Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-29 / 303. szám

1964. december 29. 4 Kedd A nagyvállalati termelésirányítás néhány kérdése Tanácskozást tartanak a ktsz-ek szocialista brigádjainak vezetői A jórészt tavaly, kisebb rész­ben az idén lebonyolított iparvál­lalati összevonások sok tekintet­ben új helyzet elé állították a közvetlen és a közép szintű ipar­vezetést. Mint ismeretes, számos esetben öt-hat vagy ennél is több, korábban önálló vállalat összevonásából született meg az új nagyvállalat. Az iparvezetésnek legfontosabb vonatkozásában, a termelésirányítás tekintetében is önként vetődött fel a kérdés: ho­gyan tovább? Az összevonások természetesen kellő megalapozás és előkészítés után jöttek létre. Ám annak eldöntésére, hogy a nagyvállalatok termelésirányítá­sára alkotott tervek, különféle al­ternatívák közül melyik a legal­kalmasabb, maga a gyakorlat, a mindennapi termelés a leghiva- tottabb. Az előbbiekből szinte törvény­szerűen következik, hogy a téma az összevont vállalatoknál — csúcsszinten és gyáregységeknél egyaránt — már az egyéves mű­ködés során is számos vitára adott alkalmat. Nem érdektelen, hogy az országos vitaanyag né­hány érdekesebb motívumát köz­readjuk, hiszen a kérdésben me­gyénk számos vállalata is érde­kelt. Hogy csak néhányat említ­sünk: gyáregységi szinten a férfi- fehérneműgyár, a pamuttextil­művek, a hajtómű- és felvonó­gyár vagy a köznapi életben for­gácsoló szerszámgyárnak ismert gyáregység, ossz vállalati szinten pedig például megyénk téglagyári apparátus. A kérdés taglalásánál abból kell kiindulni, hogy a nagyválla­lathoz tartozó gyárak, termelő- egységek alapvető tevékenységé­hez tartozik a napi termelés és az azzal összefüggő legfontosabb mutatók, jelenségek számbavéte­le, regisztrálása, nyilvánvartása. Ez az operatív nyilvántartás a legtöbb esetben tartalmazza a tárgynapi és a kummulált terme­lés mennyiségi és minőségi ada­tait, a műszaki mutatókat, a tel­jesített és normaórák számát, az állásidő okonkénti megoszlását, s mindazokat az egyéb jellemzőket, amelyek a gyáregység napról napra való termelésirányításához nélkülözhetetlenek. A legtöbb nagyvállalalatnál az a gyakorlat dívik, hogy a termelő- egységek az előbbiek szerint re­gisztrált adatokat napi jelentés formájában közlik központjukkal, mégpedig egyidejűleg a központ statisztikai osztályával és a ter­A tótkomlósi lakberendezési áruházban nagy forgalmat bonyo­lítottak le a karácsonyi ünnepek előtt. Lopusnyi Mátyás és Schnei­der József eladók véleménye sze­rint az idei forgalom meghaladta a tavalyit, ugyanakkor a bolt áruválasztéka is gazdagodott. No­vemberi eladási előirányzatukat 110 százalékra teljesítették, külö­nösen a bútorrészleg mutathat fel jó eredményt. Novemberben 50 garnitúra szobabútort adtak el, érdekesség, hogy a hálószoba-bú­torok iránt csökkent az »érdeklő­dés, ezzel szemben igen sok kü­lön heverőt, kárpitozott fotelt és vei. A kumulált, de hasonló mélységben bontott adatok azután dekád, havi és negyedévi idő­szakra vonatkozó összesítések for­májában ismét eljutnak a válla­lati központba. A csúcsirányítás az adathalmazt ugyancsak ha­sonló mélységben és időszakon- kén szintén nyilvántartásba ve­szi. Teszi ezt pedig olyan megoko- lással, miszerint a gyáregységek termelésének irányítását, ellenőr­zését — köznapi kifejezéssel: „kézben tartását” — csakis így láthatja el jól. Ugyanez a párhu­zamosság jellemzi a termeléshez közvetve kapcsolódó értékesítési tevékenységre