Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-13 / 292. szám

1964. december 13. 2 Vasárnap (Folytatás az 1. oldalról.) ' — A tőkések abban reményked­nék, hogy ha jobban tudják nép­szerűsíteni életformájukat Ma­gyarországon, lazítani tudják rendszerünk belső szilárdságát. A tőkések társadalmi rendszerüknek csak azt az oldalát propagálják, amely a kirakatba való. Ami nem a kirakatba való, azt nem mutogat­ják. Ez téveszthet meg olyanokat, akik nem éltek a kapitalizmusban és nem tudják, mi az. Mindenki tudja, hogy 48 eszten­dővel ezelőtt a kapitalista rend­szer uralkodott az egész világon. És szüntelenül propagálták ezt a rendszert. És hogyan válaszolt az emberiség erre? Ügy, hogy felkelt és áttörte a bilincset előbb a cári Oroszországban, majd más orszá­gokban, és ma 14 szocialista ország van a világon. Az újonnan felszabadult orszá­gok és népek Ázsiában és Af­rikában — ott is, ahol nem a kommunizmus eszméje, nem a marxizmus—leninizmus ural­kodik —> kategorikusan, és egyértelműen mondják, hogy nem akarnak a kapitalizmus t: útján járni. Elvünk az, hogy szabad fej­lődést kell biztosítani a népeknek minden értelemben, a nemzeti függetlenség és a társadalmi sza­badság értőimében is. A kommu­nizmus biztosítja majd a népek barátságát, testvéri és hatékony együttműködésüket az élet min­den területén. — A népek a Duna-medencében sorsközösségben élnek. Vagy együtt boldogulunk, vagy együtt pusztulunk. Más út a Duna-me- dence népei számára nincs. Ha kü. lönböző társadalmi rendszerben élünk, a békés egymás mellett élés Kádár János elvtárs .beszéde alapjára helyezkedjünk, ha pedig szocialista társadalmi rendszerben élünk, akkor a szocializmus elvei­nek megfelelően fogjunk össze a külpolitikában, a gazdasági együtt­működésben, gyorsítsuk meg mindnyájunk fejlődését az összes itt élő népek javára és boldogu­lására. Ez a mi politikánk. A békés egymás mellett éléshez az is hozzátartozik, hogy harco­lunk mindenféle imperialista pro­vokáció, agresszió és támadás el­len. Joggal kérdezzük, mit keres­nek Dél-Vietnamban az Egyesült Államok uralkodó körei, és milyen alapon játszanak a dél-vietnami nép sorsával, kitől kapták ehhez a mandátumot? Anélkül, hogy a kérdés részleteibe bocsátkoznék, leszögezek egyetlen egy dolgot. Senkit se tévesszen meg, hogy most viták vannak a nemzetközi munkásmozgalomban, a marxiz­mus értelmezésében. Van egy sza­bály, amely mindig érvényes, ak­kor is, ha nem emlegetjük és ezzel az imperialistáknak számolniuk kell: ha egy szocialista országhoz hozzányúlnak, az összessel talál­ják magukat szemben! Ez a tör­vény nem változott (nagy taps). — A KISZ-től és a magyar ifjúságtól azt kérjük, hogy a párt és a nép útját járja a nemzetközi harcban, öntuda­tos, szocialista hazafiak, In­ternacionalisták módjára, szüntelenül erősítve a szocia­lista országok összefogását, egységét cs harcoljon három alapvető célunkért: a béke megőrzéséért, a gyarmati rendszer szétzúzásáért és a szocializmus világméretű győ­zelméért. Javítanunk kell a gazdasági munkát Röviden szólok belpolitikánkról is. Továbbra is megőrizzük a sza­bad légkört. Tudományosan úgy nevezzük ezt: a szocialista de­mokrácia törvényszerű fejlesztése. Mi amellett vagyunk, hogy a párt- életben, a ICISZ-éietben, a tömeg­mozgalmunkban, egész társadalmi életünkben szüntelenül fejlődnie kell a szocialista demokráciának. Ennek törvénynek kell lennie ná­lunk írva is, íratlanul is, egy ,,de”-vel, azzal, hogy társadalmi rendszerünket, népköztársasá­gunk törvényeit, alkotmányunkat senki nem sértheti meg. Minden törvénytisztelő, be­csülettel dolgozó állampolgár­nak szabadság jár és szabad­ságát, jogait törvényünk, ál­lamunk megvédi mindenkivel szemben. A törvényt tisztelet­ben tartó állampolgár sért­hetetlen! • Nem változik az a törekvésünk sem, hogy a termelőerőket, a ter­melést szakadatlan fejlesztjük, hogy emelkedjék a nép jóléte, épüljön a szocialista társadalom. A Központi Bizottság a minap ülést tartott, s behatóan, alaposan megvitatta az 1965-ös terv fő ará­nyait. Alaposan és gondosan megvizs­gálva a jelenlegi helyzetet, Köz­ponti Bizottságunk elvi állásfog­lalása az, hogy a fejlődés ütemét, tehát a termelés fejlesztésének ütemét 1965-ben bizonyos mérté­kig mérsékelni kell azért, hogy a gazdasági munka hatásfokát, minőségét megjavíthassuk, mert ma már ez a leglényegesebb kér­dés. A szocialista építés első évei­ben a termelés abszolút növelése volt az elsődleges feladat, most már azonban mindinkább a ter­melés minőségi mutatói döntik el a további fejlődés lehetőségét. Minden szinten javítanunk kell a gazdasági munkát. Erősítenünk kell a gazdasági fegyelmet, mert alapvető céljaink, a szocializmus felépítése, a dolgozóik életszínvo­nalának növelése, s a társadalmi rendszerek versenye egyaránt azt követeli meg, hogy a rend és a fegyelem javuljon és erősödjék. A legfontosabb belpolitikai feladat: a munka és a szocia­lista tudat fejlesztése. Ez a legfontosabb forradalmi fel­adatunk, ezen múlik egész társadalmunk további előre­haladása és a nép boldogu­lása. Bátran kell élni a szavak, a tet­tek, a példa erejével. Aki fiata­lokat akar tanítani, annak meg kell jegyeznie: a fiatal rendkívül kritikus, szigorú a megítélésben. Találja meg as útját a KISZ-be . minden becsületes fiatal Végi ghallgarttűk az iparból, a mezőgazdaságból, a kultúra, a művészet területéről, a főiskolák­ról jött fiúkat és lányokat és lát­juk, milyen munka folyik a fia­talok között. Százezrek vannak a munkabrigádokban. De nemcsak azt a fiatalt kell észrevenni, aki ifjúsági brigádban dolgozik, a többi brigádban is van legalább ugyanannyi fiatal. A Szakma ifjú mestere címért folyó vetélkedés, a nyári építőtáborokban folyó mun­ka választ ad ama, milyen a ml if­júságunk. A mi ifjúságunk becsü­letesen, lelkesen és szívesen dol­gozik, ha tudja és őrzi, hogy ezzel segíti a szocializmus építését. A jövő társadalmának lelkes, önzetlen és a köz ügyéért mindig áldozatkész emberekre van szüksége. Ilyeneket kell nevelnünk. Mert semmi nem tud egy fiatal embernek olyan boldogságot adni, mint az Igaz és teljes emberi élet és ez: a szocializmusért élni, dolgozni, tanulni. A kongresszusi küldöttek egy csoportja » tanácskozáson. (MTI Fotó: — Friedmann Endre felvétele) Ha már a tanácsadásnál tartok* mondanék még valamit. Ügy lá­tom, hogy fiataljaink művelteb­bek, mint mi voltunk, a magunk idejében. Nagyobbra is nőttek, mint mi annrk idején. De