Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
december 25. Péntek Kritika és vesetői tekintély J^jTagy és igein fontos tanulságként lehet levonni az alap- szervezetek vezetőségválasztö taggyűléseinek elemzéséből azt az örvendetes tényt, hogy az elmúlt évek helyes poiitiikájának egyik eredménye: jobban és igazabbul, minit bármikor ezelőtt érvényesül pártunkban és társadalmiunkban a bátor kritikai szellem. Ezt tükrözték a megtartott taggyűlések, amelyeken nemcsak a párttagok, hanem a meghívott pártonkívüli- ek is éltek az építőmunka eme nélkülözhetetlen fegyverével. A dolgozó tömegek politikai aktivitása legfőbb erőforrása, nagyszerű hajtóereje céljaink megvalósításának. S ha napjaink elevenen lüktető közéletét összehasonlítjuk a tegnapéval, meg kell állapítanunk: mindenkit jobban érdekel a közügy, mint a korábbi években. Élvről évre élénkebben politizál az egész ország. em lehet egy percig sem vitás, hogy az alapszerveze- tefcben kibontakozó egészséges kritikai szellem erősíti a párton- kívüli tömegek bizalmát és megbecsülését pártunk iránt. Elégedetten tapasztalják — és ez megnyilvánult a taggyűléseken is —, hogy a pártban nem szokás a hibák takargatása, a kommunisták nem palástolják egymás esetleges balfogásait sem. „Jó érzés ilyen közösségben lenni — mondta a gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz meghívott pártonkívüli műhely- vezetője —, mert ez a szellem hozzásegít bennünket it ahhoz, hogy eredményesebben küzdjünk a fogyatékosságok ellen." Ez is a cél, hiszen a bírálat, önbírálat nem önmagáért van. A hibák bátor feltárása és kijavítása — így tartja a párt — a dolgok normális rendje. Wj itt mindjárt belebotlunk egy kérdésbe. Manapság ugyanis egy-egy taggyűlésen, a dolgozók közösségeinek, különböző fórumainak értekezletein jóval több bíráló megjegyzés hangzik el, mint azelőtt. Vajon miért? Ázért-e, mert most több a hiba? Nem. Hanem azért, mert ma — s ez az ideológiád munka egyik jelentkező eredménye — lényegesen fejlettebb a dolgozók bíráló- készsége és bátorsága. Nem utolsósorban pedig azért, mert ma a bírálatot legtöbb esetben — sajnos, nem mindig — hasznos intézkedések követik. Évekkel ezelőtt gyakran találkoztunk olyanokkal, akik alkalmasint csak azért fogadták el a bírálatot, mert úgy vélték, a párt- élet „illemszabályai” megkívánják ezt, s ha nem teszik, árfolyamuk esetleg csökkenhet a „ká- derbörzén”. De találkozhatunk olyan emberekkel is, akik úgy vélekedtek: igaz, lenne a munkában bíráinivaló, de tisztában vagyok én az „értók-hierarcbiával”, nem kritizálom meg a felettesemet, mert esetleg valami hátrányom származik ebből. Voltak megint mások, akik azt vallották, hogy nem kell a kritika, jobb a csend és a béke, akkor kevesebb a hiba is. Mindez, mondhatnánk úgy is, szükségképpen történt így a személyi kultusz éveiben, amikor súlyosan megsértették a pártde- mofcráciát, megnyirbálták a párttagság jogait, és egyes önhitt vezetők igyekeztek mereven elzárkózni a tömegek feltörő kritikája,' véleménynyilvánítása elől. Az MSZMP életének demokratizmusa, egészséges, termékeny kommunista légköre azonban mindinkább száműzi a gyakorlatunkból a fenti megnyilvánulásokat. M indinkább száműzi, de még nem számolta fel teljesen. A párt annak idején gyökeresen feltárta azokat a durva torzításokat, amelyeket a személyi kultuszban vétkes vezetők elkövettek. Azokban az években a kritika és önkritika alkalmazása is szükségképpen eltorzult. A bur- zsoá társadalom polgárainak jó oka volt rá, hogy ezt az élvet vallja: „Ne szólj szám, nem fáj fejem". A személyi kultusz bűne, hogy beengedte a kommunista mozgalomba és átmenetileg általános gyakorlattá