Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
IMS. január 24. 5 Vasárnap itl&, Végigmentünk Békéscsabán a Bartók Béla úton. Mehettünk volna a Tanácsköztársaság útján is, vagy akár a Szarvasi, akár a Berényi úton. Mindegy. Benéztünk vállalati telepekre, munkahelyekre, üzletbe s láttuk a Mokri utcai lakásépítkezéseket is. Kerestük a választ a kérdésre: miért drága nekünk a termelés, miért nagy az önköltség — egyszóval: hogyan gazdálkodunk idővel, anyaggal, pénzzel. Álljon itt minden úgy, ahogy láttuk. I Bartók Béla tit közepe táján van a vegyesipari vállalat gépjavítója. Olajos hóié és sárkása az egész udvar. Vontatók „dideregnek” a sárban, vastestüket jeges hó takarja Bent a műhelyben hárman-négyen. Talán ebédelnek, talán „pauzáinak”. Mert a táskából evő ember ebédidőt sejtet, a többiek — olyan „gyújts rá” szünetet. Kérdezzük, hogy hányán vannak itt beosztásban. Megmondják. Az emberek száma viszont több. _ ? — Benti gépkocsivezető — magyarázzák — ráért és kijött hozzánk ... Valamit sejt a másik. Indítja vontatóját az udvaron, s továbbáll. Nehéz ellenőrizni, hogy miért volt itt, vagy miért nem indult még jöttünk előtt. Mindenesetre szétszélednek a nem itt dolgozók. A műhelyvezetőt kérjük, múlássá meg a „rezidenciát”, ami ösz- szesen két zárt helyiségből áll. Az egyik a szerelőműhely, a másik erős lakattal / lezárt, most — üvegablakán keresztül látjuk — üres helyiség. • — ? — Ez a főnök gépkoesigarázsa... Az udvaron levő járművekre mutatunk, melyeknek gumiabroncsait a sár emészti. — Ide csak á főnök sZé mélygépkocsi ja állhat be.. j Igen, csak! De nemcsak azt kell védeni! Az udvar sarkában vasvázak, kiselejtezett hengerfejek, kannák, ban fáradtolaj, melyet a csapadék hígít. Szomorú látvány... Hát nem törődünk a saját pénzünkkel?! Utunkat továbbfolytatjuk a Bartók Béla úton. Belépünk a 47. számú fűszer-csemegeboltba. A fél-önkiszolgáló rendszerű üzletben négy eladót találunk, egyikük a csemegepult mögött áll, a másik három a bolt közepén az állványt támasztja. Láthatóan nem akad sok dolguk. Vevő, rajtunk kívül nincs egy se. Két óra körül járunk, ilyenkor ritkán jön be a boltba vásárló, hiszen a háziasszonyok nagy része a gyári, hivatali munka előtt vagy után szerzi be az élelmiszert. A kereskedelem azonban, úgy látszik, nem így alkalmazkodik. Mi mást mondhatnánk a kiszolgálók válasza után: a bolt reggel két kiszolgálóval nyit, déli 12-től, amikor egy emberrel is elláthatná a kiszolgálást, négy eladó van az üzletben, s délutánra, a csúcsforgalom idejére ismét csak ketten... Inkább a figyelmeztetés, mint az akadékoskodás utunk célja. Nagyon örülünk tehát, mikor egy olyan munkahelyre érünk, ahol nem fedezünk fel lógást vagy rendetlenséget, pazarlást, vagy szervezetlenséget. A hibákat a' Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat Békéscsabai Kirendeltségének l. számú telepén is tudnák mentegetni, az kényelmesebb lenne. A két, 25 méter széles, 100 méter hosszú barakk a századforduló idején épült és Uhljár György kirendeltségvezet^ö helyettük „silórendszeres” aknás betonraktárt kívánna. De ő sem és a raktárban dolgozó negyven beosztott sem a nehézségekre, a gyúlékony faépületre, a pincékben felgyűlt 20—30 centiméteres „tóra” hivatkozik, hanem példás