Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-12 / 291. szám

december 12. 3 Szombat Naponta 11—12 ezer pulykát és 15—16 ezer csirkét, tyúkot, gyöngyöst dolgoznak fel Az Országos Baromfiipari Vál­lalat békéscsabai telepén ielenleg naponta 11—12 ezer pulykát és 15—16 ezer csirkét, tyúkot, gyöngyöst dolgoznak fél. A puly­ka 8—10 százalékkal jobb minő­ségű és 60—70 százalékkal több, mint tavaly volt véráru szállítása már befejezés előtt álL Az idén a tervezettnél előrelát­hatólag 100 vagonnal több ba­romfi és 19 millióval több tojás kerül feldolgozásra. Fulykából és csirkéből ebben az évben különö­sen megmutatkozik a nagyüzemi Kövéróruból (libából, kacsából) csak jó minőségű hízott árut vett átT a BARNEVÁL, emiatt a fel­dolgozásban néhány nap eltolódás következett be. A libamájban nem mutatkozott javulás, az át­lagsúly 16—20 deka volt A kö­termelés előnye. Jövőre a vállalat naposlibából és kacsából a termelőknek négy­szer annyit biztosít, mint az idén és ezzel lehetőséget nyújt a kövér- áru mennyiségének további növe­lésére. Az Endrődi Fmsz hizlaldája segíti a lakosság húsellátását Csaknem tíz éve, hogy az End­rődi Földművesszövetkezet a köz­ségi szervek támogatásával, 90 ezer forintos költséggel létreho­zott egy hizlaldát, hogy segítse a lakosság jobb húsellátását Azóta a hizlalás rendszeressé vált s évente átlagosan mintegy 180— 200 sertést adnak át a kereskede­lemnek, illetve a földművesszö­vetkezet vendéglátóipari egysé­geinek. A sertéshús 60 százalékát a lakosság ellátására hozzák for­galomba, 40 százaléka pedig a vendéglátóipari egységekben ke­rül feldolgozásra. Tanai Ferenc, a földművesszö­vetkezet igazgatósági elnöke el­mondotta, hogy a hizlalda üze­meltetésével a cél a lakosság hússzükségletének biztosítása és megfelelő kielégítése. Bár sok­szor nehézségekkel küzdenek, mi­vel gondot okoz a süldők beszer­zése, valamint a takarmány biz­tosítása, a lehetőségekhez mér­ten igyekeznek megfelelő hizla- lási alapot biztosítani. Ez év ele­jén a szövetkezet igazgatósága ha­tározatot hozott arra, hogy 12 anyakocát állítanak be, hogy ez­zel biztosítsák a hízóalapot. Je­lenleg 52 süldőt hizlalnak és feb­ruár elejére 80—90 kismalacra számítanak, amelyeket idővel szintén beállítanak hizlalásra. Az anyakocák részére megfelelő fiaztatót akarnak biztosítani, ezért tovább bővítik az épületet. Ehhez a munkához a földművesszövet­kezet dolgozói és vezetőségi tagjai eddig mintegy 12 ezer fo­rint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. A tagság vállalta, hogy az építkezés befejezéséig to­vábbra is segíti társadalmi mun­kával a hizlalda bővítését. Sztanyik Károly Ma: itasásos borjúnevelői tanfolyam kezdődik Gyomán Ma, szombaton fejeződik be a két hét óta tartó tej kezelői tanfo­lyam Gyomán. A tejkezelők he­lyét máris az itatásos borjúneve­lői tanfolyam mintegy 40—45 hall­gatója foglalja el ugyancsak két hétre. A hallgatók megismerked­nek az itatásos borjúnevelés gaz­daságosságával, de sok ismeretet szereznek ahhoz is, hogy miként lehet tovább javítani a tejterme­lést megfelelő minőségű és ad ágú takarmányozással. Egy leltározó bizottság naplójából November 9-én, megyénkben legelsőnek kezdték meg a zár­számadás előkészítéséhez nélkü­lözhetetlen vagyontárgyak és anyagi eszközök leltározását a murányi Lenin Tsz-ben. Azért ilyen korán, mert úgy döntöttek, hogy a számbavétel