tette ott ezt az elvet, amely pedig idegen a marxizmus—leninizmustól. Ezzel sokakat gerinctélenségre, hajbóko_ lásra szoktatott, tenyésztette a taipnyalást és a képmutatást. A bírálat és önbírálat ezekben az években kettévált: a bírálat a vezetők joga volt, az önbírálait a közemberek kötelessége. ^ VIII. kongresszus rámutatott arra, hogy máig sem szüntettük meg teljesen a kriti- kátlae hajbókolást, a meglátott hibák elhallgatását, a kritika elfojtását, visszautasítását. Ma is előfordul, hogy amikor közéleti, szocialista felelősségtől fűtött emberek kiállnak a társadalmi érdekekért, akkor a restség és a tunyaság, az egyéni önzés és a szűk prakticista érdekek kőfalába ütköznek, s ha nem hajlandók elhallgatni, olykor végül ők húzzák a rövidebbet. Nemrég elkeseredett hangú levelet kaptunk egyik tudósítónktól, akitől községében utóbb megtagadtak mindenféle segítség- adást, mert néhány esetben bíráló hangú írás jelent meg tollából lapunkban. Közölték véle, hogy jobb, ha abbahagyja az irogatást. A bírálat elfojtásának ilyen nyílt esetei ma már ritkán fordulnak élő, mert a felsőbb párt- szervek tüstént orvosolják a panaszokat. Ez magában véve is jelentős haladás. De annál gyako. ribb jelenség, hogy a címzettek sokszor sértődötten felszisszennek, szerecsenmosdatásba kezdenek, ahelyett, hogy tárgyilagosan szembenéznének a bírálattal és levonnák abból a következtetéseket. A kritika elfojtásának bur** koltabb, „szelídebb” módszerével szintén gyakran találkozni még. Egyik intézményünk beosztottja — uram bocsá’! — szóvá tette felettese hibáit, nem a háta mögött, hanem szembe vele, S mi lett a következménye? Ami lenni szokott olykor ilyen esetben: megkeresik a bírálók „gyenge pontjait” és ebbe kapaszkodva élőbb- utóbb igyekeznek eltávolítani közelükből az ilyen „nyughatatlan” embereket A fenti esetben is így történt ez. Pedig a megalapozott, jó szándékú bírálat elfogadása semmivel sem csorbítja az ember becsületét, rangját. Ellenkezőleg: a legtöbb ember szemében az erő, a jellem bizonysága az, ha valaki belátja tévedéseit és igyekszik változtatni munkáján, magatartásán. Sem a kritika, sem az önkritika nem tépázza meg a vezetői tekintélyt. A kői. műn istáknak, a pártnak, a kormánynak soha sem volt ilyen nagy tekintélye, mint ma, amikor a fenti hiányosságok ellenére, általában egészséges kritikai légkör van pártunkban és egész társadalmunkban. Teljesen érthető ez, ugyanis a kommunista és tegyük hozzá: a haladó gondolkodású, tisztességes, kollektív érzésű ember sohasem a kritikát érzi bántónak, hanem azt a hibát és fogyatékosságot, amelyet célba vett a bírálat. Varga Dezső ____3 K észül a zárszámadás Kattognak a számoló- és az írógépek. Részadatok és végösszegek röpködnek a levegőben. Zárszámadási „nagyüzem” van a körös- ladányi Zalka Máté Tsz-ben is. A hangulat, sajnos, nem valami rózsás. Azért nem, mert 4—6 forinttal kevesebbnek mutatkozik a tervezettnél az egy munkaegységre jutó érték. A könyvelők sokka' nagyobb kedvvel osztanának s szoroznának, ha ez nem így 'enne. Ök sem, de a szövetkezeti gazdák sem tehetnek arról, hogy “megcsappant a várható jövedelem. Nem a szövetkezeti gazdákon, hanem a tartós esős időjáráson múlott az, hogy késve fejeződött be a rizs cséplése s ebből meg a terméskiesésből 463 ezer forint veszteség' származott. A lucernamagból is kevesebb lett a bevétel 192 ezer forinttal. Annak sem kedvezett az időjárás, ráadásul az egerek és a mezei pockok szinte megtizedelték a lucerna gyökérzetét. S a baj nem jár egyedül. Búzából, árpából és cukorrépából sem érték el a tervezett átlagtermést. Vigasztásul szolgál az, hogy a kukorica jól fizetett s hogy az á’- lattenyésztés teljesíti a tervét. Eddig 56 hízott marhát, 316 hízott sertést értékesítettek s még eladnak 210 sertést, százzal többet, mint amennyit terveztek. Csirkéből 7700 vár még elszállításra az eddig értékesített 16 700-on túl. Gyöngyösből 5700-at adtak el, pulykából pedig 1900 elszállítására került sor most a napokban. Tömören így néz ki a körösla- dányi Zalka Máté Tsz gazdasági mérlege pillanatnyilag. Ami a zárszámadást illeti, már szó volt róla: az irodában osztanak, szoroznak, összesítenek. A három leltározó bizottság rövidesen befejezi a közös vagyon számba vételét. Sánta Dezsőné beosztott könyvelő éppen ottlétünkkor érkezett az irodába. Az egyik leltározó bizottság tagja s frissiben beszámolt a tsz főkönyvelőjének, Paróczai Jánosnénak az aznapi tapasztalatokról. Itt is, ott is találtak szanaszéjjel a kazlak tövében különböző munkaeszközöket. De előfordult, hogy valakinek a padlásáról kellett lehordani a közös vagyont képező szerszámokat. A közös vagyon megbecsüléséről természetesen Vizeli József, az ellenőrző bizottság elnöke tud legtöbbet mondani. Nem szívesen nyilatkozik, a fényképezést sem akarja tűrni, mestersége jelképére, a kovács bőrkötényre való hivatkozással. Aztán „Ügyse leszek én már népszerű” — felkiáltással sorolni kezdte, hogy milyen ösz- szetűzések voltak az idén az ellenőrző bizottság és egyes szövetkezeti gazdák között. Például az egyik juhásznak elkóborolt egy birkája. A községi csősz befogta és értesítette a szövetkezetét. A juhász elment az elkóborolt állatért kerékpárral. Először élve kötötte fel, de mivel annak nem tetszett ez a kényelmetlen helyzet, ugrálni kezdett. A juhász Vizeli József, az ellenőrző bizottság elnöke. mérgében vagy nemtörődömsége ben elvágta a birka nyakát s úgj szállította be. A következmény levonják jövedelméből a birka árát. Ennek a juhásznak egyéb ként más is van a rovásán. Ké sánta, a nyájtól lemaradó birká' összekötözött és otthagyta a tűző napon. Másnap kinyúlva találtak rájuk... Az állattenyésztés egyéb ága zatából is sorol rossz példákat az ellenőrző bizottság elnöke. Többek között azt, hogy a gondozók a figyelmeztetés ellenére zuhogo esőben szállították a kispulykáka az előnevelőbői egy másik helyiségbe. Ez 280-nal növelte az elhullás számát. Szűcs Jánosné segédkönyveié összesíti, ki mennyi földjáradékot kap. — Több ilyen apróság miatt is csökkent nálunk az idén a munkaegységérték— mondja az ellenőrző bizottság elnöke. — De főleg azért csökkent, mert elhúzódott a gabona betakarítása és a rizs gépiese. Az aratáshoz négy kombájnt kaptunk, de ebből három leginkább állt örökös javítás miatt. A borsóból is sok elszóródott: a cséplőgépből ugyanis mindenhova hullt a szem, csak éppen a zsákba nem. Az sem vált a szövetvetkezet hasznára, hogy a cukorrépát kétszer kellett vetni. Először ugyanis nem kelt ki eső hiányában. Ilyen és hasonló bajok miatt bi zonytalan még, hogy a tervezett több mint 28 forint munkaegységértékből mennyi jut az idén. Annyi azonban már biztos, hogy a szövetkezet 250 tagja közül 161- en 91 912 forintot kapnak fö'd- járadék címén. Veres István 1060 forintot, Earessi Mátyás 1356, Bakk Sándor pedig 2330 forintot. Állami vállalatok, tsz-ek, ktsz-ek munkáját segíti ~ Kisipari Exportra Termeltető Iroda (KETI) Importgépek generál javítása, importpótlós keretén belül tartozékok, alkatrészek, ipari láncok stb. gyártása. Rugós kalapács, műtrágyaszóró, cirokmagfejtő, répakiemelő, traktorfülke, célgépek gyártása. Számlakiegyenlítés: dNB-inkasszó útján. KETI-kirendeltség: BÉKÉSCSABA, Kossuth tér 8. sz. Telefon: 13—26. 29350 Sánta Dezsőné beszámol a leltározó bizottság aznapi munkájáról. i
