Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-13 / 292. szám
Vasárnap Beszélgetés Simor János építésügyi miniszterhelyettessel Az áTlanú építőipar idén sem teljesíti tervét: a lemaradás előreláthatóan 2—3 százalék lesz. A tervszerűség, a termelés ütemesgége még kedvezőtlenebbül ala- ted, hiszen jelentős számú lakóház, ipari, mezőgazdasági épület az év második felében készült el, bőt, tekintélyes részük csak most, az utolsó negyedévben került, illetve kerül tető alá. A minőség és a gazdaságosság sem javult kellő, mértékben. Természetesen, ha építőiparunk 10—15 évvel ezelőtti eredményeit és színvonalát hasonlítjuk össze a maival, kedvezőbb képet kapunk. A szocialista építőipar termelése 1949 óta ötszörösére növekedett, városokat, városnegyedeket építettünk fel, hatalmas ipari központokat emeltünk. De a ma és a holnap követelményeihez mérve a helyzetet, indokolt bizonyos türelmetlenség. Az építőipari tevékenység az életünknek csaknem valamennyi területét érinti, s érthető, hogy az építőipar társadalmi üggyé vált, amelyet tanúsít az új építési törvény megalkotása is. Az év végének közeledtével felkerestük Simor János építésügyi miniszterhelyettes elvtársat, választ kérve az építőiparral kapcsolatos néhány időszerű kérdésre. t- Sokan úgy vélekednek, hogy az építőipar gondjainak nagy része — pL a kooperációs zavarok — as építőipari tevékenység túlzott decentralizáltságából adódik. Abból, hogy egy épület elkészítéséhez szak- és szerelőipari vállalatoknak, szállítási vállalatoknak, tervező- intézeteknek és egy generálvállalkozó építőipari vállalatnak kell együttműködnie. Ha a kivitelezőnek saját szak- és szerelőipari, valamint szállítási részlege volna, nem lenne-e zavartalanabb a munka, s hatékonyabb az irányitásT — Ilyen építőipari vállalatok kialakítása visszalépést jelentene a fejlődésben. A haladás a még szélesebb körű munkamegosztás felé tart. A korszerű iparszervezés legfőbb követelménye a szakosítás. Ezt a folyamatot vállalaton kívül és belül egyaránt siet- j tetni kell és nem megállítani ] vagy visszafejleszteni. Gondjaink j nem a szervezeti felépítésben rejlenek, hanem technikai, technológiai adottságainkban. Ezek közül a technológia a fontosabb. Vegyünk egy példát: a vakolást. Ezt végezhetjük hagyományos módon: kézzel. Korszerűsíthetjük: tehát a malterkeverést, szállítást és a felhordást teljesen gépesíthetjük. A legkorszerűbb eljárás viszont az, ha egyáltalán nem vakolunk, vagyis, ha olyan építőipari technológiát alakítunk ki, amelyben nincs szükség vakolásra. •— Ezt a célt szolgálná az előre- gyártás — és a házgyárakon alapuló építőipari tevékenység. Ma azonban még csak az óbudai házgyárról beszélhetünk, amely rövidesen dolgozni kezd. Mi várható a közeljövőben? — További öt házgyárat vásárolunk a Szovjetuniótól. Miskolcon, Győrben, Szegeden és Deb- . recenben állítjuk fel ezeket, illet- j ve még egyet a fővárosban. Az j említett gond jelentős része ezzel i meg is szűnik. A házgyárakban az építőipari tevékenység döntő többsége koncentrálódik. A munka pontosan ütemezhető; a prog- ' ram alapján az elkészített épület- ‘ elemeket — amelyeken szinte va- ’ lamennyi szakipari munkát elvégeznek — fennakadás nélkül szállíthatják az építkezés helyére és ott a szerelés munkája is a házgyári program alapján jól megszervezhető. A házgyárak hatókörében megszűnik tehát az a szerteágazó kooperációs feladat, amely ma még valóban jellemzi az építkezéseket, s gyakran okoz határidő-etolódást Egyébként a kővetkező két-há- rom esztendőben tervezünk bizonyos „vertikum-szélesítést” a nagyobb építőipari vállalatoknál, elsősorban a megyeieknél, az egyes vállalatok konkrét feladataihoz mérten. De csak annyi szak- és szerelőipari kapacitást adunk részükre, hogy főként a munkatorlódások idején továbbra is igénybe kell venniük az országos szak- és szerelőipari vállalatok segítségét. Ezáltal bizonyos fokig ütőképesebbé válnak az építőipari vállalatok, ám mégsem duzzasztjuk fel őket annyira, hogy némelykor kihasználatlan maradjon a kapacitásuk. Tehát addig is, amíg a házgyárak ném láthatják el az építőipar lakásépítési feladatainak nagy részét, igyekszünk elejét venni a kooperációs gondoknak. A legjobb szervezeti megoldás sem biztosítja egymagában a sikert, hiszen az jórészt operatív végrehajtástól függ. — A* Idd februári párthatározat — megjelölve az építőipari munka megjavításához szükséges teendőket — első helyen említette a 'korszerű építésszerveződ módok bevezetését. Ezek azonban — mint pl. a szalagszert! építkezési mód — nagyon lassan terjednek. Hogyan vélekedik a szakosítás időszerű kérdéseiről? — A korszerű építés elterjesztéséhez és a korszerű technológiák bevezetéséhez elsősorban a vállalatokat kell szakosítani. A brigádok szakosodása ugyanis szinte önmagától létrejön, ha a vállalatok, építésvezetőségek és a vállalati egységek szakosítása megtörtént. A feladatok jellege meghatározza a szervezést is. Az állandóan és tömegesen jelentkező feladatok végrehajtását ugyanis egyszerűbb megszervezni. Technológiai és tárgyi specializálást kell végrehajtanunk ennek érdekében. Lesznek olyan vállalatok, amelyek főként az úgynevezett nagyelemes építési módot alkalmazzák. Ilyen máris a 26-os és a 31-es állami építőipari vállalat. Ezek leginkább ipari üzemeket, erőműveket építenek. Itt tehát már nemcsak a technológiai, j hanem a tárgyi specializálódás is ' megtörtént. Regionális hatáskörű 1 szakosított szervezeteket hozunk létre, amelyek például csúszózsaluzással csakis öntöttházakat építenek majd. Lesznek vállalatok, amelyek csak bizonyos iparágakat szolgálnak ki, pl. a vegyipart. Vagy csak reprezentatív épületeket, illetve lakótelepi lakásokat építenek. Meg kell szüntetnünk azt a gyakorlatot, hogy valamely vállalat az egyik évben lakást, a másikban erőművet, a harmadikban . szerelőcsarnokot építsen. Az állandóan azonos feladatokra állandó és egységes technológiát alapozhatunk, típus-technológiákat dolgozhatunk ki. A szakosított vállalatok típustechnológiájához természetesen az egységesített méretek, tipizált szerkezetek és típustervek kellenek. Meg kell szüntetni az építőipar kiszolgáltatottságát is szubjektív kívánságoknak. A 12 tantermes iskolára pl. van típusterv. 1 De ha a megrendelő 14 tantermest kért, akkor a.kérésnek korábban eleget kellett tennünk, bármibe is került. Ezért öröm számunkra, hogy a legutóbbi országgyűlésen elfogadott építésügyi törvény 43 paragrafusa kimondja: a típusterveket az állami szerveknek kötelességük elfogadni, az építés' ügyi hatóságoknak pedig joguk van azokat más szervekkel is elfogadtatni. — Nem teszik a típustervek egyhangúvá a városképet? — A típustervek variációja, a változatos színezés esztétikus városképet nyújthat. A József Attila Lakótelep pl. elismerten szép látványt nyújt; holott majdnem kizárólag típustervek alapján épült. Természetesen a tervezők és a kivitelezők közötti összhangot ebben a munkában is meg kell találni. Éppen ezért szükséges, hogy a kivitelező egy-két évvel hamarabb ismerje meg a terveket. Így a tervező elkerülheti, hogy olyan tervet készítsen, amit utólag módosítani kell. A kivitelező pedig már jóval hamarabb felkészülhet a feladatokra: hozzáláthat az előközművesítéshez, • legmegfelelőbb technológia kiválasztásához és megszervezéséhez. Ezzel sok időt nyerhet az építőipar és — mi úgy mondjuk — „előretartással” kezdhet a munkához. — Mikor látnak hozzá a típustervek széles körű felhasználásához, te a vállalatok szakosításához? — Már mindkettő folyamatban van. A jövő év kezdetétől pedig még gyorsabb ütemben történik. Két-három év múlva az ipari, mezőgazdasági és más épületszerkezetek tipizálásával és tömeggyártásával, a házgyárakkal végérvényesen korszerű nagyiparrá alakítjuk át az építőipart Erre nemcsak a feladatok kényszerítenek bennünket, hanem pl. az egyre fokozódó munkaerőhiány is. A magyar építőiparnak mindössze 40 százaléka van csak a minisztérium irányítása alatt A másik 60 százalék a többi tárcához, a tanácsokhoz és a szövetkezetekhez tartozik. Munkáslétszámunk évről évre csökken. Korszerű munkaszervezéssel, technológiával és technikával kell tehát pótolnunk a hiányzó munkaerőt is. Az építőipar — ahogy a miniszteri referátumban elhangzott legutóbb az országgyűlésen — erejét meghaladó mennyiségű feladatot kapott, illetve vállalt. Évenként csaknem 10 százalékos termelésnövekedést terveztünk. Jövőre be kell érnünk két-három százalékkal. Most már nemet kell mondanunk, amikor erőnket meghaladó vállalásokról van szó. Eddig mindig az igényekkel próbáltuk összhangba hozni a kapacitást, jövőre már a valóságos szükségleteket alakítjuk a kapacitásunkhoz. A terveknek biztosítaniuk kell a feladatok elvégzéséhez szükséges szervezési időt, nekünk pedig koncentrálnunk kell erőinket. Így egy kézben maradhat az irányítás és hatékonyabbá válhat a vezetés. Két-három esztendő alatt általánossá tesszük a korszerű építésszervezési módokat, elterjesztjük a korszerű építési eljárásokat, befejezzük a szakosítás munkáját. Az így kialakuló ütőképesebb, erőteljesebb, koncentráltabb építőiparra azután majd bízvást számíthat az ország. G. F. Elnézést kerek.. A minap • egy fiatalember lépkedett előttem Békéscsabán, a Kossuth téren keresztül. Üj nagykabát volt rajta. Fején egy kopott svájcisapka, lábán vadonatúj bakancs. Mindez nem tűnt volna fel, ha a hóna alatt nem vettem volna észre egy ugyancsak új vattaruhát, amely csomago- latlanul, cérnán lógó neóscédulával hivalkodóan, szemérmetlenül mutogatta magát. Valamelyik vállalattól kapta derék állampolgárunk téli munkaruhának. Lám, milyen jó a szocializmus • morfondíroztam, majd hirtelen eszembe jutott, hogy hányán visszaélnek ezzel a kedvezménynyel. Önkéntelenül meggyorsítottam lépteim és utánaeredtem « fiatalembernek. Hova viszi azt a ruhát ilyen nagy igyekezve, tán csak nem eladni? — kérdeztem magamtól, de ■ahogy elnéztem egyenes, határozott lépteit, becsületesnek