rendet tart az adott lehetőségek mellett. A raktárakat járva a hatalmas tömegű gabonát, a napraforgótisztítást, osztályozást, zsákolást szemlélve megállapíthattuk: mindenki szorgalmasan dolgozik itt. Nincs munkaerőpazarlás, fölös adminisztráció. Az exportra menő napraforgót zsákokban, katonás rendben találjuk. A búzatömeget is gondosan raktározzák. És sehol egy ottíelejtett hulladékdarab, elhajított lim-lom. Csak a tető alatt röpködő, csiripelő verébhadat nem tudják kiűzni. Ideszoktak. Azt viszont jó látni a szemnek, hogy a barakk melletti betonúiról már azon nyomban seprik is le a tetőről lehullott havas latyakot. Egy kifogásolni valónk mégis akad. Ez a Bártók Béla úti raktárkomplexum egészére vonatkozik, tehát több VáláJatot érint. Ügy tűnt és erről meg is győződtünk később, hogy ékig laza módon őrzik az itt raktározott milliókat. Kevesebb kjpu, magasabb kerf‘és, gondosabb őrzés kívánkozna ide. A mázsálóval ellátott tehergépkocsik átengedésére szolgáló kijáraton bármit kivihettünk volna, talán senki nem szól... I csemegebolthoz hasonló eset a következő is. Általában az ember, munkája végeztével, többnyire öt óra körül szeretné beadni a cipészhez a javítanivaló cipőjét. Az Irányi utcai cipőjavító szövetkezet üvegajtaján lapuló karton azonban meghökkenti. Ugyan, is közli, hogy csak délután 4-ig állnak a lakosság szolgálatára. A 4-ig, vagy fél 5-ig dolgozó asz- szony vagy férfi,, természetesen megy a magániparoshoz és közben gondolkozhat: ő van-e a szolgáltatásért, vagy a szolgáltatás van őérte? NéZZÜnk meg egy építkezést. Lakásépítkezést, ami oly nagyon sürget bennünket. Legyen a Mokri utcai, ahol szövetkezeti lakások készülnek, szövetkezeti munkával. Gyula, Orosháza, Vésztő, Békés és még talán több helvről jöttek ide építőipari ktsz-ek lakást építeni. Egy tömb már áll. Lakókkal. Ez az ingatlankezelő vállalaté, arra a célra épült, hogy a városban lévő háztatarozások esetén a lakó ideiglenesen — 3— 4 hónapra — itt kapjon otthont. Nagyon humánus és okos dolog. Bencsikék (a város veterán házaspárja), akiket megkérünk, hogy mutassák meg a lakást, mondják is: legalább egyszer lakhatunk mi is „bérházban”. Viszont: az ajtók festetlenek, a falak „fehérre” meszeltek. Igen, idézőjelben, mert az nem fehér, hanem mészmutatás a falon. A tatarozó vállalat építette ezt. Inkognitóban maradunk és járunk a lassan, túlságosan is lassan emelkedő téglafalak között. Bukdácsolunk is. Faanyag, tégla, cserép, betonelem szanaszét, hihetetlenül „eltalált” összevisszaságban. A Pénzünk! Az orosháziakat nézzük. Két fiatalember betongerendákat szállít gumikerekű „targoncán”, __ egyik helyről a másikra. De hogyan?! A honnan és hová között mindössze 20—25 méter van. De mintha az túl egyszerű lenne, azért a fiúk kimennek az utcára — plusz 50 méter, aztán plusz 20 méter és megint plusz 50 méter. Tehát U- alakban, összesen körülbelül 120 méter. Viszont ahogy nézzük, egészen jó játék... A srácok visszafelé felülnek a „targoncára” s nagyokat kacagva játszadoznak. Hát mondja valaki, hogy nem élünk jól... Mondjuk! Ne így, még ha órabérben dolgoznak is! Különben, ha itt világos nappal beállítanánk egy teherautóval és megpakolnák építőanyaggal, a kutya se szólna hozzánk... Az építkezés sarkáról visszanézünk. Az épülő téglafalak tetején emberek. Hátterük a kég ég, és spinje .árpyjátékot mutat a kép. Nézzük őket. Hatan vannak. Kettő Lehajol és valamit tesz, négyen nézik. Aztán másik két vagy három embA hajol le, a többi nézi, zsebre tett kézzel. És utána a refrén — amíg nézzük kísértetiesen megismétlődve. Pénzünk, időnk és anyagunk De kár érte! Padányi Anna—Varga Tiboi ELNÉZÉST KEREK... Sok külföldi — még ma is —, ha Magyarországról hall, akkor először is a Hortobágy ■ jut eszébe és a nyargaló ménes, melyet bő gatyás, pitykés lajblis csikósok űznek szilaj paripájukon. De „hol van már a tavalyi hór Lehet, hogy valaha őseinknek leghasznosabb és legnélkülözhetetlenebb társuk a ló volt a sok négylábú közül. Sőt, biztos, hogy így volt, hiszen csakis innen eredhetett az a mondás, hogy a magyar „lovas nemzet.” A sok lóval kapcsolatos közmondás is erre utal, úgy vélem, és egy-két szólásmondás. Például „A lónak is négy lába van, mégis megbotlik." (Ez enyhítő körülmény fegyelmiken és bírósági tárgyalásokon is. Más lenne a helyzet, ha a lónak is csak két lába lenne). A Meteorológiai Intézet figyelmébe ajánlom a következő szólásmondást. „Asz. szony hajtja a lovat, eső lesz” (biztosabb jel ez, mint a reuma, csúz és a bütykös lábujjak.) Gyakran használjuk azt is, hogy „Ha tő nincs, a szamár is . jó”. Aztán meg, hogy „nagy a feje, búsuljon a ló” (ezt saját megnyugtatásunkra, publikum előtt szoktuk ' hangoztatni, miután cseppfolyósítottuk a prémiumot és éppen az utolsó l ló kóla százasunkat kottázta le a prímás a fülünkbe.) Mégis azt hiszem, hogy a legdivatosabb, lóval kapcsolatos mondás mostanában az, hogy „átesett a ló másik oldalára." Hát nem rossz bizonyítvány ez egy olyan népnek, amely alig ezredéve a fél Európát végigporoszkálta lóháton? Bizony az. Ez csak azt jelentheti, hogy elkorcsosod- tunk és elidegenedtünk e nemes állatok, tói. Ma már csak megenni tudjuk a fa- sirtra és kolbászra ítélt paripákat, de megülni nem. Sőt, már nem ismerjük anatómiai felépítésüket, csupán a két oldalát ismerjük a lovaknak. Pedig a lónak a két oldalán ki- írül van eleje és hátulja, és van háta Is. Egyik lónak szélesebb, a másik lónak keskenyebb háta van, de van mindenképpen, csak meg kell keresni. Lehet, hogy némelyik ösztövér lovat kényelmetlen, vagy nehéz megülni, de ha nagyon akarjuk, szerintem némi gyakorlat után meg tudunk maradni a két oldal közötti kritikus ponton. Ismétlem, csak gyakorlattal. Persze vánnak szerencsés kimenetelű bukások is, de erre nem lehet minden esetben számítani, ez függ a talajviszonyoktól és a lovastól is. Van lovas, aki ma elsajátította a bukó. technikáját és többszöri bukás után sem történik baja. De olyan lovas is van, amelyik az első bukásnál összetöri magát és'többé nem ülhet lóra. Az előbbi néha még nagyobb lovat kap maga alá, mint volt a búkét előtt. Erre viszont — ismétlem — nem lehet mindenkinek számítani, mert nem minden lovas menedzsere egyforma. Legjobb, ha anatómiai szempontból részletesen ismerjük a lovat. Tudnunk kell, hogy a ló egyik oldalát sem lehet tartósan megülni Bár mindkét oldal e ló „tartozéka", de ez csak a sarkantyúk miatt van. Ülni és utazni csak a ló hátát tudom javasolni, mert a lónak van háta, mint ahogy azt is felfedeztük, hogy az éremnek is három oldala van. Dobra Sándor Napjaink emberei György éppen negyedik éve álmodozott erről. ötletét végre megértették, így világra hozhatta. Az elgondolás alapján nem kevesebb, mint 300 millió forint okos felhasználását vetették ' papírra. Nem volt egyszerű. Elsősorban a járási tanácsok képviselőivel tárgyaltak a szövetkezeti igényekről. Azután az igényeket a lehetőségekhez igazították. A munka hevében nem feledkeztek meg a beruházások kellő koncentrálásáról. Ma már ez fontos követelménye termelőszövetkezetekben is a tömegméretű árutermelésnek. A három embert igencsak izgatta a téma megoldása. Képzelőerejükkel maguk elé vetítették, hogy a 2—3 hónapos időnyerés mit jelent az építőkapacitás kihasználására. Az 1965-re tervezett beruházások megvalósítását ezzel a 60—90 napos ' időnyeréssel lényegében biztonságossá tették. A korábbi években előfordult, hogy a Néhány héttel ezelőtt késő éjszakáig világos maradt a megyei tanács épületének egyik irodája. Az előadók hosszúra nyújtották munkaidejüket. A termelőszövetkezeti beruházások létesítményjegyzékét állították össze megyei és járási szinten. A napi 8 órás munkaidő, a gyors és a pontos előkészítéshez kevésnek bizonyult. Azaz a nyolc óra nem lett volna kevés, ha a kiforrott gyakorlatot követik. Korábban ugyanis az volt a helyzet, hogy a beruházásokkal kapcsolatos összes dolgok intézését — a keretszámokkal együtt — a járásokra bízták. Szabados Károly, Arató György előadók és Király János, a megyei Beruházási Iroda igazgatója nem tartotta megnyugtatónak e gyakorlat további követését. Azt mondták: helyes, ha a járási mezőgazdasági osztály a létesítményjegyzék mellé minden különösebb megkeresés nélkül kézhez kapja az épület, tervdokumentációját, a kivitelezéshez engedélyezett hitelt, az anyagnor- __ mát és a beruházást megvalósító szövetkezeti beruházások egy révállalat nevét, címét. A beruházások eondos előkészítésének iskolapéldája ez. Arató sze — néha 15—20 millió forint értékben is — a késői kezdés miatt a következő esztendőre húzódott. Az ilyen beruházások áz adott évre engedélyezett hitelek egy részét lekötötték. Azzal a módszerrel, melyet néhány héttel ezelőtt a három ember kimunkált — járási és megyei szinten — elkerülhető a beruházások év végi befagyása. A járási tanács, a tsz és a kivitelező vállalat március helyett már januárban tudja hová és mire kell összpontosítania az anyagszállító és építőkapacitását. így, mire kitavaszodik, az építkezés ütemének megfelelően, már a helyszínen lehet az anyag és a fagymentes napokon elkezdhetik a munkát. Az időnyerés így válik majd valósággá. Ezzel a megoldással a tsz-építkezé*ekhez jelentős kapacitás kihasználására van lehetőség. Az elgondolást a kivitelező vállalatok is támogatják. A három embert milyen anyagi érdek tüzelte a késő éjszakába nyúlt munkanapok idején és azóta is? E munkáért egyikőjük fizetési listájára sincs lejegyezve a célprémium. Ilyesmit nem is pengettek előttük. Mégis csinálták, mert ez a hivatásuk. Dupsi Károly Gép járműtulajdonosok figyelmébe! A kötelező gépiárműszavatossági biztosítás 1965. évi dija Január 1-én esedékes. Január 31-ig pótlékmentesen fizethető be. Biztosítási igazolást és befizetési lapot az Állami Biztosító fiókjai adnak. i4
