Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-29 / 303. szám
MM. december 29, 3 i Kedd A fiatalok őszi . munkájának mérlege Megyénkben mindig nagy feladatot jelent a nyári, de különösen az őszi mezőgazdasági munka időbeni és jó minőségbeni befejezése. Ősszel a legnagyobb feladatot a kenyérgabona optimális időben és jól előkészített talajba történő vetése jelenti Ez érthető is, hiszen az ország kenyérgabonaszükségletének 10—11 százalékát megyénktől várja a népgazdaság. Az elmúlt év tapasztalatain okulva a megyei párt- és tanácsszervek irányításával az őszi vetés előkészületei már a nyár elején megtörténtek. Ennek ellenére a sok esőzés miatt ez évben nem sikerült októberben befejezni a kenyérgabona-vetést. A megyei és a járási KISZ-bi- aottságok a betakarítás és a vetés segítése érdekében munkatervbe foglalták a tennivalókat. Számításba vették a mezőgazdasági üzemekben dolgozó KlSZ-szervezete- ken kívül az iskolai, az üzemi és a hivatali szervezőtek, sőt az úttörőcsapatok segítségét is. Feladatul azt kapták, a termelőszövetkezeti, az állami gazdasági és a gépállomási KISZ-fiatalok, hogy a rájuk bízott területeken idejében végezzék el a betakarítási munkákat. Előtérbe kerültek azok a kukoricaföldek, amelyekbe búza került. Feladat volt az is, hogy a cukorgyár által beütemezett időben szedjék fél és készítsék elő szállításra a cukorrépát. A felmérések szerint megyénk ifjúsága 80—83 százalékban teljesítette határidőre a megkapott feladatot. A másik feladat az volt ifjúságunk számára, hogy saját területükön túl, nyújtsanak segítséget az idősebbekből álló brigádoknak és munkacsapatoknak, s hogy ezenkívül is segítsék az idős, munkaképtelen nyugdíjasok háztáji földjeinek letakarítását is, lehetőleg munkaszüneti napokon. A fiatalos lendület és hév eredményeként a kiszesek a vállalt 4 ezer hold területen kívül 76 nyugdíjas háztáji földjét takarították le. Vasárnapi és munkaszüneti napokon 7700 munkanapot dolgoztak. Különösen kitűntek a mezőhegye- si fiatalok, akik két vasárnapon kongresszusi műszakot szerveztek 350 résztvevővel. Példásan dolgoztak a mezőkovácsházi és a szeghalmi járásban is a fiatalok. Az ifjúság feladata volt a szállítás és a szántás meggyorsítása is. Azt kértük minden fiatal traktorostól, hogy vállalják a nyújtott és a két műszakot a munkaszüneti napokon is. Ez a kérdés az ifi-traktorosok többségénél megértésre talált: a két műszakban dolgozó 800 traktoros közül mintegy 670 volt a fiatal. Tanintézeti KISZ-szervezetednk feladatául azt határoztuk meg hogy iskolai szünnapokon és vasárnaponként vállalják a betakarítás segítését. November 15-ig 11 594 úttörő és 10 636 tanintézeti fiatal dolgozott megyénkben a betakarításon. Együttesen 70 ezer munkanapon 5272 holdról takarítottak be kukoricát, cukorrépát és napraforgót. Ezenkívül összegyűjtöttek 77 113 mázsa gyümölcsöt és kertészeti terméket. Tanintézeti ifjúságunk ennél sokkal több munkát is végzett volna, azonban több helyütt, például a körösi és a Hidasháti Állami Gazdaságban nem tartottak igényt a fiatalok munkájára. Más helyeken pedig — többek között a békéscsabai Lenin Tsz-ben és a Mezőhegyes! Állami Gazdaság gyümölcsösében — csak olyan munkát bíztak a fiatalokra, amelyeket a szövetkezeti gazdák s a gazdaság dolgozói nem vállaltak. Elmondhatjuk az őszi munkák mérlegének megvonásakor, hogy megyénk középiskolás ifjúsága az őszi munkák segítését nem szükséges rossznak tekintette, hanem előre készült rá szervezett brigádokkal, s az osztályok egymással versenyezve igyekeztek a lehető legnagyobb kukorica-, cukorrépa-, gyümölcsös és kertészeti területek letakarításán. Karakó Imre megyei KISZ-bizottság az Egyesült Államok, úgy látszik angol befolyásra — igyekszik módosítani az eredeti tervet. De Gaulle elnök olyan módon igyekezett kihasználni az amerikai és angol választások következtében előállott várakozási helyzetet, hogy megerősítse befolyását nemcsak Európában, hanem a nyugati hemiszféra más területein is. Ezért került sor a francia elnök dél-amerikai rendkívül fárasztó, de látványos kőrútjára, amelynek azonban szimpátiatüntetéseken és hatásos nyilatkozatokon kívül, úgy látszik, nem volt más eredménye. De Gaulle most arra készül mindenáron, még a nemrégiben kötött francia—nyugatnémet egyezmény felmondása árán is, hogy megakadályozza az amerikai atomfegyverkezési terv megvalósítását. A nyugatnémetek, hogy engedékenységre bírják De Ga- ulle-t, messzemenő engedményeket tettek a francia követeléseknek a Közös Piac mezőgazdasági árait illetően, de úgy látszik, De Gaulle-ra ennek, nincs különösebb hatása. Visszatérve a kiindulási ponthoz és a politikai év alapvetően fontos nemzetközi eseményéhez, tekintsük át azokat a javaslatokat, amelyekkel a Szovjetunió az ENSZ-közgyűlés figyelmét ráirá- nyitotta a legfontosabb világpolitikai problémákra, és azok megoldására. Ebből a szovjet emlékiratból, mint jeleztük, két dolog következik. Az egyik: 1964 folyamán sem a leszerelés, sem más, a feszültség enyhülése szempontjából lényeges kérdés megoldását nem sikerült előbbre vinni. A másik pedig: a következő év nemzetközi politikájának változatlanul ezek a kérdések állanak a középpontjában. A szovjet emlékirat nagy hangsúlyt helyez a leszerelésre, aláhúzva: mindenkinek él kell ismernie, aki komolyan foglalkozik a jelenlegi világhelyzet valódi problémáival, hogy a leszerelésen minden nép csak nyerhet. Fontos a szovjet emlékiratnak az a részlete is, amely kifejti: a szovjet kormány bármilyen fórumon és bármilyen szinten, beleértve a legmagasabb szintet, hajlandó tárgyalni az általános és teljes leszerelésről, az atomfegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről, valamint bármilyen intézkedésről, amely alkalmas a fegyverkezés: verseny korlátozására. A szovjet kormánynak ez a pozitív hozzáállása a legfontosabb nemzetközi kérdésekhez — ami egyébként nem újdonság — kiindulási pontja lehet olyan nemzetközi fejlődésnek, amely megerősíti a békét, feltéve, hogy a nyugati hatalmak elejtik azokat a terveket — így egyebek között a több oldalú atomütőerő tervét —, amelyek akadályozhatják a békés kibontakozást és a pozitív megoldásokat a fent említett kérdésekben. Paál Ferenc | Fácánfogás hálóval A telekgerendás! újonnan telepített erdőben a békéscsabai Vörös Csillag Vadásztársaság a napokban hálóval élőfácánfogást rendezett. A vadásztársaság tagjai évek óta rendszeresen foglalkoznak ezzel is, így gyakorlatuk van a 9 méter magas, és 300 méter hosszú háló kifeszítésében. Az elmúlt évben összesen 964 élő vadat adott át a békéscsabai csoport a MAVAD-nak. Az idén, ha az időjárás engedi, ezt a mennyiséget túlteljesíti. A Békés megyéből szállított élő vad igen keresett külföldön s jelentős jövedelemnek számít. Képeinken bemutatjuk az élővadíögás néhány mozzanatát. Kifeszitik a hatalmas hálót. Egy szép fácánkakas a vadász kezében a külföldre szállítandó példányok közül. Kosarakba rakják a zsákmányt. Fotó: Csapó László MARADNAK-E? Közeledik a zárszámadások ideje, amikor a termelőszövetkezetek egy küzdelmekkel teli évet zárnak, s a vezetőség beszámol az elért eredményekről és arról is, hogyan sáfárkodott egész éven át a közösség vagyonával, értékeivel. A kollektív beszámolókon kívül az egyes ember is számot vet ilyenkor önmagával: vajon jól dolgozott-e,, megállta-e a helyét ott, ahova a többség bizalma állította? Különösen azok vetnek számot, al^ik gyenge termelőszövetkezetek megerősítésére állami támogatással vállalták a vezetés, irányítás nehéz feladatát. A napokban egy értekezleten vettem részt Orosházán, ahol ezek az emberek számoltak be munkájukról, s ahol mindenkitől külön- külön is megkérdezték, milyen gondjai, nehézségei voltak, s hogy marad-e jövőre is, segíti-e a szövetkezet további megerősödését? A kérdés ott lebegett mindenki ’eje felett: maradnak-e? A csorvási Vörös Október Termelőszövetkezet főagronómusa fiatal ember. A szövetkezet vezetősége örömmel fogadta. Kétszobás lakást biztosított számára és megfelelő fizetést. Ezt elismeri, de azt is, hogy munkájában segítették. Mégis foglalkozott azzal a gondolattal, hogy elmegy a fa- 'uból, mondván: nem tud megbirkózni a feladattal, amit vállalt. Vajon miért? Hiányos a termelőszövetkezetben a munkakedv, s az evek során szerzett rossz tapasztalatok bizalmatlanná tették a tagságot. A két brigádvezető nem áll hivatása magaslatán. Az egyes hangadókkal gyakran egy húron pen- dülnek ahelyett, hogy betartanák és betartatnák másokkal a vezetőség utasításait. — Bizony, sokszor nehéz a feladatunk, de hát azért vagyunk vezetők, hogy ne csak utasítani tudjunk, hanem emberségesen megbeszélni a gondokat a tagokkal és megértetni velük, mit miért kell tenni. Ha pedig szükséges, a kellő szigortól sem riadhatunk vissza. Ezeket mondotta Szász Lajos, a pusztaföldvári Lenin Tsz főagronómusa mintegy válaszolva csorvási társának. Példákat sorolt fel a saját tapasztalataiból. A szövetkezetben két évvel ezelőtt 12 forintot ért egy munkaegység és a tavalyi évet 300 ezer forintos mérleghiánnyal kezdték. Nem volt munkáskéz és elharapództak a lopások, tolvaj- lások is. Ennek ellenére mégis 33,70 forintot fizettek egy munkaegységre, az idén pedig meglesz a 40 forint. Hogyan érték el? Nem volt könnyű. Sokszor úrrá lett az elkeseredés, de a becsület ott tartotta a főagronómust. A vezetőség tagjai hajnaltól késő estig járták a határt. A család, a gyermekek nevelése hónapokig háttérbe szorult. A hozzászóló elmondta, hogyan leplezték le és büntették meg a tolvajokat. Hónapok keserves munkája, sok-sok éjszakai megfigyelés után sikerült ez. Olyanok voltak, akikről sem a tagság, de ők maguk sem hitték volna, hogy erre képesek. A bűnösök az egész közösség előtt feleltek tettükért. Ezek után természetesen megszilárdult a munkafegyelem, s az eredményt látva az 1962-ben elvándorolt tagok közül sokan visz- szatértek. Az idén 35-en kérték felvételüket. Érdemes volt küzdeni? A válasz egyszerű: igen. Szász Lajos úgy döntött, ha megbízatása lejár, továbbra is ottmarad a termelőszövetkezetben. Idősek, tapasztalt szakemberek és fiatalok, gyakorlati idejüket töltő technikusok, két generáció, találkozott itt. A hozzászólásokból mindkét fél erőt merített. A régiek új módszereket ismertek meg, a fiatalok kitartást, élettapasztalatot tanultak az idősebbektől. A csorvási agronómus sem hátrál meg ezek után: marad. Az. új gazdasági évben újult erővel folytatja a munkát. Valaki azt mondta ezen a tanácskozáson: kellő akarat, kitartás és emberség kell ahhoz, hogy helyt tudjanak állni, megbirkózva a vállalt feladatokkal, így az eredmény sem maradhat el. Igaza van. Kasnyik Judit \