tartottam. Ügy gondoltam, aki rosszban sántikál, az sunyin, alattomosan, lopakodva jár. ö, mintha megérezte volna, hátra-hátrané- zett. Gyanakodva fürkészte szándékomat. Én kitartóan követtem * a Csaba-cuk- rászda előtt már izgultam a fiatalember lelkiis méretéért, ugyanis, ha a színház oldalán fordul be a Népköztársaság útjára, akkor felmentem a gyanú alól, de ha átmegy .a szökőkúttal elkerített park (néhai Március 8. tér) oldalára, akikor enyhe gyanúm meggyőzi a felelős? ződéssé fokozódik, mármint az a gyanak. vásom, hogy a vatta- ruhát a Bizományi Áruházba viszi egészen új gazdája. Elébe siettem, s mintegy húsz-harminc méterről visz- szapi llantottam, ahogy a bűnügyi filmekben láttam a de- tektívektől. Ö ott állt már a Csaba-presszó előtt, közel ahhoz a pillanathoz, hogy lelép a járdáról és átvág az úttesten a szökőkút oldalára. — Mintha vívódna lelki- ismeretével — tűnődtem. Nem. Sajnos, nem, csak egy taxit várt meg, míg elmegy s rögtön átsietett utánam. Én elmentem a játékboltig, amely tőszomszédja a bizományi áruk áruházának, s megálltam nézni a kirakatot. Ezt nem tartottam feltűnőnek, mert így karácsony előtt nagyon sók felnőtt ácsorog a kirakat előtt, hogy kiválasz- sza kisfiának a játékot (a gyereket nem szoktuk megkérdezni), ö is megállt mellettem. Belemerült a szemlélődésbe, de éreztem, hogy minden idegszálával rám figyel. Idegesített ez a szituáció. Visszaindultam a sportboltig, ö is azonnal abbahagyta a szemlélődést s a gyanútlan vattaruhával eltűnt a bizományi felvevőüzletében, hogy pár perccel később anélkül távozzon. Eddig a kaland. Nem tettem volna szóvá, ha egyedi esetről lenne szó, de sajnos, többször előfordul, hogy felelőtlen emberek eladják az államnak az állam saját tulajdonát. Tudom, van eset, amikor deficitbe kerül a családi költség- vetés, s hogy némileg helyrehozza az ember a felborult egyensúlyt, hozzányúl nélkülözhető vagy szükségtelen holmijához. Magam is voltam már ÍOV. Hasznos dolog néha egy keveset használt, de megunt zakó vagy egy-egy bútordarab. Nagyobb ünnepek után egy pár üres üveg is megteszi, melynek árából kihúzza az ember fizetésig. Egyszer a lúdtalpbetétemet adtam el egy liter pálinkáért, amit szemüveg helyett kaptam még 1952-ben tévedés folytán. Becsületemre mondom, még azt sem akartam eladni, de annyira beleesett az egyik munkatársam, hogy muszáj volt odaadnom. Szóval, ilyen van, de azt eladni, ami nem a miénk, az már — enyhén szólva — lopás. De vajon csak az ilyen emberek a felelősek? Dobra Sándor Készüljön a télre 1 VÁSÁROLJON A MEDGYESEGYHÄZA ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMŰ VESSZÖVET KEZET RUHÁZATI SZAKÜZLETEIBEN. Divatos női szövetruhák és kiskosztümök, egyszínű és mintás anyagokból 260,------- 400,— Ft-ig. T weedszövetből készült divatos női aljak 110,— Ft Női télikabátok divatos fazonokban, különböző színekben, szőrmeés műszőrme gallérral 750,-------- 1250,— Ft-ig. F érfi és női kabátszövetek 200,— — 500,— Ft-ig. Gyapjúsálak 60,— — 126,— Ft-ig. Női svájcinadrágok 22,90 — 42,10 Ft-ig. ELŐZÉKENY KISZOLGÁLÁSSAL VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT. A FÖLDMÜVESSZÖVETKEZET IGAZGATÓSÁGA Állami gazdasagok, vállalatok FIGYELMÉBE! Vattaöltönyök beszerezhetők a BIZOMÁNYI ÁRUHÁZBAN, BÉKÉSCSABA, Tanácsköztársaság útja 6. Telefon: ZZ—37. 29172