vonatkozó nyilván­tartásokat is (szállítási szerződé­sek teljesítésének regisztrálása stb.). Nos, a témakörben a legtöbb vitára éppen ez a párhuzamosság adta az okot. Kialakult többek között egy olyan nézet, hogy egy nagyvállalat termelésirányítását helytelen a napi termelési jelen­tés rendszerére építeni, még ak­kor is, ha előtérbe helyezzük a vállalati központtal szemben tá­masztott operatív követelménye­ket. E nézet szerint a válla­lat központja célvizsgálatok­kal valósíthatja meg a közvetlen beavatkozás szerepkörét, elsősor­ban olyan esetekben, amidőn a ter­melőegységnél műszakilag és ob­jektíve nem indokolható, huzamo­sabb termelésingadozás mutatko­zik. Kétségtelenül ezt a szemléletet igazolja az a körülmény is, hogy az összevonáskor a gyárak terme­lésben foglalkoztatott műszaki apparátusát általában nem csök­kentették. A gyáregységek ma is igazgatóval, főmérnökkel, gyár­tásirányító és végrehajtó szervek­kel rendelkeznek csakúgy, mint az összevonás előtt. Márpedig az összevonás előtti időben — önálló vállalati jellegükben — felvértez­ték magukat azzal a szervezett­séggel és szakmai felkészültség­gel, amely a közvetlen termelés­irányításhoz szükséges. Ilyen helyzetben viszont szükségtelen a központi apparátus részéről törté­nő naponkénti nyomonkísérés. Van egy további tényező is, amely az utóbbi álláspont helyes­ségét húzza alá. Ez pedig az, hogy a gyárak — jelenleg elnevezésük­ben: gyáregységek — vezetőinek felelőssége az összevonás tényétől függetlenül azonos marad. Helyte­len volna nem élni ezzel a felelős­séggel. Másrészt: a központi ap­parátusnak a fenti megvilágítás­ban szükségtelen, naponkénti el­lenőrzése és beavatkozása a gyár­széket is vásároltak a vevők. Lo­pusnyi Mátyás említi, hogy a lak- berendezési áruház vevőköre nem­csak Tótkomlósról kerül ki, so­kan vásárolnak itt Békéscsabáról, Gyuláról, Orosházáról, sőt még távolabbról is. Ezt elsősorban a mindig bő választék és a bolt dol­gozóinak kitűnő hozzáértése bi­zonyítja. Az áruház műszaki részlege ka­rácsony előtt elsősorban televízi­ók, rádiók, lemezjátszók tömeges eladásával növelte forgalmát, de 2 hűtőgépet is eladtak a téli sze­zon ellenére. egység közvetlen termelésirányí­tásába a bizalmatlanság légköré­nek vagy az osztott felelősség el­vének helytelen, nemegyszer ká­ros kialakulására vezethet. Nem hagyható figyelmen kívül az a szempont sem, hogy a terme­lőegységek naponkénti „kézben tartása” jelentős szellemi energiát von el a tulajdonképpeni nagy­vállalati tevékenységtől. Ilyen központi feladat lehet például a profiltisztítás, gyártás- és gyárt­mányfejlesztés vagy az exportte­vékenység stabilitásának biztosí­tása. Mindemellett még a napi je­lentések rendszere szükségtelenül felduzzasztja a központi admi­nisztratív apparátust is. Az elmondott tények, jelensé­gek beható elemzése során, vala­mint a nagyvállalati gazdálkodási rendszer eddigi tapasztalatai alap­ján egyre inkább tért hódít az az álláspont, hogy a nagyvállalati gyártásdrányító, tervteljesítést el­lenőrző tevékenységet alapvetően a gyáregységek dekád- és havon­kénti teljesítési jelentési rendsze­rére kell alapozni. Az előbbi konklúzió természe­tesen nem alkalmazható semati­kusan minden termelési, illetve gyárfásirámyító területen. A je­lenlegi — átmenetinek nevezhető — időszak után a nagyvállalato­kat beszámoltatják eredményeik­ről. E beszámoltatások tapasztala- tad adnak majd alapot a további­akban követendő helyes termelés- vezetési gyakorlat kialakításaihoz. Kazár