Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-12 / 291. szám

1064. december 12, 5 Szombat IA megyei jogászok szervezeti munkájáról Tejautomata az Orosházi tejbolt ban. (Fotó: Malmos) ■ A Magyar Jogász Szövetség 5 megyei vezetősége a legutóbbi há- ! rom évben létrehozta a polgári • jogi, büntetőjogi, vállalati jogászi ; és termelőszövetkezeti szakosz- j tályt. Feladatköre és munkája jel- j legénél fogva, ugyancsak ide so- : rolható az elméleti és tudományos ! bizottság is. Szervezetünk tagjai sorából ke­■ rülnek ki az ülnökakadémiák elő. : adói. A Hazafias Népfront akció­■ bizottsága keretén belül a tsrme- j lőszövetkezetek megszilárdításé. 5 hoz akként járultunk hozzá, hogy u­■ a jogi problémák megoldásában S folyamatos segítséget nyújtottunk. • A jogászok szakmai képzése a ; már említett szakosztályokon be- ! lül történik. Valamennyien — a ■ vállalati jogászok kivételével és ■ • ez hiányossága szervezetünk mun- | kájának — részt vesznek politikai S oktatásban. A politikai képzés t másként történik a különböző ..2________________________ Irodalmi szakkört alakítottak a gyulai bútoripar fiataljai (Tudósítónktól) Hemingway öreg halász és a tenger című kisregényét böngész­te a gyulai járási könyvtár egyik meghitt sarkában Arató István, a bútoripari vállalat dolgozója. Ma már ugyan nem feltűnő, hogy fia­tal fizikai dolgozókat különféle irodalmi művekkel a kezükben látunk, rövid cigarettaszünet alatt mégis olyan dolgokat mon­dott el, ami újságoldalra kívánko­zik. — Sok fiatal dolgozik a válla­latnál, és tanul esti vagy levele­ző tagozaton. Ahogy tanulás köz­ben nyílt az értelmünk, szélesedett a látókörünk, mindinkább érez­tük, kevés az a kulturális lehető­ség, amit egy film megtekintése kapcsolat felvétele ellem foglalt állást.” A mérnök a G ROUBLE hirde­téseit lapozgatta. Egy fiatal, so­vány hölgy dr. Verbrugen fo­gyasztósóját helyezte a fürdő­kádba, a másik lapon meg kife­jezetten molett nőkről masszíroz­zák le a fölösleges tokát. Balás bal karján stoppolt kö­nyökét testéhez húzva lépett a bankár szobájába. Hatalmas, ébenfa íróasztalra tette le vörös­barna agyagmintáit és úgy ma­gyarázott, mintha az életéről len­ne szó. Alumíniumkohók, — bányák — ipar — pénz — hitei — tőke — kiaknázás. Krausz Só­mi nem szakította félbe, mint azok a durva, bárdolatlan bányá­szok az előadáson. Csak nézett maga elé, nem is a beszélőre, hanem a tapétás fal kis zugára a sarokban. Aztán felkelt, kétszer koppintott mind az öt ujjával mappáján és az ablakhoz sétált. Szép, tavaszi idő volt, a zöld ro­lórácsok csíkos napfényt vágtak a szőnyegre. Aztán hirtelen meg­fordult. — Nincs pénzem. Erre nincs. Nincs. Sajnálom — szaggatta a szavakat. — De ha akarja, száz koronát felvehet a pénztárból. A titká­rom majd... Ez rosszabb volt a sértésnél. Ha tűbe ül, nem ugrik fel ilyen gyorsan, hirtelen Balás. Köszö­nés nélkül távozott. Az érsek már kedvesebb volt. Hosszú, nagyon hosszú terem vé­giben ült, ritkás ősz haja fénye­vagy az a kevés könyv nyújt, ami a vállalatnál rendelkezésünkre áll. Néhányan összedugtuk a fe­jünket, mit kellene tenni, hogy kicsit részletesebben ismerked­hessünk a különféle művészetek­kel. Elhatároztuk, irodalmi szak­kört alakítunk, mert a többséget főleg ez érdekli. A KlSZ-tltkárt, Fazekas Lacit kerestük fel elő­ször és elmondtuk tervünket, ö nemcsak támogatást ígért, de az első volt, aki belépett a szakkör­be. A párttitkár elvtárs is öröm­mel fogadott és ígérte meg tá­mogatását. A következő csütörtö­ki napon jöttünk össze először és akkor határoztuk el, hogy minden hónap egy csütörtöki napján tart­juk összejöveteleinket. A legkö­sen simult fülei mögé. Ékköves arany kereszt lógott nyakában. Amikor beszólt, egyik kezét ki­csit felemelte, majd visszaejtette a mondatok végén. Az ablakok kék, rózsaszín, lila üveggel vol­tak díszítve, a falakon relifek, freskók varázsolták templomivá a dolgozószobát. •— Hívságos földi dolgokat haj­szol, fiam — szólt csendesen er­dei patak csörgedezésének üte­mével. — Minden e földön csu­pa csáb, hitszegés, árulás. A mammon polipkarjai fonják kö­rül, fiam. A változás boldogta­lanság. Pedig az