Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-30 / 25. szám

IMS. Január 30. 2 Szombat Kádár János fogadta Piftermann osztrák alkancellárt Az újraegyesítés és Bonn Kádár János, a kormány elnö­ke pénteken délelőtt fogadta a hazánkban tartózkodó dr. Bruno Pittermannt, az Osztrák Köztár­saság alkancellárját. A találkozón részt vett Fock Jenő, a kormány elnökhelyettese, Szilágyi Béla külügyminiszterhelyettes, Sebes István, a Magyar Népköztársaság bécsi nagykövete és dr. Simon Koller osztrák nagykövet.­Ezt megelőzően Fock Jenő fo­gadta az osztrák alkancellárt. • Dr. Bruno Pittermann alkancel- lár Fock Jenő miniszterelnök­helyettes kíséretében pénteken Dunaújvárosba látogatott. Az osztrák küldöttséggel utazott Szi­lágyi Béla külügyminiszter-he­lyettes, Baczoni Jenő külkereske­delmi miniszterhelyettes, Sebes István nagykövet és dr. Simon Koller, Ausztria budapesti nagy­követe, továbbá a Külügyminisz­térium, a Külkereskedelmi Mi­nisztérium és a külkereskedelmi vállalatok több vezető munkatár­sa. Dunaújvárosban az alkancel­lárt és a kíséretében lévő szemé­lyiségeket dr. Kocsis József kohó- és gépipari miniszterhelyettes, Tapolczay Jenő, a városi tanács vb-elnöke, Borovszki Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója és Répási Gellért, a Dunai Vasmű főmérnöke üdvözölte. Tapolczai Jenő díszebédet adott az osztrák küldöttség tiszteletére. Pénteken este dr. Bruno Pitter- mann alkancellár és az osztrák Moszkva Pénteken délután csaknem há­romórás megrázó sajtóértekezlet színhelye volt a moszkvai Szak- szervezetek Házának Október­terme. Másfél száz szovjet és kül­földi újságíró előtt ismert szov­jet tábornokok és nemzetközi jo­gászok beszéltek a hitlerizmus rémtetteiről és arról a különös módszerről, ahogyan a nyugatné­met hatóságok akarnak megem­lékezni a fasizmus szétzúzásának 20. évfordulójáról. Ismeretes, hogy az NSZK kor­mánya „elévülésre” hivatkozva a közeljövőben beszüntetni szándé­kozik a náci háborús bűnösök ül­dözését A második világháború egyik legendás hírű tábornoka, Tyimo- senko marsall, aki jelenleg a Szovjet Hadviseltek Bizottságá­nak elnöke, a sajtóértekezletet megnyitva felhívta a figyelmet arra, hogy a náci háborús bűnö­söknek nyújtandó amnesztia kü­lönösen veszélyes most, amikor az NSZK atomfegyverek meg­szerzésére tör. Megnyitó szavai után bemutatták az egybegyűl­teknek az auschwitzi haláltábor­ról 1945-ben készült filmet, va­lamint egykori filmhíradóknak a nürnbergi perrel foglalkozó rész­leteit. Roman Rugyenko, a Szovjet­unió főügyésze, aki a nürnbergi per alkalmával szovjet részről a fővádló volt, jogi oldalról fog­lalkozott az „elévülés problémájá­val”. Elmondotta, hogy egyetlen nemzetközi okmányban sincs uta­lás a náci bűncselekményekkel kapcsolatban az elévülés lehető­ségére. Általában a nemzetközi jog nem ismeri az elévülés fo­galmát. Ami pedig a német jo­got illeti, az 1920. március 24-én elfogadott törvény az első világ­háború háborús bűnöseivel szem­küldöttség tagjai megtekintették az Állami Operaház előadását, amelyen a Kékszakállú herceg vára, a Fából faragott királyfi és a Csodálatos mandarin című Bar­tók-műveket mutatták be. Az al­kancellárt vendégül látta Ná- dasdy Kálmán, az Állami Opera^ ház igazgatója és ismertette az Operaház munkáját. Az Opera­ház előadásán megjelent Fock Je­nő, a kormány elnökhelyettese is. (MTI) Bonn •— A nyugatnémet külpolitika rendkívül komoly és súlyos dön­tés előtt áll — hangsúlyozza az FDP sajtószolgálata Walter Ulb­richt kairói látogatásával kap­csolatban. Több nyugatnémet lap ugyanakkor arról cikkezik, hogy összeomlóban van az NSZK egész közép-keleti politikája, amelynek fő célja az volt, hogy visszatart­sa az arab államokat az NDK el­ismerésétől. Az a „súlyos döntés, amelyre az FDP sajtószolgálata céloz, arra vonatkozik, vajon az NSZK Wal­ben alkalmazhatatlannak minősí­tette az elévülést. A szovjet jogászok visszautasí­tották azt a manővert, hogy az egykori Wehrmacht kizárólag az SS-t okolta a háborús bűncselek­ményekért. Rámutattak, hogy a bűnösnek nyilvánított náci szer­vezetek tagjainak mind kisebb hányadát minősítik Nyugal-Né- metországban felelősnek az egy­kori bűncselekményekért. Rugyenko főügyész visszautasí­totta a New York Times tudósító­jának a szovjet hazaárulókra vo­natkozóan feltett provokatív kér­dését, hangsúlyozta azonban, hogy ezekben az ügyekben sem lehetett szó elévülésről. A szőlásmondás szerint minden, ki annyit érdemel, amennyit meg tud becsülni. A munkával szer­zett értékek ésszerű, takarékos felhasználása égy kicsit az önbe­csülésnek is mércéje. Nincs olyan gazdag ország, amelynek ne lenne gondja saját javaira és ne takaré­koskodna nemzeti értékeivel. Mégis most, hogy még szigorúbb takarékosságra törekszünk, egye­sek „rendkívüli állapotáról be­szélnek. Pedig az 1965-ös eszten­dő takarékossági erőpróbája nem átmeneti jellegű kampány, hanem fontos lépés a minden tekintetben beosztóan gazdálkodó közszellem meghonosításának hosszú távú programjában. Ugyancsak régi és mégis nagyon időszerű mondás: takarékoskodj pénzzel, anyaggal, idővel. A taka­rékosság korszerű ér'e1 mezese azonban nem szorítkozik kizáró­% De Gaulle Londonban tárgyalni fog Wilsonnal Párizs De Gaulle pénteken délután különrepülőgépen Londonba utazott, hogy részt vegyen Churchill temetésén. A fran­cia kormány szóvivőjének ko­rábbi kijelentésétől eltérően, Párizsban pénteken közölték, hogy De Gaulle az esti órákban találkozni fog Wilson brit mi­niszterelnökkel. (MTI) tér Ulbricht kairói látogatása mi­att megszakítsa-e a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Arab Köztársasággal? Abban ugyanis a politikusok és a sajtókommentáto­rok általában egyetértenek, hogy az NDK Államtanácsa elnökének hivatalos látogatása Kairóban egyenértékű az NDK elismerésé­vel és a Hallstein-doktrina áttö­rését jelenti. A parlament külügyi bizottsá­gának csütörtök esti ülésén a szo­ciáldemokraták azt javasolták, hogy Bonn azonnal szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat az EAK-kal és ugyanakkor vegye fel a diplomáciai kapcsolatokat Iz­raellel. A semleges tömb egyik vezető or­szágával való teljes diplomáciai szakítás azonban nyilvánvalóan olyan messzemenő következmé­nyekkel járna, hogy a kormány habozik és az eddigi hírek szerint még nem hozott végleges döntést. Von Hase államtitkár pénteki sajtóértekezletén ugyancsak beje­lentette, hogy a kormány „foko­zott diplomáciai tevékenységet” fog indítani nemcsak Kairóban, hanem valamennyi közép-keleti államban és a nyugati szövetsé­geseknél is. Ügy látszik • Bonn ar­ra szeretné rávenni a nyugati nagyhatalmakat, hogy csatlakoz­zanak ehhez a „diplomáciai of- fenzívához” és a „nyugati szoli­daritás” jegyében közösen gyako­roljanak nyomást Kairóra. (MTI) lag a felhasználások és ráfordítá­sok mechanikus