Mátyás (Tudósítónktól) 1964. december 24-e van, kará­csony szombatja. Illő, hogy a köz­figyelem ilyenkor azok felé is for­duljon, akiknek az otthonát a vi­lágháború vihara dúlta fel, csa­ládját szórta szét, akiknek az éle­te viszály, betegség következté­ben jutott öregkorukra olyan holtvágányra, amely életet csak társadalmi összefogással, szociális gondoskodás útján lehet egyen­súlyban tartani. A fővárosi tanács szociális otthona gyulai házában, az egy­kori József főherceg-laktanya épületében 550 gondozott van el­helyezve, valamennyien budapesti vagy Pest környéki származá­súak. Az intézet munkájáról, bel­ső szervezeti életéről, célkitűzé­seiről Farkas Imréné, az otthon helyettes vezetője ad tájékozta­tást: A fővárosi tanács szociális otthona 1951-ben kezdte meg mű­ködését Gyulán 590, Budapestről letelepített gondozottal, akik többsége nő. Az intézet egy férfi és egy női betegosztályra, valamint két férfi és egy női fennjáró osz­tályra tagozódik. A betegek egész­ségügyi ellátását négy osztályos orvos végzi, az osztályok felügye­letét szociális nővérek látják el nagy szakmai gyakorlattal és fe­lelősségérzettel. A gondozottak anyagi szükségleteinek nagy kö­rültekintéssel végzett kielégítésén túl, nem kisebb feladata az itteni közösségi szellem kialakítása, az egymás iránti megbecsülés, a tár­sadalmi gondoskodás méltánylá­sának tudatos elmélyítése. Hogy ez a nevelő munka bizonyos vo­natkozásban milyen sikeres, arra jellemző, hogy á gondozottaknak A Kisipari Szövetkezetek Békés megyei Szövetsége, valamint a Békés megyei Szövetkezeti Bizott­ság december 30-án, szerdán dé'- előtt 9 órai kezdettel a ktsz-ek szocialista brigádjainak vezetői­vel tanácskozást tart. Először a szocialista brigádok eddig eléri eredményeivel és a mozgalom to­vábbi feladataival foglalkoznak, majd megválasztják a SZOT által 1965. I. negyedévében meg­Kiküldött munkatársunk jelenti: Karácsonykor az idén is a gyer­mekeké volt a Parlament. Az Országház arany fényben ra­gyogó kupolacsarnokában díszek­kel, színes izzókkal, szaloncukor­ral teli tizennyolc méter magas fenyőfa fogadta az úttörőket. A köszöntő után tűzijáték követke­zett, majd megelevenedtek az eddigi világifjúsági találkozók legszebb táncai, dalai, amelyeket a KISZ Központi Művészegyütte­sének tagjai, táncosai adtak elő, mutattak be, illetve a Rajkó-zene­kar adott elő. A műsor után a Parlament ifjú gazdái éltek is jogukkal, birtokba vették a Gobelin-termet, a Vadász­termet és a folyosókat, ahol elek­tromos játékokkal szórakoztak. Itt találkoztunk Emődi Attila me- zőhegyesi és Lakos Zoltán békés­csabai pajtásokkal, akik az egyik automata társasjátéknál próbál­tak szerencsét, sikerrel. a havi zsebpénzből és hozzátarto­zóik pénzküldeményeiből megta­karított pénze meghaladja a 115 000 forintot. A gondozottak az otthon ellátásán kívül igénybe ve­hetik az intézet büféjének szol­gáltatásait is. Kulturális igényeik kielégítésére rádió, televízió, két­ezer kötetes könyvtár áll rendel­kezésre, valamint több napilap és folyóirat. Sőt, az ezt igénylők szín­ház- és mozijegy-juttatásban is részesülnek. Az otthon társalgóul berende­zett folyosóin kézimunkázó asz- szonyokat, újságolvasókat, a ka­rácsonyfaünnepségre készülő, iz­gatottan beszélgető csoportokat lehet látni. Benézünk néhány la­kószobába is. Ezek többsége — még a laktanya idejéből maradt kialakításának megfelelően — 25 —28 személyes. A kisebbek 4—5 személyesek. Bennük jól tempe­rált meleg, mindenütt