precíz pontos­sága érdekében az eddigiektől el­térően nem három, hanem csak egy bizottságra bízzák a leltáro­zást. Azt, hogy végül ez így sike­rül-e, még nem lehet tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy a D. Sza­bó Sándor ellenőrző bizottsági tag­ból, Lehoczki János könyvelőből és Szabó József igazgatósági tag­ból álló bizottság lelkiismerete­sen, jól dolgozik aszerint az ütemterv szerint, amit a szövetke­zet főkönyvelője, Hadobás Antal- né készített el. Hiányt törekből, s*almából November 9 és 13-a között a szálastakarmány-készletet leltá­rozták. Csakhamar megállapítot­ták, hogy a törekből is, a szalmá­ból is hiány mutatkozik. A bri­gádvezetők hadakoztak ez ellen a megállapítás ellen, végül kide­rült, hogy azért mutatkozik hiány, mert a szövetkezeti gazdáknak a szerves trágya ellenében elszállí­tott szalma- és törekmennyiséget nem könyvelték el. Ha mór a szalma-és törekkazlak számbavétele miatt végig kellett járniuk a majorokat, egyúttal szemügyre vették a termeléshez nélkülözhetetlen szervestrágya- készleteket is. Nem sokat kellett szemlélődjenek ahhoz, hogy meg­állapítsák: a szerves trágya szinte egyetlen majorban sincs megfele­lően szarvasba rakva és leföldel­ve. Mentegetőzés erre is akadt, az, hogy mindenkit nagyon le­foglalt a sok és nehéz őszi betaka­rítás és vetés. A szövetkezet ve­zetősége nem elégedett meg ezzel a mentegetőzéssel. Miután a lel­tározó bizottság beszámolt tapasz­talatairól, mindjárt intézkedett. A növénytermesztő Jenei-brigád már hozzá is látott a trágyaszarvasok rendbe hozásához, nyolc fogattal és egy Zetorral pedig a nyári ka­rámokban felgyülemlett trágya kihordásához. Valószínű, hogy a többi brigád is követi ezt a pél­dát, azonban az lenne a legjobb, ha egyszer s mindenkorra a mu- ronyi Leninben is és a többi ter­melőszövetkezetben is a növény- termesztési brigádok feladatává tennék a trágyakezelést. Azért, mert a tehenészek és a takarmá- nyosok számára ez csak alfélé többletmunkát adó melléktermék, a növénytermesztés sikerének pe­dig a legfőbb alapja. Többlett építkexési anyagból November 17 és 19 között az építkezési anyagok számbavételé­re került sor. A bizottság tagjai nem hiányt, hanem többletet ta­láltak. A többlet abból adódott, hogy az építőbrigád tagjai elmu­lasztották bizonyos mennyiségű kölcsönkért mész és cement visz- sza adását. November 23 és december 1 között az állóeszközöket és a te­nyészállatokat leltározták, azaz, hogy inkább kínlódtak vele. A munkagépeket nem hordták össze egy csomóba, úgy, ahogyan azt elő­re kérték a brigádoktól. Az egyik brigádvezető tudta, hogy melyik határrészen maradt egy fogas, egy henger vagy egyéb munkagép, a másik még ezt sem. Nem volt mit tenni, a bizottság tagjai együtt gyalogoltak, taposták a sarat a földeken mindaddig, amíg a hi­ányzó munkagépek elő nem ke­rültek. Vajon tanultak-e ebből azok a brigádvezetők, akiknek jó nagy darab földet kellett összekeresgél­niük egy-egy munkagépért? Alig­ha. Ez ugyanis minden évben megismétlődik. A brigádvezető az őszi időszakban azt se tudja hova kapkodjon. Együtt jelentkezik a cukorrépa, a kukorica, a dohány, a cirok beszállítása, a vetés is és a maghozó zöldség dugványozása. E munkák közben a brigád tagjai sem azzal törődnek, hogy ne ma­radjon széjjel semmi, hanem az­zal, amit éppen csinálniuk kell. A leltározás egyben vagyon- megőrzési