Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

WS4. december 20.

4

Vasárnap

Naponta 50 ezer liter tejet dolgoznak fel az új tatabányai tejüzemben, amely az országban egyike a legkorszerűbbeknek. A képen az automata üvegmosó és palackozó látható próbaüzemelés

közben.

VWVWWWVN WWVWVWVWWWWWVNA/SAAA^W

v

Előtérben a nagyüzemi iparitanuló-képzés

(Tudósítónktól)

Napjainkban szinte valamennyi fórumon, értekezleten foglalkoznak az iparitanuló-képzéssel. Nem véletlen ez, hiszen a népgazdaság szempontjából komoly jelentősége van az iparitanuló-képzésnek. Nem közömbös, milyen mennyiségben tudják a szakmunkástanulóiskolák az ipar szakmunkásigényét, szükségletét kielégíteni. Az utóbbi években jelentős előrehaladás történt színvonalban is, létszámban is. Ennek ellenére az értekezleteken igen sok hiányosság, probléma kerül szóba a tanulóképzéssel kapcsolatban.

Novemberben megyei választmányi ülést tartottak a kisiparosok. Ezen az értekezleten a KIOSZ megyei titkára megállapította, hogy jelentős javulásra van szükség a kisipari tanulóképzésben. Főleg a minőségi javulás szükségességét hangsúlyozta. Egy másik küldött arról beszélt, hogy háttérbe került a kisipari tanulóképzés, nem foglalkoznak eleget velük az illetékesek. Egy harmadik küldött a tanulók iskolai foglalkoztatását nehezményezte. Sokallta a tanulók iskolába járását. Véleménye szerint nem értelmiségiekre van szükség, hanem szakmunkásokra. Feleslegesnek tartja, hogy egy ipari tanuló hetenként három napot járjon iskolába, mert így nem jut idő a szakma elsajátítására. Ezeken a véleményeken kívül még számosat lehetne felsorolni, amelyek érintették az ipari tanulók képzését ilyen vagy olyan vonatkozásban. Nincs tehát minden rendben a kisipari tanulóképzésben. Más értekezleteken viszont a nagyüzemi tanulóképzés problémáiról tanácskoznak nap mint nap, nyilván azért, mert ott is vannak gondok. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tóth Pállal, a MÜ. M 611. számú békéscsabai intézetének igazgatójával.

Mindeneik előtt — mondta — azt kell figyelembe venni, hogy a szakmunkásképzés jelentősége a nagyüzemi képzésre tevődött át. Ennek több oka van. Elsősorban az, hogy a magánkig!pari tanulók száma az utóbbi években jelentősen megcsappant. 1958-ban a me. gyében 1121 kisipari tanuló volt. Ebből Békéscsabán 242 járt iskolába. Jelenleg 548 kisipari tanulót tartunk nyilván a megyében, míg nálunk mindössze 126 iratkozott be. Érdekes összehasonlítani, hogy 1958-ban 675 elsős kisipari tanulót vettünk nyilvántartásba a megyében, míg az 1964—65-ös tanévre 231-et. Békéscsabán 1958-ban 147 első évfolyamos volt, most mindössze 47. Ugyanakkor a nagyüzemi tanulók száma sokszorosan megnövekedett. Ma a 126 kisipari tanulóval szemben Békéscsabán 791 MÜ. M-rendszerű tanulót képe. zünk. Nyilvánvalóan iskolánknak is a megnövekedett nagyüzemi igényeket kell először kielégítenie. Jelentős differenciálódás történt a szakmákon belül is. Egy-két példát: az ipar igényének megfelelően ma főleg a vasiparban, az építőiparban és a villamosiparban képezünk tanulókat. Háttérbe szó. rultak az egyéb szolgáltató jellegű szakmák. Nem mintha ezek kő. zül több szakmában nem mutatkozna igény, mert kétségtelenül van, mint például a mezőgazdasági kovács, azonban jelentkező nincs. Ugyanakkor a magánszektorban is keveset foglalkoztatnak. 1958-ban a megyében 134 kovácstanulót foglalkoztattak a kisiparosok, ma alig találunk hatot-he. tét. Sajnos, így vagyunk még sok más szakmával is. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az elméleti oktatás átállítására is szükség volt. A1 minisztérium nyilvánvalóan a nagyüzemi képzésnek megfelelően szervezte meg az oktatás dokumentációját, s ez kétségkívül sok esetben háttérbe szorítja a kisipari tanulók oktatá. sát Alkalmazkodniuk kell a körülményekhez. Nincs lehetőségünk —folytatta —, hogy olyan szakmákban, ahol csak egy-két tanuló van, megfelelő oktatást biztosítsunk. így fordult élő áztán az az eset, amely az értekezleten is elhangzott, hogy beosztottunk kisiparosnál levő — építőipari szakmához tartozó — mázolótanulót a nagyüzemiek közé, ahol, kétségtelen, hetenként 3 nap az elmélet és három nap a gyakorlat. Zavarokat okoz időnként az is, hogy két szak. munkásképzés-jegyzék van jelenleg érvényben, az egyiket a MÜ. M adta ki, míg a másikat a helyiipa. rl főhatóság. E két jegyzékben eltérések mutatkoznak, mi viszont a minisztérium által kiadott jegyzéket tartjuk szem előtt. A nagyüzemi képzésre áttérve itt is akadnak problémák —- mondta Tóth Pál igazgató. — Az irányelv, hogy tanműhelyeket kell létesíteni a tanulók szakszerűbb foglalkoztatására. Sajnos, ezt az elvet nálunk egyedül a DÁV fogja fel komolyan és igyekszik tanulóinak tanműhelyi biztosítani.

Az építőiparral kapcsolatiban elmondta, hogy gondot okoz a gyakori profil változás. Példának meg. említette, hogy az idén képezünk vasbetonszerelőket. Ehhez az intézet szákoktatót biztosított. Jövőre már nem iskoláznak be, s így feleslegessé válik a szakoktató. Eddig minden évben 15 ácsot iskoláztak be. Az idén, illetve a jövő tanévre ezt sem kérik. Itt is feleslegessé válik a szakoktató. Ez hovatovább odavezet, hogy később nem fogunk szakembert kapni. Igen helyesen jártak el a forgácsolóban, ahol eredetileg 51 főt igényeltek és a megbeszélés során megértették, hogy nincs megfelelő feltétel biztosítva. Ezután 38 főre csökkentették igényüket.

Vannak tehát problémák és gondok a jövő évre is. Az 1965— 66-os tanévre 402 MÜ. M-fendsze. rű tanulót kell beiskolázni. Ha ehhez hozzávesszük a tapasztalati adatok szerint beiskolázandó he. lyiipari tanulókat, akkor 602 fővel kell számolni. Ez azt jelenti, hogy az 1965—66-os tanévben az idei

1350 tanulóval szemben megközelítőleg 1600 tanulót kell foglalkoztatni. Ez nagy nehézség számunkra, mért szakemberhiánynyal küszködünk. A megnövekedett létszámunkkal hélyiséggond- jaink is ismét kiújulnak. Az idén kaptunk ugyan 4 tantermet, de a jövő évi terveket figyelembe véve, a túlzsúfoltság elkerülhetetlen. Reméljük, az illetékes szervek megtalálják annak a módját, hogy további építéssel megszűnjenek helyiségproblómáink s egy korszerű intézmény létrehozásával mind több és jobb szakembert képezhetünk a népgazdaságnak.

H. F.

Mit kell tudniuk a biztosítottaknak a KSZKBI megyei alközpontjának megszűnésével kapcsolatban?

Sorbán Józsetnek, a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetőjének sajtótájékoztatója

lapunk múlt vasárnapi számában beszámoltunk arról, hogy

1966. január 1-től megszűnik a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet megyei alközpontja és hatáskörét a Társadalombiztosítási Igazgatóság veszi át a megyében. Ilyenformán a kisipari termelőszövetkezetek, háziipari szövetkezetek tagjainak, valamint az önkéntesen biztosított kiskereskedőknek egészségügyi és mindennemű szolgáltatással kapcsolatos ügyeit a jövőben a Társadalombiztosítási

Igazgatóság

látja el. Ez a megyében kilencezer biztosítottat, családtagjaikat is számítva mintegy 27 ezer személyt érint Ezzel kapcsolatban lapunk munkatársa felkereste Sorbán József elvtársat, a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetőjét hogy tájékoztassa lapunk olvasóit az átszervezéssel kapcsolatos tudnivalókról.

— Mit kell elsősorban tudniuk a biztosítottaknak az átszervezésről?

— Először is azzal kezdeném a tájékoztatást — mondotta —, hogy a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet megyei alközpontja a vonatkozó kormányrendelet értelméből 1965. január 1- től beolvad a szakszervezeti társadalombiztosításba. Az átszervezéssel és átköltözéssel kapcsolatos tennivalók lebonyolítása miatt a KSZKBI alközpontnál a félforgalom 1964. december 39-án és 31- én szünetel. 1965. január 1-től kezdődően a korábban KSZKBI- nél biztosítottak ügyét a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság (Békéscsaba, Luther utca 3.) és a gyulai kirendeltség (Gyula, Munkácsy Mihály út 2.) látja eL

— A biztosítottak közül kik tartoznak majd a gyulai ki- rendeltséghez?

— A gyulai kirenddtséghez tartoznak 1965. január 1-től a gyulai, a körösladányi, az eleiki, a vésztői,

a sarkadi és a füzesgyarmati kisipari termelőszövetkezetek. Területileg a következő helységek tartoznak a gyulai kirendeltség illetékességi köréhez: Gyula, Almás- kamarás, Biharugra, Bucsa, Dombegyház, Dombiratos, Füzesgyarmat, Geszt, Gyulavári, Ke- vermes, Kisdombegyhóz, Körös- ladány, Körösnagyharsány, Körös, újfalu, Kötegyán, Kunágota, Ma- gyardombegyház, Méhkerék, Me- zőgyán, Nagygyanté, Nagykamarás, Okány, Sarkad, Sarkadkeresz- túr, Szeghalom, Vésztő és Elek. A megye többi helysége a békéscsabai igazgatósághoz tartozik.

