Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-07 / 5. szám

M65. január 7.

2

Csütörtök

Az imperializmus taktikája az osztál yharcban

9''

Részletek a Pravda cikkéből

Moszkva

Jurij Arbatov írja a Pravdában: „Az új történelmi realitásokhoz való alkalmazkodás az osztályharc új taktikáját követelte meg az imperialista burzsoáziától”.

Elemezve az imperializmusnak az osztályharcban követett kétféle politikai irányvonalát, a „veszettekét”, illetve az „ultrákét” —■ ennek lényege senki előtt nem kétséges — és a „mérsékeltekét”, valamint a „liberálisokét”, amelyre a dolgozók széles rétegei is időnként szavazatukat adják, a cikk szerzője a következőket írja:

Ha nem azokat nézzük, akik ez utóbbi politikára szavaznak, hanem azokat, akiket ez a politika szolgál, a „liberálisok” és „mérsékeltek” verziója azonnal megdől és a két irányvonal közötti eltérés csupán taktikai különbségnek bizonyul. Ez is, az is egyetlen stratégiai célt követ: megőrizni a monopolista burzsoázia uralmát a kapitalizmus mélyülő általános válságának viszonyai között. Ilyen értelemben a két taktika nem egyéb, mint különböző reagálás korunk alapvető tényére, nevezetesen arra, hogy szakadatlanul változnak az osztály-erőviszonyok a szocializmus és a nemzetközi munkásosztály javára, gyöngülnek a nemzetközi kapitalizmus állásai, csökken befolyása. Az első taktikai irányvonal inkább a kapitalizmus általános válsága kezdeti szakaszainak viszonyaira jellemző, míg a második tükrözi azt a mélyreható folyamatot, amikor a kapitalizmus alkalmazkodni igyekszik általános válsága jelenlegi szakaszának realitásaihoz, azokhoz a viszonyokhoz, amikor a régi harci módszerek csak újabb vereségekhez vezetnek és csak meggyorsíthatják az imperializmus végső bukását,

A monopoltőke — folytatja Arbatov — felhasználva nagy gazdasági lehetőségeit és a kedvező konjunktúrát, az osztályuralom óriási és szerteágazó apparátusára támaszkodva széles teret nyert a manőverezés számára, és társítja a közvetlen nyomást az engedményekkel és a szociális demagógiával. Felhasználva azt, hogy óriási mértékben kiszélesedett a társadalmi életnek az a szférája, amely alá van rendelve az államilag megszervezett monopóliumok közvetlen hatásának, szabadabban léphet kompromisszumra az egyik helyen, ahol előnytelen vagy veszélyes lenne a merev ellenállás, hogy kárpótolja magát a marik helyen, ott, ahol a munkásosztály

Lemondott a jemeni kormány

Sanaa

Hamud A1 Dzsaifi jemeni miniszterelnök és kormánya kedden este — a MEN hírügynökség jelentése szerint — benyújtotta lemondását. Abdullah Al Szalal köztársasági elnök a lemondást elfogadta és az új kormány megalakításával Husszein A1 Amri alelnököt bízta meg. A kairói hír- ügynökség értesülése szerint az új kormány megalakításáról közleményt hoznak nyilvánosságra. (MTI)

nem készült fel a támadásra és gyenge állásokkal rendelkezik.

Ami az imperialista burzsoáziának a nemzetközi porondon folytatott osztályharcát illeti — mutat rá a cikk szerzője — e területen azért van szüksége új módszerekre, mert egyrészt alapvető eltolódás következett be a kapitalizmus és a szocializmus közötti erőviszonyokban, másrészt nukleáris fegyverek megjelenésével megváltozott a háború jellege. Az imperializmus új módszereket követ az elnyomott népekkel szemben is. A véres leszámolásokkal egyidejűleg — amelynek például a kongói nép esett áldozatul — most olyan módszerrel is kísérleteznek, hogy segítik ezekben az országokban a kapitalizmus kifejlődését.

Az imperializmus osztályharcának új taktikája, amely gyakorlatban még mindig határos a „veszettek” politikájával, szemmel láthatólag élvezi az imperialista burzsoázia befolyásos rétegeinek fokozódó támogatását, mivel a „veszettek” politikájának kudarcai egyre nyilvánvalóbbak és csak közelebb hozza a kapitalizmus pusztulásának óráját — mutat rá Arbatov. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az imperializmus „régi” taktikája nem előnyösebb-e a munkásosztály számára, a cikk szerzője mindenekelőtt rámutat arra a tényre, hogy a termonukleáris háború „nem hozhat semmiféle előnyt a szocializmusnak, még akkor sem, ha tüzében elpusztul a háborút kirobbantó imperializmus”. Ez már önmagában meghatározza, hogy a munkásosztály milyen álláspontra helyez- I kedjen abban a harcban, amely az imperialista burzsoázia részéről tapasztalt két áramlat ellen folyik ! és kizárja a „semleges” álláspont í lehetőségét.

