Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-26 / 21. szám
1965. január 26. 5 Kedd Többet vállalni Azt hiszem, a közömbösségnél Éves programot készített a közalkalmazottak tanácsi szakbizottsága nincs ártalmasabb dolog a világon. Naponta olvashatjuk, hogy egy- egy üzemünkben ilyen vagy olyan felajánlást, vállalást tesznek az emberek, többet vállalnak és részt kémek a feladatokból. Nincs szándékomban most ezeket a vállalásokat összesíteni és esetleg ki- mutatásszerűen bizonyítani, hogy ez mit is jelent a népgazdaságnak, azaz mindannyiunknak. A jelenségnek inkább az emberi vonatkozásai érdekelnek, az, hogy vajon mi történik addig egy emberben, míg eljut odáig, hogy ez üzemi gyűlésen vagy éppen egy tanácskozáson felálljon és kimondja az első szót: — Vállalom... Megszoktuk, hogy arra hivatkozzunk, ebben az országban az embereknek nemcsak a kezükre, azaz végzett munkájukra, hanem fejükre, mélyebben, gondolataikra is szükségük van. És ez jelentheti a pluszt, a többet az oly sokszor leírt és néha elkoptatott jelzőt: az alkotást. Vajon alkot-e a forgácsológyár marósa, a kőműves, a tanár és sorolhatnám a pályák százait és tehetném fel a buta kérdést, hisz válaszul mindenütt azt hallanám vissza, hogy természetesen. És azt hiszem, hogy ez a természetesnek tűnő válasz mégsem olyan egyszerű. Mert a cselekedet módja sok tényezőtől függ, nemcsak attól, aki végzi, hanem a körülményektől is. Ha a forgácsológyár esztergályosának saját magának kell szaladgálnia anyag után, ha a kőművesnek csak tiblábolni kell az építkezésen, mert mondjuk hiányzik egy panel, vagy valami más, akkor már valamivel kisebb lesz az alkotás felett érzett öröm. Természetes, nehéz „zöldutat” biztosítani minden munkafolyamat előtt. Ehhez is sok-sok ember együttes erőfeszítésére van szükség. Mert öröm, ha valami épül, de elgondolkoztató, ha a megvalósult létesítmény valami oknál fogva mégsem sikerül. Épp a napokban fordult elő, hogy a Bánszki utca egyik bérházánál az épület több éves használata után derült ki, hogy a tetőszerkezettel baj van, a kivitelezésbe hiba esett s megroppant a tető. Vagy nézzünk egy másik példát. Többször írtunk arról, hogy Békéscsaba egyik modem lakótelepe lesz a Mokri utcai. Igen. Mégis meggondolandó, hogy vajon nem lehetett volna okosabban tervezni? Nem találtunk volna a város közepén jobb teleklehetőséget? Három és fél millió: ennyibe került ugyanis a Mokri utca közművesítése. Ez az a plusz, amely, ha a Tanácsköztársaság útját használjuk fel, városképi szempontból sokat jelentett volna Békéscsabán. Lehet, hogy ma már mindez csak okoskodás és talán azt is el lehet mondani ennek az ügynek kapcsán, hogy a népgazdaság teherbíróképessége erre adott lehetőséget. Nézzünk egy másik példát. Felépítjük, mondjuk a strandot, utána néhány hónap után észrevesszük, hogy rosszak az ablakok a lelátó alatt. Látszólag kicsiny dolog. Pedig az alkotás öröme csak tökéletes dolgok elkészülte után lehet teljes. És az emberi plusz az, hogy szenvedélyesen akarjuk, hogy valami jobb legyen, valami szebb legyen, megkívánja mindenkitől, hogy teljes szívvel és teljes tudással dolgozzon. A többet vállalás csak ott indokolt, ahol ez biztosítva van. Furcsa lenne — hogy egy sportpéldát mondjak —, ha a távolugró tizenöt méteres távolság teljesítésére tenne felajánlást, mikor csak hétre képes. Igen. A képesség. Valahogy szemérmesen hallgatunk mi erről. Sok ember úgy van vele, hogy én ezt a munkát már most idestova 8—10 éve csinálom. Nem is rosszul. Lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy számottevő hibát nem követ el. Tanulgat is. De mégis. Munkája nem teljes, és nem azonos az alkotással, mert rutinból, a megváltozott körülmények figyelembevétele nélkül ugyanúgy dolgozik, mint 8—10 évvel ezelőtt. És ezzel mindjárt azt is kimondtuk, tehát nem úgy dolgozik, ahogyan kellene. A községfejlesztési munkáról évek során mindig úgy beszéltünk, mint olyan tényezőről, amely egy-egy város, vagy község szépségének, gazdagodásának plusza a népgazdaság forintjaihoz. Ennek