Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
1945. január U. 5 Vasárnap Megvalósul a határozati javaslat: CÁFOLAT Erüsödik a párt vezető szerepe a békési kosárfonóban Aki nemcsak as orráig akar látni, akit nem béklyóznak önző érdekek, kit nem korlátoz az önmagának élés fekete szemel- ienzöje, az együtt vallja a költővel; :;:„Á pártvezetés munkáját jobban kell az új vezetőségnek ellátni, a párt vezető szerepét jobban kell érvényesíteni. Mi azt mondjuk, hogy ez nem fejeződik ki ennél a vállalatnál...” Pető Mátyás elvtáre, a békési községi pártbizottság titkára mondotta ezeket a szavakat a helyi kosárfo- nóüzem vezetőségválasztó taggyűlésén. Azóta három hónap telt ei, a valamelyest már lemérhető, hogy a jelentős taggyűlésen elhangzott bíráló szavak megszívlelése, az elfogadott határozati javaslat megvalósítása máris sok változást hozott az üzem életében. Amikor ott jártunk, a pártszervezet titkára, Szűcs István elvtárs, éppen Kovács Gábor igazgatóhoz kopogtatott be. — Megbeszélnénk, Kovács elvtárs, annak a megüresedett gazdasági posztnak az ügyét. Jó lenne, ha részt vennél a megbeszélésem — Máris megyek — felelte az az igazgató. Ez a rövidke párbeszéd kívülállóknak nem sokat mond. Mégis az említett változások egyik fontos megnyilvánulását, a kollektív vezetés és döntés érvényesülését jelenti, amely korábban hiányzott a kosárfonó vállalatnál. Éles bírálatok érték emiatt a taggyűlésen a párt. és gazdasági vezetőket. Érdemes idézni a jegyzőkönyvből néhány megállapítást; „Az együttműködés nem volt meg. A gazdaságvezető úgy gondolta, hogy csak az a, helyes, amit ő mond és azt úgy kell végrehajtani.” bírálat, önbírálat kissé el volt fojtva, egyes vezetők visszautasították a bírálatot.” f.. „A tömegkapcsolat megerősítését hiába akarja a pártvezetőség, ha nincs meg a gazdaságvezetéssel való jó együttműködés, az nem sikerül.” i.; „Hány pártcsoportvezetőtől kérdezték meg a gazdaságvezetők, hogy ez vagy az érdemel-e munkájáért jutalmat, hányszor beszélték meg velük a termelési problémákat?” . 5. „A pártellenőrzésben és irányításban nem volt meg az összhang. Keveset számoltatott be a pártvezetőség.” És sorolhatnánk tovább az idézeteket. Valóban, ahol nincs meg az összhang a párt- és gazdaságvezetés között, ott a személyi ellentétektől a termelésig sokrétűen és hatványozottan jelentkeznek a nehézségek. A kosárfonóban sem voltak ennek szűkiben tavaly. Ahogyan több elvtárs megjegyezte; szinte észrevehetetlen volt az üzemben a pártszervezet. Beleszólását, javaslattevő és ellenőrző szerepét a közös ügyekben úgyszólván minimálisra csökkentették. A pártvezetőségi tagok már csak tényeket tudtak meg az üzem petében történt változásokról, kinevezésekről, leváltásokról és egyéb fontos intézkedésekről. A jutalmazásoknál — igaz, ez az igazgató joga — nem kérdezték meg a szakszervezetet, a bizalmiakat sem: hogyan látjátok ti a helyzetet, s ezért ebben is érvényesült a szubjektivitás. Mindennek ellenére azért élt a pártszervezet. Szervező munkája azonban mindinkább elfordult a gazdasági feladatoktól. Éppen ezért nem vette észre a pártvezetőség a termelésben .közvetlenül a kommunistákra háruló feladatokat. Azt, amiről legutóbb a megyei pártbizottság kibővített ülésén is szó volt, hogy a kosárfonó dolgozóinak 35 százaléka nem éri el a 90 százalékos