Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

1964. december 20. Vasárnap 3 l«y már látok... Megalakult a megyei Vöröskereszt mezőgazdasági szakmunkáscsoportja Békéscsabán, a megyei Vöröske­reszt székházában, december 16- ín, szerdán tartotta alakuló ülé­sét Szántó Lajos elnöklésével a Vöröskereszt orvosokból, mező­gazdasági szakemberekből álló szakmunkáscsoportja. Feladata a mezőgazdaság időszerű egészség- ügyi kérdéseinek felszínen tartá­sa, az állategészségügy fejleszté­sének elősegítése, a mezőgazdasá­gi üzemek vöröskeresztes alap­szervi és egészségügyi felelős há­lózatának szervezése, illetve en­nek a munkának a patronálása. A csoport egyik közeli célkitűzése a tejtermelés higiéniai részének, a tiszta tejkezelés általános egész­ségügyi fontosságának tudatosí­tása a megyében, valamint an­nak elősegítése, hogy az állator­vosok is minél nagyobb számban kapcsolódjanak a Vöröskereszt munkájába. A szakmunkáscsoporttal egy­idejűleg tartott ülést, ugyancsak a székházban a Vöröskereszt me­gyei vezetőségének propaganda­csoportja is, Kára Menyhértné el­nöklésével. A több pontba fog­lalt jövő évi munkatervben töb­bek közt szerepel az egészségügyi oktatással, a tisztasági mozgalom­mal, a véradással, a mezőgazdasá­gi egészségügyi feladatokkal és a családvédelemmel kapcsolatos írá­sos és filmpropagandának és végrehajtásának a kidolgozása is. —fa­nép vállairól még a fegyveres harc terhét is levette a szovjet hadsereg, amely győzelmesen szorította a német elnyomókat és magyar cinkosaikat az ország ha­tárai felé. Amikor az ideiglenes nemzetgyűlés összeült, a győze­lem már biztosítva volt. Csak el kellett vágni a jogi szálakat, amelyek az országot a német fa­sizmushoz fűzték. Ez volt az el­ső dolga az ideiglenes nemzet- gyűlés által választott kormány­nak. Az ideiglenes nemzeti kor­mány hadat üzent a fasiszta Né­metországnak, s ezzel a magyar nemzet felsorakozott a Szovjet­unió, a nemzetközi haladás tá­bora mögé. Az ideiglenes nemzetgyűlés Debrecenben már a jó ügy biztos győzelmének tudatában ülése­zett. Amikor a nemzetgyűlési képviselők december 23-án szét­széledtek a felszabadított ország­részben, a lakosságnak mér egy szilárd kormány megalakulásá­nak hírét vihették meg. Az ideiglenes nemzeti kor­mány munkája azonban csak ek­kor vette kezdetét. A feladatok éppenséggel nem voltak kicsi­nyek. Kormány volt, de a kor­mány hatalmát ki kellett még építeni. A felszabadult, de dara­bokra hullott országrészt össze kellett fűzni a központosító kor­mányigazgatás szálaival. S ezt háborús viszonyok között kellett véghez vinni, amikor vasút, tele­fon, posta nem működött, olyan csekély apparátusra támaszkod­va, amely minisztériumonként három-négy szobát is alig igényelt. Az első napokban a kormány tényleges hatalma nemigen ter­jedt ki nagyobb területre, mint Debrecenre és környékére. De a szovjet hatóságok segítsége ezút­tal sem maradt el. Járművek át­engedésével, saját hírszolgálati eszközeik rendelkezésre bocsátásá­val siettek az ideiglenes nemzeti kormány segítségére. Így a felsza­badult országrésszel fokozatosan kiépültek a kapcsolatok. Budapesten és az ország többi, még fel nem szabadított részében mindenki tudott a debreceni nem­zeti kormány működéséről. Tud­tak róla és várva várták a felsza­badulás pillanatát, amely a német elnyomók és a fasiszta hatalom­bitorlók uralmának végét, a tör­vényes nemzeti kormány műkö­désének kezdetét jelentette. Az ideiglenes nemzeti kormányba ve­tett reménység nem is volt hiába­való. Amikor Budapest felszaba­dult, de lakossága a pusztító éh­ínségnek nézett elébe, az 'deigle- nes kormány hatalma már elég szervezett volt ahhoz, hogy a szov­jet segítség mellett — az egész felszabadult országrészt mozgósító élelmiszerakcióval siessen az éhe­ző Budapest segítségére. A debreceni kormány tevékeny- rege 1945. március 15-én emelke­dett tetőpontjára. A