Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-10 / 289. szám

1964. december 10. I s Csütörtök Fiatalos küzdelem a teljes műszaki ellátásért December 20-ig teljesíti éves tervét a Békés megyei Húsipari Vállalat Naponta valóságos gépkocsiosz­lop áll a Békés megyei Húsipari Vállalat bejárata előtt. A kör­nyékből 550—600 sertést hoznak feldolgozásra, és ez jelentős fel­adatokat ró az üzem dolgozóira. A zsírolvasztóban három, a vágóhí­don és töltőműhelyben pedig két műszakban dolgoznak. A vállalatnak ez évben a tervek szerint 100 vagon gyulai kolbászt kellett volna exportálni. Ezt azon­ban már 122 százalékra teljesítet­ték és az év végéig még nyolc va­gon gyulai különlegesség kerül Csehszlovákiába, az NDK-ba, a Német Szövetségi Köztársaságba, Franciaországba, Angliába és Svédországba. A külföldre szállítandó áru mel­lett a körülményekhez képest biz. tosítják megyénk lakosságának hússal és húskészítménnyel való ellátását is. Bácskai hurkából, disz­A 14/1962. (Mg. É. 13.) FM s*. uta­sítás alapján a Debreceni Agrártudo­mányi Főiskola levelező tagozatán 1965 januárjában öntözéses gazdálko­dási szakmérnökképzés indul. (Pályá­zati tájékoztató megjelent a Mező- gazdasági Crtesítő 1964. december 2+i számában.) A felvételi pályázatokat a Ttt. 881. rsz. nyomtatványon (beszerezhető a megyei nyomtatványboltokban) kell a Debreceni Agrártudományi Főiskola rektorának a munkaadón keresztül benyújtani. Az állami gazdaságokban dolgozó mérnökök pályázatukat az AGF sze­mélyzeti és oktatási osztályához jut­tassák el. A felvételi pályázatok beadási ha­tárideje: 1964. december 15. A felvételi pályázatokhoz csatolni kell: a) egyetemi vagy főiskolai végzett­séget igazoló oklevelet, látszottak a tervlemaradás és a fegyelmezetlenség egymást, erősí­tő és egymásba fonódó bozótjából. Jelenleg túlteljesítik a terveiket, az üzem jó ütemben fejlődik, igaz, kitűnő műszaki vezetője van. De ez a műszakilag képzett igazgató a pártcsoportok bizalmi­jaival is megbeszélte, mi a baj ebben vagy abban a műhelyben; és amikor egy korábban „túlsza­ladt” bérből vissza kellett vennie, a legszélesebb műhelynyilvános­ság előtt jelentette be, együtt a pártszervezet és a szakszervezet embereivel. Ha valamit el akar érni, olyan magától értetődő mó­don keresi meg a politikai mun­kásokat, mint ahogyan más a fő­mérnököt kéreti. Az a véleménye, nem várhat eredményt anélkül, hogy a mun­kások hangulatát ne ismerné; és nincsenek illúziói afelől, hogy ezt csak jó, aktív, széles üzemi de­mokráciára támaszkodó pártszer­vezet ismerheti. Minden erejével segíti hát az üzemi demokrácia szélesedését. Ha lehet így mon­dani: utasítani ő utasít, de sze­reti, ha ezt egyúttal mindenki a saját ötlete, véleménye megvaló­sításának tartja. És a „motor”, ahogyan az üze­meket nevezni szokták — megy. Itt történetesen kommunista igazgatóról van szó. nósajtból és kenőmájasból már ke­vesebbet készítenek, mert a ke­reskedelem igénye csökkent — ugyanis elkezdődtek a disznóvá­gások. Most már mind nagyobb mennyiségű töltelékárut csinálnak az előbb említett készítmények helyett. Januártól hetenként más­fél vagonnyit állítanak elő a bel­kereskedelem részére. Itt is elkezdődött a karácsonyra való felkészülés. A vendéglátóipar és a kereskedelem megrendelésé­nek figyelembevételével elegendő mennyiségű virslit és debrecenit gyártanak karácsonyra és szilvesz. térré. A vállalat dolgozói és vezetői az idén mindent megtettek azért, hogy határidő előtt teljesítsék éves tervüket. Erre a számítások szerint december 20-ig sor kerül. (D. S.) b) önéletrajzot, mely a pályázó ed­digi szakmai működését részletesség, gél tartalmazza, c) működési bizonyítványt arról, hogy jelenleg milyen munkakörben mióta dolgozik, munkaköréhez mi­lyen feladatok ellátása tartozik, előző munkakör megjelölése, d) üzem, vállalat, intézmény stb. vezetőjének és MSZMP titkárának együttes támogató javaslata, amely egyben tartalmazza a pályázó szak­mai, politikai jellemzését Is, e) hatósági orvosi bizonyítványt ar­ról, hogy a kérdéses szakmai munka­körök ellátására alkalmas. Szakmémökképzésre azok az okle­veles mezőgazdasági mérnökök vehe­tők fel, akik legalább kétéves mér­nöki gyakorlattal rendelkeznek. Debreceni Agrártudományi Főiskola Tanulmányi Osztálya. ' x De nincs olyan pártonkívüli igazgató vagy' főmérnök, akire nézve ne lenne érvényes az élet igazsága: az emberek, az üzemi közvélemény nélkül nem megy. Mert ezek az emberek szocialista országban élnek és — ha vitat­koznak is egyben, másban — szo­cialista gondolkodású vagy afelé közeledő emberek. Ez pedig ép­pen a politizálás hatásosságát húzza alá. Ha feltételezzük, hogy az emberek egy része még nem sokat törődik a táylati célkitűzé­sekkel, s egyszerűen keresni jött a gyárba? — ez vajon ok arra, hogy — mivel egy részben apolitikusak — mi is azok legyünk velük szem­ben? Vagy inkább arra kötelez, hogy jobban politizáljunk, mint korábban? A politizálás nem „zárható be” néhány szobába. A politikának kint a helye a gyárban. Ott van dolga, akár a villamos energiá­nak. Próbálja csak meg egy napra áram nélkül az „apolitikus” igaz­gató. Nem megy! De vele — jobban megy. Meg lehet-e oldani nélküle annak a félsikerű megoldásnak a teljessé tételét, amit az anyagi ösztönzés az erkölcsiek nélkül tehet? Nyil­ván nem. Meg lehet-e magyaráz­ni nélküle egy-egy, a műszaki ve­zetés számára teljesen világos, de csak népgazdasági távlatban ért­Részlet egy jelentésből, melyet szeptember 30-án tárgyalt meg a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága: „A megye gépállomásai és szö­vetkezetei között 1963 elején új­szerű kapcsolat alakult ki: a tel­jes műszaki ellátás. Az állomás szerződés megkötésével kötelezi magát, hogy biztosítja a szövet­kezeti gépek üzembiztonságát a műszaki kiesések legkisebb mér­tékű csökkentésével.” Alább: „A teljes műszaki ellá­tás rendszere beváltotta a hozzá­fűzött reményeket, ezt legjobban az bizonyítja, hogy 1964-re 143 tsz 1824 erőgépre — a szövetkezeti géppark 68 százalékára — és a hozzátartozó munkagépekre kötött szerződést. Túlnőtte magát a me­gye határán és ma már országo­san terjed...” Mindezért meg kellett küzdeni. Embereknek, újat akaróknak, első­sorban gépjavító állomásokon munkálkodó mezőgazdasági gé­pészmérnököknek. Túlnyomó többségben fiatalok, 25—30 évesek. Keveset szóltunk még küzdelme­ikről, alkotó lelkesedésükről, ér­demeikről, pedig nagyszerű mun­kát végeztéik és produkálnak itt, Békésben. — Mehet Békéscsabái) Blahut Lajoshoz, Komlóéihoz, Szarvason Kovács Lajos főművezetőhöz, Kétegyházára Klapács Pál főmér­nökhöz, Orosházára Szabó Fe­renchez... Mindegyik sok küszkö­désről tud szólni — tanácsolja Kiss Sándor elvtárs, a megyei gépállomások igazgatója, a teljes műszaki ellátás egyik „bábája”. Szabó főmérnökhöz megyek. Harmincöt éves, 1957 óta dolgo­zik Orosházán, a gépjavító állo­máson, ahol 1963. július elsején csinálták a névcserét. A gépállo­másból javítóbázis lett. Azóta kétszer elnyerték a SZOT és a Minisztertanács vörös vándorzász­laját. Harminc tsz-szel állnak kapcsolatban, 60 ezer hold földön munkálkodnak az általuk ellátott, javított erő. és munkagépek. Gép­javító üzemegységük működik Csorváson és Tótkomlóson. — Jövőre 18 tsz-szel lesz a tel­hető intézkedés hasznát a munkás számára? Ezt sem lehet. Lehet-e nélküle újabb szocialista brigádo­kat bekapcsolni a termelés folya­matába? Nyilván nem, pedig sok jó üzem vezetői el tudják monda­ni, mit jelent munkakedvben, lel­kesedésben, kezdeményezni tu­dásban az, hogy az elmúlt évben a brigádok száma 2280-al, tagjaik száma hatvanezerrel nőtt! Ezek az emberek se valami le­szűrt közgazdasági és műszaki elemzés eredményeként csatlakoz, tak a jobban termelni akarók és azért jobban is dolgozók bővülő seregéhez. Politizálni kellett ve­lük és értük? Igen. „Sematikus” dolog ez? Nem. A jó politika megköveteli a maga korszerű, agi- tatív, emberekre valóban ható módszereit, akár a mai repülő­technika a radart és a hőálló öt­vözeteket. Ilyen politizálásra van szükség az üzemben. Hogy arról legyen szó, arról folyjék minden vita, ami előreviszi a termelést, a fej­lesztést, a munkát. Mondjuk, a szalag bevezetését is. Tehát lehet-e így politizálni a műszaki, gazdasági vezetők nél­kül? Vajon nem ez az egyedül helyes, korszerű vezetési stílus? Baktai Ferenc jes műszaki ellátásra szerződé­sünk. Már csak a bélyegző hiány­zik, meg hogy egymás keblére bo­ruljunk... — újságolja nevetve. Jó kedélyű ember. — Tizenegy tsz­szel éves gép javítási szerződést kötünk. Hogy a szövetkezetek bíznak bennük, igénylik hozzáértő segít- iségüiket, az kétéves munka, küz- 1 delem eredménye. A tsz-efc gépesítésének foko­zásáról és a gépállomások gépja­vító bázisokká való átszervezéséről a megyei párt-vb tavaly február­ban hozott határozatot. Az oros­háziak 150 gépet adtak át körze­tük tsz-einek, csak 25 * traktoruk maradt csere esetére, néhány kom­bájn és nehéz lánctalpas. Mivel a tsz-ek túlnyomó része nem ren­delkezett javítási térrel, eszköz- és szerszámgéppel, már az átadás időpontjában megkötötték a szer­ződést a gépek karbantartására, javítására. Így alakult ki a teljes műszaki ellátás. A gépjavító sza­vatolja az üzembiztonságot, a za­vartalan gépi munkát. — No persze, ezt könnyű el­mondani, annál nehezebb volt megcsinálni — beszéli Szabó Fe­renc. — Képzelje el, itt át kellett formálni a műszaki gárdát. Volt vagy 250 traktorosunk és 20—25 műhelymunkásunk. Ezt az arányt meg kellett fordítani. A szerelők számát kellett gyarapítani, hiszen ránk elsősorban szerelés, javítás várt. Na már most... nem könnyű a szabad, tágas mezőhöz szokott traktorost rábeszélni arra, hogy szálljon le a traktorról, mert a műhelyben nagyobb szükség van rá. Sokan átmentek a tsz-ekbe. Akik maradtak, azoknak tanulni kellett. Megszerveztük az oktatást, hogy „átgyúrjuk” a traktorosokat egyéves tanfolyamon szerelővé. Ez év végéig százan vizsgáznak le. Segített a helybeli iparitanuló-is- kola több oktatója: Kulcsár, Ró­zsavölgyi, Raj ki, Gulyás, Dér ta­nárok. Hetente háromszor, munka után, négy órától tanul a gárda. Emellett évente 25—30 ipari tanu­lót iskoláztunk be. Lassan helyre­rázódunk, kialakul a műhelymun­kás gárda... Új munkaszervezetre volt szükség: technológiai csoportra, részlegekre. Létrehoztuk a folya­matos szalagjavító, futójavításokat végző, kombájnt javító, illetve munkagépeket javító részleget. A két üzemegységben, Csorváson és Tótkomlóson kiépítettük a bázist, megfelelő szerszámokkal láttuk el őket. Mivel gépparkunk lecsök­kent, a reánk váró szántási, veté­si munkákat a főagronómus irá­nyítja. Hogy az átállás itt min­denkit megmozgatott, az holtbiz­tos. Egyszerű szerelőkből csoport- vezetők lettek emberek, s taníta­ni, irányítani kellett őket, báto­rítani, biztatni. Mondhatom: min­denki előbbre lépett, nyert az át­szervezéssel. A traktorosból szere­lő, specialista (!) lett, a szerelőből vezető. S miközben tanultak az emberek, végezni kellett minden­napi munkájukat. Le a kalappal Nemcsak a növénytermesztés­ben, hanem az állattenyésztésben is kimagasló eredményeket ért el az idén a szeghalmi Petőfi Terme­lőszövetkezet. Főleg a szarvasmar­ha-állomány mennyisiége és minő­sége fokozódott. Fő törekvésük az, hogy tbc-mentes szarvasmarha­állományt hozzanak létre. Korsze. előttük... Hogy most itt-tartunk, abban nagy érdeme van például Oskó Gyula bácsinak, aki 60—61 éves kora ellenére szívvel-lélek- kel, benső fiatalossággal tanítot­ta a melléje beosztott munkagép­javítókat, azután Kasziba Ferenc­nek, a motorok mesterének. Szo­cialista brigádjára mindig lehetett számítani, sok fiatal szerelőt ne­velt. Egyébként hat szocialista brigád dolgozott itt tavaly is, mindegyik sokat lendített az ügyön. Csíki Zoltán brigádja az igazgató, Bo­ros János elvtárs által megterve­zett szalagszerű generáljavítás mesterévé vált. Aztán ott van pél­dául Fejes Sándor, aki szerelőből a kombájnjavító csoport vezetőjé­vé emelkedett, Kiss Attila trakto­ros volt és most az adagoló be­állításának, a Diesel-traktorok „lelkének” specialistája és sorol­hatnám a neveket. Megemlíteném, hogy most már öt technikusunk van, és három frissen végzett, agilis, gyakorlatias mezőgazdasági gépészmérnökünk. Alkotni vágyó, fiatal műszaki gárdánk van, s ez a gárda kiélheti magát, nem kel) olajos kézzel szerelnie. Inkább az a feladat, hogy irányítson, okosan szervezze a javítást, műszaki el­látást, célkészülékek készítésén törje a fejét, csiszolja a technoló­giát. Eddig is szép számú célké­szüléket csináltunk, ezután még többet tudunk, remélem. Ez az igazi mérnöki munka. Vaskos albumot mutat, tele fényképpel, magyarázatokkal. A megye gépjavítóinak több mérnö­ke, munkása állította össze: a Ze- tor K—25-ös traktor szalagszerű javításának szerszámtablója. A készítők között ott van Szabó Fe­renc neve is. De ez csak egy mun­ka a sok közül. Itt, Orosházán el­készítik az RS—09-es szerszám­tablóját is. Az itt kidolgozott, tö­kéletesített technológiai folyama­tokat, azok részleteit közkinccsé teszik a megyében. — A megyei • igazgatóság mindig „gyötör” bennünket, s 'ez jó, érezzük, hogy alkothatunk, se­gíthetünk, segítenek, ösztönöznek bennünket. Most például egy kis csoport a seprűcirok-kombájnnal viaskodik itt nálunk. Megcsinál­juk a lehető legjobban... Öröm nézni, érezni, hogy tele van temperamentummal, tenni- akarással, fiatalos lelkesedéssel. A munka szenvedélyével áldott-verí ember Szabó Ferenc, akárcsak a többi mezőgazdasági gépszmérnök megyénkben. Magáról voltaképpen nagyon keveset beszélt, a sok álmatlan­ságról, tépelődésről, vitáról, sza­ladgálásról, kifáradásról. Nem ez az érdekes, mondta, hanem az, hogy megy a „szekér”... — Reggeltől késő estig talpon van, szervez, hadakozik, tanít. Mit szól ehhez a család? Sok gyengédséggel a hangjában így válaszolt: — Nekem van a legaranyosabb asszonyom. Megért és buzdít. Pallag Róbert rű, új, száz férőhelyes istállót épí­tettek, amely fejőgépekkel és ta­karmányelőkészítővel van felsze­relve. A szövetkezet szarvasmarha- állománya 548, melyből 62 még jelenleg tuberkulotikus. Ezeket azonban külön üzemegységben tartják, és a jövő évben teljesen kiselejtezifk. Jelentkezési felhívás a Debreceni Agrártudományi Főiskola öntözéses gazdálkodási szak levelező tagozatára Fejlődik az állattenyésztés a szeghalmi Petőfi Tsz-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents