Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
•85. január 24. 7 Vasárnap Közgazdasági módszerekkel Takarékos készletgazdálkodást Hosszabb lépésekkel... A vállalati készleteknek — az ** alapanyagoknak, az alkatrészeknek és félkészáruknak — az a rendeltetésük, hogy a gazdálkodás zavartalanságát, a termelés folyamatosságát és ütemességét biztosítsák. Ebből az összefüggésből még sem lehet azt a következtetést levonni: minél magasabb a vállalati készletállomány, annál zavartalanabb a gazdálkodás, a termelés menete. A 'gazdasági életben ugyanis nem mindig a matematika logikája érvényesül. A vállalati raktárakban levő készletek nagysága, értéke a termelés költségeit és jövedelmezőségét is befolyásolja. Éppen ezért a vállalatoknak a termelés folyamatosságát a lehető legkisebb anyag- és félkészállománnyal kell biztosítaniuk. A vállalatok gazdálkodását tanulmányozva sajnos, ezzel ellentétes tendencia is megfigyelhető. Az ötéves terv első négy esztendejében az állami ipar termelése mintegy 40 százalékkal emelkedett Ugyanebben az időben a készletek gyorsabban, négy év alatt 50 százalékra nőttek. A termelés- és a készletnövekedés eltérő ütemében az jut kifejezésre, hogy az állami iparban növekedett a termelés forgóeszköz-igényessége. Lényegében arról van szó, hogy az iparvállalatok készleteinek emelkedése nemcsak a termelés, hanem a nemzeti jövedelem fejlődésének, gyarapodásának az ütemét is meghaladja, s ez a tendencia a népgazdaság fejlesztésének lehetőségeit ugyancsak korlátozza. Az év végi készletek ugyanis a nemzeti jövedelem egyre nagyobb hányadát kötötték le: 1960-ban 62,2 százalékát, 1961-ben 66,5, 1962-ben 68,7, 1963-ban 69,4, 1964-ben pedig mintegy 70 százalékát. Mivel a lakosság fogyasztásának, a beruházásoknak a nemzeti jövedelem az egyetlen forrása és fedezete, a felesleges készletnövekedés és forgóeszköz-lekötés azt jelenti, hogy a vállalatok egy része ebben a tekintetben a lakosság fogyasztásának és a beruházások rovására gazdálkodott. Az 1965. évi népgazdasági terv a termelés mennyiségi felfutásának mérséklése mellett a minőségi jellegű feladatok — például a termelékenységnövelés, önköltségcsökkentés — fokozódó szerepét tükrözi. Ez utóbbiak sorába tartozik: a készletek normalizálása, csökkenése. Ha ennek lehetőségét vizsgáljuk, abból kell kiindulni, hogy a termelési feladat folyamatos ellátásához szükséges készletek nagyságát mindenekelőtt az anyagutánpótlás üteme határozza meg; a vállalati készletek csökkentésének tehát egyik feltétele az utánpótlási idő csökkentése. Ennek a feladatnak a megoldása a készletező és értékesítő vállalatokra hárul. A felhasználók igényeinek ^ gyorsabb — lényegében raktári kiszolgálással történő kielégítése jórészt attól függ, milyen mennyiségű készletállománynyal rendelkeznek az értékesítő vállalatok. Az utánpótlási idő ütemét emellett a készletező vállalatok kereskedelmi és közgazda- sági munkájának minősége is befolyásolja. Példaképpen említjük, hogy az Anilinfesték- és Vegyianyagforgalmi Vállalat mindössze 25 százalékos készlet emel kedés mellett kétszerte nagyobb forgalmat bonyolított le 1964-ben. Lényegében zökkenőmentesen, mégpedig oly módon, hogy az iparvállalatok negyedéves rendeléseit a szükségletnek megfelelő ütemben elégítette ki. Ebben az eredményben nem kis szerepe van annak, hogy ez a készletező vállalat már a tervezés előtt igényfelmérést végez, szoros kapcsolatot tart fenn a felhasználókkal, saját készletei mellett számba veszi az iparvállalatok raktáraiban levő készleteket, tájékozódik a várható választéki igényekről stb. Tehát a készletező vállalat nemcsak értékesít, hanem