rend, tisz­taság, fehér zománcos ágyak, kisi­mított ágytakaró, rendbe rakott holmi. És minden éjjeliszekré­nyen parányi feldíszített kará­csonyfa. Az egyik szobában a szoba fele­lőse, Ilniczki Imréné fogad ben­nünket. Nyolc esztendeje lakik az otthonban és mosolygós határo­zottsággal tartja kezében a szoba rendjét. Kurucz Lászlóné 88 éves és kézimunka-horgolással foglal­kozik. Keze munkája nemcsak a szoba bútorain látható, hanem annak egyes darabjai felkerültek Budapsetre is, a szociális ottho­nok kiállítására. Sávolyi Károly- né MÁV-felügyelő volt felesége Szívtrombózisa van. Huszonegy esztendei házasság után elvált, az­után dolgozott, most nyugdíjai kap. Itt jól érzi magát. Az otthon rendezésre kerülő szocialista bri­gádvezetők II. országos tanács­kozására a küldöttet. A Békés megyei szövetkezeti ipart az a megtiszteltetés érte, hogy az országos értekezleten küldöttel, a legjobb szocialista brigádvezetőjével képviselteti magát. Az értekezlet jelentőségét növeli, hogy a jövő évben ünne­peljük hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját. Ezt követően a jelmezeseké volt a szó. Meglestük az űrhajóst, a robotembert, a néger babát és a lovas katonát. Az idő gyorsan haladt, s a gyermekek igyekeztek jól kihasz­nálni minden percet. Nagy küzde­lem volt a keringő- és a csárdás­vetélkedőn. Rodolfó mester ügyességével bámulatba ejtette a fiatal nézőket, az egyik Békés megyei kisfiú megjegyezte: Bű­vész leszek.... Hét óra előtt néhány perccel a Békés megyei pajtások is elbú­csúztak a Gobelin-teremtől, a Va­dász-teremtől. Búcsút vettek a karneváloeók a Télapótól is, aki bőkezűen engedte el őket. Felol­vasta az úttörőexpedíció parancs­nokságának levelét. A kispajtások a lépcsőről még egyszer visszapil­lantottak, s az aranydíszes oszlo­pokról a királyi szobrok mozdu­latlanul nézték a távozó úttörő­ket. Dékány Sándor legérdekesebb lakója azonban a 101 éves Szarvas Lajosné. Járni már nem tud, az ágyban ül, de ta­valy azt a kívánságát fejezte ki, hogy egyszer még szeretne tán­colni... Értelmes tekintettel fogad­ja a látogatóit és felel a kérdé­sekre: 1863. október 1-én született Nyitra megyében, öt gyermeke volt. Ezüst haján túl, ki tudja, mi­lyen emlékeket hordoz magával egy évszázadnyi élet rögös útjá­ról...? Estére hajlik az idő. Az intézet kultúrtermében a karácsonyfa­ünnepélyre gyülekeznek az ott­hon lakói. A színpadon feldíszí­tett fenyő, mellette zongora, a széksorokban várakozó tekintetű öregek. Délelőtt az otthont patronáló 2-es és 3-as számú általános isko­lák úttörői hozták el ajándékai­kat, saját készítésű rajzos emlék­lapocskáikat, most meg a Gyulai Vízügyi Igazgatóság KlSZ-szerve- zete szolgáltatja az ünnepi mű­sort Horga József kultúrfelelős vezetésével. Nagy sikert arat Horga József paródiája, Bohus Mariska mint cigánydalénekes, Kotroczó Ju­lianna szólótánca, amint teli bo- roskancsóval a fején járja az „üveges táncot”. Bereg Margit ma­gyar nótái pedig az emlékezés könnyeit csalják a szemekbe, ^ogy utána Horga József bűvészmutat­ványai nevettessék meg a hálásan tapsoló hallgatóságot. Azután kialszik a fény a szín­padon, csak a karácsonyi béke hangulatával a szívekbe lopott fény dereng tovább ezen az es­tén. Surányi Sándor mslést irányító diszpécser szervé­Nagy forgalmat bonyolít le a tótkomlósi lakberendezési áruház Okik számára a társadalmi összefogás hozott karácsonyfát Békés megyei pajtások a parlamenti úttörőkarneválcn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents