Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
IMS. január 17. 7 Vasárnap Maszek voltam öt napig A fatális véletlenek úgy leselkednek az emberre, mint a fülesbagoly az egérre: lecsapnak rá váratlanul, s megragadják. Ha az ember kiveszi a szabadságát: kisalakol, begyújt, s bömbölő csemetéjét is elszállítja a bölcsődébe — jobb híján csámborog az utcán. — Jó reggelt^ tanár úr, mi újság? — szólt rám csak úgy kutyafuttában az ismert maszek cipész. — Szabin vagyok, unatkozom. — Jó magának, én bezzeg nem. Annyi a munkám karácsonyra, hogy ha a jó Isten értene a tűsarkú cipők flekkeléséhez, se tudná megcsinálni karácsonyra mind az egészet. Igazán eljöhetne segíteni — tette hozzá fanyar mosoly- lyal, viccnek szánva. — Jó, egy órán belül ott leszek — válaszoltam blazírt arccal. — Nevetett rajta egyet, aztán továbbrobogott. — Itt vagyok — nyitottam be fél óra múlva —, kérek kerekszéket, kalapácsot, lábszíjat, knájpot, (kés), na meg persze rossz cipőt... Nézett rám, mint borjú az új kapura, de amikor látta, hogy levetkőzöm és az első, kezem ügyébe kerülő csirízes nadrágba bújok, amelyen már valóságos páncél képződött a rászáradt suszterbetonból, megvonta a vállát és egy pár elképesztően rossz cipőt nyomott a kezembe, majd könyöklőn várta, hogy mi lesz. Nem tétováztam sokat, szakszerűen megmártottam az áztató lavórban a két árva csukát, s nekiláttam a munkának. Van egy olyan bölcs mondás, hogy csak az felejt, aki tud. Én elég sokat tudhattam — valamikor. Egy kis spanyolfal mögött dolgoztunk, ahonnan egy visszapillantó tükörből mindig lehetett látni a belépő kuncsaftokat. Szépeket és fiatalokat, csúnyákat és öregeket. Lassan patakokban kezdett folyni a veríték az arcomról, de időnként letöröltem kellően maszatos kezem fejével, s dél felé már hasonlítottam a mesterre. És akkor belépett doktor X. Y., akivel „szerbuszt” szoktunk köszönni egymásnak, ha találkozunk. A mester éppen kinn foglalatoskodott az udvaron: — etette a tyúkokat. A helyzet magaslatára kellett emelkednem. Á, szervusz, hogy kerülsz ide? — léptem föl „támadólag” s maszatos, vérhólyagos kezemmel megráztam a jobbját. És ő csak nézett és nézett a nagy szemével, míg nagy nehezen kinyögte, hogy a felesége cipője talpára kellene egy-egy talpfolt. Délután jön érte. — Meglesz, kérlek szépen, megcsinálom. — És ő csak nézett, nézett, megtörölte homlokát és vis^- 6zaszólt az ajtóból: — Azért ne búsúlj, nem olyan rossz szakma ez, barátom... Elkészült az első nagy mű. A Maesztró megelégedését fejezte ki, s kérdezte, hol tanultam ezt a szakmát. Felvilágosítottam, hogy diákkoromban, a szünetek unalmában. Néhai apám négyőnknek kalapálta össze, mint városszéli foltozó varga a mindennapit. Néha minket is elkalapált, ezért a legjobban az összes szerszám közül a lábszíjat ismerem. — Hát akkor fogjon hozzá tanár úr, a doktor felesége cipőjéhez. — Hozzáfogtam, csinálgat- tam, s amikor vagy két óra hosz- sza múlva megkérdezte, készen vannak-e már, csak ennyit tudtam kinyögni: — Igen, mindjárt, de a fejéré is kell egy folt — Hogyhogy? — hüledezett kimeredt szemekkel. — Megugrott a kezemben az az átkozott cusnájder, s kivágtam az oldalát. — Ügy nézett rám, mintha hirtelen meg akarna tébolyod- ni. — Ne búsuljon, majd én magamra vállalom —• nyugtattam meg. — Egyik legjobb kuncsaftom — dönnyögte mérgesen. Ügy forgattam a kezemben a cipőt, mint az a gyerek, aki így kiált föl: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam”, s aztán különféle kenceficékkel, ragasztókkal, na meg egy kis meleg vassal eltüntettem a „sebet”. Érdekes, az eset óta X. Y. nem szerbusszal köszön Sehogy sem... Nagyon szép volt az az eset is, amikor egy féltalpalásnál olyan hosszú faszegekkel „ütöttem föl” a talpat, hogy valósággal beleszegeztem a kapufát is. Az istennek sem akart kijönni belőle. Míg aztán összeszedtem roppant erőmet, rántottam egy akkorát rajta, hogy a fahúzó zsinórja elszakadt, a cipő pedig úgy homlokon csapott, hogy kerekszékestül felborultam. De aztán nagy nehezen csak kivettük — a Maestroval. Fönököm a fiatal hölgyeknek mindig kézit csókolommal köszönt. S azon csodálkoztam egyszer — a visszapillantó tükörből —, hogy egy igen csinos 20 évestől lábméretet is vett, holott a csizmát csak sarkalni kellett. Mi több, még a térdhajlásnál is megmérte a láb kerületét, holott a csizmácska kis jóindulattal is csak fél lábszárig ért. El is gondolkodtam azon, hogy hiába, vannak ennek a szakmának olyan fogásai (s a Maestronak is), amiket eddig én nem tudtam. A hosszúra nyúló méricské- lés alatt különféle varázsszavakat mormogott, ilyeneket, hogy: glenstekli, sirfstájn stb., s a lány áhítattal hallgatta. Érdekes, a harmadik vagy negyedik nap bejött egy nagyon öreg, rücskös képű, fekete cigányasszony, hogy szorítja a lábát a cipő. Attól nem vett méretet. — Két és fél számmal kell bővíteni — mondta rápillantás után. — Micsoda misztikumok! — néztem rá csodálattal. Mindig hangoztatta a főnököm, hogy a kisiparos is a szocializmust építi. Mert azt mondja: — Énhoz- zám dolgozók járnak lábbelit javíttatni. Na már most, zavartalanabból tudnak termelni az üzemekben, tsz-ekben, hogy ha pontos időre, jó munkát végzek! — Igazam van vagy nincs igazam? — mondta az ötödik nagy- fröccs után. — Teljesen igazad van — mert közben le is paroláztunk. — Hagyd ott komám az újságírást, nem való az neked, állj be hozzám segédnek. Irtózatosan jó munkás lesz belőled — 5 év múlva. — Nem hagyom magam kizsákmányolni — kezdtem csuklani —, mert a te műhelyed a kapitalizmus fészke. — Inkább az egerek fészke... — legyintett rosszkedvűen. — Igyunk még... — ittunk. Elérkezett az ötödik nap. A tenyerem égett a szurkos fonál vágta sebektől, s a különféle színű politúroktól olyan mocskos volt már, hogy tégladarabbal sem lehetett tisztára súrolni. S ha a mester nem nézett oda vagy a tyúkokat etette, sajgó derékkal álltam föl a háromlábú kerekszékről, hogy csak egy kicsit nyúj- tózkodhassam. És aztán délben felmond tam és megmondtam neki: megírlak, komám, kiszerkesztelek! — Jó, de azt is írjad bele, hogy az én véleményem szerint téged a maszekok ellenségei küldtek ide azért, hogy leégesd a cégemet: — öt nap alatt tizenöt jó kuncsaftom kerüli el messziről a műhelyt, örökre elriasztottad őket tőlem ... De azért mégis jó volt kicsit maszeknak lenni. Estefelé, amikor kint hullani kezdett a hó, bent a barátságos melegen éppen úgy megtermett a mese, mint annak idején, amikor négyen, bámész kisgyerekek, álmosan pislogó szemmel apánk pangliját ültük körüL HÁZTÁJI GAZDASÁGOK! EGYÉNI TERMELŐK! SÁRGARÉPÁRA, PETREZSELYEMRE, VÖRÖSHAGYMÁRA, UBORKÁRA, KÉSEI KÁPOSZTAFÉLÉKRE, NYÁRI RETEKRE, SZABADFÖLDI SALÁTÁRA ELŐNYŐS FELTÉTELEK MELLETT (ÁLLAMI FELVÁSÁRLÁSI ÁR + 10 SZÁZALÉK) termelési szerződést köt KIZÁRÓLAG JANUÁR 31-IG. TOVÁBBÁ MELEGÁGYI PRIMŐR ZÖLDPAPRIKÁRA, UBORKÁRA, PARADICSOMRA, SALÁTÁRA szállítási szerződést hőt BIZTOSÍTOTT FELVÁSÁRLÁSI ÁR MELLETT A MÉK BÉKÉSCSABAI KIRENDELTSÉGE. BŐVEBB FELVILÁGOSÍTÁS A KÖZPONTI IRODÁN, TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÜTJA 50. SZ. ALATT, 29513 RADARAKCIÓ — egész éven át Fiatalok mozgalma — „Észrevettük, jelezzük, ► segítünk“ — Együttműködés a pártszervezetekkel A z elmúlt heteikben egy igazán fiatalos kezdeményezés hozta izgalomba a KISZ megyei bizottságának tagjait. A KISZ VI. kongresszusa határozatának, akcióprogramjának tünetes áttanulmányozása után kutatni, keresni kezdték annak lehetőségét: miképpen lehetne úgy „aprópénzre váltani” a program — takarékosságra, munkaszervezésre, termelékenység-növelésre, minőségjavításra, közös értékeink védelmére, szigorúbb közszéliem kimunkálására vonatkozó — célkitűzéseit, hogy a kiszisták, s a KISZ-en kívüli, odaadással, becsületesen dolgozó fiatalok többségét mozgósítani tudják megyénkben. Vonzó, élénkítő, fiatalos mozgalom körvonalai bontakoznak ki a sok töprengés, tervezgetés vége •elé, olyan mozgalomé, mely valóban ifjúkommunistáknak való, felelősségérzetre, közösségi gondolkodásra nevel, ugyanakkor nagy hasznot hajt a köznek, a népgazdaságnak, ha megértésre, támogatásra talál és „szívüggyé” válik. Bábái — a megyei bizottság ve- '.etői — Ifjúsági Radar Szolgálatnak, vagy tömörebben: Radarakciónak keresztelték el. A kissé sejtelmes megnevezés eredete azonmód világossá válik, ahogy a köztudatban hadászati műszerként ismert radar jó tulajdonságait sorra vesszük. Mindenekelőtt a radar szó a „rádiós felderítés és helymeghatározás” szavak angol eredetijének (Radio Detection and Ranging) rövidítéséből származik, s a berendezés feladata a tárgyak helyének meghatározása rádióhullámok segítségével... Ezt csak közbevetőleg említettük, a lényeg az, hogy a radar gyorsan felderít, jelez, tudatosít, cselekvésre indít, sok mindent észrevesz, amire rengeteg műszer, készülék nem képes. Mivel a most bontakozó ifjúsági mozgalom hasonló céllal indul — járjanak a fiatalok nyitott szemmel, vegyék észre a rejtett tartalékokat, megtakarítható forintok forrását, vigyázzák, óvják a közös vagyont, adjanak ötletet a jobb munkaszervezéshez, használják ki jobban munkaidej ükét, stb — igen találó a Radarakció elnevezés. Még egy csipetnyi romantikát is ígér... (Csak zárójelben: a szovjet Komszomol Fényszórója a fia- talak százezreinek köréiben aratott "■s arat osztatlan sikert — hasonló célkitűzéseivel.) Azok megmozdulása ez a mozgalom, akik vállalni tanulják a felelősséget, akik szenvedélyesen keresik az értelmes, hasznos, országgazdagító tettek lehetőségét lehetőségeikhez mérten, akik őszintén akarják a hatodik KISZ. kongresszus határozatának és a párt decemberi határozatának sikeres végrehajtását! Hétköznapi lettekben nyilvánul meg igyekezetük. Mint például: a nagykamará- si Ságvári Tsz néhány fiatalja tavaly egy határjáráskor észrevette, hogy valamelyik traktoros az egyik erdőszélen hagyta az ekét, ott ette az idő. Szóltak a vezetőségnek. Fedél alá került a drága eszköz. Bélmegyeren hasonló eset örtént. Itt