Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
NÉZŐPONT — Televízióért megyek, sietek, várnak! Az édesanyámnak lesz, nem akarom, hogy örökké unatkozzék odahaza — hadarta az utcán egy ismerősöm, mikor tegnap összeszaladtunk a sarkon. Jó fiú, gondoltam és hirtelen elém idéződött egy másik kép; mamóka panaszkodott a szerkesztőségben, hogy otthon a lánya meg a veje nem engedik neki a tv-nézést, van-e ellene orvosság? Csak akkor ülhet a készülék elé, ha ők is otthon vannak, ami pedig ritkán esik, mivel a munka is köti őket, meg aztán olyan örökké ide-odamenők™ A magunk esete sem érdekesség nélkül való. Mikor két évvel ezelőtt beszereztük a készüléket, nagy main áék, akiknél lakunk, kezdetben hallani sem akartak róla. Hogyisne — tiltakoztak —, átfúrnátok a háztetőt a drót miatt, és akkor beesne a padlásra az eső meg a hó, az antennába pe. dig villám csaphat és leég a ház! — Mikor azonban először jelent meg a szobában a képernyőn a műsorközlő mosolygó arca,, ők voltak az első nézők és azóta leghűségesebb barátai a tv-nek. Amihez azelőtt se módjuk, se idejük nem volt, zenében, irodalomban, technikában, festészetben egészen jól eligazodnak, sőt kritizálnak is, sportban például már ott tartanak, hogy nemegyszer felülbírálják Vit- ray meg Seepesi közvetítéseit, néha nem is alaptalanul. Viszont hallbttam családról, ahol nemhogy televízió, de még rádió sincs, holott az iskoláskorú gyermekeik élnének-halnának érte. A szülőknek az a véleményük, hogy fiaik, lányaik gyenge tanulók és a készülékek jelenléte esetén még rosszabbul állnának. Véleményem szerint ez nem egészen helytálló felfogás. A rádió és televízió műsora elsősorban oktató, hevelő, kultúraterjesztő tényező mind a felnőttek, mind pedig a gyermekek életében. Nemegyszer éppen azzal serkentheti a szülő gyermekét a még jobb lecketanulásra, ha megígéri neki, ha kész lesz, megtekintheti ezt vagy amazt a műsorszámot. Egyik középiskolában statisztikát állítottak össze hát ti :zi „prospektust”. Gyönyörű i* hasz”ála|rAa ^ hogy képek, pompás operatőri !hál,y tanuI6 otthonában munka jellemzi, nemhiába*van rádl<5 és televízió. Az legjobb operatőrünk Hil-1 összevetésből kiderült, hogy r debramd István. Amit ő esi-1 azokban igazán művészi,* nál, az giccsessé é ott válik a rendező nyúl a az melyekben a osztályokban, tanulók leghamissá csak»többjének módjában állottfilm, amikor a* hon rádiózni, televíziózni, a dologba.* diákok általános ismerete Mert a «orienei oanaussa-. tanulmányi átlagán túl ei lehet gondolkodj . .. ... . ni azon is, hogyan és mi-t gaik jobbak. Az összefüggés lyennek mutatja Magyaror-J nyilvánvaló. Az is kiderült. szagot egy idegen rendező. Pontosain olyannak, mint amilyennek az átlagamerikaiak látni szeretnék országunkat Olyan „tschi- kooch”, „gulasch”, „papri- kasch” országnak, ahol gépkocsival inkább csak a külföldiek járnak. Mert a filmen az utcai felvételeknél valahogy kizárták a forgalomból azt a több tízezer gépkocsit, ami Pesten mór forgalmi dugókat okoz. S a ftépies ízű lakodalmasmenet mi más lenne, mint a „jó magyaros hangulat”, ami ha hiányozna, csalódna a külföldi közönség. Mert szívesen látják ők, a „civilizált nyugatiak”, hogy lám, Keleten még mindig csizmában, gatyában és bő ujjú ingben járnak ünnepen az emberek. Ezt a szemléletet erősíti az is, hogy a tekintélyes arab de- tektívfelügyelők is burnuszbán és turbánban ültek le a tárgyalóasztalhoz. Micsoda naívság! Val-'hol itt van a gyökere annak a nyugati fel-! sőbbrendűségi érzetnek. ; Dicsérni kell viszont a' rendezőt remek tempójáért,' a helyzetkomikumok jó al-1 kalma zásáért, a befejező üldözési jelenetek jó ritmusáért. Ezek a részek csakúgy, mint