saját anyagprofiljában népgazdasági szinten gazdálkodik, kereskedelmi és közgazdasági módszerekkel igyekszik feladatát megoldani. Az iparvállalatok joggal ** mondhatják: így kellene ezt tenni minden készletező vállalatnál. De tegyük hozzá: nemcsak a készletezőknél, hanem a felhasználóknál is. A felesleges ipari készletek keletkezésének elemzéséből ugyanis az derül ki, hogy a szükségtelenül lekötött készleteknek mintegy fele — közvetve vagy közvetlenül — összefügg az igények, a szükségletek módosulásával. A termelés csak akkor tudja kielégíteni a változó keresletet, ha- az iparvállalatok előrelátóan foglalkoznak a szükségletek, az igények vizsgálatával, ha nem öncélúan a termelést, hanem a szükségletek kielégítését tekintik alapvető feladatuknak. A termelők nem várhatják pasz- szívan a rendeléseket, a kapacitás feltöltését, hanem az egyes tervidőszakok előtt operatív piac- •és igénykutatással igyekezzenek felmérni a szükségleteket, biztosítani a megrendeléseket s ennek ismeretében szerezzék be az anyagot, a félkészterméket, s ennek megfelelően gondoskodjanak a szükséges kooperációról is. i A vállalatok anyag- és készlett- gazdálkodási módszerei jelenleg nincsenek kellően összhangban a szükségletre való termelés követelményével. A készletnövekedés egyik oka, hogy a vállalatok az anyagbeszerzési normákat többnyire csak a gazdálkodás alá vont ingatlanának Előfordul, hogy külföldön élő (devizakülföldi) személy tulajdonában álló ingatlan kerül kisajátításra, a kártalanítási igényt pedig az ingatlannak a Magyar Nemzeti Bank által megbízott kezelője érvényesíti. Az 1950. évi 30. számú tvr. 51. §-ának rendelkezése értelmében a devizahatóság engedélye szükséges az olyas jogügylethez, amely- lyel külföldi a belföldön levő vagyontárgyát bárki javára elidegeníti. A kisajátítás hatósági rerí1- delkezés alapján történik ugyan, a kártalanítási igény érvényesítése azonban a fenti rendelkezés alá esik. Kisajátítás esetén az ingatlan kezelőjének a kártalanítási igény érvényesítéséhez a devizahatóság engedélyét kell kérnie és a kártalanítási összeggel a vonatkozó rendelkezések alapján a devizahatóság felé elszámolni köteles. A bíróságnak tehát olyan esetben, ha a kisajátítást szenvedő devizakülföldi, vizsgálnia kell, hogy a kártalanítási igényt érvényesítő felperes rendelkezik-e a devizahatóság engedélyével. termékeknél alkalmazzák; a normák jelentős részét nem műszakigazdasági számítások alapján, ala-* kítják ki; anyagmegrendeléseikné! jórészt figyelmen kívül hagyják meglevő készleteiket. A gyártás anyag- és félkésztermék-szükség- letét a vállalatok jelentős részénél nem a gyártmányösszetétel figyelembevételével számítják ki, hanem az egyes tételeket a termelésfelfutás arányában automatikusan emelik. A szükségtelenül lekötött készletek s ezen belül az igényváltozás miatt keletkezett feleslegek aránya ott a legjelentősebb, ahol a gyártmányösszelé- tél a műszaki fejlesztés eredményeként állandóan változik. Ebből természetesen nem az következik, hogy fékezni, lassítani kell a gyártmányösszetétel korszerűsítését, hanem; csökkenteni kell a korszerű termékek gyártására való áttérés készletnövelő hatását. Egyebek között azzal, hogy az anyagot nem tapasztalati alapon, hanem a változó gyártmányösszetétel pontos figyelembevétele szerint rendelik. Emellett szükséges a takarékos készletgazdálkodást műszaki módszerekkel is elősegíteni. Ebből a szempontból a tipizált alkatrészek, építőelemek, szerelvények, vagyis a korszerű konstrukciós elvek széles körű alkalmazásának van nagy jelentősége. A népgazdaság anyagkészlete** inek zömét — mintegy 60— 70 