Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-07 / 5. szám
/ január 7. Csütörtök A munkások igénylik a gyors tájékoztatást! U EL M ÜLT HETEKBEN olyan fontos közlemények, cikkek jelenteik meg a hazai sajtó hasábjain, melyek nagy figyelmet keltettek az ország minden szegletében. Gondoljunk csak az 1965-ös népgazdasági tervre, aztán Kállai Gyula elvtársinak a Népszabadságban megjelenít „Jegyzetek a szocialista demokráciáról”, Fodk Jenő elvtársinak Gazdaságosabban, takarékosabban című írására, a Népszava január elsejei szármában Brutyó János eJwtáiB cikkére. Mindegyik országépítő munkánk, néhány napja elkezdett évünk fontos feladataival foglalkozik, s olyan gondolatokat körzői, melyeket nagyon érdemes és szükséges megszívlelni minden vezetőnek és munkásnak, de egyáltalán minden embernek ebben az országban. Még reálisabb, célszerűbb, szigorúbb gazdaságpolitikát akarunk osánálnd, nem nyugodhatunk befe a termettélkenység növekedésének lassú ütemébe, nem tűrhetjük a lazaságot, a pénz-, anyagáé időpazarlást, az állampolgári fegyelem .kilengéseit”, az eddigieknél sokkal felelősségteljesebben, lelkiismeretesebben szükségen vezetni és dolgozni — erre apellálnak az idei tervet, feladatokat kommentáló, a jobb közmorálért hadakozó szenvedélyes írások. Fogadtatásukból kitűnik, t»ogy mennyire érdekűi a közvéleményt, a mennyimé foglalkoztatKeszeg vagy félszegség A gyomai Viharsarok Halászati Szövetkezet tagjainak bálájába a ponyt, a csuka, a süllő, a harcsa mellett évente több va- gonnyi keszeg és kárász is akad. Ai immár húsz éve működő halászszövetkezet az elmúlt években többször megpróbálkozott azzal, bogy megyénk városaiban, nagyobb községeiben egy-egy keszegsütő helyiséget létesítsen, ahol a nap minden szakában kapható ez az ízletes és keresett hal csemege. Ez a törekvés eddig nem sikerült, s ezért a rengeteg keszeget a nyári kánikulában is kénytelenek voltak nagy körülményesen az ország más városaiba szállítani. Érdekes, hogy Kiskőrösön, Szentendrén, Kecskeméten és máshol kapva kapnak a keszeg- sütő-konyhák felállításának lehetőségén, viszont Békéscsabán, Gyulán, Orosházán, Szarvason, s megyénk olyan községeiben, ahol fürdő és nagy idegenforgalom van, nem találnak, vagy nem akarnak találni egy helyet, ahol hárman-négyen egész nap sütnék az ízletes halcsemegét. Békéscsabán a tanács kereskedelmi osztálya eddig azzal utasította el a halászati szövetkezetnek ezt a tervét, hogy a keszegsütés a kereskedelmi egységek profiljába tartozik. A szövetkezet vezetői ennek ellenére elhatározták, hogy most már nem kuncsorognak tovább helyiségért, hanem, ha másként nem, akkor beépítik a halász- csárda szárazbejáratát és ott valósítják meg a régi kívánságot. A sült keszeget szerető emberek sokasága nagyon hálás lesz ezért, viszont azért a félszegsé- gért, amellyel eddig a terv megvalósításához álltak a kereskedelmi szervek, aligha mondanak dicséretet. K. I. ja gazdaságpolitikánk minden új vonása, kormányunk ésszerű intézkedése. A fentebb jelzett több írást százezrek tanulmányozták át gondosain (s különösen a népgazdasági tervet), majd vonták le ikövetkeztetósedlkieit A párt-, társadalmi és tömegszervezetóik, bizalmak fontos feladata most a tájékoztatás, a türelmes terv- magyarázás, az intésScedésak helyességének megértetése. Miinél világosabban értük a dolgozók az új követelményeket, annál tudatosabban cselekednek. KÜLÖNÖSEN FONTOS ezekben a hetekben a Munka Törvénykönyve módosításainak tudatosítása. Ez beszédtéma, mindenkit érdekel. Nem is csoda. Akkor, amikor a szorgalmasabb, fegyelmezettebb munka szükségéről, a vezetés javításéról van szó az éves népgazdasági terv teljesítése és a harmadik ötéves terv megalapozása kapcsán, az embereket foglalkoztatja az a sok módosítás, amely hozzájárul a fegyelem, a munkavédelem, a mun- kaerőgazdálkodás szigorodásához, továbbá a munkaügyi viták gyorsabb rendezéséhez. Itt nemcsak a „vándormadarak’' számának csökkentéséről van szó, nemcsak a társadalmi tulajdont megkárosítókkal szembeni kérlel- hetetlenségrői, de egyáltalán a munkamorál javításáról, a még egészségesebb közszelílem kiformálásáról. a mindenki munkája szerint elv következetes érvényesítéséről, A módosításokkal kapcsolatijain i Veres József munkaügyi mdnisz- 5 tér interjút adott a Népszabad- : ság december 20-i számában. Ezt S jól használhatják felvilágosító | munkájukban a váűlailaitcfc veze- j tői, szakszervezeti tisztségviselői. [ A Munkaügyi Közlöny december £ 24-i, 25—26. száma teljes egészé- ; ben közű a módosításokat, ugyiam- | így a Magyar Közlöny tavalyi 80. száma is. Valószínű, hogy még ebben a hónapban megjelenik a módosított Munka Törvénykönyve, s eljut minden gazdasági szervhez, intézményhez. Üdvös lenne, ha nemcsak a vállalatvezetők, könyvelők, döntőbizottsági tagok forgatnák megkülönböztetett figyelemmel, de nagyon alaposan megismernék a szakszervezeti tisztségviselők is, különösen a bizalmiak. A megyei területi egyeztető bizottság munkatársai a megmondhatói annak, hogy hányszor kiderült: vállalatvezetők, sőt mi több: jogtanácsosok is — tisztedet a kivételnek — hézagosán ismerik a törvénykönyvet, helytelenül intézkednek. Most igazán itt az alkalom a tüzetes tanulmányozásra, a régi szabályok és új módosítások alapos megismerésére és a dolgozókkal való megismertetésre. Ez a tudatosítás nemcsak egyszerű muszáj-munka, de igen fontos politikai munka! Célltitűzéseink elérésének egyik legfontosabb tényezője a munkamorál javítása, ez viszont csak adminisztratív intézkedésekkel nehezen érhető ed, tehát nem hiányozhat a tudat- formálás, öntudatra nevelés sem. Ezt főként a pártszervezeteknek, szakszervezeti bizottságoknak, KlSZ-szervezetekmék szükséges szem előtt tartani, de nem kevésbé a gazdasági vezetőknek. HASZNOS LENNE, ha még ebben a hónapban megyei szinten a vállalatvezetők és szakszervezeti vezetők részvételével a módosításokat ismertető ankétot tartanának. Annál is inkább sürgős lenne alapos tájékoztatásuk, mert a dolgozóik igénylik az új követelmények ismertetését rajtuk keresztül, elvárják a tájékoztatást, tisztán akarnak látni, hozzá akarnak járulni a szigorúbb munkamorál formálásához. Önmaguknak akarnak ezzel jót tenni. Pal lag Róbert Január 5-én egy kis csoport beszélget a 17,39-kor induló személyvonat egyik kocsijában, Békéscsabán. Könyveket adogatnak egymás kezébe, egész magatartásukon látszik, hogy olyan felnőttek, akik iskolába járnak. Sőt, az is kiderül, hogy egy részük MÁV jegykezelői vizsgára készül. — Ha ismered jól a menetdíj-táblázatot, milyen jegyet adsz annak az utasnak, aki Csabától Gyuláig fél személyt kér, Gyulától Okányig