csökkentésére. A minőség javítása, a műszaki fej­lesztés meggyorsítása még átme­neti költségnövekedés esetén is kívánatos és gazdaságos lehet. Az idei tervekből félreérthetetlenül kitűnik: nem elegendő a mennyi­ség figyelemmel kísérése a terme­lésben, de nem uralkodhat el vala­miféle sajátos mennyiségi szemlé­let a takarékosságban sem. Az okosan gazdálkodó számvető te­vékenység szükséges a társada­lom által létrehozott értékek meg. őrzésére és gyarapítására^ Sokrétű tennivalóink közül ve­gyünk csak egyet: az importta- karékosságot. Minden kereskedő állam a rendelkezésére álló esz­közökkel a kivitel serkentésére és a behozatal korlátozására törek­szik. Nekünk igazán nyomós okunk van erre, hiszen a nemze­A Pravda pénteki számában Günther Kärtscher német újság­író cikkét közli „Újraegyesítés vagy atomháború?” címmel. — Latinban mostanában sokat hangoztatják, hogy „kezdeménye­zésre” van szükség a német kér­déssel kapcsolatban — mondja a cikk. — Miről van szó? Az Er- hard-kormány azt követeli part­nereitől — az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormá­nyától —, hogy forduljanak a Szovjetunióhoz és vele együtt, hogy úgy mondjuk, tálcán hozzák Bonnak a német egység helyreál­lítását. Bonn nyelvén Németország újraegyesítése voltaképpen revan. sot jelent, hiszen a bonni kor­mánykörök arra törekednek, hogy a nyugatnémet imperializmus és a NATO uralmát Németország keleti részére is kiterjesszék. S célból Bonn a nyugati hatalmakat a maga revanspolitikájának szeke­rébe szeretné fogni. Ennek érde­kében törekszik arra is, hogy a NATO sokoldalú nukleáris had­erejének megteremtése révén hoz­záférkőzhessen a nukleáris fegy­verekhez. Mint a cikkíró megállapítja, ilyenformán a bonni revanspoli- tika végeredményben atomhábo­rúra vezet. így tehát a német kér­désben történő „kezdeményezés” bonni változatban — a nyugatné­met kormánykörök beállításával ellentétben — nem szolgálná Né­metország újraegyesítését, sőt, ellenkezőleg, gyökerében aláásná azt. A cikkíró rámutat arra, hogy a nyugatnémet imperializmus ve­szélyes politikája elkerülhetetle­nül szükségessé tesz egy másféle kezdeményezést: az összes józan gondolkodású, békeszerető néme­tek kezdeményezését, tetterős küzdelmét a Bonnban hatalmon levő atomőrültek ellen. A Német Demokratikus Köztársaság részé­han fejtette ki álláspontját az újabb dél-vietnami eseményekkel kapcsolatban. U Thant ENSZ-fó- tibicárhoz intézett üzenetében egye­bek között hangsúlyozta: — A magyar közvélemény növek­vő nyugtalansággal figyeli a dél- vietnami eseményeket. Aggoda­lommal látja, hogy a legújabb fej_ leményak világméretű fegyveres konfliktus kirobbanásának veszé­tl jövedelem jelentős része a kül­kereskedelemben realizálódik, s a kivitel és behozatal mérlegében adóssággal zártuk a tavalyi esz­tendőt. Az exportot meghaladó mértékben vásároltunk külföldön. Nemcsak gazdasági kérdés, fon­tos politikai feladat is a külkeres­kedelmi egyensúly megteremtése a tőkés országokkal. Éppen ezért a takarékosság időszerű elve külö­nös szerepet kap a nyugati im­porttermékeknél. Már az is nagy népgazdasági eredménynek szá­mít, ha egyes vásárlásokat a tő­kés piacokról ésszerűen átterelhe­tünk a baráti országokba. A szoci­alista országokban, a KGST tag­államaiban az igen intenzív nem­zetközi együttműködés révén nem­csak könnyebben, hanem előnyö­sebben és gazdaságosabban is megtermelhetjük a