Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 10. szám
1965. január 13. 4 Szerda A közgazdászképzés bázisának megteremtése Dél-Magyarországon A műit év szeptemberében megkezdte munkáját Szegeden a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett esti tagozata. A tagozat hallgatói Szegedről és Csongrád megyéből kerültek ki. A továbbiakban az a feladat áll előttünk, hogy a kihelyezett tagozat az egész Dél-Magyarország közgazdászképzésének a központja legyen. Biztosítanunk kell, hogy a szomszédos megyék, Bács és Békés megye Szegedhez közel fekvő területeiről is minél több hallgatót iskolázzunk be a következő tanévben. Mi indokolja a közgazdászképzés dél-magvarországi centrumának kialakítását és továbbfejlesztését? Ezt egyrészt azzal indokolhatjuk, hogy állami és gazdasági szervekben, a vállalatokban több munkahely egyetemi végzettséghez van kötve, s ez ideig a közgazdasági munkakörökben dolgozók nagy része is az egyetemi végzettséget a jogi karokon szerezte meg. Másrészt a szocializmus teljes felépítésének időszakában előtérbe kerültek, a gazdasági feladatok: a szükségletek megfelelő figyelem- bevétele a tervezőmunkában, a gazdasági tevékenység minőségi oldala, a gazdasági viszonyok mennyiségi oldalának élemzése, az ütemes termelés biztosítása, stb. A közgazdászképzés iránt megmutatkozó szükséglettel párosul az az előny, amelyet a kihelyezett esti tagozat jelent. Biz abban jut kifejezésre egyrészt, hogy a tananyag jelentős részét a hallgatók előadásokon, szemináriumokon feldolgozzák, másrészt a tárgy ok. tatóinak segítségét minden időszakban igénybe vehetik, harmadszor: nem kell feljárniuk adminisztratív ügyek intézése és vizsgázás céljából Budapestre. A kihelyezett tagozaton a képzés ideje 5 év, formája esti tagozat. A hallgatók elméleti és gyakorlati foglalkozásokon vesznek részt. Az oktatás pénteken este és szombaton történik. Az I. évfolyamon oktatott fő tárgyak a következők: matematika (heti óraszám 6), politikai gazdaságtan (heti óraszáma 2), gazdaságtörténet (heti óraszáma 1), nyelv (orosz vagy német, heti óraszáma 2). Ezenkívül vizsgázniuk kell a hall. gatóknak még gazdaságföldrajzból is. A hallgatók létszáma ebben a tanévben 35. A legfontosabb szakok: ipari, pénzügyi és belkeHiszékenység reskedelmi. A kihelyezett tagozat ••••• a József Attila Tudományegyetem [ gondozásában működik, jelenleg » az oktatók is innen kerülnek ki. : Az első két évfolyamban általános Anekdoták szenvedő hőse, le- • megalapozó tárgyakat tanulnak gendáknak beillő történetek sze- \ minden szak hallgatói. A harma- replője volt a múltban a része- • dik évfolyamtól kezdve történik dett ember. Szélhámosok, ügyes- j meg a tulajdonképpeni szakosodás, kedő ügynökök éltek vissza tájé- | A tagozat első tanévében a takozatlanságával, csalták ki pénzét, sóztak nyakába értéktelen holmit. Mint társadalmi jelenség, ez már a múlté, de mint egyedi esettel, sajnos, még manapság is találkozunk. Előfordul, hogy „ügyeskedők” lóvá tesznek hiszékeny embereket, búsás tandíjat fizettetve velük naivitásukért. A rendőrség a közelmúltban leplezte le „nopperek”, lelkiismeretlen ügynökök hálózatát, akik a fővárosba bútorvásárlásra érkező falusiakat a méregdrága kisiparoshoz irányították. Az ügynök százalékot kapott, a kisiparos jó áron túladott ósdi bútorain, csak a vevő járt rosszul... Kettőn áll a vásár — ritkán gondolunk arra, amikor a rendőrségi krónikában hasonló ügyet olvasunk. Házasságszédelgő — s akik hittek neki, üzletember, aki mindent megszerez — s akik előleget adtak neki, üzenetet hozó jó asszony — s aki egyedül hagyta a lakásban: elválaszthatatlan. A szélhámos csak ükkor élhet meg, ha vannak, akik hagyják magukat rászedni! „Csomagban kaptam” — mondja az újmódi kofaasszony, s búsás felárral eladja azt, amit az állami üzletben vásárolt. „Príma minőség!” — állítja az álkisiparos, s elsózza a ragyogóra ki- kent-kifent szu ette bútort. „Meglesz az esküvő!” — így a házas- ságszcdelgő csak éppen útiköltsé- jj get kér, meg kölcsönt, mivel nem létező saját pénzét éppen ház, telek stb. vásárlásba fektette... Hiszünk nekik? Előfordul! Sokszor bizony nem teszünk különbséget bizalom és oktalan hiszékenység között, nem mérjük meg az embert, őszintén szól-e, hihetünk-e neki? Az áldozatok, a rászedettek aztán legtöbbször csak a bíróságon jönnek rá, kiben bíztak meg, kinek a szavát hitték. Legyünk bizalommal egymáshoz, de ne legyünk hiszékenyek. Más kárán tanul az okos! (m. o.)nulmányi munka fő kérdése egyrészt az, hogy jó tanulmányi ered. menyek biztosításával hozzájáruljon a tagozat megerősödéséhez, másrészt az, hogy az oktatás és a vizsgatudás színvonalát és jellegét tekintve alkalmazkodjon a Közgazdaságtudományi Egyetem követelményeihez. Az ez évi beiskolázási tapasztalatok arra utalnak, hogy a felvételi vizsgára jelentkezettek száma és a felvételt nyertek száma között igen nagy az eltérés. A vizsgára jelentkezetteknek 16 százaléka nyert felvételt. Ez a nagy eltérés főként azzal magyarázható, hogy későn (május közepén) kezdtük meg a szervező munkát, így sok jelentkező, elsősorban matematikából nem tudott megfelelően felkészülni. Másrészt: viszonylag kevesen vettek részt a felvételit megelőző előkészítőkön, noha a tapasztalat az, hogy az előkészítőkön részt vevők sokkal nagyobb része került felvételre. S végül, az illetékes párt. és állami szervek nem a legjobb képességű és képzettségű dolgozókat irányították a közgazdasági tagozatra. Nagyon sokan jelentkeztek a jogi karra olyanok, akiknek a munkaköre közgazdász képesítést igényel. Az első év tapasztalatai arra is fényt derítenek, hogy a felvett hallgatók nagyon sok szak között oszlanak meg, ami megnehezíti, hogy a harmadévtől kezdve az oktatást viszonylag kis létszámú szakokon tovább tudjuk folytatni. Ezért fontos, hogy már a jelentkezés időszakában meghatározott szakok felé tereljük az érdeklődést. Ezeknek a kérdéseknek a megfelelő megoldása biztosítja a tagozat további fejlődését. Noha a tagozat szegedi székhellyel működik, segítséget kíván nyújtani Bács és Békés megyék Szegedhez közel fekvő területein is a jól felkészült közgazdász szakemberek képzésében. További célunk az is, hogy kialakítsuk Szegeden a közgazdászképzésben a levelező hallgatók konzultációs központját. Ezért a szomszéd megyékből is szívesen vesszük azoknak a jelentkezését, akik közgazdasági munkakörökben dolgoznak és egyetemi végzettség megszerzésére vannak kötelezve, valamint azokat, akik hivatást éreznek a közgazdász szakma elsajátítására. Figyelembe véve a közgazdászképzés nagy népgazdasági fontosságát, felkérjük a szomszédos megyék párt- és állami szerveit, legyenek segítségünkre a következő tanévi beiskolázási munkában. A közgazdászképzés iránt érdeklődőknek készségesen nyújtunk felvilágosítást. Címünk: Szeged, Táncsics M. u. 2. (Szeged, 1965. I. 7.) Dr. Nagy Lajos tanszékvezető docens, a kihelyezett tagozat vez. Nyílt levél a hosérdeh nevében! Budapestre, a Fotó-Optika Szövetkezetbe, Kiss József műszaki vezetőnek Nem véletlen, amikor a közvéleményre hivatkozva címzem levelem személyesen Önhöz, Kiss elvtárs. ön a Budapesti Fotó-Optikai Kisipari Szövetkezet műszaki szólva udvariatlansága és felelőtlen adminisztrációs munkája miatt vezetője legutóbb, amikor a szövetkezet javítórészlegeinek enyhén szóltam, készségesen segített és legalábbis az én ügyemben — rendet teremtett a javítórészleg vitatkozó dolgozói között. Sőt, névjegyét is átadva kért, hogy a szövetkezettel kapcsolatos kéréseimmel máskor is, mindenkor forduljak önhöz. Nos, ezért a levél, s a következő kérdések, amelyek nemcsak önt, de elsősorban a Fotó- Optikai szövetkezetét érintik, s amelyek minden bizonnyal számot tartanak széles körű közérdeklődésre. Köztudomású, hogy a fényképezőgépek javításával egyetlen kisipari szövetkezet: a fővárosi Fotó-Optika foglalkozik az országban. Éppen ezért — mint ön is hangsúlyozta — az idén javításra érkező gépek nagy száma miatt, sajnos, gyakori a megbízók panasza a hosszúra nyúló javítási idő miatt, ami a vidékiek számára a postai szállítások miatt néha egy hónapnál is hosszabbra nyúlhat. Ehhez járul még, hogy előfordulhat: a sok utánjárás és a vidékre szállításnál a postai költségek ellenére — rossz állapotban kapják vissza a szövetkezethez javításra adott gépeket megbízóik. Most nem térek ki arra, hogy mint velem is történt, esetleg nem azért kerülnek rossz állapotban vissza a gépek, mert javíthatatlanok, hiszen ez mégiscsak előfordulhat; s arra sem keríthetek sort, hogy bővebben szóljak arról a már-már rendkívülivé bonyolított munkaszervezési és ellenőrzési rendszerről, amit a Fotó-Optikánál éppen ölt mondott el — gondolom ezen is segíteni fognak. De arról feltétlen szót kell ejteni, hogy ilyen tényezőkre hivatkozni — különösen akkor, mikor átvevőrészlegük személyzetének udvariatlanságáról, a hozzájuk fordulókkal szembeni fölényes, lekezelő modoráról sokak közt magam is meggyőződhettem, nem is beszélve a javító szakemberek egynémelyikéről, akikkel az ön által is elismert vitánk támadt —, nem egészen egyértelmű válasz adható. Nem, mert a következő kérdések tehetők fel: Hosszú évek óta az egyébként rendkívül nagy és közérdekű munkát végző szövetkezet, illetve irányítói vajon tettek-e lépéseket azért, hogy saját munkájukat is megkönnyítve esetleg újabb, esetleg vidéki részlegek megnyitásával segítsék forgalmuk jobb lebonyolítását és a közérdeket? Tény, hogy fényképezőgép javítására berendezkedni, szakembereket gyűjteni nem köny- nyű. De az OF ÖTÉRT-üzletek immár hosszú évek óta utasítják Önökhöz Budapestre a rossz gépekkel hozzájuk fordulókat, s évek óta folyik a saját dolgozóik számára is — különösen szezonidőszakban —r megterhelő forgalommal járó tortúra. Miért hát a késlekedés az ésszerűsítésekkel? Ilyen, már-már veszélyesen terhes for. galmi konjunktúra nemhogy segítené a szövetkezet érdekeit, de amint már jelei mutatkoznak — rontja erkölcsi érdekeit. Hogy saját helyzetükön, s főként a vidéki megbízók helyzetén hogyan lehet segíteni, arra csak a szövetkezet adhat választ. Erre várva, őszintén remélem, hogy a helyzet változásáról vidéken is választ kaphatunk. Üdvözlettel: Wegroszta Sándor * 8. Az asszonyok segítsége nélkül Poluhin sehogy sem tudott bemászni a vontató kabinjába. Mikor besegítették, nagy nehezem elhelyezkedett, majd előkelőén kezét nyújtotta a‘raktár vezetőjének és megkérdezte: — Na, leesett a gyűrű az uj- jadról? — Rákacsintott, majd folytatta: — Ha az eddigi felfogásod szerint csinálod továbbra is, akkor nem mégy semmire! A halászasszonyok körülállták a vontatót, integettek Poluhinnak, és meghívták, jöjjön el újból. Ljutyikovtól viszont senki sem búcsúzott, mintha ott sem lett volna. — Rendes egy nép — mondta Poluhin, majd jelentőségteljesen hozzátette: — Dolgos társaság. — ön még ivott is. Látszik. — Talán irigyled? — S^ép képviselő! — Hallgass, fickó! — mondta szigorúan Poluhin. — Hogy nekem nem lehet szeszes italt inni, azt nélküled is tudom: a szívem miatt. Hallgasd csak!— nagy szürke tenyerét mellére helyezte, és figyelmesen haligaÉSZAKI TÖRTEMET FORDÍTOTTA: SASS ATTILA tott. — Fáj, érted? De nem az italtól, hanem a cementes zsákoktól. Már nem vagyok képes ilyen súlyt emelni — tette hozzá szomorúan. — Miért nem megy akkor nyugdíjba? — Egyedül legyek öregségemre? Nem kívánom. Aztán a technika! A technika fejlődése az ember munkában eltölthető idejét meg tudja hosszabbítani. Ész kell — ez a lényeg! Én pedig szellemileg még nem vagyok rokkant, vannak még jó gondolataim. — Hátradűlt az ülés támlájához, és folytatta: — Egy cementágyúról álmodom, alagút- munkához. — Másról nem álmodik? — Te talán saját álmaidról akarsz beszélni? — nézett Poluhin fürkészve Ljutyikovra. A vezető egy szót sem szólt. Poluhin belenézett a kabin elejére szerelt tükörbe, majd úgy fordította, hogy jobban lássa magát megsímosatta ujjaival a nyakát, majd sóhajtva folytatta: — Ahogy elnézem magam, egy férfit Iátok. Az asszonyok viszont már öregnek tartanak. Miért nézek ki öregnek? Mert kopasz vagyok? De azért még nem vagyok nyomorék! Még fiatalkoromban szereztem. Attól ment el a hajam, hogy állandóan szőrmekucsmában jártam. Épületen belül sem mindig vettem le, sőt abban is aludtam. — ön nős? — szakította félbe Ljutyikov. — Tréfálsz, mi? — mosolyo- dott el öntelten Poluhin. — Ezt a halászasszonyok miatt kérdezed, ugye? Hogy miért voltam olyan fesztelen? Azért, hogy ők vidámak legyenek. — De tovább már szomorúan folytatta: Máskülönben elég félénk vagyok az asszonyokkal szemben, túlságosan tisztelem őket. Azért megnősültem, éppen a fronton. Irányító volt. Zwickaunál halt meg, ott temettük el. Ezzel az egész házaséletem befejeződött. — Később miért nem nősült újra? (Folytatjuk)