ahogy nézem őket, azt mondom, ha oko­sabbak is vagytok, nagyobbra Is nőttetek, legyetek szívósabbak és állhatatosabbak is, mint mi vol­tunk. Nagy dolgokra vállalkozott a mi ifjúságunk és ez méltó helytállást kíván. Szocialista, kommunista módra, ember módra kell helyt­állni a munkában, a munka min­den területén. Ami magát az ifjúsági szövetsé­get illeti, a párt épít reá, támasz­kodik reá, és kapott is nem kevés feladatot a párttól. Az ifjúsági szövetség politikailag, szervezett­ségében és létszámában is erősö­dik és fejlődik. „Emlékszem, az 1957. évi érte­kezlet Idején az ifjúsági szövet­ségnek 170 000 tagja volt, a párt­nak 400 000. Ez nem volt egész­séges arány. A legutóbbi kong­resszuson félmillió tagja volt az ifjúsági szövetségnek és ugyan­annyi a pártnak is. A párt Köz­ponti Bizottságának az volt a vé­leménye, hogy ez az arány sem egészséges. Nekünk mindig azon kell lennünk, hogy találja meg az útját a KISZ-be minden fiatal, aki a szocialista eszme vonzáskö­rébe került és kommunista akar lenni. Nem kell kész kommunis­tának lennie annak, aki a KISZ- be lép. Engedjék meg elvtársaim, hogy a Központi Bizottság nevében gratuláljak ifjúságunknak, a Kommunista Ifjúsági Szövetség­nek az eddigi sikerekhez, és azt kívánjam, hogy további új sike­reket érjenek el a szocializmus, a a mi népünk ügyének becsüle’es szolgálatában. Minden jót! (Szűnni nem akaró, hosszan tartó lelkes taps) • Az ebédszünet utáni felszólalá­sok során Apáti N. Gábor Békés megyei küldött a fiatal mezőgaz­dasági szakemberek helyzetéről és feladatairól szólt. Fejlődőit a párt és a tömegek kapcsolata, erősödött a munkásosztály vezető szerepe fl műn’ ásosz á Svai kapcsolatos egyes feladatokról szóló párthatározat végrehajtásának nyomában A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1958. október 16-i ülésén eltoga- dott határozatának megjelenése óta hat esztendő telt el. Ez a hat esztendő Békéscsaba munkás- osztálya szempontjából eredmé­nyekben gazdag időszak volt. A mindennapi élet, a gyakorlat igazolta a Központi Bizottság legfőbb elvi célkitűzésének he­lyességét. A politikai kérdésekkel kap­csolatos teendőket az említett dokumentum többek között a következőképpen ha.órozta meg: „A munkásosztály vezető szerepe a párt útján valósul meg, mindenütt érvényesül, ahol a párt vezető szerepe létrejött, ezért annak további erődítése mindenekelőtt azt kívánja meg minden kommunistától, a mun­kásfiatalom minden hívétől, hogy az eddiginél még követke­zetesebben valósítsa meg r párt politikáját, erősítse a párt vezető szerepét.” Békéscsabán az elmúlt hat év a'att sokat fejlődött a párt és a tömegek kapcso’ata, erősödött a munkásosztály vezető szerepe. 1958-ban, a határozat megjele­nésének időszakában 86 alap­szervezet múdödött 3257 taggal, jelenleg 124 alapszervezet 4538 taggal tevékenykedik a város­ban, vagyis 38-al több üzemben, üzemrészben, vállalatnál vagy intézménynél teremtettük meg’ annak feltételét, hogy a mun­kásosztály vezető szerepe egyre jobban érvényre jusson. A mun. káshatalomnak és ezen Keresz­tül a pártnak gyarapodtak a hí­vei, amit legjobban az bizonyít, hogy a tárgyalt időszakban 1231- en, nagyrészt munkás vagy mun­kásból lett alkalmazott