százalékát — a felhasználó iparvállalatok tárolják, a felesleges készletek többsége is a felhasználóknál képződik. A helyes és takarékos készletgazdálkodás kialakításában az anyagi ösztönzés rendszere — a szigorúbb hitelezési és kamatfeltétel, az eszközlekötési járulék — is segíthet. Minden olyan erőfeszítés, amely a takarékos készletgazdálkodás céljából történik, bőségesen visz- szatérüL Garamvölgyi István kisajátítása Táppénz kórházi ápolás ideje alatt Több olvasónk érdeklődésére közöljük, hogy a kórházi ápolás ideje alatt az egyébként járó táppénz felét kapja a dolgozó, de ha eltartásra szoruló családtagja van, táppénzének nyolcvan százaléka jár. Ha a dolgozó házastársa (élettársa) is munkaviszonyban áll, bármelyikük kórházi ápolása esetén ugyancsak a táppénz nyolcvan százaléka jár, feltéve, hogy eltartásra szoruló családtagjuk van. Eltartásra szorulónak csak azt a családtagot lehet tekinteni, aki a 16. — iskolai tanulmányok folytatása esetén 24. — életévét még nem töltötte be. Gümőkóros megbetegedés esetén, ha a dolgozó ötvenszázalékos táppénzt kap és a táppénz napi összege nem haladja meg a harminc forintot, úgy hat forint pótlék jár, ha nyolcvanszázalékos a táppénz és az egy napra járó összeg nem haladja meg a hatvan forintot, úgy nyolc forint pótlék jár. Ha a táppénz napi összege meg haladja a harminc, illetve hatvar forintot, úgy pótlék nem járj Egyik neves békéscsabai állami vállalat igazgatója mondotta a minap: .A mai ember egy helyben topog, ha mindig csak ugyanakkorákat lép. Az élet követeli, hogy nyújtsuk a lépteinket, kilépjünk a megszokottság, igénytelenség és többetnemakarás nyugalmi köré. bői. Majd hozzátette: ha mindenki csak öt centiméterrel lépne hoeszabbat, hamarább elérnénk közös céljainkat. Igaz szavak. A hosszabbat, a másoknál merészebbet lépők voltak mindig azok a történelem folyamán, akik utat törtek új horizontok felé, akik bátor tetteikkel járultak az emberiség gazdagodásához. Nemcsak utazókról, felfedezőkről beszélünk, kik ismeretlen földrészeket térképeztek fel, ahonnan elhozták a civilizált társadalomba az eddig ismeretlen növények magvát, állatok példányait, különböző anyagok (dohány, kukorica) felhasználásának módozatait, hanem olyan úttörőkről is, akik az adott maradi viszonyok között mertek bátrak lenni, 3 szembeszegülve a konzervativizmussal, a metafizikus gondolkodás vakságával, kiálltak az általuk ki. próbált új elgondolások bevezetéséért, vállalván az esetleges „ki- átkozásukat” is a régi, megszokott utat védők seregétől. Nélkülük, az ő bátor kezdeményezéseik nélkül — ami lényegében véve az adott kor parancsa volt — nem ülhetnénk ma villanymeghajtású járműveken, gépkocsikon, nem gyújt, hatnánk fényt egy kattintással, nem indíthatnánk meg hatalmas gépsorok működését egy gombnyomással, nem figyelhetnék földünket a kozmoszból az éter taxisai. S mindezt azért tudja megtenni a ma embere, mert amióta társadalomban él, legjobbjai min. dig a megszokott, sablonos és már nem kielégítő módszerek bátor kritikusai és az új szószólói voltak. Kezdeményezők, akik pusztulásra ítélték mindazt, ami túlélte önmagát és harcosai mindannak, ami előrevitte a fejlődést Az osztály társadalmakban, ami. kor már munkásságuk érzékenyen érintette, sőt sértette az uralkodó osztályok érdekeit, tűzzel-vas- sal hadakoztak a fejlődés hirdetői ellen. A szocializmus kibontotta előttük az érvényesülés tág lehetőségeit. Ám, még korántsem sziin. tette meg teljesen az új és hasznos kezdeményezések megvalósulását akadályozó különböző tényezők visszahúzó erejét. A közömbösséget, a régi maradd felfogást, a személyi érdekellentéteken