Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

Világ proletárjait egyesüljetek! Ara: 1 forint XIX. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM Készül a zárszámadás | Emberek és gépek Barátok között | Köröstáj Család—Otthon A MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Hz egyén diadala is A karácsony egy kicsit a ma­gunkról való gondoskodás ünne­pe, ilyenkor emberi létünk ben­sőbb értelmét is keressük, azt, hogy mit valósíthattunk meg a bennünk rejlő hajlamból, képes­ségből és tehetségből. Voltakép­pen tehát azt kutatjuk, ami ben­nünket a társadalommal össze­fűz. Hiszen amit hétköznapian boldogságnak nevezünk, az he­lyünk, lehetőségeink megtáplá­lását jelenti. Sőt, a gondolatok felidézésére nem is szükséges az ünnep rendkívülisége: ezek amúgy is bennünk élnek. Társa­dalmunkat — tanúsítja ezt köz­életi témáink erősen morális töl­tése — valami lázas, kereső buz­galom tartja hatalmában, hogy fel­ismerje és feloldja a közösségben élő egyén esetleges konfliktusait, megszüntesse azt a századokra visszanyúló bizalmatlanságot és görcsös állapotot, amely az egyént a társadalomtól eltávolí­totta, s megvalósítsa a szocialista összhangot. A kezdetnél tartunk, az igaz, amennyiben e folyamatot törté­nelmi mértékkel mérjük, s a szo­cializmus magvát is egy hosszú korszak „emberi háborújának” fogjuk fel. Jól mondta Schiller, a nagy német drámaköltő, hogy „A kor jellegének előbb fel kell emel­kednie mély megalázottságából, amott ki kell vonnia magát a ter­mészet vak hatalma alól, s emitt vissza kell térnie egyszerűségé­hez, igazságához és bőségéhez; több mint egy századra szóló fel­adat.“ Mi azonban ebben a szá­zadban élünk, habár a végszó kimondása még messze van: ezt a harcot vívjuk, és sok-sok csa­tát kell nyernünk, amíg az egyén és társadalom közötti harmónia korlátozás nélkül érvényesül. Az is igaz: ebben a harcban nem a morál-prédikációk segítsé­gével, hanem mindenekelőtt az emberek életviszonyainak állan­dó javításával lehet eredményt elérni. Éppen ennek érdekében kutatják manapság oly buzgalom­mal például az anyagi, szellemi, erkölcsi érdekeltség érvényesíté­sének legegyszerűbb és leghatáso­sabb módjait. Azon fáradozunk, hogy az egyéni szorgalom, talá­lékonyság miég inkább beilleszked. jék,a közös érdekek rendszerébe, az emberek az egyszerű, minden­napi tapasztalatok útján is ráta­láljanak helyükre a kollektívá­ban. Nagyon jól tudjuk, a közös gazdasági alap, amely milliók sor­sát és érdekeit egyesíti, még nem zárja ki azt, hogy egyes kollek­tívák és egyének ne hallgatnának látszólagos és pillanatnyi érde­keik szavára. Egyik-másik gyár vagy szövetkezet erőkifejtése, bol­dogulási igyekezete nem mindig fedi a társadalmi érdekeket: eset­leg nem azt termeli, vagy nem olyan minőségben állítja elő ter­mékeit, amilyenre szükség van a munkamegosztás rendszerében. Hát még a gyáron vagy szövet­kezetein belül hányféle ellentmon­dó egyéni érdekeltség működik. Azt is tudjuk, ma még nem min­denki képes közvetlenül is átgon­dolni, érzékelni munkájának tár­sadalmi kihatásait és cselekedete­inek visszahatását a saját sorsá­nak alakulására. Hosszú ideiig kell még próbálkoznunk és keres­nünk azokat az utakat, amelye­ken járva az emberek könnyeb­ben rátalálnak igazi érdekeik tu­datos felismerésére. Sőt, léteznek ma még a társadalom érdekeit semmibe vevő csoportok, amelyek kárt okoznak. Mégis, az új társadalmi, viszo­nyok mindennél erősebben hat­nak, a feloldódás terjed, az újfaj­ta emberi magatartás hódít, az emberek együtt kezdik keresni azt, ami boldoggá teheti őket. A felismerést segíti a tapaszta­lat is, amelyet méltán tarthatunk egyik legerősebb szövetségesünk­nek ebben a folyamatban. „Ha te rosszul dolgozol, akkor én lá­tom kárát, ha én silány munkát végzek, te is szenveded” — ez erős és kérlelhetetlen törvény. A köztulajdonnal szembeni érzé­ketlenség, az érték herdálása, a korrupt magatartás ma azt is felháborítja, akit közvetlenül ugyan nem rövidítettek meg, de látja, hogy az tőle is elvesz vala­mit, aki a társadalomtól elvesz. E tapasztalati megközelítés ha­tását kellően becsülve, egyáltalán nem gondoljuk, hogy csak erre építsünk, csak ezt a spontán le­hetőséget ragadjuk meg. Az egyénnek tudatosan is meg kell értenie, hogy milyen kötelességei vannak, s jóléte kiteljesedésének az ő hozzájárulása is feltétele. Értelmével is tisztáznia kell a tár­sadalommal való kapcsolatát, akaratával is ki kell bontakoztat­ni a harmóniát közte és világa között. S ha nem is idealizálhat­juk például azt a több mint fél­millió embert, aki részt vesz a szocialista brigádmozgalomban, tudatosságuk, törekvésük, elhatá­rozásuk iránya kétségtelen, cse­lekvésük értelmét nem lehet ta­gadni. A maguk részéről megtet­ték az első tudatos lépéseket a társadalmunkkal való mélyebb azonosulás útján, miközben saját boldogságuk, igazi emberi én­jük megvalósulását is keresik. Joggal vagyunk optimisták a mi valóságunk, az ember jövőjét illetően. Optimizmusunkat már az is igazolta, ami eddig végbement, s a jövő még inkább igazolni fogja. S amit mi most a közösség dia­dalának tartunk, egyúttal az egyén diadala is önmaga felett. Az 1985. óvl népgazdasági terv A kormány Tájékoztatási Hivatala közli A forradalma munkás-paraszt kormány megtárgyalta és jóvá­hagyta az 1965. évi tervjavasla­tot Az 1964. évi terv teljesítését — előzetes adatok szerint — az aláb­biak jellemzik: Az ipari termelés 1964-ben az előző évi ütemet meghaladó mér­tékben emelkedik. Előreláthatóan jelentősen túlteljesíti termelési tervét az élelmiszeripar és a vegy­ipar: néhány ágazatban és egyes, a népgazdaság szempont­jából fontos termékek termelésé­ben azonban lemaradás is mutat­kozik. Az iparban a minőségi mutatók nem javultak kellő mértékben. Nem nőtt megfelelően a munka szervezettsége, a termelési terv túlteljesítése a tervezettnél na­gyobb létszám és bér, valamint több túlóra igénybevételével tör­tént. Nem a tervezett mértékben csökkent a fajlagos anyagfelhasz­nálás és a költségszint. A mezőgazdaságban a vetés- szerkezet a tervezettnek megfele­lően alakult. A kenyérgabona- termelés fedezi a szükségleteket, viszont az előirányzottnál keve­sebb takarmány termett. 1964-ben kedvezően alakult és a tervezettet meghaladó mérték­ben nőtt az állatállomány, emel­kedett az állati termékek terme­lése, az előző évinél körülbelül 5 százalékkal nagyobb a tej, 11 szá­zalékkal a tojás, 3 százalékkal a vágóbaromfi és mintegy 15 szá­zalékkal a bor termelése. Több hetes országos esőzés hát­ráltatta az őszi betakarítást és szántás-vetést. Ennek ellenére a tervezett területen elvetették a kenyérgabonát. Lemaradás van a mélyszántásban. Az év folyamán bővült a vasút vonóereje és kocsiparkja, javult a közlekedés szervezettsége. En­nek eredményeként a közlekedés mintegy 9 százalékkal több árut szállított, mint az előző évben. Így csökkentek az előző évben ta­pasztalt nehézségek, minden szál­lítási igényt azonban az idén sem sikerült teljes mértékben ki­elégítem. Ez év során a beruházások ösz- szege 10 százalékkal haladta meg az 1963. évit és kismértékben túlteljesül az 1964. évi beruházá­si terv is. Ebben az esztendőben — töb­bek között — megkezdődött a ter­melés a Tiszai Vegyikombi­nát Műtrágyágyárában, a Debre­ceni Orvosi Műszergyárban, az Egri Hajtómű- és Felvonógyárban, a Nyíregyházi Konzervgyárban, a Tatabányai Tejüzemben, a Rom­hányi Cserépkályhagyárban, a hidasi új brikettgyárban, a győri szeszgyár takarmányélesztő üze­mében, egyéb más üzemek mel­lett tovább bővült a Szegedi Ká­belgyár és a Békéscsabai Kon­zervgyár. Átadták a forgalomnak az Erzsébet-hidat és a Ferenc Távbeszélő Központ új részle­gét. Több fontos beruházás befeje­zése a tervtől eltérően áthúzódik a következő évre, ilyen például a Hatvani Cukorgyár bővítése, a szekszárdi gépkocsiforgalmi telep és Budapesten az Astória-szálló építése. 1964 végéig átadásra került mintegy tizennyolcezer állami ki­vitelezésű lakás, s továb­bi 1000—1500 lakás építését a jövő év első hónapjaiban feje­zik be. Becslés szerint magánerő­ből több mint 30 ezer lakás épült, ennek támogatására 1964-ben az áliam több mint 1,4 milliárd fo­rint kölcsönt folyósított. 1964-ben tovább fejlődött a kul­turális, az egészségügyi és szoci­ális ellátás. Megépítették a többi között a Keszthelyi Agrártudomá­nyi Főiskolát, a veszprémi egye­tem 600 diákot befogadó kollégi­umát. A bölcsődei és óvodai he­lyek száma kereken 6800-al bő- (Folytatás a 2. oldalon.) DCeLLemzs Unrde.untiji ünnepeket Uhui nun k l

Next

/
Thumbnails
Contents