— Mit kell tudniuk a biztosítottaknak a szolgáltatással kapcsolatos ügyintézésről?

— Mindennemű szolgáltatással kapcsolatos (táppénz, nyugdíj, útiköltség stb.) ügyintézés — 1965.

január 1-től kezdődően — a fenti lakóhelyek szerint a békéscsabai Társadalombiztosítási Igazgatósághoz, illetve annak gyulai ki- rendeltségéhez tartozik. Átmenetileg azonban a békéscsabai igazgatóságtól kapják táppénzüket és egyéb készpénzszolgáltatásaikat azok a biztosítottak, akik az átvétel napján keresőképtelen állományban voltak és segélyezésük megkezdődött felgyógyulásukig. Szeretném azt is elmondani — folytatta —, hogy Békéscsabán a KSZKBI jelenlegi helyiségében 1965. január 1-től kezdődően minden ügyintézés megszűnik — a családipótlék-ügyek intézésének kivételével. Megragadnám az alkalmat — mondotta befejezésül Sorbán József elvtárs — és arra kérném a megyei postahivatalokat, hogy 1965. január 1-től kezdődően az esetlegesen tévesen — a KSZKBI-nek — címzett küldeményeket a fentieknek megfelelően továbbítanák, mert ezzel megkönnyítették a munkánkat.

P. P.

SZOTS ISTVÁN:

sídDokumentumregény

XIII.

RAJN1SS ÜR ELŐLÉP

Az Országház Kupolaterme megtelt érdeklődőkkel. A karzaton is fürtökben lógtak az emberek. Vihar előtti csend volt és ideges remegés a levegőben.

— Meg kell itt fulladni — sóhajtott Széchenyi gróf és szomszédjára nézett.

— Hét végén én is elutazom Baden-Badenbe — válaszolt herceg Festetich. — A kaszinóban roulette, trente-quarante baccarat... És nemzetközi lóverseny is lesz.

— Pszt, kezdődik — intett a gróf.

A teremben lassan elült a moraj. Az elnök a szent korona plakettje alatt jelt adott. A jegyző felállt Éles hangon jelentette be a következő interpellálót: Rajniss Ferenc képviselőt. Majd, mielőtt visszaült volna, az első sorokban ülő Imréd! Bélára és

Jarosa Andorra nézett. Rajniss lassan kelt fél székéből. A nagyobb hatás kedvéért egy ideig csak iratait rendezgette, aztán körbejáratta a szemét a termen. Tíz éve Várta a véleménye szerint tehetségéhez képest szürke életet élő képviselő, a Magyar Futár későbbi főszerkesztője ezt a pillanatot.

— Uraim! A legnagyobb magyar kincs, a bauxit ügyében fordulok a nemzethez, kérve, ítélje el azt a rablógazdálkodást, ami az alumínium alapanyagával folyik. Képviselő urak! Olyan visszaélésről rántom le most önök előtt a leplet, amilyen aligha volt hazánkban. A szombati lapok rövid, de fontos jelentést közöltek, mégpedig azt, hogy a Zürichi Bauxit Tröszt AG. rendes közgyűlése jóváhagyta a Müller József dr. vezérigazgató által előterjesztett jelentést, mérleget és nyereségrészesedési javaslatot.

A mérleg egymillió 589 ezer frank tiszta nyereség. Svájcban, a Blanchart Bankház minden részvény után kifizeti a boldog tulajdonosoknak a hat svájci frankot. Ugyanakkor Magyarországon a részvényesek szintén hat pengő 94 fillért kapnak. Valójában furcsa egy átszámítás. Hol van a pengő a frank értékéhez? Ám ez még hagyján, uraim!

A szélsőjobboldali képviselő nyelt egyet, aztán hangosabban folytatta:

— Bizonyára finom, patinás, előkelő magánbank a Zürichi Blanchart Bankház. Hűvös termek, svájci jóLéttől gömbölyödő szolgák fogadják a bauxitrész- vényékkei érkező ügyfeleket. A pénztárnak úr aranykeretes pápaszem mögül olvassa le a zizegő bankókat. De kinek?... Ezt kérdezhetik a magyarok! Mint Önök tudják, a Bauxit Tröszt Svájcban állomásozik, de Svájcban — nincs bauxit! A zürichi részvénytársaság munkahelyének elegendő volna egy kisebb méretű fürdőszoba, megmutogatni a kíváncsi részvényeseknek, hogy milyen a bauxit eredeti, „franktalan” állapotban. A termelés szempontjából a Bauxit