feladat is. A szövetke­zet vezetői ezért intézkedtek ar­ról, hogy minden munkagép meg­felelő fedett tárolóhelyre kerül­jön. Két színből lassan elszállít­ják az eddig ott tárolt ciroksza- kállt, a három most készülőre is felkerül lassan a tetű, így aztán nem lesz akadálya annak, hogy a munkagépeket leápolva együtt tá­rolják. S annak sem, hogy őrizzék. Mert bizony őrizni is kell ám az anyagi javakat, mert kiderült például, hogy valaki ingyen szer­zett cirokszakállból akar seprűt kötni és abból jövedelemhez jut­ni: csaknem 800 forint értékű hi­ányzott ugyanis a cirokszárkú- pok alól. f/j leltár a Kias-brigádnál A beütemezés szerint december 3 és 10-e között az anyag, vagyis az úgynevezett fogyóeszköz leltá­rozására került sor. A brigádokat előre értesítették, hogy minden használatukban lévő anyagot és eszközt készítsenek elő a leltáro­zás napjára. A Jenei- és az Tllyés- brigád fogatosai hiánytalanul mindent fel is raktak a szekérre, amit a gondjaikra bízott közős vagyon képez: lószerszámot, taka­rót, magasító deszkát, ülést stb A Kiss-brigád fogatosai azonban nem készültek. Ez hol van, az hol van? — kérdésekre az volt a válasz, hogy megvolt az, megvan az valahol, majd elő­kerítik. A bizottság nem te­hetett mást: elhatározta, hogy újra leltároz a Kiss-brigád- nál. Mert ugyebár, ha a brigád egynémely tagjától pénzt követel­nek olyan eszközökért, amelyek hollétéről nem tudnak számot ad­ni, akkor elindul a panasz- és a reklamációáradat. Nem csoda, hiszen a pénzt mindenki inkább kapni szereti, mint kiadni. Az ilyen felesleges kiadásoktól a mu- ronyi Lenin Tsz-ben csak akkor lehet mentesülni, ha ki-ki felmu­tatja a reá bízott értéket. A 'eltá- rozó bizottság tagjai ebben nerri ismernek és nem is ismerhetnek se rokont, se jó barátot és ígéretet sem fogadhatnak el, hogy majd meglesz az. Nem bizony, mert ak­kor csak ígéret és nem valóság lenne zárszámadáskor az ez évre tervezett 35 forintos munkaegy­ségérték. K. I. A knkoricatermesztés teljes gépesítésére törekednek Füzesgyarmaton A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetben évről évre nagyobb gonddal foglalkoznak az új termesztési módszerek alkal­mazásával. Jövő évi tervük: kísér­letképpen 500—600 holdon megszervezik a kukoricatermesz­tés teljes gépesítését. Iri^fség: nélkül Az elnök és a helyettese kö­zött — amint a tagság beszéli — gyakoriak az ellentétek. A tsz- ben mindenki tud erről, azt is tudják, hogy a torzsalkodásnak az elnökhelyettes irigysége az oka. S ez az ember nem is res- telli kimondani, hogy irigyli tár­sától a magasabb beosztást, melyre önmagát tartja alkalma­sabbnak. Intrikál, rágalomhad­járatot indít az elnök ellen, hí­veket toboroz maga mellé. Nem csoda, ha ilyen légkörben a ta­gok is bizonytalanok, a tsz tag­sága két táborra szakad, s nem a józan ész, hanem az indulatok a két tóbor tanácsadói. Az irigység nem csupán ellen­szenves, de fölötte veszélyes jel­lemgyengeség. Alantas indula­tok táplálják, s ha valakin el­hatalmasodik, se lát, se hall. Ál­landó lázban ég, bosszút forral, és képtelen a tárgyilagosságra; Mi az irigység kórokozója? Némelyek szerint természet dol­ga hiszen vannak „született”, megrögzött irigykedők. Nem re­ális okoskodás ez, hiszen nem­igen születik senki sem irigynek. Vtazont valóban vannak olyan emberek, akik nem tudják elvi­selni mások sikereit. Felszisszen­nek, ha valamelyik társukat elő­léptetik vagy az fizetésemelést kap. Hátha még valami váratlan szerencse is ér környezetükből valakit, nyereményhez vagy örökséghez jut. Az irigy ember ilyenkor elátkoz minden égi és földi hatalmat, s napokig nem tud nyugodtan aludni sem. Az életben előfordul, hogy egyik embernek több szerencsé­je van, kevesebb baj éri, kisebb erőfeszítéssel könnyebben boldo­gul társainál. Van olyan eset is, amikor valaki joggal gondolhat­ja: „Ezt a posztot vagy elisme­rést én is megérdemeltem vol­na”. De az irigység legtöbbször mégsem az ilyenfajta mérlege­lés nyomában támad, mert egyáltalán nem a tárgyilagosság a szülőanyja. A tárgyilagos, ön­magát ismerő ember még, ha hátrányosabb helyzetbe kerül is, legfeljebb bosszankodik, esetleg elkeseredik vagy — ami a ro­konszenvesebb — nyíltan ki­mondja sérelmét. De nem így tesz az, akinek az önzés, önma­ga túlbecsülése vagy a hiúság adja a tanácsot. Az ilyen embert elönti az irigység, szidja a sor­sot, és alattomhan intrikálni kezd az ellen, akit irigyel. Mindannyiunk közös ismerőse az a törtető, becsvágyó ember, akit szinte szétvet a diadal, amikor feljebb lép a számára boldogulást jelentő létrán, s amikor maga mögött hagy va­lakit. Ugyanez az emberfajta érez emésztő irigységet is, ha másoknak valami jobban sike­rül. Az irigység egyébként szá­nandó jellemhiba, gyötrő, emész­tő lelkiállapot. Az irigy ember zaklatottan él, hiszen örökké a mások lépteit lesi, a mások sze­rencséjének ingadozásain lelke­sül vagy kesereg, s örökké a „titkos erőket” kutatja, melyek segítségével állítólag mások bol­dogulnak. S talán nem is gon­dol arra, hogy a szerencse leg­feljebb egy-egy lottónyeremény formájában köszönhet csak az emberre; hiszen ma mór az ér­vényesülés, az előbbre jutás te­hetség, rátermettség és tudás dolga. Ki-ki a maga szerencséjének a kovácsa. A mondásban van sok igazság, még ha az ötös találat­ra nem is vonatkozik. De arra igen, hogy megbecsülést, rangot csak szorgalommal, becsületes helytállással szerezhet az ember. Így tehát az irigykedő is jobban teszi, ha intrikálás, gyűlölködés, a sors és a szerencse csepülése helyett széjjelnéz a maga por­táján, megpróbál a legnagyobb tudomány, az önismeret birtoká­ba jutni, utána pedig tehetségét, adottságait, tudását fejlesztve könnyebben meghódítja az áhí­tott szerencsét is. Rátermettebb társakra irigy­kedni pedig meddő dolog, feles­leges önmarcangolás. Kellő élet­bölcsességgel kell tudomásul venni, hogy nem vagyunk egy­formák. De azt is: minden szin­ten lehet valaki hasznos, alkotói ember. Kékesdi Gyula Ezt természetesein csak a tagok egyetértésével és segítségével le. hét megoldani. Éppen ezért a ve­zetőség a terveket ismertette a tagsággal. Elsősorban azokkal, akik az idén kiváló eredményeket értek el. A kezdeményezés meg­hallgatásra talált és megalakítot­tak egy úgynevezett traktoros- brigádot, melynek tagjai a vetés­től a betakarításig vállalják a ku_ korica géppel való művelését. Tér. mészetesen a termelőszövetkezet ezen a területen vegyszeres gyom­irtást alkalmaz s így a növény­ápolást szinte csaknem megszünte­ti. A betakarítást csőtörőkkel vagy adapteres kombájnokkal akarják megoldani. B. L. A TÖVISKESI ÁLLAMI GAZDASÁG, SZEGHALOM azonnali belépéssel, gyakorlattal rendelkező GYORS- ÉS GÉPÍRÓT keres. Jelentkezés írásban vagy személyesen. 29186

Next

/
Thumbnails
Contents