Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-10 / 289. szám

1964. december 16. 2 Csütörtök Feliéi* Lajos üdvözlő beszéde a JKSZ Dobi Esfván ás Kádár lános üdvözlő távirata Intonin Kovotnyhoz ANTONIN NOVOTNY ELVTÄRSNAK, kongresszusán a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának PRAG A Kedves Novotny Elvtársi A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás—pa­raszt kormány és a magunk nevében szívből jövő jókívánságainkat fejezzük ki önnek, születésének 60. évfordulója alkalmából. Egész népünk ismeri és nagyra értékeli azt a tevékenységet, amellyel ön, kedves Novotny elvtárs, a Csehszlovák Kommunista Párt és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság élén hozzájárul or­szága népei boldogabb életének megteremtéséhez, a szocialista kö­zösség keretében az országaink közötti gyümölcsöző kapcsolatok építéséhez. Nemes tevékenységében további sikereket, őszinte szívvel sok boldogságot és jó egészséget kívánunk önnek. KADAR JANOS DOBI ISTVÁN a Magyar Szocialista Munkáspárt a Magyar Népköztársaság Elnöki Központi Bizottságának első titkára. Tanácsának elnöke a Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás—Paraszt Kormányának elnök* Harmadik napja áll a harc An Laonál DMetnasn területének Itáromneuved része van a szabadságharcosok kezén Belgrád Fehér Lajos, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja a JKSZ VIII. kongresszusán mondott üdvözlő beszédének bevezetőjében tolmá­csolta az MSZMP, a magyar nép forró testvéri üdvözletét és jókí­vánságait a kongresszusnak és rajta keresztül az egész jugoszláv népnek, majd hangoztatta: Nagy érdeklődéssel hallgattuk meg Tito elvtórs beszámolóját és a fő referátumokat. Tőlünk* nem idegenek az itt felvetett és tárgyalt kérdések. Olyan közös problémák ezek, amelyek bennünket is fog­lalkoztatnak, és amelyeket ha or­szágaink sajátos helyzetéből ki­indulva más és más módszerekkel oldunk is meg, megoldásukkal ugyanazt az ügyet szolgáljuk: né­peink jólétét, a szocializmus győ­zelmét és hatásának kiterjesztését, az elnyomás, a kizsákmányolás el­leni összefogás erősítését és a bé­ke megőrzését. Közös erőfeszítéseink eredmé­nyeként — folytatta Fehér Lajos barátságunk ma már nem egy­szerűen jó szomszédi, hanem a szocialista szellemű egyetértés, a kölcsönös bizalom és a hasznos, egyre jobban kibontakozó együtt­működés jegyében erősödik. Politikai kapcsolatainkban ked­vező előrelépést jelentettek azok a tárgyalások, amelyek Tito és Ká­dár elvtársak vezetésével 1963 szeptemberében Karagyorgyevő. ban, az idén szeptemberben pedig Tito elvtárs hivatalos látogatása­kor Budapesten, lefolytak. Ezek eredményeként társadalmi, politi­kai és kulturális téren — a rea­litásoknak megfelelően — lépésről lépésre mind szorosabbra fonjuk kapcsolatainkat és tovább mélyít­jük az utóbbi években egészséges fejlődésnek indult gazdasági együttműködésünket — Népeink alapvető érdekei kö­zösek. Egy a célunk: a szocializ­mus teljes győzelme, a kommu­nista társadalom felépítése. A mi felfogásunk szerint is a szocialista építőmunka konk­rét kérdéseiben, módszereiben jelentkező eltérések mellett a döntő az, hogy egyetértés le­gyen közöttünk a mindenkire kötelező alapelvek­ben és tegyünk meg mindent or­szágainkban azért, hogy meggyor­suljon a szocialista irányú fejlő­dés és segítsük egymást ebben a munkában. A jugoszláv és a magyar kom­munisták, a jugoszláv és a magyar nép erősödő kapcsolatai nemcsak a két ország, hanem a béke és a szocializmus világméretű erőinek érdekeit is szolgálják. Nézeteink a nemzetközi élet, az emberiség sorsát érintő alapvető külpolitikai kérdésekben azono­sak vagy közelállnak egymáshoz. Megvan tehát az egyetértés, a jó szándékú készség ahhoz, hogy or­szágaink hatékonyan együttmű­ködjenek, a nemzetközi fórumo­kon együttesen álljanak ki minde­nütt a béke védelmében, a népek szabadságának és függetlenségé­nek érdekében, s támogassanak minden olyan nemzetközi kezde­ményezést, amely a feszültség to­vábbi csökkentését, az általános biztonságot szolgálja. A kommunista világmozgalom napjainkban már alvilág társadal­mi megújhodásának hatalmas mozgató ereje. A nemzetközi munkásosztály legnagyobb törté­nelmi vívmánya a szocialista vi­lágrendszer létrehozása, annak el­sőszülöttével, a nagy Szovjetunió­val az élen. Az emberiség érdeke, a társa­dalmi haladás ügye, a jelenle­gi világhelyzet azt követeli tő­lünk, hogy tömörítsük a szoci­alista országok erejét, erősít­sük a kommunista és munkás­pártok egységét, hogy ezt á hatalmas erőt szegez­hessük szembe a háborús provo­kációkkal, az imperialista törek­vésekkel. Napjaink sürgető pa­rancsa, hogy minden kommunis­ta és munkáspárt, minden szocia­lista ország a maga részéről teljes erejével és felelősséggel járuljon hozzá a nemzetközi munkásmoz­galomban keletkezett nehézségek leküzdéséhez. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt ennek szellemében és védelmében internacionalista kötelességének tartja, hogy előse­gítse azokat az erőfeszítéseket, amelyek a nemzetközi kommunis­ta mozgalom marxista—leninista egységének helyreállítására irá­nyúinak. Fehér Lajos végül hangoztatta: „Meggyőződésünk, hogy a kong­resszuson elfogadott tervek meg­valósítása tovább erősíti a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köz­társaságot és hozzá fog járulni az egész szocialista közösség, a béke és haladás ügyének erősítéséhez is.” Saigon A dél-vietnami amerikai főpa­rancsnokság szóvivője Saigonban szerdán kijelentette, az An Laoból érkező hézagos jelentések szerint harmadik napja dúl a csata a dél­vietnami kormánycsapetok és a szabadságharcosok között Saigon, tói mintegy ötszáz kilométerre. Mint ismeretes, a szabadságharco­sok támadása An Lao körzéti köz­pont ellen hétfőn hajnalban kez­dődött. A szóvivő elismerte, hogy nem sikerült fenntartani a rádióössze­köttetést az An Laoban lévő hely­őrség és amerikai „tanácsadóik”, valamint a saigoni főparancsnok­ság között. A legújabb jelentések szerint a szabadságharcosok rajtaütöttek az An Lao felé vezető völgyben a kormánycsapatok menetoszlopán, amely utánpótlást akart szállíta­ni An Laoba. A szabadságharco­sok támadásának következtében ar oszlopban haladó páncélos csapat­szállító gépkocsik közül öt kigyul­ladt és elégett. A támadásnál két amerikai katona életét vesztette. Az amerikai főparancsnokság szóvivője közölte még, hogy a helyzet felderítésével megbízott repülőgépek — a szabadságharco­sok hatásos légelhárftása miatt —• nem tudták teljesíteni feladatukat. A légelhárítő ütegek megrongál­ták az egyik helikoptert, amely­nek amerikai pilótája megsebe­sült. Az UPI értesülése szerint ked­den öt órán át tartó csata zajlott le Dat Do körzeti központ körül is. A dél-vietnamj szabadságharco­sok korábban Hanoiba érkezett küldöttségének vezetője közölte, hogy ma már a szabadságharcosok ellenőrzése alatt áll Dél-Vietnam területének háromnegyed része, ahol Dél-Vietnam 14,5 millió főnyi lakosságának több mint fele, nyolcmillió ember él. (MTI) ményeknek megfelelő beosztás­ra. De talán ne soroljuk tovább. „Szalagot” bevezetni, ehhez persze tömérdek számítás és mű­szaki feltétel kell. A korszerű gazdasági vezetésért Tanácskozik a jugoszláv pártkongresszus. Ili az ideje, hogy az Egyesüli állanak helyreállítsa Magyarországgal a teljes értékű dlploitiáciai kapcsoialol Fulbright beszéde Dallas Fulbright, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke be­szédet mondott a dallasi egyete­mein. Fulbright síkraszállt a Nyu- gart; és a szocialista világ jobb kap­csolatainak kiépítéséért. Az atom­korszakban nincs más politikai le- heitőség, mint hidat verni Nyugat és a kommunista világ között, megértésre jutni a kommunista vi­lággal — mondotta. Hozzáfűzte: — a kommunista világgal fenntartott kapcsolatainkban nem választha­tunk győzelem és vereség között, csak a kölcsönös megértés és a kölcsönös megsemmisítés között választhatunk. Fulbright megállapította, hogy az Egyesült Államoknak — bár sajnálkozással — tudomásul kell vennie, nem távolíthatja el a vi­lágról a kommunizmust. A szená­tus külügyi bizottságának elnöke csak azt a lehetőséget tartja célra­vezetőnek, hogy Amerika jobb kap. csőlátókat építsen ki a szocialista országokkal, s e kapcsolatok ré­vén érvényesítse saját érdekeit. Ugyanakkor azonban Fulbright azt is leszögezte, hogy az amerikai kormány továbbra is tartsa meg atomhaderejét és támogassa a NATO-t. Az Egyesült Államok és a szoci­alista országok közötti kapcsolatok kérdését érintve Fulbright Ma­gyarországot is megemlítette. Ki­jelentette: Itt az Ideje, hogy 'Va­sit ington helyreállítsa Magyaror­szággal a teljes értékű diplomáciai kapcsolatokat. (MTI) — Se párttitkár nem vagyok, se ideológus. Vezetem a gyárat! — mondta kedvetlenül a vidéki nagyüzem műszaki igazgatója, amikor egy értekezleten afelől érdeklődtek nála, milyen a mun­kások politikai hangulata. — Ne­kem — tette hozzá — egyelőre a szalag bevezetésével van ba­jom. Nemigen láttam jelenlévő mű­szaki vezetőt, aki ne bólogatott volna. Hát bizony a kolléga fején találta a szöget. Tökéletesen fejezett ki egy — nem is szűk körben — elterjedt nézetet, amely szerint az üzem vezetése olyan bonyolult közgaz­dasági, gyakorlati, műszaki kér­dések halmazát kínálja a maga illetékeseinek, hogy ahhoz még politikai tevékenységet is köve­telni agyonterhelés lenne. Más kérdés, hogy igaza van-e? Az adott esetben, a szalagszerű termelés bevezetésénél például a következő politikai feladatokat le­lhetne felsorolni: © Megmagyarázni a munká­soknak, hogy a termelé­kenyebb munka milyen mérték­ben hat ki a gyár produktivi­tására és áttételeivel az életszín­vonal emelésére; O Megérttetni, hogy hasonló intézkedések és elgondolá­sok ezután is születnek és nem mindenáron való újítgatást je­lentenek, hanem természetes, népgazdaságllag és egyénileg egyaránt előnyös folyamatról van szó; © Előkészíteni az embereket a begyakorlatlanság révén esetleg bekövetkező átmeneti ke­resetcsökkenésre; © Vidéken, félig paraszti környezetben épült gyár­ról lévén szó, a termelékenység ilyen növelési lehetőségeivel is példázni a modern nagyüzem fö­lényét és jelentőségét; O Megkeresni, kiválogatni azokat az embereket, akik a szalag bevezetése során megfe­lelő érdeklődést tanúsítottak, kiszemelni őket továbbképzésre és magasabb, az újabb követel­De a politikai feltételeket sem lehet elmellőzni. Kétségtelen: so­kakat még kísért az ötvenes évek néhány balkezes gazdasági in­tézkedésének emléke és az akkori „agyonpolitizálás”, a gyakori röp- gyűlésezések és egyéb, gyenge agitációs módszerből fakadó bosz- szúság emléke. Világos, senki sem óhajtja annak a tapsokban jelentkező „politizálásnak” a visszatérését, már csak azért sem, mert apolitikus volta bebi­zonyosodott Amit viszont óhajtanunk és munkálnunk kell, az a gyorsabb ütemű fejlődés, a korszerűbb munka iparban, mezőgazdaságban, mindenütt. Megoldhatja ezt egyes- egyedül a gazdasági vezetés, akár­milyen színvonalas is különben? Megtalálhatja-e a megoldást, ha egy nagyon jelentős tényezőt, az emberek fejében megforduló gon. dolatokat, egyénileg jelentkező érzelmeket figyelmen kívül hagy­ja? Néhány napja megismerkedtem egy budapesti gvár kollektívájá­val. Asztalosipari üzemről lévén szó, ahol néhány éve még ki se

Next

/
Thumbnails
Contents