapokat (rézsűburkoláshoz) és egy nyitott raktárépülethez vasbeton oszlopokat gyártottak. Több helyen csatornát építettek. Az 1964—65. tanévben a Hámán Kató utca szilárd burkolatának az előkészítését kezdték meg, amit az őszi és tél eleji esős időjárás miatt nem tudnak folytatni. A szükséges földmunkákat elvégezték és a tanév végéig megépítik az utat. Már eddig is jelentős mennyiségű útszegély-betonelemet, vasbeton aknát és csatoma- fedlapot készítettek. Rendszeres segítséget nyújtottak az Aszfaltútépítő Vállalat békéscsabai építésvezetőségének. Az iskola állandó kapcsolatot tart fenn a városi tanács közlekedési és műszaki osztályával, a kertészeti és köztisztasági vállalattal, az aszfaltútépítőkkel és a gép. javító állomással. így lehetőség van arra, hogy a műszaki gyakorlati képzést — összhangban az iskola törvény célkitűzéseivel -— továbbra is hasznosan gyümől- csöztessék. Harminchét elfogadott újítás egy év alatt Hí eiöVaikuialt gazdasági eredmény 237 ezer lórin! A Férfiíehémeműgyár békéscsabai gyárában 1904-ben 49 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók, melyből 37-et elfogadtak. Ezek előkalkulált gazdasági eredménye 237 ezer forint, a kifizetett díj összege pedig 27 ezer 600 forint. Az elfogadott újításokat bevezették. A legjobb eredményt Filipinyi János és Farkasinszki Gyula lakatosok érték el, akik együttesen 6 újítást nyújtottak be. Jelenleg mindketten a nyersáru szélességmérés mechanikus megoldásával foglalkoznak, amelynek segítségével a raktári dolgozók jelentős időt takaríthatnak majd meg. Zahorán András és Szend- rői László a gombazó- és lyukasztógépek elektromágneses indítását oldották meg és ezzel lehetővé tették a dolgozók fizikai erőkifejtésének jelentős csökkentését. A vállalat kidolgozta az idei újítási feladattervet és azt a békéscsabai gyárnak is kiadta. Közületek munkaerőigénye A Felsőnyomási Állami Gazdaság, Telekgerendás (Békéscsaba mellett) állandó munkára kőműves és ács szakmunkásokat keres azonnali felvételre. Bérezés az építőipari norma szerint. x Békés megyei GFV békéscsabai István-malum üzeme állandó munkára felvesz egy fő elektroműszerészt, egy fó műszerészt könyvelőgépek és egyéb Irodagépek karbantartásához. x A Vlzesfási Állami Gazdaság felvételre keres 1 fö magasépftólparl művezetőt, 1 fő magasépítőipari normást, 15 fő kőművest. Fizetésmegegyezés építőipari akkordárak alapián. Jelentkezés az építésvezetőnél, Békés, Tangazdaság üzemegysége. 32 A Békési Mézeskalács és Cukorkaüzem felvételre keres cukrász vagy I pék szakmunkásokat. Jelentkezni le- J hét Békés, Szenipál sor 3 sz, alatt, C7