a plusznak van egy másik oldala is. Mégpedig az, hogy az emberek sokkal jobban a magukénak érzik, amit a maguk kétkezi munkájával, vagy pedig szellemi munkájukkal hoztak létre. Emlékszem, hogy néhány év2. A kép címe: A fa. Milyen fa ez, és hol van, ezt csak mi tudjuk. Majd, ha nem leszünk, senki sem tudja, hogy alatta feküdtünk, azt sem, hogy Ernest alatta üldögélt, és üres tekintettel nézett a völgybe, míg rá nem akadtál. Nézett a völgybe és esett rá az eső. Lélekben biztosan nem érezte, lehet, hogy maga körül már semmit sem észlelt és semmit sem látott. Valahová hátra, a múltba tekintett, mint akkor, mint, amikor egész éven át a kivégzését várta. Az elítélt már nem néz a jövőbe. Ezt a fát Ernest kedvéért festettem. Néhány év múlva ezeken a helyeken magaslati szállodákat építenek, lehet, hogy a fánkat is kivágják, nos, úgy gondolom, hogy legalább a kép marad meg. A képeknek is megvan a maguk sorsa. És tudnak beszélni. A Te Pétered.” Ott jobbra a fától, a kisréten túl, állt a kőből épült szénapajta, ahol aludtak. Régen, a Felkelés előtt a szénapajta mögött elástak egy láda szardíniát. Amikor az egység a Kriznáról visszatért a Vtácnikra, megtalálta, s a fiúk lakomát csaptak. A fától lejjebb ösvény vezet Podhradieba és az alacsony aljnövényzet mögött a meredek szirtek alá fordul. Ott biztonságos búvóhelyük volt, és belátták az egész völgyet. A sziklák között vártak a háború végére, onnan rohantak ki utoljára, vei ezelőtt bíráltuk a békésieket az alacsony társadalmi munkáért, mert összehasonlítva egy-egy ember lényegesen kevesebbet tett községéért, mint akár a mellettük levő községek bármelyikében. Most, hogy épül a vízmű, valószínű sokkal többen részt vesznek ebben a munkában nemcsak forintjaikkal, hanem munkájukkal is. A példa általánosítható oldala tehát az, hogy meg kell keresni és meg kell találni a módját annak, hogy az építendő vagy tervezésre kerülő létesítmény minél több emberhez szóljon, minél több ember érezze annak megvalósításában: az ő alkotása is! Természetes azonban, hogy minden ilyen kezdeményezés, amely azt jelenti, hogy többet tenni, mint ami „elő van írva”, bizonyos mértékű öntevékenységet kíván az abban részt vevőktől;bátorságot, sokszor nagy felelősséget is az irányítóktól és a vezetőktől. Ha közös hangot tudnak találni az irányítók és munkavégzők, akkor olyan légkör születik meg, amelyben lehetőség nyílik az alkotásra, a pluszra. Látszólag körülírt és elvonatkoztatott dolgokról esett szó, pedig mindennapi munkánkról, mindennapi gondjainkról kell szót érteni. Mert az írás elején arról beszéltem, hogy a legveszedelmesebb és a legártalmasabb a világon a közömbösség. Közömbös légkörben érdektelen munkatársakkal egyetlen vezető sem viheti semmire. Ez pedig bármennyire elvonatkoztatott is, éppen általánosságánál fogva igaz. Felfedezni semmit nem kell, hisz az emberek tudják, hogy dolgozni kell, de az senki számára nem közömbös, hogy milyen légkörben, milyen eredménnyel. hogy átvágják magukat az oroszokhoz. A kezdet kezdetén négyen voltak. Az emberek a falvakban azt beszélték, hogy sokan vannak, hogy mindnyájan bőrkabátban járnak, hogy a szántóföldeken gyűjtögetik a kalászokat és úgy élelmezik magukat, hogy rövid puskáik vannak, amelyekbe még töltény sem szükséges. A fa alatt nagy szavakkal vitatkoztak a forradalomról. Érette voltak ott Hosszan vitatkoztak, mérlegelték a helyzetet, számba vették a környező falvak megbíz(Tudósítónktól) Mint ismeretes a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bizottsága mellett — tanácsadó szervként — különböző szakbizottságok működnek, amelyek ösz- szegyűjtik, vizsgálják és elemzik a közalkalmazottak különböző problémáit és azok megoldására megfelelő javaslatokat terjesztenek elő. A megyei bizottság mellett működő egyik ilyen szakbizottság: a tanácsi szakbizottság, amely a napokban tárgyalta meg és hagyta jóvá 1965. évi-e szóló munkaprogramját. Ennek megfelelően a tanácsi szakbizottság bekapcsolódik két érdekes témáj ú megyei ankét előkészítésébe. Az egyik ankét