behozatal fe­dezetét jelentő exportot. Mégis jelenleg megengedhetet­len nagyvonalúság tapasztalható a nyugati importtermékek fél­használásában. A magyar ipar minden színesfém-szükségletét — ről állandóan történnek ilyen kez­deményezések, az NDK-nak van olyan koncepciója a német kér­déssel kapcsolatban, amelyet a nemzetközi tárgyalások asztalára lehetne helyezni. — Abból indulunk ki — foly­tatja a cikkíró —, hogy a kél né­met állam egyesítése maguknak a németeknek az ügye. Ennélfogva Bonn rossz úton járt, amikor Washingtonhoz, Londonhoz és Párizshoz fordult. Ami a dolog lé­nyegét illeti, a fő feladatot a béke biztosításában látjuk. Walter Ulb­richt, az NDK Államtanácsának elnöke nemrég felsorolt hét pon­tot, amelyeknek célja a feszültség enyhítése Németországban. Természetesen nem táplá­lunk illúziókat az Erhard-kor- mánnyal kapcsolatban, ha e hét pont szellemében utat tör magá­nak Nyugat-Németorszógban a békés német kezdeményezés, ak­kor ez a Nyugat-Németországban élő békeszerető emberek többsé­gének aktivitása alapján fog meg­történni. Ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy más hatal­mak nem segíthetnének a német kérdés megoldásában. Teljes mér­tékben lehetséges a négy nagyha­talom célszerű kezdeményezése a német kérdésben — hangsúlyozza a cikkíró — majd befejezésül le­szögezi: — A Bonnból kiinduló „német kezdeményezésnek” csak egy célja van, más államok segítségével' fo­kozni az agresszív revansizmust. Ez a „kezdeményezés” a legjobb esetben üres fecsegés marad, a legrosszabb esetben pedig háború­ra vezet A Német Demokratikus Köztársaság olyan kezdeménye­zéssel lépett fel, amelynek lényé­gé a két német állam leszerelése és kölcsönös megértése. E béke­szerető, építőjellegű kezdeménye­zés egyaránt szolgálja a német és minden más európai nép érdekeit. vagyunk a dél-vietnami nép félre­érthetetlenül megnyilatkozó aka­ratával. Kérjük önt, tegyen meg mindent azért, hogy a genfi egyez­mények határozatainak szellemé­ben helyreálljon a béke Dél-Vi- etnambaín. A háború tüzének ki­oltása ebben az országban méltó eredménye lehetne a fennállása 20. évfordulóját ünneplő ENSZ- nek. az alumíniumot kivéve— import­ból és főként a nyugati piacokról kénytelen kielégíteni. Márpedig a technika és az ipar fejlődésével növekszik a horgany, az ón, a réz, az ólom iránti hazai igény. Éppen ezért célszerű a színesfémek ész­szerű helyettesítése más anyagok­kal. Az ólombronz-csapágyaknál tartósabb, jobb például a mű­anyag csapágy. Gazdaságosabb ez a megoldás. Igen nagy népgazdasági tarta­lék rejlik még a színesfémhulla­dék gyűjtésében. íme: egy tonna én világpiaci ára 2800 dollár, a rézé tonnánként 800, a horganyé 300, az ólomé 200 dollár. Mégis több vállalatnál a színesfémhulla­dékot, amely sohasem keveredve, hanem mindig külön-külön kelet­kezik, együtt, ömlesztve tárolják. A vállalat az ilyen vegyes hulla­dékért alig egytizedét kapja, mintha különválogatva, gondosan gyűjtené azt. Évente 1500—2000 tonna ilyen színesfém „műhely­söpredéknek” mintegy 40 százalé­ka az újrafeldolgozás által ve­Saj tó értekezlet Moszkvában a hitlerizmus rémfeiteiről Bonn „diplomáciai offenzívál“ indít Walter Ulbricht kairói látogatása ellen Nagyvonalúság nélkül Szolidárisak vápák a dél-vietnami néppel Az Országos Beketanács távirata U Tant-hoz Az Országos Békofanács távirait­lyévefl fenyegetnek. Szolidárisak

Next

/
Thumbnails
Contents