Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-09 / 288. szám
1S64. december 9. 2 Szeiűat Az afrikai államok képviselői bírálják a kongói imperialista agressziót New York Az ENSZ-közgyűlés hétfői ülésén több fiatal afrikai állam képviselője bírálta az imperialista hatalmak kongói politikáját. Joseph Murumbi kenyai államminiszter felszólalásában rámutatott, hogy az imperialisták fondorlatai és cselszövései az afrikai egységszervezet számára a legélesebb problémává tették a kongói kérdést A miniszter kijelentette, hogy az amerikai repülőgépeken szállított belga ejtőernyősök akciója Stanleyville térségében több száz kongói és bizonyos számú fehér ember életébe került. Hozzáfűzte, hogy az Egyesült Államok nem „a fehér túszok” megmenté— ENSZ-hírek — sére gondolt, hanem Stanleyville elfoglalását tekintette elsőrendű feladatának. Ifru, Etiópia megbízott külügyminisztere beszédében kijelentette, országa támogatja azt a javaslatot, hogy a kongói helyzet megvitatására afrikai kormányfői értekezletet kell összehívni. Javasolta, hogy az ENSZ tagországai ne szállítsanak fegyvereket Dél-Afri- kának és küzdjenek a faji megkülönböztetés politikája ellen. Odaka ugandai külügyminiszter szintén részletesen foglalkozott a kongói helyzettel és megállapította, hogy a kongói fegyveres intervenció olyan veszélyes irányzatot szült, amely fenyegeti a KonSchrőder az európai szövetségesek segítségé! kéri a német kérdés napirendre tűzéséhez Párizs Couve de Murville francia külügyminiszter szerdán találkozik Schröderrel, alti rómából érkezve fél napot tölt a francia fővárosban, hogy másnap Londonban an_ goi kollegájával tárgyaljon. A nyugatnémet külügyminiszter villámkörútjának francia megfi. gyelők véleménye szerint kettős célja van: egyrészt meg akarja magyarázni, miért ragaszkodik Bonn a multilaterális atomhaderő tervéhez, másrészt a nyugateurópai tárehatalmak diplomáciai segítségét akarja kérni a német kérdés felvetéséhez. A degaulleista Nation Schröder látogatásának előestéjén rendkívül éles hangú cikkében rámutat, hogy Nyugat-Németország — Francia- ország tiltakozását figyelmen kí_ vül hagyva — mindenáron ki akarja erőszakolni a multilaterális atomhaderőt, amelyet „Kis-Euró- pa” többi tagállama sem helyesel, a Szovjetunió pedig élesen ellenez. Schröder és Couve szerdai megbeszélése elé nagyfokú tartózkodással tekintenek Párizsban, ahol egyre bizalmatlanabbak Bonn kétszínű politikájával szemben. (MTI góval szomszédos országok és más afrikai államok biztonságát • Gromiko szovjet külügyminiszter hétfőn találkozott Basev bolgár, Rapacki lengyel külügyminiszterrel és fogadta Thiam szenegáli külügyminisztert. • ENSZ-jelentések szerint U Thant főtitkár állapota javul és előreláthatólag szerdán újabb orvosi vizsgálat után elhagyja a kórházat, valószínűleg azonban még egy hetet pihennie kell. • Fernando Ortiz Bolívia állandó ENSZ-képviselője, a Biztonsági Tanács e havi elnöke közölte, hogy szerdára összehívják a Biztonsági Tanácsot a kongói válság megvitatására. A tanács összehívását 15 afrikai ország, valamint Kambodzsa, Afganisztán és Jugoszlávia kérte. Emlékiratukban hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államok és Belgium Anglia beleegyezésével végrehajtott kongói intervenciója megsérti az ENSZ alapokmányát és veszélyezteti az afrikai földrész biztonságát. (MTI) csoube veres < VB KUSZA A külpolitikának némelyik történés tanulságai annyira megrázlak és hosszú lejáratúak, hogy lehetetlenség napirendre térni fölöttük. Elfeledhető-e például az a gazság, ami legújabban Stanley- vilie-ben történt? Csőmbe zsoldosai egybe tereltek mintegy ötvenezer lakost a város sporttelepére. Aztán hátrakötözött kézzel ebbe az arénába behurcoltak sok száz foglyot. Az első sorokban „tetemre hívott” standeyville-i férfiak és nők ültek. Egytől-egyig a Csom- be-zsoldosok eszközei és amint elvonultatták előttük a megkötözött, magatehetetlen áldozatokat, a tanúknak kiáltaniuk kellett: Ez is lázadó!” Ezt követően a zsoldosok ott a helyszínen, az ötvenezer néző előtt rostává lőtték a „felismert bűnösöket!” Se vádló, se bíró, se védő: gyalázatos és nyilvános önkény. Ez a véres színjáték Nero arénáira emlékezteti a világot. Csakhogy sok idő eltelt azóta, s az emberiség nem a nérói zsarnokok világa után vágyakozik már. Ha mégis ezzel traktálják, fel kell tenni a kérdést, miért lehetséges ez, kik az értelmi szerzők és milyen célok szolgálatában? Csőmbe, ez az Letartóztatták Lumumba fivérét Pénteken csaknem általános sztrájk lesz Franciaországban Párizs A francia közalkalmazottak pénteki sztrájkja a szakszervezetek és a kormány nagy erőpróbájának ígérkezik. A szakszervezeti központok sztrájkfelhívása széles visszhangra talált a kormány „stabilizációs politikájától” sújtott dolgozók körében. Nemcsak az állami és közületi vállalatok, hivatalok dolgozói csatlakoztak a 24 órás munkabeszüntetéshez, hanem a magánszektorhoz tartozó iparágakban is rokonszenv-sztrájkra készülnek a munkások. A vasutas szakszervezetek és a közlekedési minisztérium képviselői között hétfőn lezajlott megbeszélés csak fokozta a feszültséget. A kormány a szakszervezetek által hamisnak bélyegzett statisztikai adatokra hivatkozva mereven elutasította a vasutasok bérköveteléseit. A szervezett vasutasok válaszul már csütörtökön megkezdik a sztrájkot, amely másfél napig megbénítja Franciaország vasúti forgalmát. A városi helyi közlekedés is leáll, a metro és az autóbuszvállalat 24 órás sztrájkjához a taxisofőrök is csatlakoztak. Hasonló sztrájkfelhívást adtak ki a polgári légiközlekedési alkalmazottak szakszervezetei is. A villany- és gázszolgáltatás csütörtök estétől péntek estig szünetel. Az iskolákban nem lesz tanítás, mert a pedagógus szakszervezet szolidáris a sztráj kólókkal. Leáll a munka az állami szénbányákban, a lotharingiai kohómúvek százezer munkása is csatlakozott a sztrájkmozgalomhoz. Zárva maradnak a bankok, az állami hivatalok nagy része, a postán csak az automata telefonközpont fog működni. A magánszektorhoz tartozó építőipari, faipari, vegyipari és papíripari munkások is csatlakoztak a sztrájkhoz, más üzemekben a villanyáram és a gázszolgáltatás hiánya, valamint a közlekedési nehézségek miatt kényszerpihenőt rendeltek el december 11-re. (MTI) * • Louis Lumumbát, a mártírhalált halt első kongói miniszterelnök fivérét a leopoldvi le-i repülőtérre történt meg érkezése után fegyveres katonák vették körül és letartóztatták. Letartóztatása után ismeretlen helyre vitték. Afrika-szerte gyűlölt dezentőr, saját népének árulója és hóhéra, a legkihívóbb arcátlansággal jelenti ki: „Tűzzel és vassal letöröm a lázadást!” Ez a szörnyeteg egyáltalán nem törődik azzal, hogy nemcsak saját fajtájának legjobbjai vetik meg, hanem szerte a világon milliók és milliók. E sorok írásakor már 22 állam képviselői követelik, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa sürgősen tárgyalja meg a kongói véres eseményeket. Csőmbe véres cirkuszában egyetlen óra leforgása alatt — a saját bevallásuk szerint — nyolcvan embert mészároltak le. Bizonyíték nem volt egyetlen egy „vádlott” ellen sem. Közfelkiáltással folyt a tömegmészárlás a tömeg előtt. Világos: meg akarták félemliteni az aréna nézőit Példát akartak statuálni, azt akarták a fejükbe verni: „így jártok mind, egytől-egyig, ha Csőmbe akarata ellen lázadni merészeltek!” Ez világos beszéd. És mocskos. És felháborító. De mindezt még tetézi maga Csőmbe. Nyugat-európai útján kijelentette Párizsiban: „Demokrata vagyok. Hamarosan elrendelem a demokratikus választásokat. Ennek persze, az a feltétele, hogy a lázadást leverjem. Hogy egyetlen lázadó se zavarja többé a kongói rendet.” Ez is világos beszéd. Majd elrendeli a „demokratikus” választásokat, ha előbb kivégezte a demokratákat. A hazafiakat. A népjog, a népszabadság és az anti- imperializmus utolsó kongói harcosát is. És Csőmbe igazán azt hiszi, hogy ez sikerülhet neki? Tulajdonképpen az már régen nem érdekes, mit hisz Csőmbe. A világ közvéleményét sokkal inkább az foglalkoztatja, mit akarnak elérni Csőmbe igazi urai. Mert Csőmbe épp olyan zsoldos, mint a többi idegen, aki Kongóban garázdálkodik. Nem Csőmbe a főnök, hiszen ő maga is parancsra cselekszik. Nos, Csőmbe cirkuszában folyik a vér. Ezért a gaztettért azonban felelni kelL És a történelem lapjaira az igazi gyilkosok nevét beírják múlhatatlanul. A mesterkém története Felderftfik a nagykövetségen — A támadás pontos időpontja — Áruló a csoportban — Amerikai hírszerzők e tün e tek „Kicsoda ön, dr. Sorge?”— Ezt a kérdést olvashatjuk Moszkvában a mozik plakátjáról, amely a második világháború leghíresebb szovjet felderi tőjéről, dr. Richard Sorgeről készült filmet hirdeti. A szovjet napilapok, köztük a Pravda is, az utóbbi hetekben igen sokat írtak dr. Sorge életéről. Feladta a nagypolgári családi élet lehetőségét, a kommunista teoretikus és harcos helyett a fel- derítők nehéz munkáját vállalta. Nem volt kalandor, tudta, hogy mi vár rá. A felderítők a kui'sz- szák mögött dolgoznak és ott is halnak meg. Ez volt dr. Sorge sorsa is. • „Richard Sorge” — írja \Sa- jevszki a Pravdában, „Fried ich Albert Sorgenak, az 1848-as lémet forradalmárnak volt ő az unokája. Anyja orosz volt, apja Németországból jött Bakuba, ahol az egyik olajvállalatnál dolgozott. Itt született Sorge 1895-ben. Amikor Sorge 3 éves volt, Berlinbe költöztek. Fiatalon megismerkedett a klasszikus irodalommal, a történelemből főleg a forradalmi mozgalmak érdekelték. Az első világháborúban kétszer is megsebesült. A kórházban lépett összeköttetésbe a baloldali radikálisokkal. 1919-ben belép a kommunista pártba. 1920 után több évig el kell rejtőznie, mert aktívan részt vett a Kapp puccs leverésében. 1925-ben a Szovjetunióba utazik és szovjet állampolgárként a szovjet párt tagja lesz. Több éven keresztül a III. Internacionálénál dolgozott. 1929-ben elhatározta, megváltoztatja életkörülményeit és szoros kapcsolatba lép a titkosszolgálattal. Az a meggyőződése, hogy itt jobban tud harcolni a fasizmus ellen, amelynek veszélyét hamarabb felismerte, mint sokan mások. Első állomáshelye Shanghai. A berlini Soziologisches Magazin tudósítójának álcázva japán antifasisztákkal lép kapcsolatba, akikkel később Tokióban is együtt dolgozik. Megismerkedik Hozumi Ozakival, és a Shanghai Mainichi tudósítójával, Hisaio Funakishi- val. Shanghai, annak ellenére, hogy ott is sok sötét dolog történik, mégsem volt a fasizmus távolkeleti központja. A szálak Tokióban futottak össze... Richard Sorge Tokióba utazik, s gondoskodik az álcázásról, amelyre szüksége van, hogy antifasiszta munkáját folytatni tudja. Négy újságnak lesz tudósítója a Távol-Keletről. Belép a nemzeti szocialista pártba is. 1933. szeptember 6-án érkezik Yokohamába, majd néhány nap múlva Tokióban a ' .agaszaki utca 30. sz. alatt bérel lakást. Munkatársai A hírszerzésben két fegyver áll a rendelkezésére: munkatársai és saját intelligenciája. Csoportja európaiakból és japán hazafiakból áll. Három európai: Max Clausen (fedőneve Fritz), Branko von Wukelltsch (Gigolo) és Günther Stein tartozik a csoporthoz. Clausen a csoport rádiósa, kiváló technikus. Neki köszönhetik, hogy a japán kémelhárítás sohasem tudta Sorge adóját felfedezni. Ennek ellenére a titkos adó Vlagyivosztokon keresztül 1939-ben 60 adásban 23 139, 1940-ben 27 179 és a legszigorúbb ellenőrzés idején, 1941 folyamán 13 103 szó információt sugárzott. És Sorge japán segítőtársai? A legnagyobb szerepet Hozumi Ozaki játszotta, akivel Sorge Shanghaiban ismerkedett meg. A Contemporary Japannal dolgozott, s úgy ismerték, mint a legjobb Kína-szakértőt. 1938-ban a miniszterelnök hivatalos tanácsadójának nevezték ki, majd 1939- től egyben a hatalmas befolyású dél-mandzsúriai vasút tokiói képviselője. Magától értetődik, hogy Ozaki Sorge csoportjának rendkívül értékes információkkal tudott szolgálni. Amikor Sorge létrehívta csoportját, „támaszpont” után nézett. Választása a német nagykövetségre esett. A katonai attasé segédtisztje, Eugen Ott régi ismerőse. Sorge összeköttetései révén elintézi, hogy Ott-ot előléptessék. Csakhamar kinevezik vezérőrnagynak, tokiói katonai attasénak, majd a nagykövetség veze-