a többi, fogva tar. tották a közönséget, izgalmat keltettek a nézőtéren, ezek pótolták azt, amit a művészi élmény elmaradása okozott. A szereplők becsülettel eljátszották szerepüket, de aki pluszt is adott a játékához, az egyedül Kibé- di Ervin volt. Péter László hogy a legjobb tanulók többségükben, szorgalmas tévézők is. Hétszázezren felül van már hazánkban a televízió előfizetőinek száma és tekintettel arra, hogy egy-egy készülék előtt ritkán ül kettőnél kevesebb néző, sőt legtöbb esetben többen fogják körül, néhány milliós nézőseregről beszélhetünk. Hódít a televízió és ez a történelemben az egyik legszebb hódítás, hiszen a művelődés, a kultúra nyer csatákat a maradisággal és tudatlansággal szemben. \ —huszár— Andrássy Lajos: Találkozás a sarkon Kehes torokkal ballagok haza, nikotin, bor s viták keserű íze kavarog számban, gyomrom felkorog. Még egy-egy érv, csonk indulatszavak, s a tépett gondolatsor végképp megszakad mire a vaskaput nyitom s belépek, egy más világ: józan szobám fogad, — végre magammal egymagám vagyok — 8 ágyamra hullok, mint egy tetszhalott. A sarkon jöttek már: józanok és álmosak, de pihentek, ti hárman, köszöntem is, de megcsuklott a hangom, mert szemétekből láttam, mit a hátam' mögött talán már ki is mondtatok... Hát azt hiszitek, tlvomyázni voltam? N Rezes torokkal részeg éneket Üvöltöttem a holdra, mint az eb? Szoknyát motoztam platánfák alatt? 8 görcsös vonaglás közt talált a reggel a bokrok alján, ágyban, egyre megy? Tehettem volna azt Is! Könnyedebb s felejthetőbb a flört nehéz vitáknál, hol meztelenül melledet kitárván nem tudhatod, ki nyer, ki veszt... De én mint tébolyult, nehéz fejem ott tágítom a füstszagú vitákon, döngetve ismeretlen utakra kaput a „suttogásos-holdas-éjszakákon”, hogy egy nappal több, ne csak több legyen. S úgy hagynak itt az éjszakák, mint gyertyát: félig leégve... Tisztelet tinckfck: önbecsülésre inkább vágyok én már, * a látszattisztesség az nem csábít, vigyétek. Brackó István: VONATO N A vonat rohanó buldoghoz hasonló beledördül a csöndbe. Az éjszaka alagútjain futunk. Csak árnyékok jelzik a haladást s az ablakból kicsapó fények tovagyűrűznek velünk vagy bambán oszlopnak csapódva beleszédülnek a sötétbe. Hirtelen szétpattan a vakság álomburka háztetők röppennek az égre csapatnyi madárszárny és megvillannak a házak gombszem»!. Hunyorognak távoli fények mint imbolygó álmos mérföldkövek. >«' Körösztös István Fák Borisz Balier: A viszontlátásra! A könyvet karácsonyra kaptam, és még aznap este kiolvastam. Nagyon jó könyv. Szerzőjéről tudom, hogy mintegy tíz éve jelentkezett első írásaival, s hazájában nem számít a legfiatalabb írógeneráció tagjai közé: végigharcolta a háborút, ő maga leszerelt hivatásos katona. Regényét, mely az Európa Kiadó gondozásában jelent meg magyarul, 1962-ben adták ki a Szovjetunióban. Á szerzőt nem tudom iskolához, irányzathoz sorolni. Baiter nem tartozik a látványos formai újítók közé. Írása hangját az irodalmi olvadás után elterjedt őszinteség, közvetlen egyszerűség jellemzi, de stílusa nem tér el a gorkiji, manni realista hagyománytól. Ezzel azt kívánom mondani, hogy Borisz Balter nem formabontó. A viszontlátásra! című regény színhelye egy Feketetenger parti, aranysárga homokú, napfényes városka, melynek mediterrán ízű csendjét megbontja és mozgalmassá teszi nyaranta a fürdőzők zsivaja. De a napsütötte, szélborzolta, hullámoktól ölelt kisváros élete a mélyben sem nyugodt: lakóinak sorsába beleszól a történelmi mozgás, mely a három, középiskolát Imént végzett kamasz fiú, hőseink életútját is irányítja. A gyerekek osztályelsők. Jóban-rosszban együttjáró csoportot alakítanak néhány szívüknek kedves lánnyal. Orvosnak, geológusnak, pedagógusnak készülnek. Érettségi után azonban á Komszomol katonának hívja őket. ( ......Az i dősebb parancsnoki káderek, akik jártasak a katonai dolgokban, már nem tudják maradéktalanul kielégíteni a harcosok szellemi igényeit. Aljosa e szavainál ránéz- • tünk a parancsnokra, és éreztük fölényünket a ráncos és cserzett arcú, széles járomcsontú, meredeken kiszögellő homlokú idős őrnaggyal szemben.”) ' A harmincas évek derekán vagyunk. A személyi kultusz már árnyékot vet a fiúk életére, és a háborús jövőt iS érezzük. A viszontlátásra! című regény főhőse évtizedekig nem látja viszont szülővárosát; édesanyját és szerelmét, a szeplős, játékos nevű Inkát pedig sohasem. De ez a néhány nap még az övé és barátaié, s ezekbe a napokba szinte az élet teljessége is belefér. Egy új hivatás mámora, a szülőföld, a haza romantikus szeretete, emberek becsülése és más emberek elvetése, a szerelem, két fiatal kamasz testi egymásra találása éppúgy, mint az első, férfiasnak képzelt ivászat Hogy három év múlva a finn fronton: „A parancs szerint koponyánként egy deci vodka volt a járandóság... A századok létszám jelentését mindig előző este állították össze, s azok közül, akik este még éltek, reggelre sokan halottak voltak, s mi megittuk az ő fejadagjaikat is.” Hőseink élete — ezt pár napos vakációjukat átélve sem feledjük el — egy gyorsvonat sebességével rohan mindebbe, ök pedig lelkesen, okosan, becsületesen és fiatálon, fiatalon ülnek ebben a vonatban. S bár a szerző egy helyütt szerényen így ír emlékeiről: „Mindezek természetesen nem egyebak, mint a tulajdon élettörténetem tényei. Semmi több. Az emberi életek, sajátos egyéni vonásaikkal, erősen elütnek egymástól.” — A három kamasz ifjúsága mindannyiunik- nak ismerős, ahogy Ismerősek Gorkij, vagy Mark Twain hőseinek élményei is — és ez, ha a művészet, az iro- dalojn általánosító szerepét meggondoljuk, nem kevés. ' Padányi Anna V. Korlinszkij: Egif kis félreértés z ellenőrző bizottság váratlanul toppant be. Elsőként a házfelügyelő közölte ezt az aggasztó hírt. Saját sze. mével látta, amint a látogatók a föfcljáró felé indultak és saját fülével hallotta, hogy a hetedik emeletre .szándékoznak felmenni. A lakáshivatal vezetője belesápadt a hírbe, A hetedik emeleten a vízcsapokból egyáltalán nem folyt a víz, annál inkább két lakószoba mennyezetén, mert alaposan beázott a plafon. S mindezen felül a padlásfeljárónál még mindig ott púposo- dott az építéskor összesze_ dett tűzreváló hulladék garmadája. Az öreg házfelügyelő ingajáratként loholt a bejárat és az iroda között. Minden bejelentése köze. lebb vitte a katasztrófá. hoz a' lakáshivatal főnökét. A bizottság a feljáróhoz érkezett. A bizottság beszállt a liftbe. A bizottság megnyomta a hetes számú gombot. A főnök agyában egy pillantás alatt megszületett az elhatározás: a kapcsolóhoz ugrott s a lift a bizottsággal együtt két ■ emelet között azonnal megállt. Aztán a hátsó bejáraton szerszámokkal felszerelt alakok szaladtak be. S a hetedik emelet arculata a . megrökönyödött lakók szeme láttára hirtelen megváltozott. A víz a csapokból kezdett csöpögni és nem a meny- nyezetről. A dolog leginkább az érzékenyebb lelkű lakókat hatotta meg. Küldtek is egy levelet a városi végrehajtó bizottsághoz, s kérték, hogy ál■ lítsanak bronzszobrot a lakáshivatal vezetőjének. Négy óra 22 perc 5 másodperc múlva a helyreállítás béfejeződött. A főnök elégedetten kapcsolta be az áramot. A lift megremegett és lassan elindult jelf elé... Másnap mégis elbocsátották állásából a lakáshivatal főnökét. A bizottság ugyanis a lift működéséi ellenőrizte. Ford.: Baraté Rozália