teljesítést, amely miatt aztán a globális éves tervet csak 98,7 százalékra tudta teljesíteni az üzem. Igaz, ennek számos objektív oka volt, de nem utolsósorban szubjektív oka is. Például a nem kielégítő munkafegyelem, a munkaszervezés fogyatékosságai stb., amelyen menet közben is tudtak volna változtatni a kommunisták. Miben mutatkozott meg mégis elsősorban a pártszervezet munkája? Abban, hogy a dolgozóit nagy részével sikerült megértetni a szakmai és politikai továbbképzés fontosságát. A mintegy ezer dolgozót foglalkoztató üzemben 130-an tanulnak. Harminc munkás állami oktatásban vesz részt középislcolás fokon. Azok, akik szakmailag képzik magukat tovább, ezt határozott céllal teszik. Mégpedig azzal, hogy magasabb képesítésük folytán egyszer majd magasabb beosztásba kerüljenek. Ez természetes és egészséges vágy. A káderkiválasztás gyakorlata azonban a vezetőségválasztó taggyűlésig nem volt egészséges a kosárfonóban. Mint mondottuk, azért nem, mert a pártszervezetnek kevés beleszólása volt abba, hogy kik kerüljenek e megüresedett vezető helyekre. Oda legtöbb esetben üzemen kívülről felvett embereket állítottak, s ez nem ösztönözte a tanulási vágyat. I pártszervezet céltudatos erősítése — amely pedig egyik feltétele a párt vezető szerepének — sem mutatkozott meg a múlt év novemberéig a kosárfonóban. Az üzem munkáslétszámához viszonyítva ugyanis, nagyon kicsi a pártszervezet, mindössze 56 párttagból áll. A vezetőségválasztó taggyűlésen erről sok szó esett. Az új vezetőség az elhangzott bírálatokat meg is szívlelte, s hozzálátott a pártmunka fogyatékosságainak kiküszöböléséhez. Mi történt azóta? Lényegesen javult a gazdaságvezetéssel való kapcsolat. Ma már többnyire megbeszélik a közös gondokat, s mint a fenti példából is kitűnik, a pártvezetőség kellő befolyóst gyakorol javaslataival a ' gazdasági káderelosztásba, kiválogatásba, s egyéb gazdasági kérdésekbe. A tömegkapcsolat megjavítására törekedtek akkor, amikor megadtak minden segítséget a szakszervezeti munka jobbá tételéhez. A legutóbb történt szakszervezeti vezetőségválasztáson olyan elvtárs került az szb élére, akinek minden képessége megvan arra, hogy jól irányítsa a több mint 900 tagú fás szakszervezet tevékenységét. A múlt Léten tartott műszaki értekezleten igen hasznos javaslatok hangzottak el a gazdasági munka javítására. Ezért javasolta a pártszervezet — és ezt el is fogadta az igazgató —, hogy havonta legyen ilyen műszaki megbeszélés, amelyen már a korábbi javaslatok végrehajtását is értékelik. S végül, de nem utolsósorban eljutottak a párttagok azokhoz a kiváló munkásokhoz, akiket már régebben meg kellett volna keresniük; hogy kapcsolódjanak a párt soraiba. A legutóbbi taggyűlésen, január 22-én tagjelöltnek vették fel Lipták János ötszörösen kitüntetett kosárfonót, Csamai László, szintén kitüntetett szakmunkást, Kulich László és Domokos János kiváló munkásokat, s taggá minősítették Gál Sándor, valamint Faragó Mihály tagjelölteket A békési kosárfonó vállalat pártszervezete tehát a bírálatok hasznosításával, a határozati javaslat megvalósításával rálépett arra az útra, amely valóban vezető erővé teszi az üzemben. Varga Dezső Engem Itt minden érdekel, ami életet énekel!— Az élet muzsikája pedig meglepően változatos. Könnyebb teljes egészében, összharmóniáji- ban felfogni, mint minden részletében. Mindazok az embertársaink azonban, akik kedvelik ezt a zenét, mondhatni életclemük — és mind többen vannak nálunk ilyenek —, aránylag köny- nyen eligazodnak a részletekben is. Akadnak azonban mások, az írás elején említettek. Nekik sok minden „felesleges” és „szükségtelen”. Elzárják a rádiót, kikapcsolják a televíziót vagy ásítani kezdenek előadás közben, rendszerint éppen akkor, mikor előnyükre váló, okos dolgokat hallhatnának, láthatnának. A minap egy családnál voltam látogatóban. A „sors iróniája”- képpen a háziasszony éppen hal-, gyümölcs- és salátakonzerv vacsorát állított össze. A férj két mondat közt, reflexszerűen felvéve az asztalon heverő újságot, unottan belelapozott, mondván: — Kit érdekel ez a sok száraz írás? Itt van például ez is: Előadás az élelmiszertartósitás üzemi problémáiról Békéscsabán — bökött egy szerényen meghúzódó elmés hírre és már dobta is vissza a lapot az asztalra. Hiába érveltem azzal, hogy akad olvasmányos anyag is bőven, és hogy egyetlen írás sem jelenik meg olyan, amelynek ne lenne valamilyen okból olvasó- közönsége — ő csak legyintett. Aztán a háziasszony kedvesen asztalhoz invitált és jóízűen megettük a konzervvacsorát. Az eset után néhány nappal jelen voltam azon a nyilvános békéscsabai szakelőadáson, melynek megtartásáról szóló közleménnyel igyekezett bizony 1(Juraj Spifzsr HOZZÁTOK TARTOZOM Kordnjjttajj Krupa András 7. Hitt vagy nem hitt Gál abban, hogy Ernest áruló, hogy szabotálta az építkezést és az új Iskolai rendszer szervezését, hogy olyan emberekkel lépett kapcsolatba, akik fordulatot akartak létrehozni, hogy kapcsolatban állt külföldi állam diplomatájával, hogy híreket közölt vele, hogy elfogadta tanácsait, hogyan végezze fokozatos áruló tevékenységét? Hiszen így hangzott a vád és a vallomás. Hittem vagy nem hittem? A gondolatok kérlelhetetlenül támadtak. Feleletet kell találnom, hogy ne kelljen szemrehányással illetnem önmagamat, hogy semmit sem tettem érte, de mentegetnem sem, hogy azt a barátot, akihez közelebb álltam, mint az édes testvére, bajban hagytam, és nem segítettem rajta. Segíthettem-e vajon neki? Lehet, hogy nem, talán nem, biztosan nem. Saját magam felelősségét kell tisztáznom önmagámban, tulajdon lelkiismeretem előtt. Nem volt-e a gondolatok labirintusában egy is olyan, amely a lelkiismeret rin- gatásával lefegyverzett volna? Nem vagy ítélőszék, nem vagy felelős azért, ami Ernesttel történt! Valami van abban, Ernest csakugyan túl hallgatag volt. Amióta az iskolaigazgatásban dolgozott, kevésbé érintkezett a barátaival, nem kereste fel őket. nem hiányoztak neki, hízelgett neki, hogy neves emberek között mozog. Vagy nem volt közeli munkatársa az ország legjelentősebb emberének? Lehet, hogy nem kellett volna elítélni. De valamit biztosan mondott vagy elkövetett. Lehet, hogy nem tudatosan. Ha semmi sem lenne, nem zártak volna be ártatlan embert, engem is becsuktak volna, mégiscsak tudták, hogy barátok voltunk. Kihez kellett volna fordulni? Hiszen azok, akik róla döntöttek, épp úgy ismerték, mint én. Aztán meg: maga vallott A fasizmus idején is kikény szeri tettek vallomásokat. Hiába verték, csak azt ismerte be, amit a fasiszta rendőrség a vallomása nélkül is tudott. Soha nem volt gyáva, miért vallott hát ha mindez nem volt 'gaz? Hiszen valójában bennünket, a barátait is becsapta. • / Minél többször keresztezték egymást a mellette és ellene szóló gondolatok, a bűn érzése egyre nőtt Peter Gal tudatában. Most, mikor lezárult barátja sorsa, nem tehet már érte semmit. De nem szabadulhat meg soha szégyenérzésétől. A minden elleni gyűlölet, mely előkészítette barátja tragikus sorsát, része a tétlenségétől, a köt&ni annak idején vendéglátóm, hogy milyen felesleges dolgoknak adnak teret a lapok. A terem zsúfolásig megtelt nemcsak helyi, de a megye más részébői való élelmiszeripari szakemberek, orvosok, kémikusok és mezőgazdászok sokaságával. Legtöbbjük— így például a Sarkad! Cukorgyár szakemberei és Szarvasról különautóbusszal ér- kezett 20 mezőgazdasági szakember — kijelentette előadás után, hogy további munkájukhoz jelentős segítséget nyújtanak majd az elhangzottak. Mint mondották, nagyon örültek, hogy az előadásról tudomást szerezhettek az újságban, különben elestek volna ettől az érdekes és számukra igen értékes élménytől. Kár, hogy a konzerv vacsora gazdája nem láthatta és hallhatta állításának ezt a frappáns cáfolatát, s nem gondolkodhatott el azon, hogy az életet muzsikáló emberközösségi megnyilvánulások sorában milyen egymást kiegészítő teljességgel fér meg egymás körében az élelmiszer- tartósítás az iskolaépítéssel, a humor a tengervíz sótalanításá- val, Beethoven zenéje az űrrepüléssel és minden más, ember teremtette, alkotta érték a maga helyén és súlyával a társadalom mindennapi életében. Nem lehetetlen, hogy egy újabb konzervvacsora alkalmával azt mondja majd feleségének emberünk: — Ez a konzerv borsó reme- kebb, mint bármelyik azelőtti volt! Arra nyilván nem fog gondolni, hogy ennek egyik oka a tökéletesebb élelmiszertartósítás, annak pedig egy „felesleges” újságközlemény, mélynek hatására szakemberek kerekedtek fel a megye minden részéből egy országos hírű szaktársuk tapasztalatokkal gazdag előadásának meghallgatására, hogy munkahelyükre térve jobb cukrot és tökéletesebben konzervált élelmiszereket gyárthasson üzemük mindnyájunknak. —hr— zőnyös6égtől való undorodás, az önmaga feletti szégyenkezés is. Bármikor említik is majd Ernest nevét és sorsát, mindig lesz, aki azt mondja: A legjobb barátja is elhagyta. Azt írta róla, hogy áruló. Nyilvánosan — és ő volt a barátja. Lemondott róla, beszennyezte. Szép barát! Gál visszaemlékezett arra, hogy egyszer az egyik közeli ismerőse azt mondta neki: sokat lelkizel. Olyat szellőztetsz, amely ugyan szörnyű, ámde mellékes, lényegtelen, szélsőséges. A dolgokat túlságosan erkölcsi nézőpontról bírálod, nem látod őket széles összefüggésben. Nem látod, hogy ugyanaz történik más országokban is? Ezek tragédiák, de nem ez a lényeg. Annak az embernek bizonyára igaza volt. Ismét túl sok ember használ sablonos szavakat a törvénysértésről, újból személyek feletti szimbólumok, semleges, általánosító jelek nyelvén beszélünk, melyben elvesznek az emberi sorsok. Olyanok dörgölődznek, akiknek semmi közük sem volt a harcunkhoz, ellene voltak vagy akaratuk ellenére sodródtak bele. Bírókként lépnek fel. Meghatározzák a bűnösöket, kegyelmet osztogatnak, s legkegyesebbek önmaguk iránt. Csak a rosszat látják, a jót természetesnek tartják, az események vak mechanizmusa eredményének tartják. Teljesen igazat beszélt az az ember? (Folytatjuk)