I

„Az elmondottak — folytatja Arbatov — vonatkoznak a kapitalizmus osztályharcának egész új

taktikájára. A gyarmati háború, a fasizmus, a munkásosztály és minden dolgozó gazdasági és politikai érdekeinek durva lábbal tip- rása — a „veszettek” egész programja, a tömegek számára újabb áldozatokat és szenvedéseket jelent. A kommunisták harcának célja és értelme pedig éppen a dolgozók érdekeinek védelme, mégpedig nemcsak a jövendő, hanem a most élő nemzedékek érdekeinek védelme is.

A kommunisták ilyen álláspontjának mély értelme van annak a harcnak a szempontjából is, amelyet a munkásosztály vív végső céljáért: a szocialista forradalomért.

Az imperializmus — írja befejezésül Arbatov — arra kényszerült, hogy egyre inkább alkalmazkodjék a megváltozott helyzethez és átvigye a küzdelmet arra a hadszíntérre, amelyre szorították. De a hadszíntéren korántsem vár „nyugodt élet” a szocializmus erőire, a munkásosztályra, az elnyomott népekre. Szívós harc vár rájuk, olyan harc, amely talán még több rátermettséget, művészetet, politikai bölcsességet, minden erő, akarat és értelem megfeszítését követeli tőlük.

összehívták az OKP Központi Bizottságát

Róma

Január 14-re összehívták az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságát, hogy megvitassa az elnökválasztások után kialakult olasz politikai helyzetet.

A központi bizottsági ülés előkészítése céljából január 11-én a pártvezetőség tanácskozik. (MTI)

Szovjet vezetők üdvözlő távirata a kínai vezetőkhöz

Moszkva (TASZSZ)

Anasztasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke táviratban üdvözölte Liu Sao-csit, a KNK elnökét, Csu Te-t, az Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának elnökévé történt megválasztása, valamint Csou En-laj-t, az Államtanács elnökévé kinevezése alkalmából.

A Pekingbe küldött távirat kifejezésre juttatja azt a meggyőződést, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság barátságának és szoros együttműködésének a

szocialista internacionalizmus alapelvei talaján megvalósuló további gyümölcsöző fejlődése jelentős mértékben járul hozzá az imperializmus ellen, a békéért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért és a kommunizmus győzelméért vívott harc ügyéhez.

A szovjet emberek őszintén örülnek a testvéri kínai nép minden eredményének és újabb sikereket kívánnak neki a szocializmus építésében, a béke megszilárdításáért vívott harcban — hangzik a távirat.

Angol lapvélemények Johnson beszédéről

London

Az angol közvélemény főként azt a következtetést vonja le Johnson beszédéből: az elnök a szovjet vezetőkhöz intézett meghíváséval azt akarja elérni, hogy a szovjet kormány válaszoljon rá viszontmeghívással, azaz, hívják őt meg Moszkvába, amit az elnök — angol értesülés szerint — erősen óhajtana s készséggel elfogadna.

A Times washingtoni levelezője szerint az Egyesült Államok hivatalos nézete a Szovjetunióiról, Nyugat-Európáról, Afrikáról és Ázsiáról, Dél-Vietnam kivételével az, hogy a feszültség nagyban enyhült. Ezt a nézetet tükrözi a német probléma új megközelítése és az a döntés, hogy a Szovjetunióval és Kelet-Európával folytatott kereskedelem növelését keresi.

A Daily Mail washingtoni levelezője jelenti feltűnő beállításban: „Johnson elnök elsőbbségben részesíti az Egyesült Államok és a kommunista országok közötti kereskedelem növelését. Az amerikai üzletembereket nagyon nyugtalanítják a nyugat-európaiak sikerei a kommunista piacokon, s kereskedelmi politikájának felülvizsgálására sarkallták az Egyesült Államok kormányát. Az Egyesült Államok tavaly csak 125 millió font értékű árut exportált a keleteurópai országokba, aminek közel egyharmada amerikai gabonafelesleg volt. Az elnök közvetlen célja a törvényhozás felhatalmazásának kieszközlése ahhoz, hogy kommunista országoknak ugyanazt a legnagyobb mértékű kedvezményes vámtarifa-előnyöket nyújt hassa, mint aminőket más országok élveznek. (Jelenleg csak Jugoszlávia és Lengyelország részesül ebben a kommunista országok közül.) A Daily Mail jelentésének címe: „Az Egyesült Államok megnyitja a kereskedelmet a Kelettel”.

A Times második vezércikke szerint „Johnson nagyon ésszerűen belátja, hogy a szembekerülés a Szovjetunióval többé nem olyan uralkodó fontosságú probléma, mint azelőtt volt. Belátja az elnök, hogy Amerika külfö d: kötelezettségeinek és aggodalmainak fő gyújtópontja Európából Ázsiába tolódott át. A baj az, hogy az ázsiai probléma megközelítése Kína új megközelítését követeli, ami az amerikai vélemény átnevelését célzó erőfeszítést igényel”. (MTI)

Az üzemi pártszervezetek időszerű feladatai

7J közelmúltban lezajlott pártvezetőségek újjáválasztó taggyűlésein meghallgatott beszámolók döntő többsége az 1961-ben megtartott vezetőségválasztó taggyűlések, valamint a VIII. kongresszus határozatainak végrehajtásáról szólt.

A beszámolók tartalmát tekintve például a Budapesti Fe- hémeműgyár békéscsabai gyáregysége (Békéscsabai Ruhagyár) összevont taggyűlésének, a Hajtómű-és Felvonógyár 5-ös számú gyáregységének beszámolói — a politikai munka értékelésén túl — részletesen foglalkoztak a gazdasági szervező és ellenőrző munka, azaz a tervtéljesítés, a termelékenység, a minőség területén elért eredményekkel és elkövetett hibákkal. Jelentős volt azonban azoknak a pártszervezeteknek a száma is — például a Mezőberényi Pamutszövő, a Sar- kadi Kendergyár —, ahol elég általános és hiányos beszámolókat terjesztettek a párttagság elé. A hiba az volt ezen párt- szervezetek egy részénél, hogy csak regisztrálták az üzem gazdasági helyzetét, de arról, hogy a pártszervezet, a pártcsoportok hogyan segítették a pártmunka

sajátos módszereivel a gazdasági szervező munkát, a célkitűzések megvalósítását, kevés szó esett.

Tf éleményem szerint ez abból * fakad, hogy a fent említett pártszervezetek vezetőinek egy része még nem értelmezi helyesen a párt gazdasági irányító, segítő és ellenőrző munkájának tartalmát. A gyengébb beszámolók hibáinak fő oka az, hogy egyes titkár elvtársaknak hiányos a közgazdasági ismeretük, ami nehézzé tette a gazdasági kérdésekben való eligazodást. Ez utóbbi tapasztalat azt követeli, hogy a felsőbb pártszervek megkülönböztetett módon segítsék az újonnan megválasztott pártvezetőségeket, hogy munkájuk eredményesebb legyen a jövőben. Az említett hibák mellett örvendetes az, hogy párttagjaink a gyengébb beszámolókat, helyesen, kiegészítették. Felszólalásaik egészségesen és pártszerűen, megfelelő kritikai szellemben a termelés legfontosabb kérdésére irányultak. Helyes bírálatok és javaslatok hangzottak el a gazdasági vezetés iránt. Bírálat hangzott el a hanyag pártvezetőségi tagok munkájával kapcsolatosan és határozottabb vezetést kértek a hozzászólók. Felhívták az új vezetőségi tagok figyelmét, hogy hatáskörükkel jobban éljenek, ne hagyják azt, hogy egyes vezető munkakörben alkalmazott dolgozók a pártszervezet által hozott határozatokat figyelmen kívül hagyják munkájuk során.

T7z a törekvés nem véletlen az elhangzott hozzászólásokban, hiszen ma már a dolgozók többsége elfogadja és megérti, magáévá teszi a párt célkitűzéseit. Tudják, hogy a szocializmusnak abban a szakaszában élünk, amikor a megteremtett alap további szilárdításán kell dolgoznunk. Az alap további szilárdítása természetesen nem megy magától. Az újonnan megválasztott pártvezetőségeknek sokat, sőt sokkal többet kell dolgozniuk, mint az elmúlt években. Fokozni kell a gazdasági szervező munka hatékonyságát, segíteni kell a gazdasági vezetőket abban, hogy egyre többet és jobban dolgozzanak azért, hogy a népgazdaság által meghatározott termékeket a célnak megfelelően, gyorsan és jó minőcégben — a párt és kormány gazdasági elveinek szigorú betartásával — gyártsák.

Olyan munkamódszert és olyan műszaki, szervezési és gazdasági döntések elősegítését kell kezdeményezni, melyek meghatározott ráfordításokkal maximális hatást eredményeznek, illetve lehetővé teszik meghatározott célok elérését minimális ráfordításokkal. E követelmények kielégítése nehéz feladat, jelentős erőfeszítéseket, komplex cselekvési módszereket igényel. És mindenekelőtt azt, hogy a pártszervek, a gazdasági egységek vezetői, a műszaki vezetők és közgazdászok között megfelelő munkakapcsolat alakuljon ki egy-egy termék megtervezése és kivitelezése alkalmával.

“P ő feladatnak kell tekinteni a Központi Bizottság határozatainak végrehajtását, a munkaügy terén tapasztalható lazaságok megszüntetését azért, mert a szocialista iparban a termelékenység emelkedéséből származó termelésnövekedés részaránya a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakult 1964-ben. Szigorúan be kell tartani a tervezett termelő és alkalmazotti létszámot. A termelékenység növelése céljából körültekintőbben kell az üzemszervezést, a társ- vállalatokkal történő kooperációt megvalósítani. Javítani kell a munkafegyelmet, ezen belül megkülönböztetett módon a bérfegyelmet.

Az 1965. évi tervkészítésnél fokozott hangsúlyt kell kapnia a veszteségidő csökkentésének. Elejét venni annak, hogy egyes üzemrészek a normák laza tartásával teremtsenek más üzemrésszel szemben jobb munka- és