Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
1 Its. január SI. 7 Vasárnap Előszó egy gyári „radarszolgálat" megszervezéséhez „Meg kell szervezni az »Ifjúsági radar szolgálatot-«, melynek célja, hogy elősegítse a termelékenységi tervek megvalósítását, az anyag-, pénz-, idő- és energiatakarékosságot ... Az alapelv az, hogy ne csak meglássuk a hibát, hanem ki is javítsuk. Ez ma számunkra a legforradalmibb cselekedet.” (A KISZ megyei végre- hajtó bizottsága felhivásá- W ból.) És a radarszolgálatot, mint arról már többször is tudósítottunk, az egész megyében szervezik a fiatalok. Szervezik üzemekben, gyárakban, termelőszövetkezetekben ... Az Orosházi Üveggyárban Is. Itt a Radarnak — ahogy bizalmasan, keresztnevén hívják ezt a ■„hibajelző” szolgálatot — vannak hagyományai, ha ugyan tudunk hagyományról beszélni egy olyan 500 valahány milliós beruházással létesített gyárbán, mely egy-más- fél éve termel. Szabó Istvánnal, a KlSZ-bizott- 6ág titkárával beszélgetünk az egyik irodában. Az ablakból jó rá- íekintés adódik az üvegből és betonból emelt gyáróriásra. Alattunk a sínpálya mellett több millió forint értékű síküveg várja szalmába, faládába ágyazva már, hogy vagonokba kerüljön. A fedett tároló mögött látni a huták, a keverőépületek, tárolók felső szintjét Fogalmat alkot a látogató, hogy milyen nagy a gyár: de a valóságbem. nagyobb. A délelőtti műszak közepén vagyunk. Az udvar kihaltnak tűnik, csak a távolabbi kerékpármegőrző járművei sejtetik az emberek számát. A gyárkomplexum tömegéhez képest kevésnek tűnik az idegennek ez a szám: mintegy ezer dolgozóval üzemelnek. De hát itt egész brigádok munkáját végzik el az új gépek. Másfél éve még kétfajta tevékenység folyt itt párhuzamosan. Épült a gyár, daru illesztette, kapcsolta egybe a betont, a vasszerkezeteket, a paneltömböket. Külföldi és magyar szakemberek szerelték fel gépeket. S közben folyamatosan megindult a termelés, a munkásfelvétel. Majd kezdett egymáshoz szokni, formálódni a gárda. Ekkor szervezték meg az itteni fiatalok „őrjárataikat”. Észrevételezték az építkezés lazaságait, fényképfelvételt készítettek a szemet szúró hanyagságokról, ahol volt ilyen. „Zöld utat!” felírással ellátott leveleket küldtek a felelősöknek. Tavaly ilyenkor meg az orosházi gimnazisták, kiskatonák segítségével összeszedték az elfekvő, szétszórt építési anyagot. Persze, azóta változott sok minden, a feladatok is. Hogy látják ezt az üveggyári kiszesek? Egyikük így fogalmazza meg: „Akkor még a más háza előtt (t L az építő vállalaté előtt) söpörtünk, mert nekünk nem volt házunk. De az elhagyott téglakupacokat könnyebb volt észrevenni, mint most a műszaki lazaságokat.” Kik ezek a fiatalok? — kérdezem a KISZ-bizotUág titkárát az üzemcsarnokokat járva —, mqrt sok itt a fiatal. A munkások gőzben, gépzúgás kíséretében, rőt fényvilágban vigyázzák a svéd, szovjet gépeket. Felül egy szerkezet kiméri a tüzes cseppet, mely lecikázik, de már pontos acélkezek várják. Egyik vaskar a másiknak adja át az alakuló, halványodó üveget, s az kapott formájában még rózsás színben utazik tovább, hegy edzésre a szomszéd gépbe kerüljön. A másik csarnokban mint langyos, fodros folyóvíz, úgy úszik az üveglap vagy 50 méteren. A síküveget itt automata gépsorok mintázzák, hűtik, vágják. Az ország legkorszerűbb üveggyára épült fel az Alföld szélén. Kik ezek a fiatalok? Autóbusz- szál, kerékpáron vagy épp gyalog jönnek a gyárba. Gumicsizmájuk behordja a sarat a betonjárdára Elnyelik őket a csarnokok. — Odaállnak a vörös szemű, sokkarú fémtestek mellé, melyeken mint