kormány ün­nepélyes ülésen deklarálta a nagy­birtokrendszer megszüntetését és a földet átadta a földműveseknek. Nyomban azután teljes szerve­Az üzemen belüli önálló elszámolás Lapunkban adtunk már tájékoz­tatást arról a 2 napos tanácskozás­ról, amelyet az FM Tsz Üzemszer­vezési Főosztálya rendezett Gyu­lán. Az üzemen belüli önálló el­számolási rendszer a fejlett ter­melőszövetkezetek továbbfejlődé­sének egyik kísérletezés alatt álló módja Kísérletképpen az idén al­kalmazta — az FM Tsz Üzem- szervezési Főosztályának vezetője szerint leglelkiismeretesebben az ország 18 termelőszövetkezete kö­zül — az eleki Lenin Tsz is. Az üzemen belüli önálló elszámolás bevezetésének módjáról, tapaszta­latairól és hasznáról világos és érthető előadást tartott a kétna­pos tanácskozáson Szatmári Sán­dor eleki főagronómus. Ebből az előadásból gyűjtöttünk össze egy kis csokrot. Bevezetőben Szatmári Sándor elmondotta, hogy 1960 óta roha­mosan fejlődik az eleki Lenin Tsz. A fejlődés közben állandóan ke­resték az utat a korszerűbb, jobb gazdálkodás, a mind igazságosabb jövedelemelosztás felé. E keresés közben bukkantak rá az üzemen belüli önálló el­számolási rendszerre, amely­ről most már egy év távlatá­ban megállapították, hogy a leghaladottabb gazdálkodási módszer. Azért, mert egyre több és egyre jobb minőségű munkára ösztönzi a szövetkezeti gazdákat. Az eleki Lenin Tsz-ben növe­kedtek a termésátlagok a korábbi években a végtermék után járó premizálás alapján is. Bizonyíték erre, hogy a tavalyi, viszonylag jó időjárás közepette cukorrépából 240, rozskenderből 52, kukoricából pedig 24 mázsa májusi morzsol tat értek el. Az idén, jórészt a száraz­ság miatt — meg azért is, hogy a szövetkezeti gazdák közül többen, néhányan a brigádvezetők közül sem értették meg az önálló elszá­molási rendszert — kevesebb, de nem lebecsülendőbb termésátlago­kat értek el. lényegéről arra ösztönözte a szövetkezeti gaz­dákat, hogy a legtakarékosabban, a lehető legkisebb ön költséggel termeljenek. Ez az igyekezet szin­te általánossá vált. Elérték, hogy a brigádok tag­jai kezdtek területük felelős gazdáivá vá'ni. Töprengtek, gondolkodtak azon az év min­den szakában, hogy mit ho­gyan jobb és olcsóbb elvégez­ni. Ezt az igyekezetét mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy az idén nem lépték túl csak 1—i szá­zalékkal a tervezett összmunka­egységet, tavaly viszont 50 ezer munkaegység volt a túllépés. Ta­valyelőtt s azelőtt is így volt ez, mert az emberek nem azt nézték, hogy mennyit és milyen költség­gel termelnek, hanem azt, hogy minél több munkaegységet gyűjt­senek össze. Az eleki Lenin Tsz egyike me­gyénkben, ahol elsőnek kaptak minden új gazdálkodási eljárás bevezetésén. Máshol még csak kísérletez­tek, próbálkoztak ezek beve­zetésével, ők már alkalmaz­ták szinte teljes területükön a hibridkukorica-magot, » vegyszeres gyomirtást, a hideg’.evegős szénaszárítást, és más egyebeket. Mivel ezek beve­zetését könnyen megértették és helyeselték a szövetkezeti gazdák, a vezetők azt hitték, hogy nem lesz baj, ha egyszerre két nagy lé­pést ugranak előre: vagyis, ha a garantált készpénzfizetéssel egy- időben rátérnek az üzemen belüli önálló elszámolásra is. Kezdetben úgy látszott, hogy minden simán megy. Mind a tíz növénytermesz­tési, négy állattenyésztési, két fo- gatos- és két traktorosbrigádnak külön-külön elkészítették az éves tervét a korábban kidolgozott ter­Két könyvkölcsönző nyílt Nagykopáncson Ennek ellenére ajánlják ennek a módszernek a bevezetését azok­ban a szövetkezetekben, ahol erre már megértek a feltételek. Az ön­álló elszámolási rendszer ugyanis zettséggel megindult a földosztó akció. A debreceni kormány összetéte­le nagyon vegyes volt. A kommu­nisták mellett ott ült Horthy há­rom tábornoka, egy gróf, Bethlen István egy híve és két jobboldali szociáldemokrata is. De azért ez a kormány mégis nagyot alkotott, történelmi jelentőségű tetteket vitt végbe a történeti szükségszerűség eszközeként. Ennek feltételét meg­teremtette a szovjet hadsereg el­söprő győzelme és a Magyar Kom­munista Párt irányító szerep>e, amely leküzdött minden bizonyta­lanságot, minden tétovázást, min­den ellenállást, amely a kormány­ban megnyilvánult. Amikor az ország 1945 április elején teljesen felszabadult, az ideiglenes nemzeti kormány áttet­te székhelyét Budapestre. A kor­mány tevékenysége ezzel új sza­kaszba lépett, amelynek közvetlen feladata a lerombolt ország hely­reállítása volt. Az alapot ennek a feladatnak és a később kibontako­zó nagy feladatoknak a megoldá­sához az ideiglenes nemzetgyűlés teremtette meg. Általa vette a magyar nép sorsának irányítását a saját kezébe. Ez volt az a tör­ténelmi fordulópont, amely Ma­gyarország felemelkedésének és szocialista fejlődésének útját meg­nyitotta. Űj fejezet kezdődött Ma­gyarország történetében, amely­nek lapjait az átmeneti hibák le­küzdése után maguk a magyar dolgozók írják meg a kommunis­ták vezetése alatt. Az orosházi járásban lévő Nagykopáncs a körötte lévő ta­nyavilágban szétterpeszkedő, de mindinkább községgé szerveződő település, melynek szive a ta­nácsháza, a művelődési otthon és természetesen az iskola. A művelődési otthonban műkö­dik a könyvtár, mely azonban a nagy távolságok miatt a külső ré­szekről nem közelíthető meg egy­könnyen, különösen sáros vagy hófúvásos idő esetén. Olvasni azonban a nagykopáncsiak is sze­retnek. Miként azt velünk most Mitykó Judit járási könyvtáros melési technológia szerint. Azon­ban elkövették azt a-hibát, hogy nem ismertették újra és újra az el­számolási rendszer lényegét s ezért az nem ösztönzött minden brigá­dot egyformán az eredményesebb munkára. Azok a növénytermesztési brigá­dok, melyeknek vezetői s tagjai jól megértették ezt, egész évben Igye­keztek a termelésnek azt a módját kiválasztani, amely legeredménye­sebbé és leggazdaságosabbá tette a munkát. Ha valamely szerszá­mon, munkagépen könnyen javít­ható hiba támadt, nem vitték minden gondolkodás nélkül a ko­vács- vagy a bognárműhelybe, mint eddig, hanem ők maguk ja­vították ki. A tehenészbrigád pél­dául rájött, hogy elegendő félany- nyi takarmányos is, így olcsóbban termelik a tejet. Az olcsóbbra való törekvés abban is megmutatko­zott, hogy az egyik foeatosbrigád 30 mázsa takarmánnyal keveseb­bet etetett fel csaknem ugyanany- nyi lóval, mint a másik. Az új rendszer bevezetésével lé­nyegében nem változott a könyve­lés, csupán egy nyilvántartással bővült. Ugyanis szinte emberről emberre nyil­vántartják, hogy havonta, egész évben ki mennyi terme­lést értékkel járul hozzá a kő- zös jövedelem, a közös va­gyon gyarapodásához. Erre azért van szükség, hogy mindenki a megtermelt érték után kapja a terven felüli bevétel egy bizonyos hányadát nyereségrésze­sedésként. A tanácskozáson megyénk több termelőszövetkezetének vezetői határozták el, hegy a jövő évben alkalmazzák az üzemen belüli ön­álló elszámolási rendszert. Termé­szetesen igyekeznek elkerülni azo­kat a hibákat, amelyekbe a kísér­leti esztendőben beleesett az eleki Lenin és még náhény más szövet­kezet. K. I. közölte, az orosházi járási könyv­tár, felmérve a helyzetet, Nagyko­páncs külterületén lévő két álta­lános iskolába könyvkölcsönzőt telepített több száz könyvvel. Ke­zelésüket a két iskola pedagógu­sai társadalmi munkában vállal­ták. Nemcsak a tanulók, hanem általuk szüleik, hozzátartozóik is gyorsan, könnyen juthatnak ol­vasnivalóhoz, jóhoz, változatos­hoz. A két kölcsönző létrehozása különösen most, a hosszú téli es­téken jelent értékes kulturális se­gítséget a tanyavilágban élőknek. Baromfiipari Vállalat országos gyáregysége (BARNEVÁL) gyakorlattal rendelkező gépkocsiszerelőt felvesz. Telentlcezés a gyáregységnél, Orosházán# Október 6. utca 8 — 10 szám.

Next

/
Thumbnails
Contents