témája: „A termelőszövetkezetek állami irányításában a szakszervezeti szervek segítő módszerei és formái”. A másik tervezett ankét témája is igen érdekes és időszerű: a tanácsi vezetés módszereinek, a vezetést elősegítő és gátló körülményeknek, jelenségeknek megyei szintű megvitatására kerül majd sor. Ehhez a tanácsi szakbizottság szintén részletes tanulmányt készít. A tanácsi szakbizottság már az év első felében programjába vette a munkaviszonyt érintő egyes Január 20-án, szerdán délután került sor Békéscsabán, a faipari ktsz MHS-alapszervezetének vezetőségválasztó taggyűlésére, melyen a tagságnak csaknem 90 szá_ zaléka megjelent. Ez alkalommal az MHS-adapszervezet vezetősége beszámolt az egy év alatt végzett munkáról, s ugyanakkor ismertette a két évre szóló munkatervet. ható embereit, csillapították türelmetlenségüket és újra felszították. Alkonyodott és Repta, ki az egész vita során egy szót sem szólt, a Homolka mögé nyugvó napra pillantott: — Elég! Lehet, hogy lesz forradalom, lehet, hogy nem. De most irány fát vágni, vizet hozni és burgonyát tisztítani! Közülük elsőnek szökött a hegyekbe. Már gyermekként ismerte meg a francia és belga bányákat. Apjával együtt dolgozott ott. Apja halála után hazatért, nagybátyjának segített, aki vezetője volt a hradistei kérdések szabályozásáról szóló rendeletek gyakorlati alkalmazásának vizsgálatát. A szakbizottság ennek keretében felméri, hogy a módosító jogszabályokat a tanácsi dolgozók hogyan ismerik. A tanácsi szakbizottság augusztusban a munkamozgalmi reszortbizottsággal közösen tartandó ülésén a munkaszervezés, a munkamódszer javításának községi, járási és városi tanácsoknál alkalmazható lehetőségeiről tanácskozik. Ezt megelőzően a szakszervezet járási bizottságai — a hivatalvezetéssel együtt — a dolgozók véleményét is kikérve mindenütt összegyűjtik az egyszerűsítési, ésszerűsítési javaslatokat. Ennek birtokában vizsgálja majd azt, hogyan tudnák a tanácsi dolgozók a rájuk háruló feladatokat még jobban megoldani. Ezenkívül részletesen megvizsgálják az év második felében a létszám- és béralapgazdálkodás helyzetét, valamint a takarékosság elvének gyakorlati érvényesülését a tanácsoknál. A szakbizottság szükségesnek tartja végül a szocialista demokrácia kiszélesítésének, az állami, államigazgatási munka társadalmasításának további lehetőségeinek napirendre tűzését is. Dr. B. F. A taggyűlés megvitatta a vezetőség beszámolóját, hasznos hozzászólások és javaslatok hangzottak el a további munkával kapcsolatosan. Ezután megválasztották az új háromtagú vezetőséget, az ellenőrző bizottságot és az alapszervezet küldötteit a városi küldöttértekezletre. Bata üzletnek. Amikor az USB emberei eljöttek, hogy letartóztassák, éppen az üzletben tartózkodott. — Frantisek Reptát keressük. Repta látta, hogy mindegyikük zsebben tartja a kezét és megértette. — Tessék, parancsoljanak, erre, fel a lépcsőkön, az emeletre, ebédel. Repta nagybátyja is Frantisek volt. Míg kiderül, hogy tévedtek, hogy Repta nagybátyja nem az, akit le akarnak tartóztatni, az igazi Repta a feleutat megtette Vtáenikig. Két hónap múlva a természet magányában utána jött Jozef és Ernest. Ok is hradistiek voltak. Egyült jártak iskolába, együtt tanultak Prágában, együtt kapcso. lódtak be a szocialista mozgalomba. A szlovák állam idején fontos funkciót kaptak az íllegá. lis mozgalomban. Szinte ugyanazon a héten tartóztatta le őket a fasiszta rendőrség. Az első pil- lonottól szökésre gondoltak. A fogságban egy tapasztalt elvtárssal ismerkedtek meg, aki felvilágosította őket, hogyan tettessék magukat gyengedméjűnek. Kórházba kerültek, az idegosztályra. A klinika vezetősége segített a politikai foglyoknak és egy napon, mikor az őrök ébersége lanyhult, civil ruhába öltöztek. Jozef és Ernest a Vtácnikra ment. Peter Galt a festőművészeti akadémia előadótermében tartóztatták le és innen vitték el. (Folytatjuk) Dóczi Imre Juraj Spitzer'. HOZZÁTOK TARTOZOM Fordította: Krupa András Megválasztotta új vezetőségét a faipari ktsz MHS*alapszervezete