a kiszisták még le is olajozták az összegyűjtött gépeket. ■Camuton éppen állt a bál, amikor ’Ízest kaptak a fiúk: szállítmány ékezett, gyorsan ki kellene rakni, ogy ne fizessenek kocsiálláspénzt. Valószínű, hogy nem volt könnyű elengedni a lányok derekát, de mentek! A békéscsabai téglagyár kiszistái összefogtak, aztán összeszedték a gyártelepen található hulladékvasat. Egyik állami gazdaságunkban jelezték: tűrhetetlenül elhanyagolt az üzemegység régi munkásszállása. A vezető utasítására az illetékesek „kipofozták" az épületet... Százával lehetne sorolni a jó példákat, amelyekhez hasonlókra buzdít a Ra- darakció. Folyton arra ösztönöz, hogy ne menjenek el fiataljaink szótlanul a pusztuló értékek mellett, igenis „Szúrjon szemet” nekik a rossz munkaszervezés, a sok túlóra, a selejt, a gazos vetés, az elhanyagolt gép, aratásnál a szemveszteség, az elhullat tott takarmány, az anyagpazarlás, a balesetforrás, a gyáron belüli „munka- nélküliség”, illetve hajrámunka, a sok veszteségidő, a lógás, fegyelmezetlenség. Ezekre — mindig jó szándékkal, segíteni akarással, határozottan, gyorsan hívják fel a pártvezetőség, gazdasági vezetés figyelmét. Utasítani természetesen sehol sem utasíthatnak az akció résztvevői. Nem ez a feladatuk, hanem az elevenebb odafigyelés környezetükre, közös értékekre, munkák menetére, a gyors hibajelzés, a figyelemkeltés, a hiányosságok, rendellenességek kiküszöbölésének sürgetése, a segítség felajánlása. Amit megtehet a KÍSZ-szervezetük — összefogással, gyorsan, lelkesen—, azt felesleges jelezni. A tettről viszont érdemes beszámolni. Aligha haragszik meg érte egy igazgató vagy művezető, vagy brigádvezető... Bizonyára akadnak, akik a jó szándékú fiatalokat kellemetlenkedőknek tartják majd, sőt, ellenszenvvel fogadják. Az ilyen vezetők rosszul vizsgáznak, helytelenül járnak él. Azt bizonyítják, hogy nem sokra becsülik a jó szándékot, a segítőkészséget, a nagyobb rendet, az új nemzedék alakuló véleményét. Reméljük, hogy ilyesfajta megnyilatkozásoktól sehol sem vesztik kedvüket a fiatalok. Tevékenységük hasznát élőbb- utóbb belátják azok is, akik eleinte nem veszik szívesen. Februárban minden KISZ-szervezet megalakítja Radar-szolgálatát. Vezetője a szervezőtitkár, tagjai olyan fiatalok, akik jó munkások, fegyelmezettek, ügyesek, élesdátásúak, nem rejtik véka alá véleményüket, szervezőkészséggel is rendelkeznék. Felelősségteljes tevékenységre vállalkoznak mindannyian és nem meggondolatlan, felületes játékra. Ha valamire fél akarják hívni az illetékes vezető figyelmét, előtte megfontoltan tanácskoznak, döntenek, s vagy személyesen, vagy írásban jelzik észrevételüket. Feltétlenül fontos, hogy kikérjék a párttitkár vagy pártvezetőség tanácsát, véleményét, így megalapozottabban, bátrabban, sikeresebben tevékenykedhetnek. Akkor lesz a legeredményesebb a Radarakció, ha eleven együttműködés valósul meg a két szervezet, vezetőség között A jó kapcsolaton mindenki nyer. A járási KISZ-bizottsógok mellett is és a megyei bizottság mellett is februárban hozzák létre a Radar-irodát. Tagjai sok segítséget kívánnak nyújtani az alapszervezeteknek. friss, bontakozó mozgalom nem kampánymozgalom. Egész évben él, cselekszik. Ha megszeretik a fiatalok, a folytatás rajtuk múlik. Bízunk sikerében, Ternyák Ferenc Palla« Rábmé