hajszálerek feszülnek az olajat szállító finom csövek. Az ügyes gépieknél csak a mellettük álló ember ügyesebb. — A műszak végével a legkorszerűbben berendezett zuhanyozókból kilépve, tiszta ingre váltva a munkaruhát, hagyják el az üzemet. Kik ezek a fiatalok? Sofőr, azelőtt mezőgazdasági dolgozó, lakatos, volt segédmunkás, ez az összetétel. Szakmája sokuknak nincs. Van, aki ezután lesz szakmunkás, van aki esti technikumba jár, és van aki most végzi a nyolc általánost. (Két-három év múlva olyan nagyüzemi munkások lesznek, hogy rá sem ismernek mai magukra.) A gyár voltaképpen még most is „próbaüzem”. „Most járatják be.” A Várpalotai Szénbányászati Tröszt FÉRFI RifJNKAERÖT VESZ FEL 13—45 éves korig mélyszinti bányamunkára. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori étkezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 q ahydrált szenet kapnak térítés nélkül. Űtiköltséget felvétel esetén megtérítjük. Felvételhez szükséges: munkakönyv, két hétnél nem régebbi tanácsi igazolás és katonakönyv« Jelentkezni lehet folyamatosan a Várpalotai Szénbányászati Tröszt munkaügyi osztályán. 27 S az itteni kollektívára is áll ugyanez. ötszázhárom KlSZ-korú fiatal van itt. A dolgozók fele 30 éven aluli. Sok múlik rajtuk« Délután fél 3. Most jönnek ki a munkások a zuhanyozókból. A kiszesek külön- szobájában titkári értekezletre készülnek. Nézem a tágas termet. Modem, háromszögletű asztalok, karosszékek, színes ajtó, fehér fái, hatalmas üvegablakok. Képzeletben berendezem még jobban, magnetofonnal, televízióval, hangfallal, büfészekrénnyel. Olyan klubja, otthona lehet ez a szórakozni vagy épp tanulni akaró gyári fiataloknak, hogy egyetlen eszpresszó sem állja vele a versenyt. Amíg a titkárok összegyűlnek, a KISZ eredményeiről kérdezem az ittlévőket. Megtudom, hogy a gyárban már működik a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa: ők patronálják a továbbtanulókat, velük konzultálhatják meg a kezdeményező kedvűek az újítási javaslatokat,.. Hogy a Szakma Ifjú Mestere-mozgalomba közel S0 fiatal jelentkezett... Hogy a szállítók alapszervezete két ott dolgozó fiúval megigértette, elvégzik a nyolc általánost mihamarabb. Hogy az ipari tanulókkal idősebb kiszesek törődnek: átis- métlik velük a tanult anyagot és szülői értekezletet is tartanak. Mire megérkezik mind a kilenc alapszervi titkár, az elnöklő Szabó* István az 1965. évi tervről, s az ezzel kapcsolatos párthatározatról szól először. Mellettem egy lány néhány perc múlva a negyedik oldalt írja gyorsban. Aztán szűkül a témakör, már a gyárról beszélnek. Tavaly túlteljesítették a tervet. De* sok volt a selejt. Sok volt a késés. Az igazolatlan mulasztásokat összeadva, abból egy ember másfél évi munkaideje telne ki. He várjon most senki látványos ígéreteket, fogadkozásokat, mert ilyet nem tettek a je- lenlévc|c. Az üveggyári KISZ-tit- károk most, hogy összeültek megbeszélni, miszerint február 10-ig létrehozzák a radarszolgálatot — nem megváltani akarják a világot. Ennél kevesebb is meg több is a céljuk. A szállítók például „csak” azt tervezik, hogy munkakörükből adódóan sokfelé járva a gyárban, leoltják mindenhol a fölöslegesen égő villanyt. A megyei építőipari vállalat üveggyárban dolgozó brigádjainak két küldötte javasolja, hadd olvadjanak az építkezések idejére az itteni KISZ- szervezetbe. „Mert nálunk is nagyon, nagyon sok javítanivaló akad.” Nincs másról szó, minit hogy kezdetben kevesebb, idővel mind több műhelyben vagy irodában, gépnél vagy szállításnál, építkezésnél dolgozó KISZ-fiatal megpróbálja tudatosan gazdasági szemszögből nézni mindazt, ami közvetlen munkahelyén, vagy épp a szomszédban történik. S ez sem kevés. De ahogy a KISZ felhívása mondja: „Nemcsak meglátni és birálni, hanem ki is javítani” — ez az igazi céljuk. Padányi Anna ■ m Kedves hely A gyomai ifjúsági könyvtár a művelődési ház két apró termében kapott helyet. A könyvtárat naponta sokan felkeresik kis olvasói közül, akikkel hozzáértéssel foglalkozik Putnoki Elemémé könyvtáros. Jobb oldali képünkön őt láthatjuk Székács Marika társaságában. Lent: Lehóczki Aranka, Bagdi Róza és Szatmári Róza a könyvtár szabadpolcos helyiségében. Fotó: Demény ELNÉZÉST KÉREK... Még nem olyan rég örültünk, hogy megértük az 1965-ös esztendőt is. Nagy elhatározásokkal, fogadalmakkal, reményekkel és kíváncsisággal kezdtük el az új évet. Enge met legalábbis minden év január elsején kíváncsivá tesz az Állami Biztosító. Igen, arra vagyok kíváncsi, hogy kik lesznek az év első fővárosi és vidéki újszülöttei, akik nyerni fogják az Állami Biztosító 20—20 ezer forint biztosítási díját. Nem azért voltam kíváncsi, mert esetleg közvetve is érdekelve lettem volna ebben az ügyben. Nem, sőt ki merem jelenteni, hogy a jövőben sem kívánok szerencsés szülő lenni, csupán az érdekesség, kedves szokás tesz kíváncsivá. Meghallgatom a híradást, tudomásul veszem, kik a szerencsés szülők és újszülöttek és kész. Magamban legfeljebb együtt örülök a kismamával (aki, gondolom, elsősorban 'a gyermeknek örül) és gondolatban gratulá. lók az apának, hogy fia születésnapja egybeesett január hónap első perceivel. Ebben az évben nem is percekről volt szó, mert úgy hallottam, hogy a vidék első újszülötte éjf él^itán egy másodperccel született. Kos, pont ez az egy másodperc nem ment ki a fjemből. Ha azt hallottam válna, hogy hazánk legKétely ifjabb polgára éjfél után egy perccel született, napirendre tértem volna felette. Na, de gondoljuk csak meg; egy másodperccel múlt tizenkettő. Tudom, hogy egy másodperc alatt sok minden történhet, de mégis. Nincs bennem semmi rosszindulatú gya. nakvás, de valahogy hihetetlennek tűnt előttem ekkora precizitás. Próbáltam magamban elképzelni a dolgot (mármint az időmérést). Az orvos és az egyik nővér a nagy eseménnyel voltak elfoglalva. A másik nővér óraügy ele. tes lehetett. Az izguló apa nem lehetett, hiszen ő érdekelve volt. Azt sem tartom valószínűnek, hogy az Állami Biztosító minden szülőotthonban állít be valakit figyelőnek szilveszterkor. Tehát csakis valamelyik nővér ügyelhetett az idő múlására. De tudott-e jól koncentrálni az óra számlapjára, amikor tudta, hogy más szilveszterezik? Vajon nem tévedett-e pár másodpercet? És milyen típusú, márkájú volt az óra, 'amelyet figyelt, villanyóra, kakukkos vagy homokóra, tizennyolc köves svájci, vagy olcsó kalapácsos karóra? Az sem mellékes, hogy hányszor lett javítva, továbbá, hogy maszeknál, vagy ktsz- nél csináltatták-e? A kakukkos órák általában késnek. Nem azért, mert nagy a számlapjuk, és a mutató lassabban tudja azokat körüljárni, hanem azért, mert már öregek. A villanyóra pontosságát a rövid áramkihagyások befolyásolják. A sokat javított karórát sem lehet pontossággal gyanú, sítani. Tehát a fentiek miatt két-három perc eltérés is lehetséges, ahhoz képest pedig az egy másod, perc nagyon parányi idő. Szóval, ilyen kételyek foglalkoztatnak újév óta, s mind az egy másodperc miatt van. Mindezt megúszhattam volna, ha az év első újszülöttje várt volna egy-két percet a világrajövetellel, persze, ő nem tudhatta, hogy akkor is az övé lett volna a húszezer forintos biztosítás. Dobra Sándor