Ür üzenete: Noli tangere circulos... — Az egyház adhatna pénzt a kitermeléshez — vágott tisztelet- teljesen az érsek szavába Balás. — Óriási haszon kecsegtet. Az érseknek elkomorult az ar­ca, keményebb hangon válaszolt. — Bizonytalan üzletben nem vághatunk, fiam... Nem lehet lát­ni a befektetés eredményét. Az egyház nem kockáztathat. Csak biztosra mehet... Remélem, meg­értett?... Egy áldást, fiam, a tá­vozáskor?... In aeternum... Ügy futott keresztül az érseki palota füvészkertjén, hogy majd feldöntötte az útjába kerülő szolgákat. A hatalmas, vasrácsos kerítésnél megállt. Visszanézett. Megfogta a vas liliomszárak cif­ráját és azt hitte, mindjárt meg­fojtják a könnyek. Harmadnap elhatározta, fel­keresi Chorin Ferencet, M"gyar- ország egyik leggazdagabb em­zelebbi alkalomkor „Kalandozás a világirodalom klasszikusai kö­zött” volt a téma, most pedig ezt a kisregényt fogjuk elemezni és itt készülök fel. Sokat segít Ceg­lédi Imre, a gimnázium magyar szakos tanára, aki hasznos taná­csaival és útmutatásaival viszi előbbre törekvésünket. Közeli terveink közt szerepel közös filmbírálatok, verstanul?.«, egymás munkálnak értékelése, mert mi is próbálkozunk irodalmi alkotásokkal és egy távolabbi, de számomra igen kedves terv, szel­lemi vetélkedő rendezése a válla­latnál, ahol úgy gondolom, még több érdeklődőt nyerünk meg a művészetek kedvelőinek népes táborához. Béla Ottó bérét, a Salgótarjáni Kőszén Rt. teljhatalmú vezérigazgatóját. A titkár nem akarta beereszteni, míg meg nem mondta, ml járat­ban van. — Azt csak a vezérigazgató úrnak mondom meg — vála­szolt Balás. — Akkor nem engedem be! — Közölje Chorin úrral, hogy olyan kincset tartok a kezem­ben, amitől még ő is elszédül. A titkár befúrta magát a pár­názott ajtóba. Néhány perc múl­va visszatért. — Chorin úr várja! Balás elmondta aprólékosan, miért jött, mit hozott. Chorin összecsucsorított ajakkal hüm- mögött. — Bauxit? Érdekes, de mit kezdjek vele? — Ki kell aknázni! Millió és millió tonna fekszik a föld alatt. Nem kell még a mélybe sem menni érte. Tizenöt-húsz mé­tert kell csak letermelni és már ott van. Kincs. Timföldgyárat is kellene építeni, hogy feldolgoz­hassuk. Az iparnak nélkülözhe­tetlen alapanyaga! Minden or­szág ürölne, ha ilyen kincs len­ne a kezében! — Nézze, Balás úr! Nekem annyi bányám van már... De csi­náljon talán róla egy expozét. Bár mondom, van szén, villa- mosmű, tégla, nekem már nem kell bauxit... Egyáltalán, van eb­ben üzlet?... Nem lehet látni a befektetés eredményét. Balás nyelt egyet. Mintha már munkahelyeken dolgozó jogászok részére. A pártonkívüli ügyvédeik okta­tása kezdet ól fogva két csoport­ban történt. Az egyik konferen­ciát Békéscsabán, a másikat Oros­házán tartjuk. A politikai foglal­kozások tárgya érdekli a résztve­vőket, a konferenciák élénkek, a felmerült viták általában színvo­nalasak és arra mutatnak, hogy a résztvevők a kérdésekben tiszta képet kívánnak magukban kiala­kítani. Harmadik éve folyik az egyetem levelező tagozatán tanuló joghall­gatókkal való foglalkozás a kon­zultációs központ keretében. Az első évben mér 100 főnél több volt a létszám, 1962—63. évben 136, je­lenleg pedig 150 jogász tanul a konzultációs központban. A gyakorlati jogászok szakmai továbbképzését, de ezen túlmenő­en az érdeklődők látókörének bő­vítését szolgálták a megyei szer­vezet által — esetleg más szervek­kel együttesen — megrendezett ankétok és előadások. Ezek tár­gyát minden esetben az irányító és felügyeletet ellátó szervekkel együtt választottuk ki. Jelentős eredményeket értünk el az ipari dolgozók körében végzett felvilá­gosító előadásokkal, míg a terme­lőszövetkezeti vonalon az volt a cél, hogy anké'.jainkkal a terme­lőszövetkezetek megerősödését szolgáljuk. Szervezetünk jogpropagandatevé. ksnysége igen széles körű. A me­gye adottságának megfelelően, a mezőgazdasági foglalkozású la­kosság, a termelőszövetkezeti tag. Ság jogi kulturáltságának emelé­se a legfontosabb. Nem feledkez­tünk meg természe‘esen az ipari lakosságról, vállalati, üzemi dol­gozókról sem. Igyekeztünk minden réteg irányában nevelési felada­tunkat ellátni. Ez tűnik ki a meg­tartott előadások tartalmából. Ezek az előadások igen nagy érdeklődést váltottak ki és átlag­hallotta volna az elutasításnak ezt a formáját valahol. De any- nyi helyen járt, eredmény nél­kül. Megígérte hát, hogy elké­szíti az expozét és elbúcsúzott. Eszterházy herceg nem is fo­gadta. Kiüzent, nincs ideje szót váltani a mérnökkel. Különben is holnap Londonba utazik. Balás aznap nagyon későn, éj­jel ment csak haza. Lábujjhe­gyen járva, óvatosan nyitotta ki az előszoba ajtaját. A konyhá­ban sorbanézte az edényeket, az egyikben tarhonyát és egy kis húst talált. Meg sem melegítet­te, a lábosból kanalazta ki. A gyerekek már aludtak, felesége is. Felhúzta az ablak redőnyét, íróasztalához ment. A tolltartó alá papírszelet volt becsúsztat­va. „365/1921. min. Nagyságos Balás Jenő bánya­mérnök úrnak Budapest Értesítem, hogy zártkutatmá- nyi joga, amelyeket a Vértes hegységbeni területre, Gánt kör­nyékére kért, a napokban lejár. Amennyiben elmulasztja a zárt- kutatmányi jogért esedékes 5000, azaz ötezer korona díjat befizet­ni, úgy kutatmányi jogát fel­függesztem. Ismételten késedel­mes befizetés esetén a zártku- tatmányl jogától megfosztom. Budapest, 1921. Rosevitz Jakab min. oszt. tanácsos sk.” Kétszer is elolvasta az írást, majd kis darabokra tépte a pa­pírt. (Folytatjuk) ban 60—120 fő volt a hallgató­ság száma. Meggyőződésünk, hogy az előadások — elsősorban isme­retterjesztő jellegüknél fogva — a mindennapi életből vett példák segítségével, nagyban szolgálták a szocialista törvényességbe vetett bizalom megszilárdí.ását.' Tagságunk többsége komoly közéleti és társadalmi tevékenysé­get (tanácstag, állandó bizottsági tag, párt-, tanácsi vb-tag, tömeg- szervezeti vezetőségi tag stb.) fejt ki. Az így kialakult kapcsolat ter­mészetszerűleg állandó segítsé­get nyújtott szervezetünk eredmé­nyes működéséhez. Kielégítő és megfelelő az együtt­működés a Hazafias Népfront Bé­kés “-'gyei Bizottságával, a Ter­melőszövetkezeti , Tanács Békés megyei Irodájával, az Ügyvédi Kamarával. A TIT-tei és a nő ta­náccsal tartott kapcsolat is jónak mondható. A szakszervezettel való szoro­sabb együttműködés érdekében még vannak tennivalóink. Megem­lítjük, hogy a Közalkalmazottak Szakszervezetével, a TIT-tel, a nőtanáccsal, a Hazafias Népfront­tal számos közös rendezvényünk volt. Szervezetünknek jelenleg 210 tagja van. A tagság felét bírák, ügyészek, ügyvédek, a másik fe­lét államigazgatási és vállalati jo­gászok képezik. A levelező tagozat joghallgatói is képviselve vannak a tagságban. Minden munkaterü­leten vannak még azonban olyan jogászok, akiknek szövetségünk­ben a helye. A szervezeti élet irányításakor nem feledkeztünk meg arról sem* hogy olyan rendezvények is szük­ségesek, amelyek alkalmasak a jogászokat egymáshoz még köze­lebb hozni és a mindennapi gon­dokból kikapcsolni. 1961. és 1962. év elején megrendeztük a jogász­bált, 1961 őszén ismerkedési estet szerveztünk Békéscsabán. 1963 augusztusában Gyulán kerti ün­nepség keretében kívántunk tag­ságunk részére kollektív szórako­zást biztosítani. 1964 júniusában Gyulán rendeztük meg az első Békés megyei jogásznapot, nagy si­kerrel. Tudjuk azonban azt is, hogy a különböző jogászi területeken mű­ködő tagjaink összefogásában, szakmai és politikai nevelésük színvonalának emelésében, a rész­ben hasonló feladatokkal bíró tár­sadalmi szervekkel való együtt­működés elmélyítésében és a ma­gasabb szintű szervező munkában még sok tennivalónk van. E tennivalók szem előtt tartá­sa különösen fontos, mert vezető­ségválasztás előtt állunk, s az új vezetőségnek az elkövetkező há­rom évre szóló megbízatása alatt becsülettel kell a feladatok meg. valósításáért küzdenie. Dr. Fodor György a Magyar Jogász Szövetség Békés megyei Szervezete elnöke fi légkör nem változott Robert Shunty, Hastings angol városban órás. Egy régi órában, amelyet javítás céljából hozzá­vittek, a következő feljegyzést ta­lálta: „Javítva 1880-ban. A poli­tikai légkör komor.” Miután az órát kijavította, ő is bete+t egy kis jegyzetet az órába ezzel a szöveggel „Újból javítva 1964- ben. A politikai légkör még min­dig komor.”

Next

/
Thumbnails
Contents