Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-12 / 291. szám
1964. december 12. 4 Szombat Tanácskozott a KPYDSZ megyei választmánya (Tudósítónktól) Megtartotta választmányi ülését a 62 alapszervezetet irányító Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete. A tanácskozáson részt vett Mi- kolai Zoltán, a KPVDSZ Országos Központjának vezetőségi tagja, Hajdú Antal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára, Steigerwald György, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője, Vass János, a MÉSZÖV főosztályvezetője. Az értekezleten ott voltak és a vita során szót kértek a megye állami és szövetkezeti kereskedelmében, valamint a különböző pénzintézetekben dolgozó szakszervezeti vezetők, választmányi tagok és gazdasági vezetők. Rákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára beszámolójának első felében az idei háromnegyedév munkájáról adott számot. Megállapította, hogy a megyei bizottság jó kapcsolatot teremtett a gazdasági középszervekkel s a hozott határozatokat is közösen adták ki. Ezzel máris adva volt az a körülmény, hogy a szakszervezeti alapszervek vezetői és a helyi gazdasági vezetők közösen dolgozzák ki a tervek teljesítésének hogyanját, s a különböző intézkedési terveket. A helyi szakszervezeti vezetők és gazdasági vezetők egymásra találása, vagyis a tervek teljesítésére, a munka verseny kiterjesztésére való közös tevékenység meghozta az eredményt. Békés megye földművesszövetkezeti kiskereskedelme 105,5, vendéglátóipara 114,6 százalékra teljesítette az idei háromnegyedév áruforgalmát. A tervek teljesítésével egy időben jelentősen növekedett a földművesszövetkezetek áruforgalmának részesedési aránya is: amíg a múlt év első három negyedévében 49,8 százalékos részesedést értek el a megye szövetkezetei, az idei év hasonló időszakának forgalma nyomán 51,8 százalékra növekedett áruforgalmi részesedési arányuk. Kedvezően alakult a földművesszövetkezetek eredményterveinek teljesítése is. A harmadik negyedév végéig kétmillió forinttal teljesítették túl. S ez mindenekelőtt a szakszervezeti és gazdasági vezetők jó együttműködésével magyarázható. Jelentős eredményt mondhatnak magukénak az állami kereskedelemben és vendéglátóiparban szorgoskodók is. Az idei háromnegyedévben az állami kereskedelem élelmiszeri áruforgalom 111,6, a ruházati forgalom 106,1, a vegyesiparcikk áruforgalom elérte a 107,8 százalékot. A megyei vendéglátóipari vállalat a szóban forgó háromnegyedév alatt 107,8 százalékra teljesítette bevételi tervét. Ezután a szocialista brigádmozgalom számszerű és minőségi fejlődéséről beszélt Rákóczi elvtárs. Arról, hogy jelenleg az állami kereskedelem 113 kollektívájában 795 dolgozó, míg a földművesszövetkezeti hálózat 157 kollektívájában 951-en küzdenek a megtisztelő Szocialista brigád cím elnyeréséért. Az említett két szektor kollektívái közül az állami ke. reskedelemben 31, a földművesszövetkezeti hálózatban pedig 52 nyerte el e megtisztelő címet. Ezután a legutóbb megtartott állami- és földművesszövetkezeti szocialista brigádok tanácskozásának tapasztalatairól szólt a KPVDSZ titkára. Elmondotta, hogy a legtöbb versenyre kelt kol. lektíva keresi, kutatja azt az utat, amely a jobb, igazibb szocialista együttéléshez vezet. Szóvá tette ezzel kapcsolatosan azt is, hogy számos helyen a gazdasági természetű vállalások mellett sokszor nem látják meg azokat, amelyek a szocialista embertípus formálását szolgálják, önkritikusan