Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-31 / 305. szám

1964. Jwviiiou 31< 3 Csütörtök Sokat segített a biztonsági alap A békésszentandrási Rákóczi elnökének nyilatkozata Tsz A békésszentandrásd. Rákóczi Tsz-f a korábbi években, rendsze­rint megyénk leggyengébb kol­lektív gazdaságai között emleget­ték. Már az elmúlt évet mérleg­hiány nélkül zárták, s igen szép jövedelemihez jutott a tagság. 1964-ben sok nehézséggel kellett megbirkózniuk, de most is meg­találta számítását a közösség. Azért keresltük fel Nagy József tsz-e&nököt, országgyűlési képvise­lőt, hogy mondja el: milyen, mód­szerekkel érték el a jó eredményt. — Rajtunk nagyon sokat segí­tett a biztonsági tartalék. Mj már az elmúlt évben a közgyűlés ha­tározata alapján másfél millió forintot tartalékoltunk. Ennek az előnyét igazán csak 1964-ben érez­tük, amikor az aszály és egyéb objektív okok miatt, bizony nem kis nehézséggel kellett megbirkóz­nunk, mégis terven felül osztha­tunk. — Szerintem az a jó, ha a tag­ság már a tervtárgyaló közgyűlé­sen megvitatja és eldönti a biz­tonsági alap kérdését. Több ezer holdas gazdaságot nem lehet má­ról holnapra komoly biztonsági alap nélkül hagyni, s ezen év vé­gén már nem segíthetünk. Maga a tagság döntse ed, hogy a terven felüli jövedelem hány százalékát kívánja biztonsági alapra helyez­ni, s efelett év végén vita nem le­het. Csak így tudunk előrejutni. Azt mindenki tudja, hogy a me­zőgazdaságban sok minden tör­ténik akaratunktól függetlenül, s ha megfelelő biztonsági tartalék­kal rendelkezünk, könnyebb a gazdálkodás. — Nálunk ebben az évben kü­lönösen sokat fejlődött az állat- állomány. Többek között 45 ezer csirkét, háromezer gyöngyöst, hét­ezer pulykát adtunk el a népgaz­daságnak, A nyolcezer törzsdibánk egymillió forintnál több bevételt hozott. így tudtunk többek kö­zött 120 ezer forintot a szooiális alapból az öregek nyugdíjkiegé­szítésére, megsegítésére fordítani. Már eldöntöttük azt is, hogy a következő évre nem készpénzt tartalékolunk, hanem állatállo­mányt. Törzslibát, pulykát és szarvasmarhát helyeztünk 700 ezer forint értékben biztonsági alapra. Jövőre mér 1300 hold föl­dön öntözünk, szálas és tömegta- karmány-termesztésben emelhet­jük a holdanként! hozamot, s ez sokat segít rajtunk. Kiszámoltuk egyébként, hogy a biztonsági alapra helyezett, terven felüld ál­latállomány tavaszra legalább másfél millió forint bevételt ad nekünk. Így sokkal könnyebbem birkózunk meg az előre látott és nem látott nehézségekkel — fe­jezte be nyilatkozatát Nagy Jó­zsef. Ary Jobb életköriilménfeket a tanya világ? lakóinak feljegyzések a Szarvasi Járási Tanács V. ß. illéséről A Szarvasi Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottsága már több alka­lommal tárgyalt olyan napirendi pontokat, mélyek felkeltették a közfigyelmet és kezdeményezőleg is hatottak. Az év utolsó járási vb-ülésén is ilyen, rendkívül érdekes témát tárgyaltak. A témából adódóan az ülés is rendkívüli volt, hiszen a vb tagjain kívül a községi tanács­elnökök, valamint a Hazafias Népfront és egyéb szervek Képvi­selői is részt vettek. Az ülést hosszas és igen széles körű vizsgá­lat előzte meg, melyben mintegy 150 szakember, pedagógus, taná­csi, termelőszövetkezeti és egyéb területen dolgozó aktíva műkö­dött közre. A külterületek, a ta­nyavilág lakóinak szociális, kul­turális, egészségügyi ellátottságát, körülményeit vizsgálták felül. Az erről szóló jelentést és az ezzel kapcsolatos további felada­tokat