kiemel­kedő társadalmi tevékenységével kiérdemelte a pártba való teivé- te'ét. Nem túlzás, ha megállapít­juk: városunk munkásaina.K zö­me elismeri, hogy a párt az ön­tudatos munkások akaratát fe­jezi ki és híven szolgába poli­tikai, gazdasági és kulturális ér­dekeit Ez az elismerés a párt politi­kájának mindig aktívabb, cse- lekvőbb támogatásában nyilvá­nul meg. Van azonban ennek az elismerésnek olyan formája, amikor elsősorban az öntudatos dolgozók méltatlankodnak a párt politikájának eltorzítása láttán, mondván azt, hogy a párt poli­tikája helyes, azonban a gyaitor- latban gyakran egyes személyek vagy csoportok szubjektív el­képzelése folytán eltérnek at­tól. Különösen gyakori az eltérés a beruházások és felújítások te­rületi elosztásában, például a vi­dék iparosítására vonatkozó párthatározat végi óhajtásának — minden pozitív fejlődés e'le- lenére — vannak torz árnyala­tai. Nem kell külön ec-ctelni, hogy a Panrvuttextilművek Bé­késcsabai Gyárának dolgozói ho­gyan vélekednek arról a bi­zonytalanságról, ami 1957 óta változatlanul fennáll. Köztudott, hogy a második ötéves tervben a probléma megoldását célul tűzték ki. A Szerszám- és Gép­elemgyárak Békéscsabai Forgá­csoló Szerszámgyárának dolgo­zói nem gondolták, hogy már az első ötéves tervben is sze­replő, de elmaradt gyárépítés a második ötéves tervben sem fog megvalósulni. Ügy látszik, hogy a Hajtómű- és Felvonógyár vezetőinek az a lel­kesedése, melynek folytán na­gyon sokat segítettek a volt ta­nácsi vasipari vállalat dolgozói­nak helyzetén — alábbhagyott, mert most, amikor már a terme­lőberuházás többé-kevésbé be­fejeződött, javultak a feltételek, a lehetőségek, a munkaellátott­ság romlott és ha sürgősen nem intézkednek, akkor decemberben nem év végi hajrával, hanem kapun belüli munkanélküliség­gel kell számolnunk. A volt ta­nácsi húsüzem dolgozói nagyon jól tudják, hogy a csabai üzem leállítása — minden ismert in­dok ellenére — nélkülözte a Központi Bizottság munkásosz­tállyal kapcsolatos határozatá­nak szellemét. Az ipar összevonásával kap­csolatos párthatározatot a Férfi- fehérneműgyár esetében úgy hajtották végre, hogy az ott dol­gozóknak szárnyát szegték és az új szárnyak nehezen nőnek ki. Sajnos, ha nem Is ilyen éles for­mában, de ez a szárnyszeget+ség más gyárakban is megmutatko­zik. Méltatlankodásra adnak okot azok a problémák, amelyek a beruházások kivitelezésénél, a társadalmi tulajdonnal való bánásmódnál jelentkeznek. Elég sokan felvetik, hogy a párt le­gyen következetesebb a bürok­rácia, a protekcionizmus, az elv­telen haverizmus és az abból következő egyéni haszonszerzés elleni harcban, lépjen fel az ál­humanizmus ellen. A gazdasági kérdések megol­dásában a munkásosztály hely­zetének javítása volt a fő ;él. Az elmúlt évben mintegy négy­ezerrel nőtt az iparban foglal­koztatottak száma, 70 százalék­kal többet termelünk, mint a határozat megjelenésének idő­szakában. A termelékenység azonban nem alakult elég ked­vezően és jó lesz, ha a kívánt arányokat 1965 végére elérjük. A víz- és csatornamű megépí­tésével biztosítottuk a lakásépí­tési program megvalósításának feltételeit és állam! erőből, illet­ve állami támogatással több mint

Next

/
Thumbnails
Contents