Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-20 / 298. szám
1964. december 20. 2 Vasárnap Csizmatisztító (Hír: „Molse Csőmbe kongói miniszterelnök párizsi s római útját követően Bonnba is ellátogatott”.) (A Pravda karikatúrája) Egy hét a külpolitikában Az elmúlt héten a nyugati világ politikai tanácskozásainak két főszereplője volt: a kenyérgabona és az atomfegyver. Az egyik az élet, a másik a pusztulás jelképe. Nem ugyanazon a helyen tárgyaltak róla. A gabona a Közös Piac miniszteri tanácsának brüsszeli ülésén került napirendre, az atomfegyver pedig a NATO hasonló szintű testületének párizsi tanácskozásán. Mindkettőn lényegében két álláspont csapott ösz- sze: a francia és a nyugatnémet. Az elmúlt hetet az NSZK vezető körei a döntő csata időpontjának tartották. Az első forduló Brüsszel volt. A Közös Piac miniszteri tanácsának ülésén a nyugatnémetek eleinte mereven ellenezték a gabonaár egységesítését, ecsetelték ennek tragikus hatását az NSZK parasztságára, amelyet — úgymond — lesújtana ez az intézkedés, hiszen csökkenne az eddigi magas vételi ár és ez- sok milliárd márka jövedelemidesést okozna nekik. De az ellenállás és az érvelés csak arra volt jó,, hogy Reics harcok Kongóban Leopoldville Nyugati hírügynökségek jelentései szerint a kongói kormánycsapatok előrenyomulását az utóbbi napokban megakasztotta a felkelők mindjobban kibontakozó ellentámadása. A múlt héten 47 fehér zsoldos és 200 kormánykatona elfoglalta Paulis városának háromnegyed részét, de azóta helyzetük válságosra fordult, mert a felkelők körülzárták őket. Az AP jelentése szerint a ENSZ-hírek New York Az Afrikai Egységszervezeit külügyminiszterei New Yorkban tartott pénteki ülésükön határozatot fogadtak el, amely felkéri a Biztonsági Tanácsot, ítélje el a kongói amerikai—belga intervenciót. A javaslat mellett 20 állam képviselői szavaztak, tizen tartózkodtak a szavazástól, négy állam — Ga- bonn, Elefántcsontpart, a Niger Köztársaság és Felső-Volta — képviselői nem voltak jelen az ülésen. Nem vett részt a szavazásban a leopoldville-i Kongó képviselője sem. • * • Az ENSZ titkársága pénteken bejelentette, hogy Norvégia is ratifikálta az ENSZ alapokmányának olyan értelemben történő megváltoztatását, hogy a Biztonsági Tanács tagjainak számát 11-ről 15-re, a gazdasági és szociális tanács tagjainak számát pedig 18-ról 27-re emelnék fel 1966. január 1-tol. Gromdko szovjet külügyminiszter pénteken fogadást adott az ENSZ közgyűlésének XIX. ülés. szakán részt vevő küldöttségek tiszteletéire. A fogadáson részt vett a bolgár, magyar, mongol, lengyel, román külügyminiszter, valamint Rusk amerikai külügyminiszter is. Jelen volt a fogadáson a csehszlovák, kubai, jugoszláv ENSZ-kül- döttség vezetője. Megjelent a világszervezet számos más tagállamának külügyminisztere és ENSZ. küldöttségének vezetője, az ENSZ- tdtkárság vezető munkatársai, az amerikai társadalmi élet és üzleti körök ismert képviselői, külföldi újságírók. felkelők több oldalról — a birtokukban lévő afrikai negyed irányából és a környező falvak felől — állandó támadásokkal zaklatják a mindinkább kimerülő helyőrséget. Pénteken repülőgépen Leopoldvilleből négy páncélgépkocsit szállítottak Paulisba, hogy a bent rekedtek sikerrel tudják felvenni a harcot a felkelők páncélos gépjárműveivel. N Az ország északi részének más vidékein is megfordult a hadiszerencse, elakadt a kormánycsapatok támadása. A felkelők nagyobb méretű csapatösszevonásokat hajtottak végre Kindu és Bukavu térségében. Más értesülések szerint Kibombo közelében Albert Lukali vezetésével tízezer felkelő készül támadásra. A Reuter tudósítója megállapítja, hogy a felkelők Stanleyville, és egy kis határmenti sáv kivételével a kormánycsapatok offenzi- vája ellenére megtartották állásaikat. Csőmbe kongói miniszterelnök, aki a jelenléte ellen tiltakozó diákok tüntetése miatt a tervezettnél előbb befejezte nyugat-berlini látogatását, váratlanul Brüsszelbe érkezett. A belga külügyminisztérium szóvivője nem tudta megmondani, mennyi ideig marad Csőmbe Brüsszelben. Politikai megfigyelők azonban úgy vélik, hogy a kongói miniszterelnök megvárja Henri Spaak külügyminiszter hazatérését, és eszmecserét folytat vele. (MTI) fokozza a drámai hatást, mert Bonnban már kész volt az elhatározás még a brüsszeli ülés előtt. E sorok írójának éppen azokban a napokban alkalma volt a nyugatnémet fővárosban vezető politikusokkal beszélgetni, akik félreérthetetlen célzást tettek arra, hogy a kormány — a „szövetségi hűség” magasabb érdekeit szem előtt tartva — előbb-utóbb kénytelen lesz beleegyezni a nyugatnémet búzaár leszállításába. Nos, ez az „előbb-utóbb” éppen akkor következett be Brüsszelben, amikor küszöbön állt az MLF-ről tárgyaló párizsi NATO-tanácsü!és összehívása. Bonn a legkedvezőbb időpontban és a legfelfokozottabb légkörben jelentette be: elfogadja a francia álláspontot és hozzájárul ahhoz, hogy már 1995-ben bevezessék a Közös Piacon az egységes gabonaárat, ami a francia mezőgazdaságnak jelentős többletet, a nyugatnémetnek pedig veszteséget jelent. És kedden, a NATO tanácsülésének megnyitásakor, Erhard sajtóértekezletet tartott, amelyen erősen hangoztatta: reméli, hogy a Brüsszelben tett nyugatnémet engedmény lényegesen megkönnyíti a NATO-n belüli vita megoldását, hiszen Bonn és Párizs viszonya máris megjavult. A sajtótudósítók szerint Erhard olyan hangulatban beszélt, mint aki nemcsak reméli, hanem biztos benne, hogy céljai megvalósulnak. Egyelőre azonban csalódás érte. Nem sikerült az élet jelképének odadobásával megszerezni az atomfegyvert. A NATO most befejeződött tanácsülésén a franciák korántsem változtattak álláspontjukon. így hát Schröder nyugatnémet külügyminiszter úgy állt fel a tárgyalóasztaltól, hogy a Bundeswehr még nem érezheti kezében az atomfegyvert. Sőt, egyéb kudarcokat is zsebre kellett vágnia. Azt, hogy francia kollégája, Couve de Murville nem volt hajlandó aláírni az NSZK által javasolt deklarációt, amely szerint a kelet—nyugati viszony kulcskérdése Németország újraegyesítése. Ezzel szemben kijelentette, hogy Bonn részvétele a sokoldalú atomhaderőben még nagyobb akadályt gördítene az újraegyesítés útjába. Az NSZK-nak tehát a múlt heti „nagy csata” nem hozott semmi eredményt, hiába engedett Brüsszelben. A francia—nyugatnémet viszony még hidegebb lett, ugyanakkor Bonnra forró napok és hónapok várnak, amikor majd elő kell teremtenie azt a sok milliárd márkát, amivel a nyugatnémet mezőgazdaságot — ígérete szerint — kárpótolnia kell a gabonaár csökkenése miatt. És, hogy az USA szándékait illetően aligha lehet túl kedvező változást várni, ezt az ENSZ-pa- lotában folyó vita is tanúsítja. Világszerte felháborodást váltott ki az a mentegetőzés, amelr- lyel az amerikaiak és szövetségeseik a Biztonsági Tanácsban a Kongó elleni amerikai—belga fegyveres támadás jogosságát igyekeznek szentesíteni. Durván kirohannak az agressziót elítélő afrikai küldöttek ellen, a „fekete fajgyűlölet” vádjával sértegetik őket. A vita azonban világosan mutatja, hogy az imperialisták egyre kevésbé képesek elfogadtatni a világgal embertelen „igazságukat”, mindjobban elvesztik hitelüket és szélesedő ellenállásra találnak a világ nagy részén. Nemcsak a Biztonsági Tanács ülésén, hanem az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitájában is ez tapasztalható, ahol elsősorban az kap erőteljes hangsúlyt, hogy végleg fel kell számolni a gyarmatosítást. Eck Gyula Az új Magyarország születése Irta: Dr. Molnár Erik akadémikus, országgyűlési képviselő Húsz éve annak, hogy a német fasizmus és a magyar nyilas rendszer végvonaglásai közepette megszületett Debrecenben az új Ma- gyorország. A háború még folyt és a szovjet hadsereg a fasiszta csapatokat csak a Tiszántúlról és a Duna—Tisza közéről verte ki. Üszkös romok borították ezt az országrészt. A városokban kiégett házsorok, a vidéken romba dőlt tanyák. Az utakat kilőtt tankok szegélyezték, a vasúti síneken mozdulatlanul állottak a lebombázott vagonok roncsai. A pusztulás képe volt ez, úgy látszott, mintha elpusztult volna Magyarország. A régi Magyarország valóban el is pusztult, összeomlott az államszervezet, amely csendőreivel és szolgabíráival gúzsba kötötte a magyar népet, s utoljára még a fasiszta demagógiában keresett menedéket A fasiszta erőszakszervezet képviselői eltakarodtak a szovjet csapatok elől. Elmenekültek a földbirtokosok, a kapitalisták, s a középosztálynak a régi rendhez erősen húzó tagjai is. De visszamaradtak, az ősi röghöz ragaszkodva, a magyar dolgozók, visszamaradtak a munkások és a parasztok, akik az évszázados igának, az idegen és a hazai elnyomók uralmának összetörőit üdvözölték a szovjet csapatokban. A romok közt rögtön új élet kezdett csírázni. A magyar dolgozók hozzáláttak ahhoz, hogy életüket ők maguk megszervezzék. A szovjet parancsnokságok mmdep segítséget megadtak ehhez. Minden községben, városban megalakult az új népi közigazgatás. Kezdetben, amíg a hadműveleti színtér közel volt, minden község és város egymástól elszigetelve, mint megannyi apró köztársaság élte napról napra a maga szűk kö. rű, a helyi érdekekre korlátozott életét. De ez a helyzet rövidesen megváltozott. Megjelent, az illegalitás béklyóiból kiszabadulva, a Magyar Kommunista Párt, i magyar élet újjászervezője és hozzáfogott ahhoz, hogy a felszabadult országrész darabokra hullott társadalmi erőit összefogja, megmagyarázza a tömegeknek azt, ami történt, és kijelölje a közvetlen feladatokat. A Magyar Kommunista Tárt kezdeményezésére Szegeden a demokratikus pártokból megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amely részletes programot adó kiáltvánnyal fordult a magyar nemzethez. A községekben, városokban kezdtek megalakulni a demokratikus pártok, az addigi szűk horizont kitágult, az élet politikai tartalmat kapott. A következő nagy lépés, 1944 december elején, a debreceni tanácskozás volt. A községek, városok vezetői a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésébe ösz- szegyűltek és megállapodtak az ideig’enes nemzetgyűlés összehívásában. Kidolgozták a választási szabályzatot, majd visszatértek városaikba. Itt összehívták a választók gyűléseit, amelyek megválasztották a demokratikus pártokból az ideiglenes nemzetgyűlés képviselőit. Ilyen előzmények után ült össze Debrecenben 1944. december 21-én az ideiglenes nemzetgyűlés. Az ideiglenes nemzetgyűlés az állami szuverenitás, az államhatalom birtokosának nyilvánítottá magát. Teljes joggal. Hatalma a felszabadult terület népi szervezeteinek akaratában, a felszabadul* nép akaratában gyökerezett. Persze, a „jogfolytonosságban” megnyilvánulását hiába kereste volna valaki a debreceni nemzet- gyűlésben. Az ideiglenes nemzet- gyűlés nem a földbirtokosok és a kapitalisták jogainak folytonosságát, nem a nép jogtalanságának folytonosságát fejezte ki. Az ilyen jogfolytonosságot tagadta, és jogait a nép akaratából merítette. De ugyanakkor a haladó történeti erők folytonosságát képviselte. Mély szimbólum volt abban, hogy az ideiglenes nemzetgyűlés Debrecenben gyűlt össze, abban a városban és abban a teremben, ahol 1849-ben Kossuth Lajos forradalmi országgyűlése ülésezett Ez az országgyűlés kezdte meg a feudalizmus lebontását; Debrecenből irányította Kossuth Lajos kormánya az ország függetlenségéért folyó felszabadító hadműveleteket. Akkor a küzdelem elbukott a feudalizmus lebontása elakadt a polgári demokratikus forradalom befejezetlen maradt. De a haladásért a harc tovább tartott. A magyar nép, amelynek soraiban ott voltak még az első magyar proletárforradalom, a Tanácsköztársaság veteránjai, újra kézbe vette a demokratikus és a függetlenségi harc zászlaját és a kommunisták vezetésével melengette ezt a zászlót Debrecenben. Üira megindult hát a harc Debrecenből a polgári demokratikus forradalom befejezéséért, a nagybirtokrendszert megszüntető földreformért, megindult újra a harc az ország függetlenségéért, a német iga lerázásáért. De a harc történeti feltételei egészen mások voltak, mint 1849- ben. Nem az egyedül maradt magyar nép küzdött most az egyesült nemzetközi reakció ellen, bukásra ítélve. A magyar