beszélték meg a vb-ülésen a résztvevők. A jelentésből megtudjuk, miért volt erre szükség. A járás lakóinak 45,8 száza­léka tanyákon, külterülete­ken, kisebb településeken él. Ez mintegy 17 ezer 720 embert je­lent. Ennyien laknak távol a köz­ségektől, a kulturális központok­December 20-ig 128 százalékra teljesítette évi tervét a Szarvasi Gépjavító Állomás A Szarvasi Gépjavító Állomás traktorosai az idén derekasan ki­vették a részüket az őszi betaka­rítási, szántás, vetési munkákból. Amíg az idő engedte, két mű­szakban szántottak, a műhelyek­ben dolgozók pedig a gépek javí­tásában mutattak példát. így si­került elérni, hogy már december 20-án 128 százalékra teljesítette a gépjavító ez évi tervét. November 29-én megkezdték a DT—54 és a DT—413-as gépek szalagszerű ja­vítását. A két ünnep közt a meg­javított gépeket átadják a terme­lőszövetkezeteknek. fokig az állásfoglalástól való vi­szolygás, a döntések elkerülése jellemezte. Élénken emlékszem arra a Hitler- és nyilas-ellenes magyar állami tisztviselőre, aki látta ugyan az országot fenyegető irtózatos veszedelmet, mégis fel­esküdött Szálasira. Mikor tette indokát tudakoltam, azt felelte: „Hja, édes fiam. Én szegény kis­ember vagyok, akinek szüksége van az elsejei fizetésre”. S felde­reng bennem Gorkij Klim Szám- ginja, aki látta ugyan a forrada­lom szükségét, de — elódalgott, mikor az utca forrongani kezdett, a lakásába bújt s a függöny mö­gül leste az eseményeket. Ilyer társadalmi „tartás” emlé­kei késztettek arra, hogy külön­őrért szaladnék.” — „Én az édes­apámért, aki erős.” — „Én segíte­nék, ahogy tudnék.” Nyugati tudósok és művészek is írták, s állapították meg, hogy ná­lunk a világ egyik legjobb iskola- rendszere neveli az új nemzedé­ket. Ezekben az iskolapadokban művelt, bátor, minden régi előíté­lettől mentes, rendkívül tehetsé­ges nemzedék nő fel. Ezek a művelt, bátor és tehetsé­ges gyerekek vajon szeretik-e, eléggé szeretik-e, tisztelik-e, be­csülik-e szüleiket? A tudás előtt leborulok; az a világon a legnagyobb dolog. De az emberéletben vannak más érté­kek is; szülői szeretet nélkül vagy szülők iránti szeretet nélkül az böző osztályokban olyan kérdése- élet üres, hideg s borzongató. két tegyek fel, amely — lehető­leg észrevétlenül — a bátorság, állásfoglalás vagy a döntés fogal­mait akarták tisztázni. A feleletekből olyan erkölcsi nagyság bontakozott ki, olyan tisztaság lengett, annyi okos bá­torság és felnőtt hit, hogy büsz­keség járt át hazám legfrissebb nemzedéke iránt. Ezen a helyen csak azokat a válaszokat érintem, amelyet erre a kérdésre kaptam: ha valakit megvernek az utcán, megállnátok vagy továbbmennétek? Az osztályokban egyetlen olyan gyermeket találtam, aki azt felel­te, hogy hazamenne. A többi? Húúú! Hogyan lángol­tak, hogyan égtek, micsoda szép és konok igyekezettel nyújtogat­ták két Ujjúkat, hogy felelni sze­retnének. „Én nem hagynám.” — „Én megmenteném.” — „Én rend­Több osztályban megkérdeztem a tanulóikat, hogy kihez szeretné­nek hasonlítani? Milyen eszmény­képet melengetnek, s vannak-e eszményképeik ? A gyerekek legnagyobb része édesanyjához vagy édesapjához szeretne hasonlítani. Mikor to­vábbi kérdéseket tettem fel, kide­rült, hogy ennek a vonzalomnak az érzelem csak egyik oldala; a másik oldala a határtalan tiszte­let. S mikor a továbbiakban azt tudakoltam, hogy miért tisztelik ennyire a szüleiket, meséljenek el mindent nekem, akkor ilyen vála­szokat kaptam: Azért tisztelem édesapámat, mert betegen is dolgozik. Édes­anyámat azért, mert kilenc gyere­ket nevelt fel és dolgozik. Apámat azért, mert hajnali négykor kel és este fél tizenegykor jön haza. Kitűnt, hogy a szülők iránti ha­tártalan szeretetnek és tisztelet­nek a forrása a munka. S kitűnt — nem először —, hogy a világ legjobb s legnagyobb pedagógusa a példa. Egyik új ipari városunk egyik iskolájában és a dunántúli Sárköz egyik falujának a tanulói között, arra a kérdésre, hogy mi szeretnél lenni, ha felnősz, a kilencven százalékban munkáslakosságú új ipari város tanulóinak jó része ér­telmiségi pályákat jelölt meg. Ki szeretne a vasműben dolgozni, kérdeztem ezután. A gyerekek hallgattak. A valóság majd ki fog alakítani egy helyes arányt, a ro­mantikus lobogás a későbbi évek során majd hamvadni kezd. A kérdés azonban az iskolalátogatás után is visszhangzott bennem: és ki fog dolgozni az üzemekben? Hasonló választ kaptam Sár­közben is. Azt a kérdést, hogy ki akar felnőtt kofában a téeszek ben dolgozni — csend követte. A lá­nyok vagy fiúk fodrásznők, orvo­sok, tisztek, vasutasok, fizikusok, mérnökök, boltvezetők akarnak lenni — és ki fogja a földet mű­velni húsz vagy harminc év után? A faluból való távozás világ­méretű kérdés. E világkérdés ma­gyar vetületével még sokszor fo­gunk találkozni a következő esz­tendők és évtizedek során. Két kérdésre nem tudtam vá­laszt kapni sehol. A gyerekek csu- dálkozó, tág szemmel néztek visz ^za rám. Választalan csendjük felemelt és megdobogtatott. A két kérdés ez volt: fáztál-e mir éheztél-e már? Ruffy Péter tód, szétszórtan, sokszor egymástó] is kilométerekre, elszigetelten a magányos tanyákon. Megyénkben egyetlen járásban sem olyan nagy a külterületeken lakók aránya a községbeli létszámhoz viszonyítva, mint itt. Országosan is csak két- három járás előzi meg ebben a szarvasit. Nem kell különösebb magyará­zat tehát ahhoz, hogy megértsük, mit jelent ez a lakosság fejlődése, szociális, egészségügyi és kommu­nális ellátottsága szempontjából. Bár a nagy forradalmi átalaku­lás — a tsz-ek megalakulása, a kulturális fejlődés — a tanyavi­lág lakosságéra sem volt hatás nélkül, a települési viszonyok sokszor komoly akadályozói a gazdasági szervező és kulturális munkának. Igen részletes és érdekes sta­tisztikai adatokat tartalmaz a je­lentés a népsűrűségről, a közsé­gek kialakulásáról, és a különbö­ző változásokról. A számadatokból azt is meg­tudjuk, milyen a lakosság fog­lalkoztatottsága, és a termelő- szövetkezetek megalakulása után a külterületeken lévő háztáji gazdaságok milyen je­lentőséggel bírnak. Az itt élők többsége — összesen 7 ezer 186-am — tagjai valamelyik termelőszövetkezetnek és nem ke­vés azoknak a száma se>m, akik családtagként rendszeresen részt vesznek a közös munkában. Je­lentős azoknak a száma is, akik a háztáji gazdaságokban dolgoz­nak. A külterületek háztáji gaz­daságai fontosak azért is, ment nagy mennyiségű baromfit, tojást, tejet, sertést adnak részben a szerződések után, részben a pia­con a lakosság ellátására. Másod­sorban fontosak azért, mert a kül­területi háztáji gazdaságokban fő­leg nők, idősek és csökkent mun­kaképességűek dolgoznak, akik ezáltal megfelelő jövedelemhez jutnak. A jelentés beszámol — statiszti­kai adatokkal bizonyítja is — a kulturális fejlődésről, a lakosság művelődéséről. Többek között az iskolák működéséről, az analfabé­tizmus felszámolásának folyama­táról, a tsz-klubok működéséről, a sajtó-, a rádió-, és — ahol villany van — a televízió-előfizetésekről is számot ad. Megtudjuk többek között, hogy a járás harminc klubjából 14 a külterületeken működik, mégpedig igen jól, rendszeres programmal. Az itt élő lakosság körében egy­re több a sajtóelőfi^ető is. ösz- szesen 5 ezer 25 újságra, folyó­iratra és egyéb sajtótermékre fizetnek elő. Az arány a belterü­leti- lakossággal szemben igen jó, ugyanis a községekben összesen 8 ezer 373 sajtóelőfizető van. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése lényeges fejlődést ho­zott az egészségügyi ellátottság­ban is. A tsz-tagok ingyenes or­vosi kezelése sok egészségileg el­hanyagolt parasztember gyógyu­lását jelentette. Létrejöttek a kül­területi orvosi rendelők. Jelenleg Szarvas, örménykút, Csabacsűd és Kondoros környékén összesen 11 ilyen rendelő működik. Ezek további fejlesztése, újabbak léte­sítése a feladat, hogy még jobb legyen az egészségügyi ellátottság. A vizsgálatban részt vevők a lakosság anyagi és szociális helyzetét is felmérték. A családlátogatások sok olyan do­logra derítettek fényt, mely or­voslásra vár, s melyben hatható­san intézkedhetnek ennek nyo­mán a községi tanácsok vagy más, erre illetékes szervek. A vb-ülésen a beszámoló feletti vita alapján több olyan határozat született, mely előbbre viszi a külterületi lakosság fejlődését, se­gíti életkörülményeinek javítását Elsősorban a sűrűbben lakott területek egészségügyi és kommu­nális ellátottságának javítását tűzte ki célul a járási tanács vég­rehajtó bizottsága. Többek között Középhalmon és Ezüstszőlőben a tanteremhiány enyhítését. A járáshoz hasonlóan, a községi tanácsok is napirendre tűzik — 1965 első negyedében — a körze­tükhöz tartozó külterületi lakos­ság életviszonyainak és a további fejlődés lehetőségeinek megtár­gyalását. Kasnyik Judit Dupla étvágyú libák Közismert dolog, hogy nagy má­jú, kövér libát csak töméssel le­het nevelni, mivel az állat „ön­szántából” nem eszik annyit, mint amennyi a hízásához szükséges. Ez alól az általános szabály aló! jelenleg csak az agrártudományi egyetem 50 kísérleti libája képez kivételt. Igaz, ezek sem egészen szabályos módon lettek jó étvá- gyúak... A kísérlet műtéti beavatkozás­sal kezdődött. Az állatokat elal­tatták, aztán finom elektródával megfúrták a koponyájukat, s vé­gül hormonkészítményeket juttat­tak a köztiagyba. Az egész műtét röntgenkészülék mellett zajlott le; az állatorvos a képernyőn ellen­őrizte, hogy a hormon pontosan az agy kívánt helyére, az anyag­cserét szabályozó hypotalamusba kerüljön. A hormon hatására ... hypotalamus izgalomba jött, az anyagcsere fokozódott, ami köz­napi nyelven azt jelenti, hogy óri­ási mértékben megnőtt a libák ét­vágya. A sikeres kísérlet azonban tá­volról sem jelenti azt, hogy most már ^megoldódott a libatömés problémája. Előfordulhat ugyenis, hogy az agyba juttatott hormonok kihatnak a liba húsára is, annak rendszeres fogyasztásáról tehát egyelőre szó sem lehet. A kísér­letek kizárólag elméleti jellegűek: a hízékonyság és a nagymájúság élettani kérdéseinek vizsgálatára szolgálnak. Így eredményük, ha nem is éppen közvetlenül és nem is túlságosan hamar, mégis az íz- letesebb libahús és a több liba­máj lesz. A VIZESFÁSI ÁLLAMI GAZDASÁG 1965. JANUÁR 1-TÖL felvételre keres 4 fő gyakorlattal rendelkező gépszerelőt, 1 fő vízvezetékszerelőt, 1 fő bognárt. FIZETÉS MEGEGYEZÉS SZERINT. JELENTKEZÉS HELYE ÉS ClME: VIZESFÁSI ÁLLAMI GAZDASÁG, VIZESFÁS 3211 /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents