Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-09 / 288. szám

1*64. december t. 3 Szerda Védőárral veszik át a szerződésre termelt paradicsomot A szövetkezeti élet alkotmánya az alapszabály Az utolsó évtizedeikben hazánk­ban rohamosan fejlődött a para­dicsom termesztése. Egyre na­gyobb területeken termeljük ezt az értékes, a fogyasztók számára nyersen és konzeirvként egyaránt közkedvelt növényt. Országosan mintegy 7900 hold paradicsom ter­mesztésére kötnek szerződést a termelőszövetkezetek. Termelésé­hez a MÉK biztosítja a szükséges Tetőmagot, öntözéses termelésnél holdanként legkevesebb 90 má­zsára, míg ^«ízetlen területeken holdanként ö0 mázsára köthető tője lesz. Ott nagykövet nem há­látlan, maga mellé veszi Sorget sajtóattaséi minőségben. A szörnyeteg A nagykövet bizalma ellenére van egy férfi a nagykövetségen, aki Sorge számára rendkivül nagy veszélyt jelenthet. Ez a férfi, job­ban mondva szörnyeteg, Josef Meisinger. Ki volt Meisinger? A náci kém­elhárítás egykori főnöke, Walter Schellenberg a következőképpen vázolta volt beosztottja jellemét. „Meisinger a legelszántabbak közé tartozott Heydrich bizalmi embefei között... Ijesztő volt a külseje is. Széles arcú, koponyá­ja simára borotválva, visszataszí­tóan csúnya. ... Varsóból renge­teg értesülésem volt Meisinger- ről, s ezek szerint a kémelhári- tásban nem volt hozzá hasonló bestiális, korrupt és embertelen tiszt...” Sorge annyira megtévesztette Meisingert, hogy az azt hitte, a német sajtóattasé a legjobb ügy­nöke. Sorge hozzá hasonlóan a német tájékoztatási szolgálat fő­nökét is abban a hitben ringatta, hogy Japánban Németország szá­mára kémkedik. így sikerült ha­marosan megteremtenie a tevé­termelési szerződés. Ha meghatá­rozott mennyiségre szerződnek a termelőszövetkezetek, akkor az átadásra kerülő paradicsomnak 80 százaléka I. osztályú kell le­gyen, s legfeljebb 20 százaléka II. osztályú. A termésátadás végső határideje október 15. A szerző­déses paradicsom felvásárlási ára 10 százalékkal magasabb az állami szabadfelvásárlási árnál, de az I. osztályú áru védőára mázsánként 60 forintnál, II. osztályú áru ese­tében mázsánként 51 forintnál alacsonyabb nem lehet. kenységéhez szükséges előfeltéte­leket. Ténykedéséről Majevszki a következőket írja a Pravdában: „1939 tavaszán Sorge jelentette, hogy Hitler Lengyelország leroha- násának időpontját szeptember 1- ben állapította meg. 1941 áprili­sában Sorge fontos információkat küldött a náci hadsereg Szovjet­unió elleni készülődéséről. Je­lentette, hogy Németország keleti határán 150 hadosztályt vontak össze, és közölte a vezérkar fel­vonulási tervét is, valamint a tá­madás időpontját. Moszkva egyéb forrásokból is hasonló értesülése­ket szerzett, de Sztálin nem vette figyelembe az információkat. Mil­liónyi emberéletet lehetett vol­na megmenteni, ha Sorge jelenté­sét nem zárták volna egyszerűen páncélszekrénybe.” Sorge csoportja felderítette a japán vezérkar készülődéseit is. Japánok a Csendes-óceán térsé­gében nyugodtan készültek a had­műveletre, mert úgy gondolták, hogy a Vörös Hadsereget Hitler csapatai tartják lekötve. Az áruló A japán kémelháritás tisztában volt vele, hogy ellenfeleik a leg­féltettebb titkait is ismerik. A kJelyik termelőszövetkezet ve­" * zetősége állíthatná, hogy náluk soha nem fordult elő sem­mi vita a tagok egyikével vagy másikával? Ezúttal nem is a mun­kaegységek jóváírása körüli félre, értésekre gondolunk, nem a hét­köznapi kis ügyekre, amelyeket a jó indulatú emberek könnyűszer­rel rendbe is tesznek egymás kö­zött. Azokra a kényes helyzetekre emlékeztetünk, amelyek többnyire így kezdődnek: „Mi lesz az ón ügyemmel, elnök elvtárs?” S hat. hatosnak szánt érvként hányszor hangzik él a nyomában: „Ehhez nekem jogom van!” S ilyenkor rendszerint az alapszabályra hi­vatkoznak. Számtalan tapasztalat igazolja, hogy a tagság egy része nem is­meri vagy nem eléggé ismeri az alapszabályt. Emberi gyengeség, hogy minden szabályból, törvény, bői a magának előnyös tételeket, a jogokat jegyzi meg elsősor­ban. Még akkor is könnyű bele­esni ebbe a hibába, ba a szabá­lyok, törvények szövege kezében van és olvassa. Annál inkább így lehet ez a termelőszövetkezeti alapszabály esetében, melynek szövege nincs kinyomtatva, Ideiglenes vízkiemelőt működtetnek a Biharugrai Halgazdaságban A Biharugrai Halgazdaság éven­te 20 millió köbméter vizet hasz­nál fel tavaiban, s ebből 15 milli­ót Romániából kap. Ennek biztosí­tására tavaly megkezdték egy nagy teljesítményű vízikiemelő építését, mintegy 72 millió forin­tos költséggel. Átadására viszont csak a jövő évben kerül sor. A gazdaság vezetői elhatározták, hogy addig is, amíg az új létesít­mény elkészül, ideiglenes vízki­emelőt állítanak fed, hogy ne kell­jen Romániából biztosítom a ta­vak vizét. December első napjai­tól kezdve már működik is két szivattyú, mely a Sebes-Körösből juttatja el a vizet a biharugrai ta­vakba. vezérkar elhárítói éveken ke­resztül hiába nyomoztok. Az volt a gyanújuk, hogy valaki a német nagykövetségről vezeti a legered­ményesebb kémcsoportot. Sokáig nem tudtak dr. Sorge nyomára bukanni, de sajnos, a csoportban volt egy áruló. 1941. szeptember 28 és 1942. jú­nius 8 között 35 antifasisztát és japán hazafit tartóztatott le a to­kiói katonai rendőrség. A rögtönítélő bíróság dr. Sor- gét és Ozakit halálra ítélte. Mind­kettőt 1944. november 7-én akasz­tották fel. A többieket 1945 folya­mán az amerikaiak szabadították ki a koncentrációs táborból. MacArthur vezérkarának és kém­szolgálatának vezetője Wil- lioughby tábornoknak csakhamar kellemetlenné vált, hogy ezeket az embereket szabadon engedték. Túlságosan sokat tudtok a japá­nokról és olyan vezető emberek­ről, akik 1945 után is állásban maradtak. Néhányat közülük is­mét letartóztattok, akik aztán el­tűntek az amerikai rendőrség süllyesztőjében. A világ is csak most tudta meg, hogy kis is volt tulajdonképpen dr. Sorge, a szovjet mesterfel­derítő. (Sz. L.) Az alapszabály nem egyszerű­en a gazdaság termelési rendjé­nek a foglalata, s nem is csupán a vezetők és a tagság jogainak és kötelességeinek a gyűjteménye. Éppen úgy, mint ahogy a termelő, szövetkezet sem csupán a mező- gazdasági termelés egyik nagy­üzemi formája. Több ez annál: új, korszerű életformája parasztsá. gunknak, a magyar falunak. Alap, mely alakítja, formálja az ott dolgozó emberek egyéni életét is. Nem lehet tőle elhatárolódíná, s aki megkísérli, a társadalommal állítja szembe egyéni életét. Érde­ke hát mindenkinek, aki benne él, hogy pontosan ismerje az éle­tét átalakító gazdasági, termelési közösség tételes előírásait, az alapszabályt. |Jem mondtunk újat, amikor az alapszabály ismertetését szorgalmazzuk a téli hónapokban. Előző években is „műsoron volt” az alapszabály a különböző ter­melőszövetkezeti oktatási formák­ban, összejöveteleken. A jogász­szövetség, a Hazafias Népfront, a szövetkezetek jogászai, agronó- musok és más szövetkezeti veze­tők megkeresték a lehetőséget, hogy a tagság előtt az alapsza­bályról beszéljenek. Tennivaló azonban még bőven akad e tekin­tetben. Nemcsak arról van szó, hogy minden tag ismerkedjék meg vele, hanem arról is: ne csak a betűjét, hanem a szellemét is sajátítsa el a tagság. Ehhez pedig nem elegendő csupán egy elő­adás, legyen az bármilyen színvo. nalas is. Az alapszabályról rendszeresen Nézze asszonyom, szerintem nem ronthatja el a karácsonyi ünnepet egy olyan felesleges vi­ta, hogy ki hozza az ajándékot, a Jézuska-e vagy a Télapó. Ez ünnep családias jellegét lám nem rontotta el az, hogy évek. óta együtt járnak így karácsony táján. Kihez a Télapó, kihez a Jézuska. A kisgyermek nem azt nézi, hogy ki hozza az ajándé­kot, hanem azt, hogy milyen ajándékot hoz és egyelőre ezek­től a gyerekektől nem is lehet többet várni. A nagyobb gyere­kek pedig kivétel nélkül tudják, hogy mind a Jézuska, mind a Télapó a szocialista kereskedel­münktől szerzi be az ajándékot, s a szülő (nem mindegyik) ked­ves csalással csempészi be az ajándékot a lakás valamelyik rejlett zugába. Ennek egész lé­nyege a meglepetés, ked /eské­ri és. a szeretet kinyilatkoztatása. És ez jó. Drága, de kedves szo­kás a fenyőünnep az ajándékok­kal, fenyőfával, töltött káposztá­val cs bellivel együtt Minden, szerintem ne n veit és nem lehet probléma abból, hogy a bibliai Jézuska vagy me­seország süveges, hosszú szakál- lú „szocialista Télapója” hozza az ajándékot a gyerekeknek. Nem hinném, hogy ez döntően befolyásolná a jövő évi népgaz­dasági tervet és ez engem meg­nyugtat, de eszembe jutott a gyerekkori karácsonyom. Tudja, abban az időben ne­kem is a Jézuska hozta az aján­beszélgetni kell, szinte minden mondatáról külön-külön. És soha nem elvonatkoztatva a szövetkeze: működéséinek gyakorlatától, ha nem mindig összevetve azzal a szabályoikat. De fordítva is. Vala mi nem jó a szövetkezet életében'.’ Lássuk, hogyan kellene az alap szabály szerint! Vagy talán a bi zonytalankodó gyakorlatnak ép pen az az oka, hogy az alapsza­bályban kevés szó esik róla. Vagy: miként használják fel ; szociális és kulturális alapokat' Lám, az alapszabály csak általa nosságban foglalkozik véle. .Az így megvitatott alapszabály meg rögződik, új gondolatok, a műn kát, a szövetkezeti életet javító öt. letek, javaslatok érlelődnek me. az emberekben. f>lyan alapszabályvita-form; kát kell keresni, mely nem­csak „jogokat és kötelességeket” ismertet, hanem felkészíti a tag ságot a közösség ügyeibe való hozzáértő beleszólásra. S mindez nem kizárólag központi helyen tömeges szervezésiben történhe! Létre lehetne hozni házcsoportod szerint „alapszabályvitotó körei két”, melyeket nem feltétlenii jogász vagy más tudományos em­ber vezet, hanem — például — egyik brigádvezető, vagy tsz-aka démiát végzett szövetkezeti gaz da, A fontos az, hogy minél töb­ben ismerkedjenek — a vitákba; való személyes részvétel során — az alapszabállyal. Í gy válhatnak a most bekö szöntő téli esték a szövetke zeti demokrácia hasznos iskolái vá. Ferencz Lajos dékot. Státuszba volt nálunk évekig annak ellenére, hog> magamban kivételezéssel gya­núsítottam. A gyanúm alapos volt. Magatartásom és tanulmá­nyi előmenetelem az átlagosnál jobb volt. Igyekeztem betarta­ni a tízparancsolatot is, elég gyakran imádkoztam is és még­is egyszer szaloncukornál többe nem honorálta igyekezetemet. A boltos, a jegyző és a kocsmáros fiának bezzeg mindent összehor­dott. Hát így voltam vele. Egyszer a grófné személyében jött el iskolánkba és egy csoma­got adott át. Volt benne egy sál. egy zoknitartó és egy Cülvédő Ez csak egyszer volt. A sál kis­testvéremé lett. A zoknitartót nem tudtuk használni, mert nem volt a háznál zokni. A fülvédőn öten osztoztunk úgy, hogy mind­egyikünk fél hónapig hordta. Én rám márciusban került sor, ami­kor már mezítelen lábbal jár­tam. Régen volt. Én jelenleg a Télapót tartom alkalmazásban, s gyermekeim tanúsíthatják, hogy sokkal bő­kezűbb, mint hajdan az én Jé- zuskám volt. Az ajándékon kí­vül hoz szeretetet, derűt, mele­get, meghittséget és békességet is a lakásba. Hát kell ennél több asszonyom? Ugye nem? Na lát­ja! De azért valamiben egyetér­tünk, s ha módjában van, járjon közben vagy legalább mondjon el egy hatásos imát a fenyőfák ügyében. Én is szólok az illeté­keseknek, éspedig itt mindjárt. KEDVES ILLETÉKESEK! Százezrek kérése, hogy a kis fenyőfákat, melynek méteréért húsz forintot adunk, egy kicsit jobb munka- és szállításszervezés­sel úgy juttassák el az üzletekbe, hogy azok a premier napján ne vessék le magukról tűleveleiket. Tudom, hogy van fontosabb prob­léma is ebben a társadalomban, de bosszantó doíog, hogy mire fel- használásra kerülnek a fenyőfák, egy erősebb rázásra a fele levele lehullik. A megoldás? Később kezdeni kivágni őket és gyorsabban szállítani. Köszönöm. Ugye, hogy mindent meg lehet oldani? Dobra Sándor.* Mindegy, asszonyom

Next

/
Thumbnails
Contents