sebes páraásat... — és így tovább. Nagyokat nevetnek egymás ugratásán ezek az emberek. Egy részük MÁV uniformist visel, mások civilben vannak. A csoportban egyetlen nő tartózkodik, erőteljes, fiatal külsejű. Ö viszi a prímet a „vizsgáztatásban”, s a többi között az egyik jól tájékozott férfinak ezt a kérdést teszi fel: — Hogyan jár él a jegykezelő a vonaton a rendbontókkal szemben, akik szemetelnek, vagy netalán — előfordulhat — verekednek? A válasz határozott és pontos: — megpróbálom őket lecsillapítani, ha nem sikerül, a következő állomáson átadom őket az állomás-rendőrségnek. Ejnye! Eközben a leendő jegykezelőnő — aki a rendbontókkal kapcsolatos kérdéseket tette föl — hatalmas narancsot kezdett hámozni, s annak héját a tenyerében gyűjtögette, majd váratlan húzással egy alvó, valószínűleg a csoportjához tartozó embert vett célba. A nyakukat ösztönösen, ref- lexszerűen behúzó, békésen üldögélő utasok feje fölött nagy ívben elhajította a héjat. Az első dobásra nem reagált az alvó, a másodikra azonban morgó káromkodással felelt. — A szentségit! — nevetett fel öblösen a hölgy — végre fölébredtél! A narancs jóízű elfogyasztása után komoly bicskát kattintott ki, s almát kezdett hámozni. A héját, mivel a szegényesen felszerelt kupéban szemétláda nem volt, belegyömöszölte a csikktartóba. Aztán a bicskával szeletelni kezdte az almát, s jóízűen hersegtette erős fogai között. Közben bőven hullatott a lába elé is almadarabkákat. Kíváncsian vártam, mi lesz a csutka sorsa. Amikor kellően körülfaragta, s a fogyasztható részt eltüntette, az almacsu- mát hanyagul a lába elé ejtette le, s sarokkal, mint a nagy futballisták, berúgta az ülőke alá... — Ejnye — rándul- tam meg —, itt valami nem stimmel, mert: — S most a következő kérdéseket, kedves jegykezelő, vagy ha úgy tetszik, kalauznő elvtársnő, Önnek teszem fel? Mi lesz, hogyha sikeresen túljut a vizsgáin, s körülbelül egy fél év múlva tőlem kéri a jegyet udvariasan? — Hiszen állandóan hangoztatták egymás vizsgáztatása közben, hogy a jegykezelő mindig udvarias és határozott. — Tehát mi lesz, hogyha a felszólítására éh először is a feje fölött megcélzók egy harmadik sorban ülő utast narancshéjjal; az almacsumát ledobom az ülőke alá, hiszen nem fér már a hamutartóba? Mit tesz Ön akkor, ha felháborodására imigyen felelek: — Ne haragudjék, kedves jegykezelő elvtársnő, ezt öntől tanultam ezelőtt pár hónappal. Igaz, hogy akkor még ön csak a vizsgáira készült. De engedje meg, hogy akkor majd csodálatomnak adjak kifejezést azért, hogy mégis jegykezelővé válhatott. Temyák Ferenc 3. A sarkvidéki gépkocsrtelep dolgozói között különféle emberek találhatók. Vannak olyanok, akik először kerültek északra, és nem is saját akaratukból. Az ilyen embereket irányítani nem a legkellemesebb foglalkozás. Ljutyikov mégis megtalálta szivükhöz az utat. A gépek javítását nagy odaadással végezte el, és sokat segített az embereken is. Persze, ha nem is voltak lekötelezve Ljutyikovnak életük megmentéséért, mégis nagy részüket segítette már meg kiútta- lan helyzetben, amelyért köszönettel tartoztak neki. Hány alkalommal megtörtént, hogy a dühöngő hóviharban Ljutyikov elindult megkeresni egy-egy sofőrt Mikor rátalált valamelyikre, az már az egész faburkolatot feltüzelte, mégis félig összefagyott. Ilyenkor bevonszolta