tette szóvá ugyanakkor Rákóczi elvtárs, hogy a KPVDSZ megyei bizottsága még az utóbbi hónapokban is keveset törődött a békéscsabai Állami Áruházban működő hét, valamint a nagyker. vállalatoknál megtalálható húsz Szocialista brigád címért versenyző kollektívával. Ez oda vezetett, hogy a nagykereskedelmi vállalatoknál nem is lépett előbbre e mozgalom. De e vállalatok szakszervezeti és gazdasági vezetői is belenyugodtak ebbe. Még kevésbé jutott el a szocialista brigádmozgalom az adminisztratív dolgozókhoz. A továbbiakban az újítási mozgalom stagnálásáról beszélt a KPVDSZ titkára. Bár az idén két esetben vitatta e fontos témát a megyei bizottság, mégis számos fogyatékosság és gátló tényező jelentkezik. Többek között a helyi szakszervezeti és gazdasági vezetők a legtöbb helyen nem igénylik az újítási felelősök közreműködését a munkaverseny és más termelési vonatkozású feladatok végrehajtásában. Számos helyen még a legjobb újítók erkölcsi és anyagi megbecsülése is elmarad. Így az állami, a tanácsi, illetve a földművesszövetkezeti kereskedelemben a múlt év hasonló időszakához képest az újítómozgalom nemcsak stagnál, hanem egyes területeken jelentősen visz- sza is esett. Pedig a megyei iparcikk kiskereskedelmi vállalat kirakatrendezésénél kimutatható 16 ezer forintos megtakarítás vagy a MESZÖV-nél hamarosan bevezetésre kerülő és egymillió 200 ezer forint megtakarítást jelentő újítás azt bizonyítja: e mozgalomra nagyon is szükség van. Jelentős helyet kapott a beszámolóban a balesetek megállapítása körüli tarthatatlan állapot is. Amint Rákóczi elvtárs elmondta: a balesetek kivizsgálása során a körülményeket számos gazdasági vezető — saját felelősségét leplez, ve — nem a valóságnak megfelelően állapítja meg. 1963 első három negyedévében az állami és szövetkezeti kiskereskedelemben, valamint a vendéglátóiparban, illetve a nagykereskedelmi vállalatoknál száz dolgozót ért baleset. Ez a szám az idén kilenc hónap alatt 121-re növekedett. Szóvá tette Rákóczi elvtárs azt is, hogy sok helyen a helyi szakszervezetek vezetői egyszerűen tudomásul veszik a fiatalkorúak nyolc órán túli foglalkoztatottságát. Ezután a KPVDSZ által az 1964—65. évre is megszervezett politikai oktatásokról, a belkereskedelmi és földművesszövetkezeti akadémiák fontosságáról hallottunk a beszámolóból. A jelenlegi oktatási év kezdetével 19 szövetkezeti akadémia, nyolc történelmi, illetve irodalmi sorozat és egy belkereskedelmi szabad akadémia nyitotta meg kapuit. Az állami kereskedelemben — magasabb oktatási formaként — hét helyen csaknem 150-en politikai vitaköröket szerveztek. Előbbre lépett e szakszervezethez tartozó alapszervezeteknél a szakképzettséget növelő különböző mozgalom kibontakozása is. A „Szakma ifjú mestere” címért az élelmiszer kiskereskedelmi vállalatnál heten, az iparcikk kiskereskedelmi vállalatnál négyen, a vendéglátóipari vállalatnál 34-en versenyeznek. Míg a földművesszövetkezeti kiskereskedelemben és vendéglátóiparban dolgozó felnőtt szakmunkásképzés kapott szárnyra. Ugyanis a múlt évben 97, az idei első három negyedévben 166 felnőtt tett szakmunkásvizsgát a szövetkezeti kereskedelemben dolgozók közül. Befejezésül a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó alapszervek vezetőségeinek újjá- választásának fontosságáról, e munka gondos előkészítéséről szólt Rákóczi elvtárs. Kérte a választmány tagjait, a helyi szak- szervezeti vezetőket és a gazdasági vezetőket: készítsék elő