alakuló buktatókat, a minden újtól irtózó tunya gondolkodást, s a bürokratizmust, ami sokszor kedvét szegi a legjobb szándékoknak is. Ha mindenki csak öt centiméterrel lépne hosszabbat — mondotta szimbolikusan az igazgató —, akkor hamarább elérnénk közös céljainkat. Igen. Mindenkiről szó van, aki a közös érdekeket szentnek tekinti, aki kötelességének érzi, hogy erejétől telten egyre többet tegyen a jobb, könnyebb és gazdagabb életkörülmények megteremtéséért, a szocializmusért. Mindenkinek tehát saját érdekéből következő kötelessége a „hosz_ szabb” lépés. A munkahelyeken is erről van szó, amikor a termelékenyebb, gazdaságosabb, takarékosabb termelés feladatai kerülnek szőnyegre. Ha valaki sétál az utcán és észreveszi, hogy a járdán egy kétforintos hever, gondolkodás nélkül lehajol érte és zsebre teszi. "Ez természetes. De tegyük szí. vünkre a kezünket, s valljuk meg: hányszor megyünk el az üzem udvarán sárba taposott, pusztulásra ítélt deszka vagy egyéb termelési segédanyag mellett úgy, hogy észre se vesszük — pedig az értéke annak jóval nagyobb, mint két forint. Ha észrevesszük, már ez is azt a bizonyos „hosszabb lépést” jelenti. Dolgozó tömegek ilyen útra irányítását segíti elő az, ha egyes vezetők vagy vezetőségek kezde. ményeznek olyan új munkaszervezést vagy egyéb termelési eljárást, amelyből nagyobb haszna származik a népgazdaságnak, mint a régebbi módszerek gyakorlásából. Természetesen nem lehet mindennap olyan nagyszerű újítás, mint például az orosházi Csomós Ferenc élvtárs műanyagformázó gépe. Újítása révén már eddig is több millió forint haszna származott az államnak, részben exportból, részben pedig a műanyagok belföldi felhasználásából. De nem. csák egy új gép konstruálása jelenthet mferhető hasznot a népgaz. daságnak. Szinte felmérhetetlen előnyt biztosíthat olyan kezdeményezés is, amely a termelés erőit új elgondolásokkal, a régi, önmagát túlélt módszerek elvetésével igyekszik átcsoportosítani, össze. vonja azokat, a ezzel hathotósab- bá, termelékenyebbé teszi a munkát. Kétségtelen, hogy például az üzemek koncentrációja, a kezdeti és itt-ott még ma is fennálló hiányosságok ellenére is, termelékenyebbé tette az egyes iparágiak munkáját, növelte a népgazdaság és ennék révén az egyes emberek hasznát. Akadnak azonban nemcsak központi instrukció ,ra történő kezde. ményezések a megye üzemeinek, kisipari szövetkezeteinek, tanácsi vállalatainak életében. Olyan elgondolások, amelyék elősegítenék az elet követélményei által szükséges változtatások végrehajtását központi intézkedések előtt is. Az ilyen elképzelések gyakorlatba ültetését azonban sokszor akadályozza még az a rengeteg visszahúzó erő, mélyet fentebb felsoroltunk. A régi, megszokott formulákhoz való ragaszkodás, a közömbösség, a jó volt, ahogyan eddig csináltuk szellem stb. Legtöbb esetben az illetékesek ugyan egyetértenék a hasznos javaslatokkal, de nem merik nyíltan letenni mellette a garast, ímelnék- ámolnak, hogy várjuk meg azért, mit szólnak hozzá fent. Hónapok, esetleg évek telnek el aztán a várakozással, és... minden marad a régiben. Mindezért, nemcsak a maradi felfogásúak a felelősek, hanem kissé azok is, akik ugyan kezde- • ményeznek, de könnyen belenyugszanak a mellőzésbe, javaslataik elfelejtésébe. Pedig az új elgondolások, ha azok válóban a fejlődést viszik élőre, minden gáncsos. kodás ellenére végül is győzelmet aratnak. Ez törvényszerű jelenség, mint ahogy az is törvényszerű a mi társadalmunkban, hogy egyre többen vannak olyanok, akik a régi megszokott lépteiknél ma már hosszabbat igyekeznek lépni... Varga Dezső Jogtanácsosunk ír?»: Devizakülföldi