saját gépének meleg fülkéjébe az elgémberedett embert, majd egyedül maradva az 50 fokos hidegben, magára vette az arcvédőt és szorgalmasan hozzálátott az elromlott gép javításához. Ritkán engedett magának egy-egy rövid pihenőt, megmelengetve elgémberedett, feldagadt ujjait a benzinlámpa melegénél. Majd a sofőrrel beszélt: — A legfontosabb az, hogy a hidegben nem kell feleslegesen kapkodni, szükségtelenül leadni a kalóriát. Légy hidegvérű, akkor minden rendben lesz. — A te szervezeted nem mindennapi — szólt irigykedve a sofőr. — A szervezetem a leghétközÉSZAKI TÖRTEKET FORDÍTOTTA: SASS ATTILA napibb, csak a fejemtől függ, én irányítom. Nem gondolkodom azon, hogy megfagyok, így nem is történhet meg. — Te a kötelességtől lettél ilyen öntudatos? — kérdezte ironikusan a sofőr. — Attól is — egyezett bele egykedvűen Ljutyikov —, de tetszik a vezetőségnek is; így magam is igyekszem azzá lenni. Ennek az útnak az előestéjén Ljutyikov késő éjjel ment haza. Maga készítette elő gondosan a gépét a hosszú útra. Tamara már aludt, arcán valami titokzatos, finom, átszellemült mosollyal, amilyet a nagy mesterek madonnáin láthatunk. De ezek a mesterek nem ábrázolták mindazt, ami a terhes nő arcára annyira jellemző. Lefeküdt mellé, de nem tudott elaludni; gyötrődött. Tamara arcán sárga, rozsdás foltok voltak, egykor finom ajka pedig duzzadt lett. Az asszony bizalmasan odabújt hozzá, érezte forró, gömbölyödő hasát, de Ljutyikov félelmet és rettegést is érzett azért, hogy ilyen kíméletlenül elcsúfította feleségét. Sőt, még Tamara gyilkosának is érezte magát. Ha Tamara meghal a szülésnél, ő a gyilkosa. Amikor mindezeket elmondta feleségének és sajnálkozva bocsánatot kért, Tamara végighallgatta, majd büszke fenn- sőbbséggel mondta: — Ö, te ostoba! Én most boldog vagyok! — Majd magabiztosan hozzátette: — Nemsokára hárman leszünk, és akkor leszek igazán boldog. Ljutyikovot nagyon leverte az, hogy Tamara idegenek előtt ’s — néki úgy tűnt — minden szégyen és feszélyezettség nélkül beszél terhességéről. Tamara felettébb büszke volt anyaságára, sőt még dicsekedett is vele. Régebben még azt sem tűrte, hogy karonfogva járjanak, most mindig úgy járnak, sőt tudatosan ki is dülleszti a hasát. Nemrég a klubban is, a mozielőadáson nyugodtan megvárta, míg mindenki leül a helyére és elcsengetik a harmadikat, akkor indult el kényelmesen, keresztül a termen Ljutyikov karjára támaszkodva. Addig nem ment a helyére, míg az egész sor fel nem állt, hogy helyet adjon néki. Tamara ekkor leereszkedően biccentett az ismerősöknek, megőrizve arcán valami különös felsőbbrendűséget. Az előcsarnokban pedig, ahol az építkezés ősz vezetője sietve hozott széket, Tamara egy főbó- lintással megköszönte azt, majd elhelyezkedve, érdeklődni kezdett, van-e gyereke, aztán ismertetni kezdte a gyermeknevelésről alkotott nézeteit. Azt állította, hogy a szülők szükségtelen önteltséggel nevelik gyermekeiket, és nem szentelnek elég figyelmet a pszichológiának. Az építkezés vezetője beismerte, hogy valóban hibás ebben, mert annyira elfoglalt ember, hogy nem volt ideje tanulmányozni gyermekei lelkivilágát, így azok váratlanul felnőttek lettek számára. Az elmaradást most az unokákon igyekszik behozni, de most is sok a munkája és attól fél, hogy az unokák is hirtelen felnőnek. (Folytatjuk)