mindenütt jól a január 2 és február 28 között megtartásra kerülő alap- szervi vezetőségújjáválasztó taggyűléseket. Ezt követően többen kértek s2ót és vitatták a szakszervezeti munka hogyanját, mikéntjét Balkus Imre Az elveszett percek nyomában A kohó- és gépipar területén az utóbbi két esztendőben úgynevezett mintavételes munkanap-fényképezés módszerével mérik a veszteségidőket. Az idén az év első felében néhány forgá- csolóüzemben végzett ilyen irányú mérés, a műszaki, gazdasági vezetők számára meglehetősen jó tájékoztatást nyújtott az ott jelentkező munkaidő-veszteségekről. Ezeket a veszteségidőket pedig elkerülhették volna, amit az is igazol, hogy nem minden üzemben volt egyforma mértékű. Ha a forgácsolóüzemekben végzett mérés eredményeit összehasonlítjuk például más gyárakéval, akkor szembetűnő és elgondolkodtató a különbség. Az üzemek egy részénél például megállapították, hogy egy műszak alatt csak 33 százalék az az idő, amíg a gépek hasznos munkát végeznek. Máshol ugyanez az idő 55 százalék. Tehát itt 22 százalékkal jobban használják ki az időt és a gépeket, mint a többi üzemben. Az említett forgócsolóüzemekben a veszteségidő 10 százaléka a hiányos munkaszervezés miatt keletkezett. Ugyanez a veszteség máshol csak 4 százalék. Különösen szembetűnő a különbség, ha a munkaerő- vagy munkahiány miatt, valamint .a felesleges és tartalékgépeket figyelembe véve hasonlítjuk össze a veszteségidőket. Amíg az említett okokból, a vizsgált forgácsolóüzemekben 27 százalék volt a veszteségidő, addig egyebütt ez a veszteség csak 7,3 százalékot ért el. Most mégis eltekinthetünk a veszteségidők forintértékének a kiszámításától, bár kétségtelen, sok százmillió forinttal lett szegényebb népgazdaságunk. A mintavételes munkanap-felvétel módszerének sajnos, van egy hiányossága. Ez azonnal szembetűnővé válik, mihelyt az eljárás egyes fázisait — legalább nagy vonalakban — nyomon követjük. A Magyar Optikai Műveknél például — ahol talán országosan is a legjobb szervezettséggel végezték el a munkanap-felvételt — az év első felében négy forgácsolóüzemben 50 169 megfigyelést végeztek. A felmérés alapján megállapították, hogy például a III. számú forgácsolóüzemnél a múlt év hasonló időszakához képest 0,8 százalékkal csökkent a veszteségidő, míg a IV. számú üzemnél ez az idő 18 százalékkal növekedett. Ebből a jelenségből a műszaki és gazdasági vezetők bizonyos következtetéseket vontak le. A termelési tanácskozásokon beszámoltak a szerzett tapasztalatokról. De a csekélynek látszó számból, mint az említett 1,8 százalék, a munkás aligha érzékeli azt, hogy ebben a veszteségidőben benne van az az idő is, amikor szerszámra, anyagra, készülékre, munkalapra vagy rajzra vár, vagy esetleg elsétál a szomszédos géphez egy kis beszélgetésre, később kezdi, vagy korábban fejezi be a munkáját. így azt sem tudja, hogy emiatt mennyivel termelt és keresett kevesebbet, mint ameny- nyit termelhetett volna, ha jól felhasználja munkaidejét. Nem volna érdektelen — legalábbis azokban az üzemekben, ahol igen nagy veszteségidők mutatkoznak — a mintavételes munkanap-felvételt követően a dolgozók munkájának tömeges önfényképezését is megszervezni. Bizonyos, ha az ilyen üzemekben minden munkás önmaga, esetleg a műszakiak segítségével időnként felmérné a saját munkanapját, akkor jobban érzékelhetné, hogyan is veszett el a 480 perces munkaidejéből az esetleg több órát jelentő drága idő. Nyilvánvaló, hogy a MOM-ban és az ország minden üzemében — az ilyen irányú veszteségeket lényegesen mérsékelhetnék, ha a dolgozók ezreinek figyelmét ráirányítják a veszteségidők csökkentésének jelentőségére és lehetőségeire. Tokár Péter SZŰTS ISTVÁN: (igtf&gDokumentumregény 7. lékszem, az Ön nevével volt már szerencsém találkozni olyan helyen is, amit... — Teljesen megértettem. Egy hót múlva jelentkezem. Balás meghajtotta fejét és távozott az ügyvédi irodából. Rövid idő múlva dr. Lázár — Te- legdi javaslatára — fel is kínálta, kölcsönként, a zártfcutatmá- nyi jog megszerzéséhez szükséges pénzt. A nagyobb szabású, fúrásokkal is kísért kutatás azonban nem hóZta meg a kívánt eredményt. Nem utolsósorban túl sok szeny- nyeződést találtak a bauxitban. Balás azonban nem keseredett el. Újból leutazott Gántra és ő maga állt munkának. Két hónap múlva bekopogtatott a Posta-Műszaki Intézet kapuján. Dr. Erdős Lászlóra hivatkozott, s így sikerült elérnie, hogy a több helyütt már elutasított kőzetvizsgálatokat itt végre megcsinálják. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Kiderült: Balás Jenő Európa legjobb bauxitját találta meg. Zsebében az aranyat érő papírral, hazasietett lakáséra. Délután kiment az ötórás személyvonathoz felesége és gyermekei elé. — Azt hiszem, Ilonka, révbe fete Bailás leült íróasztalához és nekifogott a „Harmadkori terra rossa”-nak, a tudományos dolgozatnak. — Biztos, hogy van Gánton bauxit? — kérdezte dr. Lázár Andor ügyvéd, akihez Balást beajánlották. — Természetesen. Persze, alaposan meg kellene még kutatni a területet. Fúróberendezésekkel, korszerű eszközökkel. Már csak azért is, hogy ne mondhassák, hogy a kibúvás, amit megtaláltam, véletlen. De nem is lehet az! Ott komoly mennyiségű bauxit van. Már elkezdtem volna a Tanácsköztársaság alatt... — Uram, jobb lesz, ha ezt nem emlegetjük... — Kérem, én csak azt moní- tam... Szóval, meg lehetne oldani, de a zártkutatmányhoz pénzre van szükségem. — Meg fogom kérni Telegdi barátomat, aki főgeológus, hogy ő is nézze meg. és akkor köthetnénk szerződést. A terület értékesítése esetén felesrészesedést kapok, s akkor az első kutatásokat már pontos leírással együtt megejthetjük. Amennyiben ön félrevezetett bennünket, nos, szóval... Ért engem, ugye? Ügy emjutottunk — újságolta feleségének az örömhírt. — Most már végleg tisztázódott a bauxit ügye, megvan a zártkutaitmányi jogom is a terület kiaknázásához. A kutatások végül is engem igazolnak. Semmi sem hiányzik, mint hogy kezdjünk el bányászni, — Nagyon boldog vagyok, Jenő — karolt bele felesége. — Csak mondd, ki fog nekünk pénzt adni? Nem lenne jobb, ha valami állás után néznél?... Ber- tilkének ez az egy szál ruhája van, s Ádám is kinőtte a cipőjét. Az utcára sem ereszthetem már ki őket! Ugye, szerzel holnap pénzt, mert nekem összesen húsz koronám van... Hoztam ugyan egy kis lisztet, zsírt, de ez csak pár napra lesz elég... — Ne légy ünneprontó, Ilonka. Ki gondol most zsírra meg lisztre? Holnap elviszem egy bankárhoz a tervet, s az ezreket fog azonnal fizetni. Gazdagok leszünk. IV. KILINCSEK Balás az előszobában belelapozott az újságokba. Az egyik napilap arról tudósított, hogy a „James Sagor and Co” cégnek fát adtak el. Egy angol faipari vállalat, a „Luther” társaság megtámadta az üzletet és kijelentette, hogy az eladott fa régebben az ő tulajdona volt. A „Sagor” bíróság elé vitte az ügyet. Balás másik újságot vett fel, „Simons külügyminiszter a Reichstagban a szovjettel való diplomáciai
